Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)
Tartalom
Az ember – céljai elérése érdekében – környezete átalakítására törekszik. Ehhez kezdetben a saját testi energiáját mozgósította, de mivel ez „kicsinek” bizonyult, összefogott embertársaival és különböző eszközöket szerkesztett, melyek könnyítettek munkáján. Így alkotta meg az ember a csuszkát, a görgőt, a kereket, amelyek segítségével a szállításra fordított munkáját mérsékelte. A körmozgás megismerése után már speciális „gépeket” készített és működtetett. Ezek közül a legismertebb a kézi malom, a lábhajtású fazekaskorong, az íjhajtású eszterga. Az állati erőt vontatásra (kocsi, eke), őrlésre hasznosította. Újabb és újabb „munkagépeket” gondolt ki (vízszállításra, vízemelésre, melegítésre), melyeket egyre bonyolultabb mechanizmusok segítségével működtetett. Olyan eszközöket szerkesztett, amelyek a modern gépek és eszközök előfutárának tekinthető.
Az emberiség történetének vázlatosan bemutatott szakaszában az ismert erőforrásokat már tudatosan használták, s az eszköztárat egyre bővítették.
„Minden anyagi rendszer működéséhez szükség van energiára.”[78] A földi tér folyamatai jelentős energiafelhasználók és -közvetítők. A vulkáni tevékenység, a a gleccserek létrejötte és mozgása, a földcsuszamlások, a tektonikai lemez elmozdulások, a vízköri és a légköri áramlások energiája folyamatosan mozgásban tartja a „teret”.
Az energiaátalakulás következményeként alakultak ki a fotoszintetizáló növényi szervezetek, melyek a Nap energiáját hasznosítják. Más kemoszintetizáló növények a kémiai energiát használják fel a szervezet építéséhez és működtetéséhez. A heterotróf szervezetek más növényi és állati szervezetek szerves anyagaiban tárolt energiát használják fel. Ebben a biológiai láncban foglal helyet az ember, s biológiai energiaigényét élelemmel veszi fel.
Az ember a környezetéből egyre nagyobb teret ismert meg, így élményeket gyűjtött a természetben lezajló eseményekről. Valószínűsíthetjük, hogy kereste a különböző „csodákra” a megoldást, így: a kőzetomlásokra, árvizekre, földrengésekre, a szélre, az ár-apályra, a hullámzásra, a csapadékokra, a felhőkre, a viharra, a villámlásra, a Nap sugárzására és más természeti eseményekre. Valószínűleg egyre több hasznos információt szerzett az élettelen és az élő környezetről. Az összefüggések ösztönös keresése vezethetett ahhoz, hogy felismerte az ok-okozat kapcsolatokat. Így jutott el oda az ember, hogy értelmezte az „eleven erőt”, az energiát.
Az emberiség létszámának növekedése és az emberi célú energiafelhasználás szoros kölcsönhatásban van egymással:
| – az ember energiaigénye nő, |
| – az energiaigény és a felhasználás jelentősen elvált egymástól. Egyes területeket energiapazarlás, más területeket kritikusan alacsony szintű energiafelhasználás jellemez. |
A társadalom fejlődése a biológiai igényen túli energiafelhasználást generál. Pél¬dául: lakásépítés, gépjármű-közlekedés, használati tárgyak, -eszközök gyár¬tása.
Az energia ellátás biztosítására – bármely korban – műszaki berendezésekre és tőkebefektetésre volt szükség. A köznapi elemzésekben gyakran a műszaki berendezések energetikai hatásfokának javítását tekintik mindenhatónak. Ma már tisztán érzékelhető, hogy a hatásfok javítás önmagában nem elegendő az energiaellátás biztosítására. Az igény folyamatosan nő, s ez a gazdasági fejlődés „mozgatórugója”.
Az energiahatékonyság egy gazdasági mutató, amely (az ország, a régió)
1 főre vetített GDP értéke és az 1 főre eső energiafelhasználás hányadosa (n/e). Szokásos mértékegysége: USD/GJ. A világátlag ~30; az OECD országok átlaga: 95; fejlett országok esetén: 60–100, fejlődő országok tartománya: 5–10, Magyarország mutatója: ~30. Ennél az adatsornál pontosabb, reálisabb adatot szolgáltat, a vásárlóerőt figyelembe vevő index.[79]
Az energiahatékonyság javítása lehetséges:
| – új, modern műszaki eszközök bevonásával; |
| – termelési szerkezet váltásával (energiaigényes tevékenység visszaszorításával). |
A problémát elsősorban az jelenti, hogy az alkalmazott technológia műszaki színvonala, a termelékenység, az ár, a munkaerő kvalifikációja, … rendkívül eltérő. Hazai viszonylatban a hozzáadott érték is rendkívül alacsony.
Az energiahatékonyság foka egy ország energetikai ellátásának értékelésére alkalmas.
Ahhoz, hogy egy ország energiahatékonysági szintjét emeljük, meg kell találni azokat a beavatkozási pontokat, amelyekkel a gazdasági fejlődés biztosítható. Az egyén, aki részese az energiafogyasztásnak, gazdasági és műszaki értelemben is keresi azokat a mozgástereket, amelyek a „pozícióját” javítják.