Ugrás a tartalomhoz

Energetika – Energiamenedzsment

Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)

Központi fűtések

Központi fűtések

A központi fűtésekre vonatkozó fenti leíráson túl néhány fontos jellemzőt és műszaki megoldást emelünk itt ki.

A központi fűtéseket a kiterjedésük nagyságával is lehet jellemezni. A legegyszerűbb megoldás az ún. lakásfűtés. A hő előállítása, elosztása és leadása egy lakótérben történik. Ide sorolhatók azok a lakóház fűtések is, melyekben egyetlen lakás van. A házfűtés többszintes, egy közös hőelőállító (hőcserélő) berendezéssel rendelkezik. Ezeket a tetőtérben vagy a pinceszinten szerelik. Működésük auto­matikus. Lakótelepek, nagyobb lakóegységek fűtésére használják a távfűtést, városrészek fűtési rendszere a városfűtés. A központi fűtés ezen nagyrendszerek tervezése során energetikai, biztonságtechnikai és gazdasági szempontokat vesznek figyelembe.

A távfűtéses rendszerekhez kapcsolt házak fűtését gyakran függetlenül kívánják üzemeltetni, ilyenkor olyan hőközpontokat alakítanak ki, amelyek hőmennyiség mérővel (és gyakran a radiátorokon hőmennyiség elosztóval van ellátva.

A hagyományos központi fűtőrendszereket gravitációs fűtésként alakították ki, ma már az anyagtakarékosabb szivattyús fűtéseket alkalmazzák.

A fűtési rendszereket biztonsági berendezésekkel (biztonsági szelepekkel, hasadó tárcsákkal, szintmérőkkel, hőmérőkkel, légbeszívókkal és tágulási tartállyal) kell felszerelni.