Ugrás a tartalomhoz

Energetika – Energiamenedzsment

Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)

Az energia „végső” felhasználása

Az energia „végső” felhasználása

Az energiaellátás legfontosabb követelménye, hogy az energiahordozónkénti energiatermelés és fogyasztás egyensúlyát folyamatosan biztosítani tudjuk. Ez azt is jelenti, hogy az energia export–import az egyensúly biztosításának fontos eszköze. Másrészt az is fontos, hogy egyre több berendezést úgy alakítanak ki, hogy többféle üzemanyag alternatív fogadására legyen alkalmas.

Az energiafajták szerinti végső felhasználást a 9.3. ábra, az energia szektorok szerinti végső felhasználását a 9.4. ábra szemlélteti. [69]

9.11. ábra - Energiafajták végső felhasználása hazánkban

Energiafajták végső felhasználása hazánkban


9.12. ábra - Energia szektorok szerinti végső felhasználása hazánkban

Energia szektorok szerinti végső felhasználása hazánkban


A felhasznált energiák energialáncon követhetők, melynek a végső felhasználó a végállomása. Általában igaz, hogy ha egy energia féleség hosszú utat tesz meg, többszörösen átalakításra kerül, a költségek is jelentősen megnövekednek. Ezért a különböző hordozók reális költség összehasonlítása nem egyszerű.

A probléma érzékelésére tekintsük át, hogy az összes (különböző célú) hőfejlesztés hogyan oszlik meg a végső felhasználók között.[70] Térfűtésre 50%-ot használunk fel, ebből 63% a lakások, 27% a közületek, kommunális épületek fűtésére, 10% a termelésre és a járművek üzemelésére fordítódik. Az életkörülmények biztosítására, tisztálkodásra, HMV előállítására ~10%-ot, technológiai célokra ~ 40%-ot fordítunk.



[69] Vajda György: Energiapolitika. Magyar Tudományos Akadémia, 2001. pp. 16–39.

[70] Emlékeztetőül a hőfejlesztésre az összes energia 60–70%-át fordítjuk.