Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

A települési hulladékgazdálkodás célja és a megvalósítás eszközei

A települési hulladékgazdálkodás célja és a megvalósítás eszközei

Megelőzés a települési hulladékok területén

Magyarországon a települési hulladék mennyisége 2006-ig nőtt, azóta stagnál (2007-ben a keletkezett települési szilárd hulladék mennyisége 4.593 ezer tonna volt). A települési szilárdhulladék-képződés mértéke jól követte a lakossági fogyasztás mértékét erősen befolyásoló reáljövedelmek alakulását, a jövedelem növekedése esetén átlagosan 1%-os hulladékmennyiség-növekedés tapasztalható.

Az országban keletkező települési szilárd hulladék lassú, de egyenletes – évi 1-1,5 %-os – növekedésével kell számolni (térfogatában ez kb. 2-3 %-os mennyiségi növekedést jelent). Csökkentését alapvetően csak a jelenleginél szélesebb körre kiterjedő szelektív hulladékgyűjtés megvalósításával lehet elérni. A szelektív gyűjtési rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok a lakosság legalább 60 %-ának kiszolgálását biztosítsák.

Célok

  • A települési szilárd hulladék 2014-ben se haladja meg az 5 millió tonna (500 kg/fő/év), ezen belül a háztartásokban a napi 1 kg/fő mennyiséget.

  • A házi és közösségi komposztálás elterjesztése, a zöldhulladékok helyben történő visszaforgatása, valamint az újrahasználati központok létrehozásának ösztönzése.

A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten

  • Házi és helyi komposztálás szervezése, oktatása.

  • A komplex hulladékkezelő rendszer részeként újrahasználati központok kialakítása (a feleslegessé vált tárgyak gyűjtése, tisztítás és javítás utáni értékesítése).

Mutatók

  • A házi komposztálás mértéke (bevont, illetve támogatott háztartások száma).

  • Újra-használati központok száma.

  • A képződő települési hulladék mennyisége (külön a lakossági és intézményi eredetű hulladék).

A hasznosítás elősegítése a települési hulladékok terén

A települési hulladékok terén az általános hasznosítási tendenciával ellentétesen jelentős növekedés következett be, a hasznosítási arány 2008-ra 20% fölé emelkedett (ebből 8% a fővárosi energetikai hasznosítás). A növekedés egyrészt a szelektív gyűjtés és az elkülönített biohulladék-kezelés fejlesztésének támogatásából, másrészt a gyártói kötelezettségbe tartozó csomagolási és elektronikai hulladékok hasznosítási kötelezettségeinek teljesítéséből adódik.

A fejlesztések eredményeként ma már a lakosság mintegy felének rendelkezésére állnak a szelektív gyűjtési lehetőségek. A fejlesztések eredményeként bővült a biohulladék elkülönített kezelésének eszközparkja is, több térségben komposztáló telepek létesültek, amelyek kapacitását azonban csak részlegesen használják ki a magas üzemeltetési költségek és komposzt elhelyezhetőségének nehézségei miatt.

Célok

  • A korszerű regionális hulladékkezelő rendszerek hálózatát ki kell építeni az ország valamennyi lakosa számára.

  • A 2020-as cél teljesítéséhez szükséges szelektív gyűjtési rendszereknek 2015-re ki kell épülniük, amihez a szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása szükséges a lakosság 80%-a számára.

  • Komposztáló és biogáz-üzemek létesítése szükséges, a komposztok minőségbiztosítási rendszerének kialakításával egyidejűleg.

  • A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára.

  • A települési szilárd hulladék újrafeldolgozási arányának 30%, teljes hasznosításának 40% fölé emelése.

  • 2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok összességében 35%-os hasznosítása (2020-ig 50%).

  • A biológiailag lebomló összetevők elkülönített kezelésének megoldása oly módon, hogy 2016-ban legfeljebb 820 ezer tonna biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú települési hulladék kerüljön lerakásra.

  • A maradék hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának stabilizálására mechanikai-biológiai hulladék előkezelés megvalósítása – szükség szerint.

  • A települési szilárd hulladék energetikai hasznosításának bővítése; a mechanikai-biológiai hulladék-előkezelés éghető frakciójának elkülönítése és energetikai hasznosítása interregionális megoldásokkal, erőművek, cementgyárak, hulladék-erőművek igénybevételével (Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, Alföld).

  • A gyártói felelősségi körbe tartozó hulladékok lakossági begyűjtő rendszerének fejlesztése (csomagolóanyag, elem-akkumulátor, elektronikai hulladék).

A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten

  • A szelektív gyűjtés rendszerének kiépítése, bővítése.

  • A biohulladék elkülönített kezelésének megoldása (komposztáló és biogáz üzemek létesítése).

Mutatók

  • A szelektíven gyűjtött, illetve anyagában és energetikai célra hasznosított települési hulladék mennyisége, anyagfajtánként.

A települési hulladékok biztonságos ártalmatlanítása

A megelőzést szolgáló intézkedések és a hasznosítás ellenére megmaradó hulladék környezetet és egészséget nem veszélyeztető ártalmatlanításáról mindenképpen gondoskodni kell. A hazai keletkezett hulladéknak még ma is közel 70%-a ártalmatlanítást igényel, ami a gyakorlatban többnyire a hulladékgazdálkodási hierarchia legalján lévő (bár még mindig legolcsóbb) lerakást jelenti (a képződő hulladék közel 45%-a lerakásra kerül).

A vonatkozó EU irányelv szerint 2009. július 15. után nem működhet olyan hulladéklerakó, amely nem elégíti ki a lerakásra vonatkozó követelményeket.

A települési szilárd hulladék 80%-a lerakásra kerül. 2008 végén az országban még 132, 2009. július 15-ig bezárandó települési (nem veszélyes) hulladéklerakó üzemelt. A kieső kapacitások pótlását jelentik azok a korszerű ártalmatlanító létesítmények, amelyek a folyamatban lévő, illetve már kezdeményezett települési hulladékkezelési fejlesztési projektek keretében, az EU társfinanszírozásával valósulnak meg. Az ország teljes hulladéklerakási igényét 75-80 lerakó fogja ellátni (2009 júliusától ebből várhatóan 75 fog működni, a folyamatban lévő fejlesztések eredményeként 2012-ig további 5 lerakó lép üzembe). A bezárt, régi lerakók biztonságba helyezéséről, rekultiválásáról és folyamatos monitorozásáról még évtizedekig gondoskodni kell.

Célok

  • A lerakással történő ártalmatlanítás arányának 60% alá csökkentése.

  • A lerakott hulladék biológiailag lebomló szerves anyag tartalmának csökkentése (2016-ra ne haladja meg a 820 ezer tonnát).

  • Az elkülönítetten gyűjtött vagy válogatott, hasznosítható összetevők lerakásának megszüntetése.

  • A régi, felhagyott, bezárt lerakók folyamatos rekultiválása és monitorozása.

A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten

  • A lerakási igényeket kielégítő, közszolgáltatás keretében működő, térségi ártalmatlanító kapacitások biztosítása.

  • A papír és a biohulladék lerakástól eltérő kezelésének megoldása.

  • Lakossági szemléletformálás a lerakás minimalizálása és hulladékelhagyás megszüntetése érdekében.

  • A hulladék szállításakor a környezeti szempontok figyelembevétele (pl. távolságok minimalizálása).

  • Közterületen elhagyott hulladékok begyűjtése, kezelése.

Mutatók

  • A lerakásra kerülő települési szilárd hulladék mennyisége és biológiailag lebomló szervesanyag-tartalma.

  • A rekultivált lerakók száma.

A hasznosítás alapvető feltétele a hasznosítható összetevők elkülönített gyűjtése, illetve adott esetben azok utólagos kiválogatása, kinyerése. A fogyasztói szférában ezt jelentősen befolyásolja a szelektív gyűjtéshez rendelkezésre álló infrastruktúra kiépítettsége, valamint a lakosság szokásai és anyagi érdekeltsége.

A lakossági szelektív hulladékgyűjtés lehetősége egyre szélesebb körben válik elérhetővé, elsősorban a papír, műanyag, üveg, illetve fém frakciók esetében, leginkább a csomagolási hulladékokra – köszönhetően a gyártói felelősségbe tartozó hasznosítási kötelezettségeknek, valamint az EU támogatással megvalósuló települési hulladékkezelési rendszereknek. A szelektív hulladékgyűjtésbe a lakosság 68%-ának van módja bekapcsolódni. A bevont lakosság legnagyobb része (57%) hulladékgyűjtő szigeteken keresztül kapcsolódik a rendszerbe, míg kisebb részüket (6-7%) házhoz menő gyűjtéssel vonják be. A hulladékudvarokon történő szelektív gyűjtésre 2008-ban 52 településén volt lehetőség, összesen 81 hulladékudvaron (a települések lakosságszáma több mint 3,5 millió, de a gyakorlatban ennek kb. 10%-a tekinthető ténylegesen elérhetőnek). A közszolgáltatások keretében működő szelektív gyűjtési rendszerekből az anyagában hasznosított települési hulladéknak alig több mint 10%-a származik.

A települési szilárd hulladékok esetén a hasznosítás aránya az elmúlt években jelentősen növekedett, köszönhetően a szelektív hulladékgyűjtés terjedésének, az elkülönített biohulladék-kezelés növekedésének, valamint az egyes, gyártói kötelezettségbe tartozó csomagolási, elem-akkumulátor és elektromos berendezés hulladékok hasznosítási kötelezettségeinek.

A hasznosítás helyzetét és problémáit az alábbi SWOT elemzés szemlélteti.

2.1. táblázat - A hasznosítás helyzetét jellemző SWOT analízis (forrás: OHT-II., 2009)

Belső tényezők – Erősségek Belső tényezők – Gyengeségek
Erős hagyományai és megfelelő feldolgozási kapacitásai vannak a vas- és acél-, valamint a papírhulladékoknak. Számos hulladékfajtának nincs hazai feldolgozó kapacitása (színes üveg, elem, akkumulátor, színesfémek többsége, képcsövek).
Folyamatosan növekszik a települési hulladékok és az építési-bontási hulladékok elkülönített gyűjtése és hasznosítása. Számos hasznosítható hulladékfajta hasznosítása – a gyűjtés és előkészítés magas költségei, a helyettesíthető elsődleges alapanyag olcsósága, a felhasználás rendezetlen feltételei, és nem utolsó sorban érdektelenség következtében – csak minimális mértékben valósul meg.
A szelektív gyűjtés lehetősége a lakosság több mint 60%-ának rendelkezésére áll. A szelektív gyűjtő hálózat nagy része hulladékgyűjtő szigetekre épül, sűrűsége nem kielégítő, kihasználtsága magas, lefedettsége alacsony.
A települési hulladék hasznosítási aránya 8 év alatt 3%-ról 20% fölé emelkedett. A települési hulladék alig egyötödének a hasznosítása igen alacsony.
Folyamatosan bővül a bio-hulladékok komposztáló és biogáz-előállító kapacitása. Magas a komposztáló telepek üzemeltetési költsége, szűkös a komposzt elhelyezési lehetősége, illetve felvevő piaca.
A hulladékból történő fűtőanyag, illetve energia-előállítás igényének megerősödése. A magas fűtőértékű összetevők anyagában történő hasznosításának háttérbe szorulása.
Külső tényezők – Lehetőségek Külső tényezők – Veszélyek
Szelektív gyűjtési rendszerek bővítése, kiépítésének és igénybevételének kötelezővé tétele. Díj- és üzemeltetési költség növekedés miatt a hulladékelhagyás növekedése, a rendszerek összeomlása, kapacitások kihasználatlansága.
A hulladék előkezelésének és hasznosításának támogatása. A gazdaságfejlesztési és a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok és érdekek ütközése, az előállítási költségek a piacon nem érvényesíthetők.
Hulladék feldolgozó és hasznosító létesítmények létrehozása, energetikai hasznosítás bővítése. Lakossági/civil ellenállás a létesítendő hasznosító művekkel szemben.
Biohulladékok, komposztok, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának növelése. Mérsékelt vagy ellenérdekelt mezőgazdasági fogadókészség, szigorodó előírások és adminisztráció.

Az általános hasznosítási célok (a képződő hulladék legalább 50%-ának hasznosítása, ezen belül az újrahasználatra történő előkészítés és az anyagában történő újrafeldolgozás összességében érje el a 40%-ot) lebontásával a következő részcélok elérésével számolunk:

Települési szilárd hulladék:

  • A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára.

  • A települési szilárd hulladék újrafeldolgozási arányának 30%, teljes hasznosításának 40% fölé emelése.

  • 2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok összességében 35%-os hasznosítása (2020-ig 50%).

  • A biológiailag lebomló összetevők elkülönített kezelésének megoldása oly módon, hogy 2016-ban legfeljebb 820 ezer tonna biológiailag lebomló szervesanyag kerüljön lerakásra.

  • A maradék hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának stabilizálására mechanikai-biológiai hulladék előkezelés megvalósítása.

  • A hasznosítási célok elérése érdekében teendő intézkedések jelentős része a hulladékok elkülönített gyűjtésének erősítését szolgálja. A begyűjtő és kezelő rendszerek kialakításának és működtetésének fejlesztéséhez elengedhetetlen a hulladék(anyag)fajtákra specializálódott szolgáltatások bővítése, amit a települési szilárd hulladék összetevői esetében az önkormányzati közszolgáltatásokra célszerű alapozni.

A hasznosításon belül ugyan az újrahasználatra előkészítés és az újrafeldolgozás növelése az elsődleges feladat, a lerakás minimalizálása érdekében a hulladékok egyéb – elsősorban – energetikai célú felhasználásának növelése is szükséges. A biohulladékok és a magas fűtőértékű, technikai és gazdasági okokból feldolgozásra alkalmatlan más hulladékok energia-tartalmának minél hatékonyabb kinyerése és hasznosítása a nem megújuló energiahordozók kiváltásához is hozzájárul. A fenntarthatóság elvének érvényesüléséhez a biogáz- és más fűtőanyag-előállítás és hasznosítás, a közvetlen energetikai célú hasznosítás mellett a talajerő pótlásra történő felhasználás bővítése is hozzájárul.

A hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek prioritási sorrendjében az ártalmatlanítás áll az utolsó helyen. Ennek megfelelően az ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyiségét a lehető legalacsonyabb mértékre kell szorítani, különösen a lerakásra kerülő, a gazdaság számára – legalábbis egy ideig – hozzáférhetetlenné váló hulladék mennyiségét.

Az ártalmatlanítás helyzete, problémái

A hulladék lerakással történő ártalmatlanítása még mindig a legolcsóbb és legelterjedtebb hulladékkezelési megoldás, különösen a települési hulladékok kezelésében igen magas a közel 75%-os lerakási arány (összességében 42%).

A nem-megfelelő települési hulladéklerakók 2009. július 15-i bezárásával az igénybe vehető lerakók távolsága számos településtől a korábbi lehetőséghez képest jelentősen megnőtt, de a 2009-10-ben átadásra kerülő lerakókat is figyelembe véve legfeljebb 60 km-en belül elérhető a megfelelő kapacitás. A települési hulladéklerakás további problémáját jelenti, hogy a biológiailag lebomló összetevők lerakott mennyisége – az irányelv lerakás-csökkentési előírásai következtében – 2016-ban nem haladhatja meg a 820 ezer tonnát, aminek eléréséhez – és az azt kiváltó egyéb megoldások fejlesztéséhez – további lerakást korlátozó és az elkülönített gyűjtést és kezelést ösztönző intézkedéseket kell hozni.

2.2. táblázat - Az ártalmatlanítás helyzetének SWOT elemzése (forrás: OHT-II., 2009)

Belső tényezők – Erősségek Belső tényezők – Gyengeségek
A környezettudatos szemlélet terjedése Gyakori a hulladékelhagyás
Magas a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma (93%) Magas a lerakás aránya, különösen a települési hulladék esetében
Az ártalmatlanító létesítmények megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek Sok a bezárt, de nem rekultivált települési hulladéklerakó
A hulladékégetők mindegyike rendelkezik hőkinyerő és energiahasznosítási rendszerrel Egyenetlen a hulladéklerakó kapacitások eloszlása
A szennyező fizet elv egyre inkább érvényesül a kezelési szolgáltatási díjakban, ösztönözve ezzel az ártalmatlanítás elkerülését Magas a lerakott települési hulladék szerves hulladék tartalma.
Külső tényezők – Lehetőségek Sok égethető és hasznosítható veszélyes és nem-veszélyes hulladék kerül a lerakókba
A szerves hulladékok külön kezelésének ösztönzése, eltérítés a lerakókról Egyéb kezelési módszerekhez képest olcsó hulladéklerakás, a lakosság fizetőképességéhez (hajlandóságához) képest viszont magasak a lerakási díjak
A hasznosítható hulladékok lerakásának korlátozása Külső tényezők – Veszélyek
A lerakási tilalmak és korlátozások megnövelik a kiépített lerakási kapacitások élettartamát Nem kifizetődő a hulladék lerakástól eltérítő szelektív gyűjtési és feldolgozási kapacitások működtetése
Az égethető hulladékok eltérítése a lerakókról, az égetési kapacitás növelése Nem csökken a hulladéklerakás
Biohulladékok, komposztok, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának növelése. Az illegális hulladék-elhelyezés növekedése
A kevesebb lerakandó hulladék növeli az egységnyi hulladékra jutó fajlagos üzemeltetési költségeket, ami az üzemeltető érdekeltségét csökkentve a szükséges kapacitások rendelkezésre állását, vagy az utógondozáshoz szükséges tartalékképzést veszélyeztetheti
Az anyagában történő hasznosítás növekedése miatt az égethető frakció mennyisége csökken, hosszútávon a kizárólag hulladékra alapozott égetési kapacitások ráfizetésessé válhatnak, kihasználtságuk csökken

A jelenlegi ártalmatlanítási helyzet és üzemeltetési problémák, illetve veszélyek alapján az ártalmatlanítás területén a következő célok elérését lehet reálisan prognosztizálni 2014-re.

  • A hazai ártalmatlanítási igények folyamatos kielégítése, a megszűnő, de szükséges kapacitások folyamatos pótlása az ártalmatlanítási díjakból.

  • Összességében a lerakás arányának 40% alatt tartása

  • A települési hulladék lerakás 60% alá csökkentése

  • A lerakási tilalmak betartatása (gumiabroncs, ipari és gépjármű elem-akkumulátor, egyéb, a lerakási szabályozás szerint kitiltott tulajdonságú hulladékok)

  • A hasznosítható és a magas fűtőértékű hulladékok lerakásának korlátozása

  • A biológiailag lebomló szerves hulladék lerakásának további korlátozása

  • A lerakásra kerülő hulladékok előkezelésének fejlesztése

  • A veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésének és ártalmatlanításának fejlesztése

  • A bezárt hulladékártalmatlanító létesítmények területének rekultiválása, és hatásaik folyamatos monitorozása

A települési hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzete

A települési szilárd hulladék keletkezésének és kezelésének elmúlt évekbeni alakulását mutatja a következő tábla:

2.3. táblázat - A települési szilárd hulladék kezelése (forrás: OHT-II., 2009)) (ezer tonna)

Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008.
TSZH mennyiség 4.552 4.603 4.646 4.693 4.591 4.646 4.711 4.594 4.553
Anyagában hasznosított 350 360 400 490 540 444 490 554 692
Energetikailag 340 350 280 240 155 303 389 383 393
hasznosított* 3.760 3.800 3.890 3.900 3.857 3.859 3.792 3.428 3.341
Lerakott n. a. n. a. n. a. n. a. 40 40 40 229 126

Magyarországon a települési szilárd hulladékkezelés területén az elmúlt tíz év során elsősorban a szolgáltatás elérhetőségének és a kezelés biztonságának a növelése határozta meg a fejlődés irányait, amelyek alapjául szolgálnak az elkövetkezendő időszak fejlesztéseihez. Az elért eredmények a következők szerint foglalhatók össze:

  • Megteremtődtek a közszolgáltatás jogi feltételei.

  • A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma 2007-ben elérte a 93%-os arányt, ami a belterületen található lakásokra nézve gyakorlatilag teljes ellátottságot jelent, mindezt korszerű, zárt pormenetes technológiával végzik.

  • A gyakorlatban alkalmazzák az önkormányzatok a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó jogszabályokat, a díjképzésre vonatkozó előírásokat és a rekultiváció technikai feltételeit meghatározó normákat.

  • Kialakultak a lakosság mintegy 60%-át kiszolgáló regionális hulladékkezelési rendszerek, amelyek korszerű, költséghatékony működést tesznek lehetővé.

  • 2009. július 15-ig bezártak a nem EU-konform TSZH lerakók, az ártalmatlanítást 80, megfelelően kialakított regionális lerakó végzi, amelyek legnagyobbrészt EU forrásokból finanszírozott projektek, vagy magánforrások segítségével valósultak meg.

  • Elindultak a régi lerakók rekultivációs programjai.

  • A hulladékégetés (energetikai felhasználás) aránya az összes begyűjtött települési hulladék tömegéhez képest 2001 óta nem változott, továbbra is 8-9 % között mozog (évi 420 ezer tonna égetési kapacitás a Fővárosban, már korszerűsített, EU-normáknak megfelelő égetőműben), de megkezdődött a települési hulladék éghető összetevőinek energetikai hasznosítása együttégetéssel, pl. a Mátrai Erőműben, valamint néhány cementgyárban is.

  • Ma már országszerte több mint 1200 településen a lakosság 55%-a részére elérhető a szelektív gyűjtési rendszer, a begyűjtő szigetek száma a nyolcezret, a hulladékudvaroké pedig a százat közelíti, a háztól történő szelektív gyűjtés közel 200 településen, 900.000 lakost ér el, a térségi komposztáló telepek száma 40.

  • A szelektív hulladékgyűjtés aránya 2008-ra mintegy 12%-ra nőtt az összes képződő települési szilárd hulladékhoz viszonyítva, hozzá véve a szelektíven gyűjtött szerves hulladékok mennyiségét is ez az arány meghaladja a 15%-ot. A fővárosi energetikai hasznosítást is figyelembe véve a teljes hasznosítási arány 23-24%, ami több mint 1 millió tonna hulladékot jelent;

Az eredmények mellett azonban szembe kell néznünk a működés problémáival és hiányosságaival is. A jelentősebb problémák a következők:

  • A korszerű lerakók magasabb üzemeltetési költségei, a nagyobb szállítási távolság, valamint a kötelezően beépítendő költségelemek (amortizáció, rekultiváció) megnövelték a lakossági hulladékkezelési díjat.

  • Emeli a hulladékkezelési díjat az, hogy a gyártók nevében eljáró koordináló szervezetek sok esetben alulfinanszírozzák a szelektív gyűjtést, illetve egyes frakciókat senki sem finanszíroz (pl. biohulladék). Ezek a költségek a vegyesen gyűjtött hulladék kezelési díjában jelennek meg.

  • A díjnövekedés miatt nőtt a lakosságtól be nem hajtható hulladékkezelési díj mértéke (kintlévőség), emelkedett az illegálisan elhagyott hulladék mennyisége.

  • Az önkormányzatok díjpolitikájukban nem elég hatékonyan differenciálnak a lakossági csoportok között (pl. választható kukaméret, időszakos lakók kérdése), illetve a lakók gyakran nem az általuk igénybe vett szolgáltatással arányos díjat fizetik.

  • A gyűjtőszigetes szelektív gyűjtés nem elég hatékony, ezért – ahol ez gazdaságos –, ki kell alakítani a házhoz menő gyűjtési formát.

  • A biohulladék lerakási arányának csökkentése nem megfelelő ütemben halad, alapvetően a begyűjtő rendszer hiánya, illetőleg a kis hatékonyságú szelektív gyűjtés miatt.

  • A közösségi komposztálók kihasználtsága alacsony, magasak az üzemeltetési költségek, a komposztra pedig nincs fizetőképes kereslet

A települési hulladék képződésének és kezelésének előrejelzése

Az elkövetkezendő időszakban keletkező hulladék mennyiségére a gazdasági visszaesés következtében 2009-től csökkenés, majd 2011-től (a megelőzési intézkedések hatására, a várható gazdasági növekedésnél alacsonyabb) kismértékű emelkedés prognosztizálható. Az egyes frakciókon belül eltérő növekedési ütemek valószínűsíthetőek: a szerves hulladék mennyisége a tervezési időszakban várhatóan közel állandó marad, a papír, műanyag, üveg, fém összesített aránya nagyjából a teljes mennyiség változását követi.

A teljes mennyiség valamivel több, mint 60%-a lakossági forrásból származik.

2.4. táblázat - A települési hulladékok keletkező mennyiségének előrejelzése 2014-ig (forrás: OHT-II., 2009)

(et) 2009 2010 2011 2012 2013 2014
Összes települési hulladék 4 502 4 457 4 413 4 457 4 502 4 547
Ebből szerves papír nélkül 1 306 1 293 1 280 1 293 1 306 1 319
Összes települési hulladékon belül: papír, műanyag, üveg, fém 1 666 1 649 1 633 1 649 1 666 1 682
Újrafeldolgozható 2 972 2 942 2 913 2 942 2 971 3 001
Lakossági hulladék 2 727 2 700 2 673 2 699 2 726 2 754
Ebből papír, műanyag, üveg, fém 1 009 999 989 999 1 009 1 019

A tervezési időszakban megvalósuló fejlesztések hatására

  • a szelektív gyűjtési rendszerek egyre szélesebb körben kiépítésre kerülnek és egyre nagyobb hatékonysággal működnek.

  • a szerves hulladék egyre nagyobb hányadának kezelése házi és közösségi komposztálókban, illetve a szervezett elkülönített gyűjtést követően térségi komposztálókban, biogáz üzemekben történik.

  • a vegyesen gyűjtött hulladék egy részének kezelése mechanikai-biológiai kezelő művekben valósul meg, és a leválogatott nagy fűtőértékű frakció energetikai hasznosításra kerül.

A fejlesztések hatása a tervezési időszak hulladék kezelési adataira, a megvalósítás, illetve az előkészítés alatt lévő projektek vállalt célkitűzései alapján becsülhető:

2.5. táblázat - A települési hulladékok kezelésének előrejelzése 2014-ig a 2009-ig jóváhagyott fejlesztések hatásait figyelembe véve (forrás: OHT-II., 2009)

(et) 2009 2010 2011 2012 2013 2014
Összes újrafeldolgozás 748 896 975 1040 1085 1129
Ebből szerves hasznosítás 205 317 350 350 350 350
Egyéb újrafeldolgozás 543 579 625 690 735 779
Minimálisan feldolgozandó lakossági papír, műanyag, fém, üveg 131 150 198 260 313 357
Minimálisan feldolgozandó lakossági papír, műanyag, fém, üveg újrafeldolgozás % 13 15 20 26 31 35
Egyéb hasznosítás* 461 468 555 678 678 678
Összes hasznosítás 1 209 1 364 1 530 1 718 1 763 1 807
Összes hasznosítás % 27 31 37 45 46 46
Lerakás** 3 264 3 044 2 583 2 090 2 090 2 091
Lerakás % 73 69 63 55 54 54
Szerves lerakás 1 308 1 222 1 063 901 901 901
Szerves lerakható 1 303 1 175 1 065 1 032 981 953

* vegyes hulladék égetése+mechanikai-biológiai kezelés után képződő nagy fűtőértékű frakció hasznosítása

** vegyes hulladék és mechanikai-biológiai kezeléssel stabilizált frakció lerakása

Az előző táblázatból a következők állapíthatók meg:

  • A hulladékgazdálkodási rendszerek 350 ezer tonna komposztáló kapacitása, valamint a 650 ezer tonna MBH-kapacitás 2014-re lehetőséget ad a lerakásra kerülő mennyiség lényeges csökkentésére.

  • A lakossági papír, műanyag, fém és üveg 35%-os hasznosítását 2014-re úgy lehet elérni, ha az összes hasznosítás meghaladja a 350 ezer tonnát, ezen belül a műanyag visszagyűjtésének mintegy 90 ezer tonnával kell nőnie. A lakossági papír visszagyűjtése már jelenleg is 45% körüli, míg az üveg és a fém visszagyűjtését 10-10 ezer tonnával kell növelni.

  • Az összes hasznosítás a fenti feltételek mellett elérheti a 46%-ot, így a lerakás 60% alá csökken.

  • A hulladékmérlegben figyelembe vették az MBH-kezelés során keletkező mintegy 40% veszteséget (228 ezer tonna), ami sem a hasznosításban, sem az ártalmatlanításban nem jelenik meg.

  • Feltételezve, hogy a lerakásra kerülő maradék hulladéknak 40%-a biológiailag lebomló (figyelembe véve a finom frakciót is), az MBH-kezelések és a papírhasznosítás tervezett szintjének fönntartása mellett a biológiailag lebomló összetevők lerakására vonatkozó csökkentési kötelezettségek teljesíthetők.

Eszközrendszer

Megelőzés

  • Indokolt a települési önkormányzati felelősségi szabályok továbbfejlesztése, a Hgt. és az Ötv. felülvizsgálatával erősíteni kell a több önkormányzat közös felelősségében működő (kis)térségi, illetve társulásban üzemeltetett rendszerek kialakulását, fejlesztését, meg kell határozni a közös feladatokat.

  • A jegyző hatásköri, szankcionálási lehetőségeinek erősítése szükséges a települési hulladék begyűjtés, kezelés ellenőrzésében, figyelemmel a lomtalanítás, az elhagyott hulladékok, a magánterületek tisztán tartásának kérdéseire.

  • Az újrahasználati központok hálózatának fejlesztése érdekében módszertani útmutatót kell kidolgozni annak céljairól, kialakításáról, működtetéséről, meg kell teremteni a szükséges támogatási rendszert és a működtetés finanszírozásának kereteit.

  • Tovább kell népszerűsíteni és arányában növelni a házi és közösségi komposztálást a lakosság körében. Ennek érdekében támogatási forrásokat kell biztosítani az eszközök beszerzéséhez, illetve tájékoztató füzeteket és útmutatókat kell biztosítani a szakszerű megvalósításhoz.

Hasznosítás

  • A közszolgáltatási hulladékkezelési díj szelektív gyűjtést ösztönző szerepét növelni kell.

  • A szelektív gyűjtésre és a szerves hulladék kezelésére vonatkozó, számszerű jogszabályi kötelezettségek meghatározása szükséges. A 2020-as 50%-os hasznosítási arány eléréséhez szükséges a kötelező szelektív gyűjtés bevezetése 2014-től, és amennyiben a teljesítés nem éri el a megfelelő szintet, akkor betétdíj kötelező alkalmazását kell előírni.

  • Szükséges a papír, a műanyag, a fém és az üveg, valamint a szerves hulladék szelektív gyűjtésére vonatkozó kapacitások kiépítése, beleértve a kistérségi hulladékudvar-rendszer kialakítását is, továbbá a hasznosításra előkészítést is. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék anyagok újrafeldolgozására alkalmas kapacitások fejlesztését – elsősorban a műanyagok és az üveg területén – gazdaságfejlesztési eszközökkel kell támogatni.

  • Fejleszteni kell a begyűjtő- és kezelőrendszerek kialakításának és működtetésének részletes műszaki szabályozását, különös tekintettel az MBH-kezelés, a gyűjtőudvarok, a veszélyes alkotók, a lomtalanítás, a házhoz menő begyűjtés, az újrahasználati központok tekintetében.

  • Fejleszteni szükséges a hulladékudvarok rendszerét, amelyben legalább kistérségi szinten biztosítani kell az elkülönített gyűjtési lehetőséget. Egyértelműen meg kell határozni a gyűjtőudvaron átveendő hulladék-fajtákat és azok átvehető mennyiségét.

  • A hulladékból előállított tüzelőanyag árának piaci szempontú szabályozása során szem előtt tartandó szempont, hogy az erőműveknek hozzávetőlegesen ki kelljen fizetniük az energia megtakarítás és az erőművekben felmerülő költségek közti különbözetet.

Ártalmatlanítás

  • A TSZH-ra vonatkozó országos célkitűzéseket érvényesíteni kell a lerakókra vonatkozó előírásokban.

  • A lerakás visszaszorítása érdekében 2012-re be kell vezetni a lerakásra az igénybevételi járulékot, mely alapvetően mennyiségarányos díj, különösen a hasznosítható áramokra (papír, műanyag, fém, üveg, építési-bontási hulladék, biohulladék) tekintettel.

  • Az ellenőrzéseket fokozni kell a hulladékelhagyás, illetve az illegális hulladéklerakás esetén, valamint a lerakási követelményekben, melyhez szükséges a közterület felügyelet, a polgárőrség, a rendőrség és az ÁNTSZ fokozottabb bevonása.

  • A kialakult komplex hulladékgazdálkodási rendszerekre építve tovább kell fejleszteni a térségi begyűjtő és kezelő rendszereket, növelni költséghatékonyságukat.

  • A hulladékelhagyás, illetve az illegális hulladéklerakás felderítése, felszámolása hatékonyabbá tehető közmunka bevonásával.

  • Folytatni kell a felhagyott/bezárt települési lerakók rekultivációs programját, amelyhez támogatási forrásokat szükséges biztosítani.

A hulladékkezelés jelenlegi helyzete, problémák és megoldások

  • A települési hulladék – az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján – magába foglalja a kb. 4,6 millió tonna települési szilárd hulladékot, amelynek mintegy 2/3-a származik a háztartásokból, míg 1/3-át az intézményekben, szolgáltatásokban és az iparban keletkező, a háztartási hulladékhoz hasonló, azzal együtt kezelt hulladék adja. Ebből a szervezetten begyűjtött és kezelt mennyiség 4,1 millió tonna.

  • A végrehajtást szolgáló eszközrendszert meghatározó alacsonyabb szintű jogi, gazdasági és műszaki kezelési szabályok közül több is jelentős befolyással van a szakterületen folytatott gyakorlatra. Rendező elvként a költséghatékonyság, a regionalitás és a célspecifikus megoldások vehetők figyelembe.

Gazdasági eszközök

A hulladékgazdálkodási feladatok teljesítése csak igen nagy volumenű beruházások megvalósításával lehetséges. A feladatok végrehatásáért a gyakorlatban felelős gazdasági és állampolgári szféra, illetve a lakosság képviseletében az önkormányzatok anyagi helyzete azonban az esetek döntő többségében nem képes a szükséges beruházások teljes mértékű finanszírozására. A finanszírozási hiányok részbeni pótlását az állami költségvetés szolgálja a címzett és céltámogatási rendszereken, a környezetvédelmi, a területfejlesztési, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési, valamint a gazdaságfejlesztési célelőirányzaton keresztül. A települési hulladékokkal kapcsolatos beruházásokra – regionális hulladékégető, térségi szilárdhulladék-kezelő rendszer építése, szelektív gyűjtés bevezetése, hulladékudvar kiépítése, megfelelő edényzet és szállítójármű beszerzése – különféle támogatási formák léteznek, amelyeken keresztül az önkormányzatok a beruházási költségek 80-90 %-át is megszerezhetik támogatások formájában.