Ugrás a tartalomhoz

Energetika – Energiamenedzsment

Dr. Benkő Zsolt István, Dr. Pitrik József (2011)

Energiatudatosság

Energiatudatosság

Az ember – amint ezt már részletesen kifejtettük – tudatos energiatermelő és energiafogyasztó. A tudatosság kezdetben: a tűz megőrzésére; a tüzelőanyagok tar­­talékolására; a fo­lyók, patakok tavak és tengerek áramlási viszonyainak „kiis­me­résére” és hasz­nálatára; a szelek irányának, erősségének és ismétlődésének jel­lem­zőire; a nap­ener­­gia évszaki és napi „viselkedésének” megértésére; a természeti hőforrások alkalmankénti használatára irányult. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a meg­újuló energiaforrások felhasználása a környezet megóvására, fenntartha­­tó­ságának biztosítására, az energiával való takarékosságra ösztönözte az embert.

A nem megújuló energiák használatára lényegileg két okból kényszerült az ember.

Egyrészt létszáma rendkívüli mértékben növekedett, így egyre nagyobb teret „foglalt el” a természettől, a rendelkezésre álló megújuló forrásokat „túlhasz­nálta” a fenntarthatóság határát túllépte. Újabb területeket vett használatba, sok­szor olyanokat is, amelyek nem „hasonlítottak” a kezdeti, kedvező feltételekhez. Az ember azonban tudatosan kereste a megoldásokat problémáira, így az energiaigény kielégítésére is. [80]

Másrészt az emberi kultúra fejlődésével energiaigénye is jelentősen nő. A mai ember olyan eszközök sorát alkalmazza ma, melyekről a 19–20. században is csak az „álmodozók” gondoltak. Mindenki számára világos, hogy a közvilágítás, a tömegközlekedés, a telekommunikációs eszközök – és sok más rendszer – haszná­lata életünk fontos része, a Föld népességének egy része számára ezek hozzáférhetőek, mások számára nem.

Az emberiség hosszú ideig fizikai munkavégző képességét hasznosította. Ez a kis potenciál biztosította a társadalmi fejlődést, a civilizáció megalapozását.[81]

A tudatos emberi tevékenység eredményeként létrejött természeti – társadalmi – technikai környezetet folyamatosan változás jellemzi. Így az ember minden cselekedete egy társadalmi közegben valósítható meg. Az elképzelések megvalósításának ez a környezet támogatója és ellenzője is lehet. Leegyszerűsítve ezt a kapcsolatrendszert, azt mondhatjuk, hogy az eredményes megvalósításhoz érdekek egyeztetésére, támogatások „kijárására” van szükség.

Az érdekek felmérése, egyeztetése különösen nagy hangsúlyt kapott az energia hasznosítás területén. Vázlatosan bemutatjuk a problémakört Vajda György munkájának[82]

Személyes érdekek

Az ember környezetét formálva igényei mind jobb kielégítésére törekedett. Szálláshelyét – lakóházát „komfortossá” alakította, olyan tűzhelyet épített, mely konyhai és fűtési funkciókat is ellátott. A füst elvezetését is úgy oldotta meg, hogy a kedvezőtlen hatásokat „minimalizálja”. Készülékét folyamatosan korszerűsítette. Munkaeszközeit saját magához „idomította”. Technológiákat fejlesztett, ezek működtetéséhez mind több energiára volt szüksége, ezért „megtanulta” az energiagazdálkodás főbb szabályait. Hamarosan kiderült, hogy az emberek különbözőek, – képességeik, adottságaik, tanult ismereteik alapján – eltérő színvonalon képesek eszközöket, tárgyakat, berendezéseket készíteni, így egy természetes elv szerinti munkamegosztás alakult ki a közösségek tagjai, majd a társadalom „szereplői” között. Ez az egyéni érdekek „megfogalmazásához”, érdekcsoportok kialakulásához és ezekhez való csatlakozáshoz vagy eltávolodáshoz vezetett.

Ezen az alapokon „építkezve” a mai ember személyes érdeke, hogy bármely időpontban, bármely helyen elegendő mennyiségben és formában álljon energia rendelkezésére.[83]

A kereslet és a végső felhasználó szempontjából két fontos fogyasztói csoportot értelmezhetünk: a háztartásokat és a gazdálkodó egységeket. A 11.1. ábra váz¬latosan szemlélteti azt a különbözőséget, amely e két rendszercsoport sajátossága: a háztartás az energiafogyasztásra determinált (a GDP felhasználásához kap¬csolódik), a gazdálkodó egység a ter¬melésre determinált.

11.1. ábra - Háztartás és a Gazdálkodó, mint technikai rendszer

Háztartás és a Gazdálkodó, mint technikai rendszer


Az energiatudatosság néhány jellemzője az egyén szintjén:

–      a lakótér kis energiaszükségletű legyen;
–      a lakótérben folyó tevékenységek során a károsanyag kibocsátás minimális legyen (fűtés, háztartási gépek);
–      az épület minél több megújuló energiát hasznosítson;
–      a gépjármű-közlekedést minimalizáljuk;
–      a háztartás ne terhelje környezetet felesleges hulladékokkal.

Települési érdekek

Az egyén általában nem elszigetelten él, ezért különböző mértékben, de alkalmazkodnia kell embertársai elképzeléseihez is. A település az a nagyobb egység, ahol rendszerint megfogalmazzák a környezettudatosság és az energiatudatosság főbb pilléreit. Az első településeken a legjobb lakóterületeknek a vízparti, de részben védett dombos magaslatok bizonyultak. Ilyen helyre azonban csak néhányan költözködhettek a szűk „keresztmetszet” miatt. Az új lakok csak a kedvező adottságoktól távolabb települhettek le. Érdekük azt kívánta, hogy a vízparti terü­le­teket közösen használják, így rendszerint átalakították a korábbi felhasználást: ki­kötőket, közösségi tereket hoztak létre. Az érdekek közös képviselete a fejlődés­sel egyre inkább előtérbe került. A közvilágítás létrehozása[84] , a közösségi közlekedés megszervezése[85] , … mind-mind energetikai együttgondolkodást tételez fel.

A villamos energia felhasználásának kezdeti időszakában – amint azt már láttuk, városi villanytelepek létesültek a helyi, majd a regionális igények ki­szol­gá­lására. Ezek mintegy „húzóágazat” működtek, mert a munkahely­teremtést, az infra­­struk­túra fejlesztést szolgálták. Később más érdekek mentén – főként gazdasági szempontokból – regionális, majd globális erőmű fejlesztések mellett döntöttek. Ezek reális értékelése több évtizedet vett igénybe, s mára a lakosság jelentős része nem kedveli a „monstrumokat”, kevésbé fél a decentralizált erőművektől, a helyi lehetőségekhez igazodó (Edison elvet követő) erőműveket létesítene. Ugyanakkor más települések lakossága fél a mobil erőművektől, a (gyakran gusz­tustalan, fertőző) hul­la­dékot égető mini erőművektől. A megegyezések csúsznak, a problémák tovább élnek. Hasonlókat tapasztalni a közlekedés területén, a mezőgazdaság energiaigényének kielégítési folyamatában, a geotermikus energia hasznosításában, a radioaktív hulladék kezelésében is.

A települési önkormányzatok létesítmények engedélyezésében mind nagyobb szerepet játszanak, így akár a személyi érdekek, akár a gazdasági érdekek mentén konfliktusok keletkeznek. Ezeknek az érdekeknek a harmonizálása sokszor a továbblépés feltétele.

Gazdasági érdekek

Az energiahatékonyság bevezetése során kifejtettük, hogy az 1 főre eső GDP termelést az 1 főre eső felhasznált energia (GJ) függvényében vizsgáljuk. A gaz­da­ság szereplőinek érdeke, hogy minél nagyobb volumenben, minél többféle ener­giahordozót értékesítsenek. Ugyanakkor személyes, de gyakran önkormány­za­ti érdek is, hogy a technikailag a legkorszerűbb, legtakarékosabb eszközöket használjuk fel. Sajátos ellentmondás, hogy a lakosság világításra az összes ener­giának mindössze 1%-át használja fel, ugyanakkor ezen a területen képes a legjob­ban takarékoskodni. Erre a gazdaság szereplői olyan izzó választékkal léptek a piacra, amely kisebb üzemi költséggel jár(hat), de rendkívül drága a beszerzésük és az élettartam garanciák is bizonytalanok. Így a gyártó munkahelyek számának csökkentését hajtotta végre, újabb konfliktusokat generálva. Ugyanakkor valós gazdasági érdeke a családoknak, hogy kisebb villamos teljesítménnyel arányosan nagyobb megvilágítási értéket (lux) létesítsenek (11.2. kép).

Hasonló konfliktusok ismertek a gépjármű üzemanyag termelés és fogyasztás területén, az energiatakarékos termékek gyártásában, az energiaszegény – passzív ház építésben, a megújuló energiák térnyerésének erősítésében a fosszilis ener­gia­fel­használás visszaszorításában. Érdekek ütköznek, érdekérvényesítő csoportok „lobbiznak”. Rendkívül fontosak azok az európai törekvések, amelyek megér­tés­re, megegyezésre, önkorlátozásra ösztönöznek és nyilvánosságot bizto­sítanak.

11.2. ábra - Hagyományos és korszerű izzók vizsgálata

Hagyományos és korszerű izzók vizsgálata


Balról jobbra: wolframszálas izzó; halogén izzó; kompakt izzó; kompakt, burkolt izzó; LED-es izzó Bal oldal: 63 W villamos teljesítmény / 5130 Lux; Jobb oldal: 2 W villamos teljesítmény, 3920 Lux



[80] Egyes szélsőséges éghajlati területeken: pl. Tundraklíma tájon a Föld területének 8,9%-án a Föld népességének 0,3 %-a él. A Meleg, télen száraz klímatájon az arányok: 8,4% területen 27,6 % né­pes­ség. Részletek: Becsei József: Népességföldrajz. Ipszilon Kiadó Kft., Békéscsaba, 2004. pp. 161–165.

[81] Magyarország munkaképes lakosságának elméleti munkavégző képessége 4 PJ/év, ez a felhasznált primér energia 0,4%-a. A ló teljesítőképessége ideális esetben az emberi teljesítőképesség 15-szöröse. Lásd. Vajda György: Energiapolitika. MTA, Budapest, pp. 74–75.

[82] Vajda György: Energiapolitika. MTA, Budapest, pp. 337–349.

[83] Forman Balázs: Energiagazdálkodás. In: Bora Gyula–Korompai Attila (szerk.): A természetes erő­források gazdaságtana és földrajza. Aula kiadó, Budapest 2001. pp. 72–80.

[84] Pompeiben Kr.u. 79-ben már fáklyás közvilágítást alkalmaztak.

[85] 1857. március 1-én megindult Szegeden az első Omnibusz járat a vasútállomás és a belváros között, 1884. május 23-án nyitották meg a városi közúti vaspályát, melyen gőzvontatást alkalmaztak. Ezen pálya egy részén 1884. május 26-án lóvasúti közlekedést indítottak. 1908. október 1-én in­dult az első szegedi villamos a városi vasúti hálózaton.