Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

1. fejezet - Hulladékok fogalma, fajtái, környezeti hatásai

1. fejezet - Hulladékok fogalma, fajtái, környezeti hatásai

A hulladék fogalmának meghatározása látszólagos egyszerűsége ellenére is meglehetősen nehéz. Az emberi tevékenység sokrétűsége, a hulladékok anyagi tulajdonságainak változatossága, a gazdaságilag különbözőképpen fejlett országokban a megítélés eltérő szempontjai mind megnehezítik a fogalom minden szempontra kiterjedő megfogalmazását. A hulladék valójában nem környezetvédelmi, hanem jogi és gazdasági fogalom, amelynek azonban fontos környezeti vonatkozásai vannak.

Általános értelemben hulladéknak tekinthető az a bármely halmazállapotú, önállóan vagy hordozó közeggel megjelenő anyag és energia, ami az ember mindennapi életéből, termelő, szolgáltató vagy fogyasztó tevékenységéből ered, és az adott műszaki, gazdasági, társadalmi feltételek között tulajdonosa sem felhasználni, sem értékesíteni nem tud, illetve nem kíván sem kezelve, sem kezeletlenül, ezért átalakítással vagy a nélkül történő, a környezetre ártalmatlan elhelyezéséről átmenetileg vagy véglegesen gondoskodni kell. Annak megítélésében, hogy egy anyag, tárgy hulladéknak minősül-e vagy sem, az anyagi jellemzőkkel legalább azonos súlyú szerepet játszanak a társadalmi, gazdasági tényezők.

Célszerűnek látszik a hulladékgazdálkodás bevezető fejezetét, a tématerület legfontosabb fogalmainak komplex, rendszerszemléletű értelmezését megalapozó rövid állapotértékeléssel kezdeni. Ehhez-mind elméleti, mind gyakorlati szempontból-jó forrásként szolgál a hazánk (2001-2008 közötti időszak) I. Országos hulladékgazdálkodási Terve ( OHT I: ), annak értékelése,valamint az OHT II., már elkészült,de az új Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP )kihirdetésének csúszása miatt még nem elfogadott anyaga. [1] [2] [3]

A hazai hulladékgazdálkodás jellemzése

Az első Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT-I.) a második Nemzeti Környezetvédelmi Programmal (NKP-II.) összhangban, annak részeként a hulladékgazdálkodás középtávú – 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó – fő célkitűzéseit, az átfogó és elsődlegesnek tekintett cselekvési területek konkrétabb céljait, az ezek elérése érdekében elvégzendő feladatokat, illetve a teljesítésükhöz szükséges legfontosabb eszközöket rendszerbe foglalva először határozta meg hazánkban.

Megállapítható:

A jelenlegi fogyasztás-orientált társadalmi-gazdasági környezet a környezetbarát termékek és szolgáltatások (újra-használható, illetve tartós termékek, hulladékhasznosítással készült termékek) elterjedését sem segítette elő. Előrelépésnek tekinthető ugyanakkor, hogy az önkéntes vállalások terén a vállalatok irányításában meghatározó jelentőségűvé vált a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet ISO 14001, illetve az EU EMAS környezetirányítási rendszerének alkalmazása, amely a termelők tudatos és tervezett hulladékgazdálkodását is elősegíti.

Magyarország hulladékgazdálkodási helyzete az OHT-I. időszakában kettős képet mutatott: az időszak elején – a közösségi normáknak megfelelő szabályozás és hulladékkezelési gyakorlat ellenére – a veszélyes hulladékok terén jelentkező problémák áttevődtek az akkor még igen elmaradott, azóta megfelelő szabályok közé szorított és jelentős fejlődést mutató települési hulladékgazdálkodási kérdésekre. Eközben a képződő hulladékok nagy részét kitevő, a gazdasági tevékenységekből származó nem-veszélyes hulladékok képződése ugyan jelentősen csökkent, kezelési struktúrája azonban gyakorlatilag nem változott.

A környezetpolitika terén a hat évet a globális kihívások felerősödése jellemezte (éghajlatváltozás veszélyének erősödése, a biológiai sokféleség csökkenése, az ivóvízkészletek egyes térségekben megmutatkozó szűkössége és elszennyeződése, a vegyi anyagokkal, azok kezelésével kapcsolatos problémák), azonban a hulladékgazdálkodás kérdései az időszak elején kissé háttérbe szorultak.

Rövid időn belül világossá vált, hogy a nem megfelelő biztonsággal kialakított és működtetett hulladékkezelő létesítmények nem csak helyi környezeti problémákat okoznak, hanem hozzájárulnak a globális környezeti folyamatok alakulásához is. A hulladékégetők légköri kibocsátása, a hulladéklerakók felszíni és felszín alatti víz szennyezési kockázata, a biológiailag lebomló szerves hulladékok lerakásának üvegház-gáz kibocsátási következményei, a „látszat-hasznosítás” célú nemzetközi hulladékszállítás következményei, a műanyag-hulladékok óceánokban történő megjelenése rámutatott arra, hogy a hulladékgazdálkodás kérdései is nemzetközi összefogást és globális intézkedéseket igényelnek.

A gazdaság globalizációja egyúttal azonban arra is rávilágított, hogy a tervszerű és hatékony hulladékgazdálkodás a fenntartható fejlődés egyik alapvető eszköze is. A hulladékban megjelenő anyagok és energia visszanyerésével a meg nem újuló természeti erőforrások egy része kiváltható, a hulladék hasznos anyaggá és termékké történő alakítása új technikák és új termékek kifejlesztésével és új munkahelyek létrejöttével is jár. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a fenntartható fejlődéshez a leghatékonyabban a hulladék képződésének megelőzése járulhat hozzá, a termékek előállítása során felhasznált veszélyes anyagok kiváltása, az anyagtakarékos és hulladékszegény technológiák alkalmazása a hulladék kezelési igényeinek – és egyben költségeinek – csökkenésével is jár. Mindez azt is eredményezte, hogy a hulladékgazdálkodás mára a globális anyag- és termék-életciklus részévé, az integrált termék- és termelés-politika és tervezés, a fenntartható fogyasztás és termelés egyik meghatározó elemévé vált.

A nemzetközi hulladékgazdálkodási folyamatokhoz történő igazodás, illetve az azok alakulásába történő beleszólás tekintetében elsősorban az ENSZ, az OECD és az Európai Unió keretében folyó együttműködés meghatározó jelentőségű a számunkra. Az OHT-I. időszakában jelentős változások történtek e területen, amelyek közül mindenekelőtt az Európai Unióhoz való csatlakozást kell kiemelni.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat megelőzően a hulladékgazdálkodás terén is jelentős segítséget jelentettek a régi tagországok szakembereinek részvételével lezajlott twinning-programok, amelyek többek között hozzájárultak a Hulladékgazdálkodási Információ Rendszer (HIR), az első területi hulladékgazdálkodási tervek, a települési szilárd hulladék összetétel vizsgálati szabványok hazai létrejöttéhez, valamint a veszélyes hulladékok laboratóriumi vizsgálati módszertanának fejlesztéséhez (Belgium, Franciaország). A közösségi előírások átvételében és értelmezésében, a végrehajtás eszközeinek fejlesztésében több tagországtól kaptunk rendszeres, kétoldalú megállapodásokon alapuló segítséget mind egyes fejlesztések megvalósításában és finanszírozásában, mind a végrehajtási tapasztalatok átvételében

A térségi és kétoldalú nemzetközi együttműködés a hulladékgazdálkodás területén többnyire az átfogó környezetvédelmi megállapodások keretein belül, általában külön szakterületi munkacsoportokban történik. A munkacsoportok munkájának eredményeként gyakorlatilag az összes szomszédos országgal jött létre fontos tapasztalatcsere és esetenként egy-egy közös hatósági akció is a hulladékok országhatárt átlépő szállításának ellenőrzésére, illetve az ezzel kapcsolatos hatósági eljárások összehangolására

Az EU hulladékgazdálkodási politikáját a legutóbb 1997-ben megfogalmazott közösségi hulladékgazdálkodási stratégia hivatott megalapozni (97/C-76/01 tanácsi állásfoglalás), amely rögzítette a hulladékgazdálkodásban (is) követendő általános alapelveket (a hulladékgazdálkodás hierarchiáját; megelőzés-hasznosítás-ártalmatlanítás, a hulladékért viselt felelősség elveit: szennyező, illetve használó fizet, megosztott és specifikus felelősség). Az alapelvek érvényesítése mellett kiemelt stratégiai feladatként határozza meg a hulladékgazdálkodás átfogó és hulladékáramonkénti, hosszú távú – a globális, illetve a gazdasági és szociális szempontokat is figyelembe vevő – tervezését, a környezet magas fokú védelmét biztosító, a legjobb elérhető technikával megvalósuló hulladékkezelést (BAT), valamint a hulladék országhatárokat átlépő szállításának szigorú ellenőrzést.

Ennek megfelelően az EU elsődleges célja a képződő hulladék mennyiségi növekedésének megállítása új megelőzési kezdeményezésekkel, a források hatékonyabb használatával, a fenntartható fogyasztói szokások kialakulásának elősegítésével. Így, az akcióprogramban foglaltaknak is megfelelően került 2005-ben kidolgozásra a „Tematikus stratégia a hulladék képződésének megelőzéséről, illetve újrafeldolgozásáról” c. dokumentum. A hosszú távú tematikus stratégia célja, hogy Európa a „hasznosítás társadalmává” váljon, törekedve a hulladék képződésének elkerülésére, a képződő hulladékot pedig erőforrásként használja.

A hulladékgazdálkodás tényleges gazdasági tényezőként és a fenntartható fejlődés eszközeként való térnyerését mutatja, hogy mind a megelőzés, mind a hasznosítás szerves részeként jelenik meg több más környezetvédelmi tematikus stratégiában, így elsősorban a „Természeti erőforrások fenntartható használata” tematikus stratégiában. A teljes életciklust felölő szemlélet előtérbe kerülését mutatja, hogy a két tematikus stratégia gyakorlatilag beépült az „Európai Fenntartható Fogyasztás és Termelés Politika”-ba, amely ezeken kívül magában foglalja az „Integrált Termékpolitika”-t (IPP), a környezetirányítási rendszereket (EMAS), az öko-címkézést és az öko-tervezést, a zöld közbeszerzést és a Környezetvédelmi Technológiai Akciótervet (ETAP)

A hulladékgazdálkodás szabályozási rendszerének alakulását alapvetően az OHT I-ben kifejtett, az EU szakpolitikájával összhangban álló stratégiai irányvonal jelölte ki. Így a 2003-2008 közötti időszak jogalkotási tevékenysége a hulladékképződés megelőzésének elősegítésére és a képződő hulladékok minél nagyobb arányú hasznosítására irányult (pl. a kiterjesztett gyártói felelősségre építő szabályozók), ezzel is ösztönözve a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást. Emellett alapvető feladat volt a hulladékgazdálkodás teljes területét lefedő, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. évi törvényben (Hgt.) meghatározott kereteknek megfelelő, a hulladékkezelési tevékenységek biztonságát és a kezelési rendszerek rendelkezésre állását biztosító szabályozórendszer teljessé tétele. A szabályozórendszer tartalmi alakulását egyaránt befolyásolták a hazai társadalmi, gazdasági, környezeti változások, valamint az EU jogalkotása.

Az OHT-I. első harmadában a szabályozás és a tervezés fejlesztése kapott hangsúlyt. A még hátralévő jogharmonizációs feladatok befejeződtek és folytatódott a szakterületi végrehajtási szabályok megalkotása. A különböző hulladékfajták szakszerű kezelésének elősegítésére országos programok készültek (pl. biohulladék, mezőgazdasági és élelmiszeripari biomassza, ipari hulladék, települési szilárd és folyékony hulladék, egyes kiemelt hulladékáramok programjai).

A tervezés területén a Hgt. előírásainak megfelelően az OHT-I. figyelembevételével a környezetvédelmi területi hatóságok, a felügyelőségek irányításával, a helyi önkormányzatok és más hatóságok, szervezetek bevonásával 2003-ban elkészültek a statisztikai tervezési nagyrégiókra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek, 2004-ben pedig a települési önkormányzatok helyi hulladékgazdálkodási tervei. Az országos, a területi és a helyi hulladékgazdálkodási tervek megvalósíthatóságának biztosítása érdekében a jelentősebb hulladéktermelő gazdálkodó szervezetek (amelyeknek gazdálkodása során az évente keletkező összes hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát) egyedi hulladékgazdálkodási tervet készítettek.

A jogszabályok területén 2008-ra kialakult az EU hulladékgazdálkodási acquis-nek is megfelelő szabályozórendszer, amely tartalmazza

- az átfogó, minden hulladékra kiterjedő szabályokat (Hgt., nyilvántartás–bejelentés–adatszolgáltatás hulladékok listája, a hulladékgazdálkodás tervezése, szankciórendszer), az egyes kezelési eljárások feltételrendszerét (lerakás, égetés, komposztálás, szállítás),
- az egyes, jelentősebb hulladékáramokra vonatkozó speciális szabályozókat (települési, veszélyes, bányászati, egészségügyi, építési-bontási, TiO2-ipari, PCB/PCT, olaj hulladékok, szennyvíziszapok, állati melléktermékek), ezen belül
- a kiterjesztett gyártói felelősség körébe tartozó termékekre és hulladékaikra vonatkozó szabályokat (gépjárművek, elektromos és elektronikai berendezések, elemek és akkumulátorok, csomagolás).

A hulladéktípusoknak a hazai szabályozással és a gyakorlattal is összhangban három fő csoportját különböztetjük meg:

-          települési (kommunális) hulladék
-          termelési hulladék
-          veszélyes hulladék.

A hulladékoknak- emellett- számos csoportosítása ismert, ezekből néhányat az 1.táblázat mutat be.

1.1. táblázat - A hulladékok csoportosítása [a]

Halmazállapot szerint Eredet szerint Környezetihatás szerint
szilárd települési (kommunális) nem veszélyes
folyékony termelési veszélyes
iszapszerű technológiai amortizációs többnyire veszélyes

[a] ÁGOSTHÁZI L., BARÓTFI I., BORIÁN Gy., CS. FELLEG Á., PODA J.: Környezetvédelmi alapismeretek II; 2001; Budapest; KvVM; 162.Ágostházi et al. 2001


Szilárd hulladék: makroszkopikus részecskékből összetevődő, szilárd halmazállapotú szerves és szervetlen anyagok.

Folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül (közcsatornába nem kötött szippantott szennyvizek).

Iszapszerű hulladék: egymástól különálló szilárd, finom szemcséjű részecskéket tartalmazó folyadékból kiülepedett vagy kiülepített anyagi rendszer (szennyvíziszap, galvániszap stb.)

Települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék.

A települési hulladékok csoportosítása a 2. táblázatban látható.

1.2. táblázat - A települési hulladékok csoportosítása [a]

Települési szilárd hulladék Települési folyékony hulladék
háztartási hulladék közműpótló berendezések ürítésébőlnem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből
közterületi hulladék gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből származó hulladék
a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék Inert hulladék
Biohulladék

[a] ÁGOSTHÁZI L., BARÓTFI I., BORIÁN Gy., CS. FELLEG Á., PODA J.: Környezetvédelmi alapismeretek II; 2001; Budapest; KvVM; 162.Ágostházi et al. 2001


A települési szilárd hulladék

  • A háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező hulladék.

  • A közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületen keletkező hulladék.

  • A háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező – külön jogszabályban meghatározott – veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék.

A települési folyékony hulladék

  • A települési folyékony hulladék a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem vezetett szennyvíz, amely származhat:

  • emberi tartózkodásra alkalmas épületek szennyvíztároló létesítményeinek és egyéb helyi közműpótló berendezéseinek ürítéséből,

  • a nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből

  • a gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből.

Az inert hulladék

  • Az inert hulladék az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzői:

  • vízben nem oldódik,

  • nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál,

  • nem bomlik le biológiai úton,

  • nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be,

  • csurgaléka és szennyezőanyag-tartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket.

A biológiailag lebontható hulladék

A biológiailag lebontható hulladék (biohulladék) minden szervesanyag-tartalmú hulladék, ami anaerob vagy aerob módon (mikroorganizmusok, talajélőlények vagy enzimek segítségével) lebontható.

A termelési hulladék: kitermelő, feldolgozó és az anyagi szolgáltató (fenntartás, szállítás) tevékenység során keletkező hulladék ipar, mezőgazdaság, közlekedés területén). A termelési hulladékoknak két csoportja van:

  • technológiai hulladék,

  • amortizációs hulladék.

A technológiai hulladék: a termelési folyamat anyagáramaiból keletkező hulladék. Keletkezhet:

  • üzemszerűen: az anyag-átalakítási műveletek során;

  • nem üzemszerűen: felújítás, karbantartás, üzemleállás, termékváltás, üzemeltetési hiányosságok, havária stb. során.

Amortizációs hulladék keletkezhet elhasználódott gépek, alkatrészek leselejtezése során, fejlesztések kapcsán feleslegessé vált termelő berendezések leselejtezésével

A helytelenül kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek:

-          okozhatja valamely környezeti elem (talaj, levegő, víz) szennyezését, ekkor a káros hatás hosszú ideig tart, s sok embert érint;
-          okozhat káros hatást úgy is, hogy a hulladék káros anyagai a táplálékláncba beépülve (növény – állat – ember) valamennyi résztvevőt, az egész élővilágot, végső soron az ember egészségét károsítja.
-          A környezetbe kibocsátott és nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek (1.1 ábra).

1.1. ábra - A hulladékok környezetbe jutásának útjai[4]

A hulladékok környezetbe jutásának útjai


-          A talaj, talajvíz (felszín alatti vizek) és felszíni vizek szennyeződése
-          A hulladékok leggyakoribb – évezredek óta – szükségszerűen természetes befogadója a talaj. A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivároghat a talajvízbe, ahol az áramlás révén gyakran jelentős vízbázisokat veszélyeztethetnek.
-          A hulladék szerves és szervetlen alkotói a csapadék vízzel kilúgozódva, különféle sók – klorid, nitrát, szulfát stb. – nehézfémek, szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves szennyezők formájában közvetve a vízminőség romlását okozzák. A felszíni vizek közvetett és közvetlen szennyeződését eredményezik a nem megfelelően kezelt kommunális és ipari szennyvízbevezetések, esetenként a káresemények során szennyezett csapadékvizek is.
-          A levegő szennyeződése
-          A szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid stb.), a kezelés nélküli hulladékhalmok finom porát, illetve nagyobb darabjait (papír, műanyag fólia) azonban a szél vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakókon öngyulladás miatt vagy a hulladékok nyílt téri (tiltott!) égetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye) közvetlenül szennyezik a levegőt. Nem elhanyagolható a biológiailag bomló hulladékot tartalmazó hulladéklerakók üvegházhatást növelő metán- és szén-dioxid-kibocsátása sem.
-          Fertőzésveszély
-          A települési és egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladékok, egészségügyi intézmények hulladékai) kórokozó mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek előidézői lehetnek. A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók, amelyek a hulladékban hosszabb ideig életképesek maradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak. (Meg kell jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, nem feltétlenül fertőznek, az ilyen hulladékfertőzést terjesztő közegnek tekinthető.)
-          A rovarok és rágcsálók elterjedése
-          A nem megfelelően végzett települési hulladékkezelés következtében a rovarok (legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagymértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítői egyes fertőző betegségek terjesztésének. Ezért a gyakori hulladékbegyűjtés a lakásoktól, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás a helyes kezelés egyik legfontosabb feltétele.
-          A környezet elszennyeződésének esztétikai jelentősége
-          A nem megfelelő hulladékkezelés, a rendezetlen, szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét, csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körű lehetőségét.


[1] BESZÁMOLÓ (2009.)a 2003-2008. közötti időszakra vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási Terv végrehajtásáról

[2] Országos Hulladékgazdálkodási Terv, 2009-2014.(OHT-II.)

[3] NAGY G., BULLA M., HORNYÁK M. VAGDALT L.: Hulladékgazdálkodás (egyetemi jegyzet); 2002; Győr; SZIF-UNIVERSITAS Kft.

[4] NAGY G., BULLA M., HORNYÁK M. VAGDALT L.: Hulladékgazdálkodás (egyetemi jegyzet); 2002; Győr; SZIF-UNIVERSITAS Kft.