Ugrás a tartalomhoz

Energetika – Energiamenedzsment

Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)

11. fejezet - Energiatudatosság. Személyes-, települési- és gazdasági érdekek

11. fejezet - Energiatudatosság. Személyes-, települési- és gazdasági érdekek

Az ember – céljai elérése érdekében – környezete átalakítására törekszik. Ehhez kezdetben a saját testi energiáját mozgósította, de mivel ez „kicsinek” bizonyult, összefogott embertársaival és különböző eszközöket szerkesztett, melyek könnyí­tettek munkáján. Így alkotta meg az ember a csuszkát, a görgőt, a kereket, amelyek segítségével a szállításra fordított munkáját mérsékelte. A körmozgás megismerése után már speciális „gépeket” készített és működtetett. Ezek közül a legismertebb a kézi malom, a lábhajtású fazekaskorong, az íjhajtású eszterga. Az állati erőt vontatásra (kocsi, eke), őrlésre hasznosította. Újabb és újabb „munka­gépeket” gondolt ki (vízszállításra, vízemelésre, melegítésre), melyeket egyre bonyolultabb mechanizmusok segítségével működtetett. Olyan eszközöket szer­kesztett, amelyek a modern gépek és eszközök előfutárának tekinthető.

Az emberiség történetének vázlatosan bemutatott szakaszában az ismert erő­forrásokat már tudatosan használták, s az eszköztárat egyre bővítették.

„Minden anyagi rendszer működéséhez szükség van energiára.”[78] A földi tér folyamatai jelentős energiafelhasználók és -közvetítők. A vulkáni tevékenység, a a gleccserek létrejötte és mozgása, a földcsuszamlások, a tektonikai lemez elmoz­dulások, a vízköri és a légköri áramlások energiája folyamatosan mozgásban tartja a „teret”.

Az energiaátalakulás következményeként alakultak ki a fotoszintetizáló nö­vé­nyi szervezetek, melyek a Nap energiáját hasznosítják. Más kemoszintetizáló nö­vények a kémiai energiát használják fel a szervezet építéséhez és működ­tetéséhez. A heterotróf szervezetek más növényi és állati szervezetek szerves anyagaiban tárolt energiát használják fel. Ebben a biológiai láncban foglal helyet az ember, s biológiai energiaigényét élelemmel veszi fel.

Az ember a környezetéből egyre nagyobb teret ismert meg, így élményeket gyűjtött a természetben lezajló eseményekről. Valószínűsíthetjük, hogy kereste a külön­böző „csodákra” a megoldást, így: a kőzetomlásokra, árvizekre, földren­gé­sekre, a szélre, az ár-apályra, a hullámzásra, a csapadékokra, a felhőkre, a vihar­ra, a villámlásra, a Nap sugárzására és más természeti eseményekre. Valószínűleg egyre több hasznos információt szerzett az élettelen és az élő környezetről. Az összefüggések ösztönös keresése vezethetett ahhoz, hogy felismerte az ok-okozat kapcsolatokat. Így jutott el oda az ember, hogy értelmezte az „eleven erőt”, az energiát.

Az emberiség létszámának növekedése és az emberi célú energiafelhasználás szoros kölcsönhatásban van egymással:

–        az ember energiaigénye nő,
–        az energiaigény és a felhasználás jelentősen elvált egymástól. Egyes területeket energiapazarlás, más területeket kritikusan alacsony szintű energiafelhasználás jellemez.

A társadalom fejlődése a biológiai igényen túli energiafelhasználást generál. Pél¬dául: lakásépítés, gépjármű-közlekedés, használati tárgyak, -eszközök gyár¬tása.

Energiahatékonyság

Az energia ellátás biztosítására – bármely korban – műszaki berendezésekre és tőke­befektetésre volt szükség. A köznapi elemzésekben gyakran a műszaki berendezések energetikai hatásfokának javítását tekintik mindenhatónak. Ma már tisztán érzékelhető, hogy a hatásfok javítás önmagában nem elegendő az energiaellátás biztosítására. Az igény folyamatosan nő, s ez a gazdasági fejlődés „mozgatórugója”.

Az energiahatékonyság egy gazdasági mutató, amely (az ország, a régió)

1 főre vetített GDP értéke és az 1 főre eső energiafelhasználás hányadosa (n/e). Szokásos mértékegysége: USD/GJ. A világátlag ~30; az OECD országok átlaga: 95; fejlett országok esetén: 60–100, fejlődő országok tartománya: 5–10, Magyarország mutatója: ~30. Ennél az adatsornál pontosabb, reálisabb adatot szolgáltat, a vásárlóerőt figyelembe vevő index.[79]

Az energiahatékonyság javítása lehetséges:

–        új, modern műszaki eszközök bevonásával;
–        termelési szerkezet váltásával (energiaigényes tevékenység vissza­szorítá­sával).

A problémát elsősorban az jelenti, hogy az alkalmazott technológia műszaki színvonala, a termelékenység, az ár, a munkaerő kvalifikációja, … rendkívül eltérő. Hazai viszonylatban a hozzáadott érték is rendkívül alacsony.

Az energiahatékonyság foka egy ország energetikai ellátásának értékelésére alkalmas.

Ahhoz, hogy egy ország energiahatékonysági szintjét emeljük, meg kell találni azokat a beavatkozási pontokat, amelyekkel a gazdasági fejlődés biztosítható. Az egyén, aki részese az energiafogyasztásnak, gazdasági és műszaki értelemben is keresi azokat a mozgástereket, amelyek a „pozícióját” javítják.



[78] Részletesen: Vajda György: Energiapolitika. MTA, Budapest, pp.54–57.

[79] Részletesen: Vajda György: Energiapolitika. MTA, Budapest, pp.54–57.