Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

2. fejezet - Regionális hulladékgazdálkodási rendszerek tervezése, létesítése, működtetése és fenntarthatósága

2. fejezet - Regionális hulladékgazdálkodási rendszerek tervezése, létesítése, működtetése és fenntarthatósága

Jogszabályi előírások, szabályozás

A hulladékgazdálkodásra vonatkozóan az EU joganyaga több, mint 60 tanácsi vagy bizottsági rendeletet, irányelvet, határozatot és ajánlást fogalmaz meg, melyek három fő csoportba sorolhatók:

  • hulladékokra és hulladékgazdálkodásra vonatkozó általános és átfogó szabályok,

  • hulladékkezelő létesítményekre és tevékenységükre vonatkozó követelmények,

  • egy-egy anyag- vagy hulladékáramra vonatkozó speciális előírások.

Az Unió hulladékgazdálkodását átfogó, az elvi, szakmapolitikai és intézményi alapokat biztosító szabályozását a többször módosított, a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi keretirányelv, továbbá a hulladékgazdálkodás közösségi stratégiájáról szóló 97/C 76/01 tanácsi állásfoglalás alapozza meg, melyek előírásait a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény harmonizálja.

Az EU egyik elsődleges célja a hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, és a képződő hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása. A hulladék-megelőzést újabb, a hulladék keletkezésének mérséklését célzó kezdeményezésekkel, jobb erőforrás-felhasználással és a fenntartható felhasználási mintákra való átváltással szeretné elérni.

A cél a Közösségi VI. Környezetvédelmi Akcióprogramja értelmében 2000-2010. között a hulladék mennyiségének 20 %-os, 2050-ig 50 %-os csökkentése, különleges hangsúlyt fektetve a veszélyes hulladékok mennyiségének redukálására.

Az Unió hulladékgazdálkodása három elven alapul:

  1. a hulladékképződés megelőzése

  2. hasznosítás és újrahasználat

  3. a hulladék biztonságos ártalmatlanításának fejlesztése, monitoring.

A hulladéklerakással kapcsolatban az EU nagyon szigorú szabályokat hozott, amelyek között megtiltja a használt gumiabroncsok lerakását, és előírja a biológiai úton lebomló hulladékok mennyiségének csökkentését a lerakókon. Magának a lerakásnak a biztonsága érdekében részletesen meghatározza a hulladéklerakók kialakításának és működtetésének feltételeit.

A 2001. január 1-jével hatályos a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény – amely teljes mértékben megegyezik az Európai Unió Tanácsának vonatkozó direktíváival – célja az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel.

A törvény hatálya kiterjed többek között minden hulladékra, a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre. Alapelvei között szerepel többek között az integrált szennyezés-megelőzés elve, mely szerint a legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét a környezetterhelés csökkentése érdekében, továbbá a regionalitás elve, amely kimondja, hogy a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontok figyelembevételével gyűjtőkörzetek ésszerű hálózatának kialakítására kell törekedni. A törvény meghatározza a hulladékgyűjtés és -szállítás kritériumait, kitér a hulladékhasznosítás és ártalmatlanítás feltételeire, valamint a települési önkormányzatok ezzel kapcsolatos kötelezettségeire.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény definíciója szerint a települési szilárd hulladék a háztartásokból származó szilárd hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék. A települési szilárd hulladék ingatlantulajdonosoktól (termelőktől) történő elszállítása (begyűjtése) és elhelyezése (ártalmatlanítása vagy hasznosítása, illetve hasznosításra történő átadása) a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata, amelynek ellátására közszolgáltatást kell szervezniük és fenntartaniuk. A közszolgáltatás keretében a települési önkormányzatoknak joguk van az általuk meghatározott hulladék-összetevőkre szelektív gyűjtést szervezni és annak igénybevételére az ingatlantulajdonosokat kötelezni.

A hulladékgazdálkodás ily módon egyre kevésbé tekinthető egy különálló, a nem kívánatos, de elkerülhetetlen kibocsátás hatásainak mérséklésére irányuló tevékenységnek, hanem részévé válik egy holisztikus, az anyagok és termékek teljes életciklusát lefedő, a környezeti hatásokat összességében minimalizáló szemléletű tevékenységnek.

Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozással elkötelezte magát, hogy elfogadja és az ország területén érvényre juttatja az Unió környezetvédelmi politikáját. Ez a vállalás a szükséges jogi háttér megteremtése mellett számos új feladatot ró a magyar gazdaságra, közigazgatásra és a lakosságra. Az Unió irányelveinek magyarországi érvényesítésével olyan kötelezettségeket kell teljesíteni, amelyek alapvetően megváltoztatják az ország hulladékkezelésének korábbi gyakorlatát.

A célkitűzés a települési önkormányzatok bevonásával integrált, komplex hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítása, beleértve a szelektív hulladékgyűjtést, -kezelést és újrahasznosítást, illetve az újrahasznosítás előfeltételeinek megteremtését, valamint a nem hasznosítható hulladékok számára a környezetvédelmi szempontból kifogástalan lerakóhely kialakítását és működtetését. További célkitűzés az országban lévő, engedély nélküli vagy megtűrt, de nem biztonságos, környezeti kockázatot jelentő helyi lerakók bezárása, rekultivációja, és ehhez kapcsolódóan indokolt az EU irányelveinek megfelelően komplex hulladékkezelési rendszerek kiépítése. További feladat a szükséges műszaki, technikai, szervezeti és tudati feltételek megteremtése. Ennek teljes megvalósítására az önkormányzatok nem rendelkeznek saját forrással, tehát csakis hazai és nemzetközi pályázati források elnyerésével teremtődik meg a lehetőség a szilárd háztartási hulladékkezelés EU konform megoldására.

Az EU követelmények a települési szilárd hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiájának irányát is meghatározzák. A környezetvédelmi alapelvek (az integrált szennyezés megelőzés, a szennyező fizet, az elérhető legjobb technika, az önellátás, a regionalitás, a költséghatékonyság elve), a hulladékgazdálkodási prioritások (megelőzés, hasznosítás, ártalmatlanítás) és a vonatkozó szabályozási rendszer figyelembe vételével stratégiai célként került meghatározásra:

  • a korszerű települési szilárd hulladék kezelési közszolgáltatás kiterjesztése az ország teljes lakosságára,

  • a korszerűtlen, régi hulladéklerakók bezárása és rekultiválása,

  • a szilárd hulladék kezelési rendszerek EU normákhoz igazodó átalakítása,

  • a hulladékgazdálkodás fejlesztéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges jogi-szervezeti háttér megteremtése.