Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)
Magyarországon a települési hulladék mennyisége 2006-ig nőtt, azóta stagnál (2007-ben a keletkezett települési szilárd hulladék mennyisége 4.593 ezer tonna volt). A települési szilárdhulladék-képződés mértéke jól követte a lakossági fogyasztás mértékét erősen befolyásoló reáljövedelmek alakulását, a jövedelem növekedése esetén átlagosan 1%-os hulladékmennyiség-növekedés tapasztalható.
Az országban keletkező települési szilárd hulladék lassú, de egyenletes – évi 1-1,5 %-os – növekedésével kell számolni (térfogatában ez kb. 2-3 %-os mennyiségi növekedést jelent). Csökkentését alapvetően csak a jelenleginél szélesebb körre kiterjedő szelektív hulladékgyűjtés megvalósításával lehet elérni. A szelektív gyűjtési rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok a lakosság legalább 60 %-ának kiszolgálását biztosítsák.
Célok
A települési szilárd hulladék 2014-ben se haladja meg az 5 millió tonna (500 kg/fő/év), ezen belül a háztartásokban a napi 1 kg/fő mennyiséget.
A házi és közösségi komposztálás elterjesztése, a zöldhulladékok helyben történő visszaforgatása, valamint az újrahasználati központok létrehozásának ösztönzése.
A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten
Házi és helyi komposztálás szervezése, oktatása.
A komplex hulladékkezelő rendszer részeként újrahasználati központok kialakítása (a feleslegessé vált tárgyak gyűjtése, tisztítás és javítás utáni értékesítése).
Mutatók
A házi komposztálás mértéke (bevont, illetve támogatott háztartások száma).
Újra-használati központok száma.
A képződő települési hulladék mennyisége (külön a lakossági és intézményi eredetű hulladék).
A települési hulladékok terén az általános hasznosítási tendenciával ellentétesen jelentős növekedés következett be, a hasznosítási arány 2008-ra 20% fölé emelkedett (ebből 8% a fővárosi energetikai hasznosítás). A növekedés egyrészt a szelektív gyűjtés és az elkülönített biohulladék-kezelés fejlesztésének támogatásából, másrészt a gyártói kötelezettségbe tartozó csomagolási és elektronikai hulladékok hasznosítási kötelezettségeinek teljesítéséből adódik.
A fejlesztések eredményeként ma már a lakosság mintegy felének rendelkezésére állnak a szelektív gyűjtési lehetőségek. A fejlesztések eredményeként bővült a biohulladék elkülönített kezelésének eszközparkja is, több térségben komposztáló telepek létesültek, amelyek kapacitását azonban csak részlegesen használják ki a magas üzemeltetési költségek és komposzt elhelyezhetőségének nehézségei miatt.
Célok
A korszerű regionális hulladékkezelő rendszerek hálózatát ki kell építeni az ország valamennyi lakosa számára.
A 2020-as cél teljesítéséhez szükséges szelektív gyűjtési rendszereknek 2015-re ki kell épülniük, amihez a szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása szükséges a lakosság 80%-a számára.
Komposztáló és biogáz-üzemek létesítése szükséges, a komposztok minőségbiztosítási rendszerének kialakításával egyidejűleg.
A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára.
A települési szilárd hulladék újrafeldolgozási arányának 30%, teljes hasznosításának 40% fölé emelése.
2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok összességében 35%-os hasznosítása (2020-ig 50%).
A biológiailag lebomló összetevők elkülönített kezelésének megoldása oly módon, hogy 2016-ban legfeljebb 820 ezer tonna biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú települési hulladék kerüljön lerakásra.
A maradék hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának stabilizálására mechanikai-biológiai hulladék előkezelés megvalósítása – szükség szerint.
A települési szilárd hulladék energetikai hasznosításának bővítése; a mechanikai-biológiai hulladék-előkezelés éghető frakciójának elkülönítése és energetikai hasznosítása interregionális megoldásokkal, erőművek, cementgyárak, hulladék-erőművek igénybevételével (Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, Alföld).
A gyártói felelősségi körbe tartozó hulladékok lakossági begyűjtő rendszerének fejlesztése (csomagolóanyag, elem-akkumulátor, elektronikai hulladék).
A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten
A szelektív gyűjtés rendszerének kiépítése, bővítése.
A biohulladék elkülönített kezelésének megoldása (komposztáló és biogáz üzemek létesítése).
Mutatók
A szelektíven gyűjtött, illetve anyagában és energetikai célra hasznosított települési hulladék mennyisége, anyagfajtánként.
A megelőzést szolgáló intézkedések és a hasznosítás ellenére megmaradó hulladék környezetet és egészséget nem veszélyeztető ártalmatlanításáról mindenképpen gondoskodni kell. A hazai keletkezett hulladéknak még ma is közel 70%-a ártalmatlanítást igényel, ami a gyakorlatban többnyire a hulladékgazdálkodási hierarchia legalján lévő (bár még mindig legolcsóbb) lerakást jelenti (a képződő hulladék közel 45%-a lerakásra kerül).
A vonatkozó EU irányelv szerint 2009. július 15. után nem működhet olyan hulladéklerakó, amely nem elégíti ki a lerakásra vonatkozó követelményeket.
A települési szilárd hulladék 80%-a lerakásra kerül. 2008 végén az országban még 132, 2009. július 15-ig bezárandó települési (nem veszélyes) hulladéklerakó üzemelt. A kieső kapacitások pótlását jelentik azok a korszerű ártalmatlanító létesítmények, amelyek a folyamatban lévő, illetve már kezdeményezett települési hulladékkezelési fejlesztési projektek keretében, az EU társfinanszírozásával valósulnak meg. Az ország teljes hulladéklerakási igényét 75-80 lerakó fogja ellátni (2009 júliusától ebből várhatóan 75 fog működni, a folyamatban lévő fejlesztések eredményeként 2012-ig további 5 lerakó lép üzembe). A bezárt, régi lerakók biztonságba helyezéséről, rekultiválásáról és folyamatos monitorozásáról még évtizedekig gondoskodni kell.
Célok
A lerakással történő ártalmatlanítás arányának 60% alá csökkentése.
A lerakott hulladék biológiailag lebomló szerves anyag tartalmának csökkentése (2016-ra ne haladja meg a 820 ezer tonnát).
Az elkülönítetten gyűjtött vagy válogatott, hasznosítható összetevők lerakásának megszüntetése.
A régi, felhagyott, bezárt lerakók folyamatos rekultiválása és monitorozása.
A célok elérése érdekében szükséges intézkedések önkormányzati szinten
A lerakási igényeket kielégítő, közszolgáltatás keretében működő, térségi ártalmatlanító kapacitások biztosítása.
A papír és a biohulladék lerakástól eltérő kezelésének megoldása.
Lakossági szemléletformálás a lerakás minimalizálása és hulladékelhagyás megszüntetése érdekében.
A hulladék szállításakor a környezeti szempontok figyelembevétele (pl. távolságok minimalizálása).
Közterületen elhagyott hulladékok begyűjtése, kezelése.
Mutatók
A lerakásra kerülő települési szilárd hulladék mennyisége és biológiailag lebomló szervesanyag-tartalma.
A rekultivált lerakók száma.
A hasznosítás alapvető feltétele a hasznosítható összetevők elkülönített gyűjtése, illetve adott esetben azok utólagos kiválogatása, kinyerése. A fogyasztói szférában ezt jelentősen befolyásolja a szelektív gyűjtéshez rendelkezésre álló infrastruktúra kiépítettsége, valamint a lakosság szokásai és anyagi érdekeltsége.
A lakossági szelektív hulladékgyűjtés lehetősége egyre szélesebb körben válik elérhetővé, elsősorban a papír, műanyag, üveg, illetve fém frakciók esetében, leginkább a csomagolási hulladékokra – köszönhetően a gyártói felelősségbe tartozó hasznosítási kötelezettségeknek, valamint az EU támogatással megvalósuló települési hulladékkezelési rendszereknek. A szelektív hulladékgyűjtésbe a lakosság 68%-ának van módja bekapcsolódni. A bevont lakosság legnagyobb része (57%) hulladékgyűjtő szigeteken keresztül kapcsolódik a rendszerbe, míg kisebb részüket (6-7%) házhoz menő gyűjtéssel vonják be. A hulladékudvarokon történő szelektív gyűjtésre 2008-ban 52 településén volt lehetőség, összesen 81 hulladékudvaron (a települések lakosságszáma több mint 3,5 millió, de a gyakorlatban ennek kb. 10%-a tekinthető ténylegesen elérhetőnek). A közszolgáltatások keretében működő szelektív gyűjtési rendszerekből az anyagában hasznosított települési hulladéknak alig több mint 10%-a származik.
A települési szilárd hulladékok esetén a hasznosítás aránya az elmúlt években jelentősen növekedett, köszönhetően a szelektív hulladékgyűjtés terjedésének, az elkülönített biohulladék-kezelés növekedésének, valamint az egyes, gyártói kötelezettségbe tartozó csomagolási, elem-akkumulátor és elektromos berendezés hulladékok hasznosítási kötelezettségeinek.
A hasznosítás helyzetét és problémáit az alábbi SWOT elemzés szemlélteti.
2.1. táblázat - A hasznosítás helyzetét jellemző SWOT analízis (forrás: OHT-II., 2009)
| Belső tényezők – Erősségek | Belső tényezők – Gyengeségek |
|---|---|
| Erős hagyományai és megfelelő feldolgozási kapacitásai vannak a vas- és acél-, valamint a papírhulladékoknak. | Számos hulladékfajtának nincs hazai feldolgozó kapacitása (színes üveg, elem, akkumulátor, színesfémek többsége, képcsövek). |
| Folyamatosan növekszik a települési hulladékok és az építési-bontási hulladékok elkülönített gyűjtése és hasznosítása. | Számos hasznosítható hulladékfajta hasznosítása – a gyűjtés és előkészítés magas költségei, a helyettesíthető elsődleges alapanyag olcsósága, a felhasználás rendezetlen feltételei, és nem utolsó sorban érdektelenség következtében – csak minimális mértékben valósul meg. |
| A szelektív gyűjtés lehetősége a lakosság több mint 60%-ának rendelkezésére áll. | A szelektív gyűjtő hálózat nagy része hulladékgyűjtő szigetekre épül, sűrűsége nem kielégítő, kihasználtsága magas, lefedettsége alacsony. |
| A települési hulladék hasznosítási aránya 8 év alatt 3%-ról 20% fölé emelkedett. | A települési hulladék alig egyötödének a hasznosítása igen alacsony. |
| Folyamatosan bővül a bio-hulladékok komposztáló és biogáz-előállító kapacitása. | Magas a komposztáló telepek üzemeltetési költsége, szűkös a komposzt elhelyezési lehetősége, illetve felvevő piaca. |
| A hulladékból történő fűtőanyag, illetve energia-előállítás igényének megerősödése. | A magas fűtőértékű összetevők anyagában történő hasznosításának háttérbe szorulása. |
| Külső tényezők – Lehetőségek | Külső tényezők – Veszélyek |
| Szelektív gyűjtési rendszerek bővítése, kiépítésének és igénybevételének kötelezővé tétele. | Díj- és üzemeltetési költség növekedés miatt a hulladékelhagyás növekedése, a rendszerek összeomlása, kapacitások kihasználatlansága. |
| A hulladék előkezelésének és hasznosításának támogatása. | A gazdaságfejlesztési és a környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok és érdekek ütközése, az előállítási költségek a piacon nem érvényesíthetők. |
| Hulladék feldolgozó és hasznosító létesítmények létrehozása, energetikai hasznosítás bővítése. | Lakossági/civil ellenállás a létesítendő hasznosító művekkel szemben. |
| Biohulladékok, komposztok, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának növelése. | Mérsékelt vagy ellenérdekelt mezőgazdasági fogadókészség, szigorodó előírások és adminisztráció. |
Az általános hasznosítási célok (a képződő hulladék legalább 50%-ának hasznosítása, ezen belül az újrahasználatra történő előkészítés és az anyagában történő újrafeldolgozás összességében érje el a 40%-ot) lebontásával a következő részcélok elérésével számolunk:
Települési szilárd hulladék:
A szelektív gyűjtés infrastruktúrájának biztosítása a lakosság 80%-a számára.
A települési szilárd hulladék újrafeldolgozási arányának 30%, teljes hasznosításának 40% fölé emelése.
2014-ig a papír, üveg, fém és műanyag hulladékok összességében 35%-os hasznosítása (2020-ig 50%).
A biológiailag lebomló összetevők elkülönített kezelésének megoldása oly módon, hogy 2016-ban legfeljebb 820 ezer tonna biológiailag lebomló szervesanyag kerüljön lerakásra.
A maradék hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának stabilizálására mechanikai-biológiai hulladék előkezelés megvalósítása.
A hasznosítási célok elérése érdekében teendő intézkedések jelentős része a hulladékok elkülönített gyűjtésének erősítését szolgálja. A begyűjtő és kezelő rendszerek kialakításának és működtetésének fejlesztéséhez elengedhetetlen a hulladék(anyag)fajtákra specializálódott szolgáltatások bővítése, amit a települési szilárd hulladék összetevői esetében az önkormányzati közszolgáltatásokra célszerű alapozni.
A hasznosításon belül ugyan az újrahasználatra előkészítés és az újrafeldolgozás növelése az elsődleges feladat, a lerakás minimalizálása érdekében a hulladékok egyéb – elsősorban – energetikai célú felhasználásának növelése is szükséges. A biohulladékok és a magas fűtőértékű, technikai és gazdasági okokból feldolgozásra alkalmatlan más hulladékok energia-tartalmának minél hatékonyabb kinyerése és hasznosítása a nem megújuló energiahordozók kiváltásához is hozzájárul. A fenntarthatóság elvének érvényesüléséhez a biogáz- és más fűtőanyag-előállítás és hasznosítás, a közvetlen energetikai célú hasznosítás mellett a talajerő pótlásra történő felhasználás bővítése is hozzájárul.
A hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek prioritási sorrendjében az ártalmatlanítás áll az utolsó helyen. Ennek megfelelően az ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyiségét a lehető legalacsonyabb mértékre kell szorítani, különösen a lerakásra kerülő, a gazdaság számára – legalábbis egy ideig – hozzáférhetetlenné váló hulladék mennyiségét.
A hulladék lerakással történő ártalmatlanítása még mindig a legolcsóbb és legelterjedtebb hulladékkezelési megoldás, különösen a települési hulladékok kezelésében igen magas a közel 75%-os lerakási arány (összességében 42%).
A nem-megfelelő települési hulladéklerakók 2009. július 15-i bezárásával az igénybe vehető lerakók távolsága számos településtől a korábbi lehetőséghez képest jelentősen megnőtt, de a 2009-10-ben átadásra kerülő lerakókat is figyelembe véve legfeljebb 60 km-en belül elérhető a megfelelő kapacitás. A települési hulladéklerakás további problémáját jelenti, hogy a biológiailag lebomló összetevők lerakott mennyisége – az irányelv lerakás-csökkentési előírásai következtében – 2016-ban nem haladhatja meg a 820 ezer tonnát, aminek eléréséhez – és az azt kiváltó egyéb megoldások fejlesztéséhez – további lerakást korlátozó és az elkülönített gyűjtést és kezelést ösztönző intézkedéseket kell hozni.
2.2. táblázat - Az ártalmatlanítás helyzetének SWOT elemzése (forrás: OHT-II., 2009)
| Belső tényezők – Erősségek | Belső tényezők – Gyengeségek |
|---|---|
| A környezettudatos szemlélet terjedése | Gyakori a hulladékelhagyás |
| Magas a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma (93%) | Magas a lerakás aránya, különösen a települési hulladék esetében |
| Az ártalmatlanító létesítmények megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek | Sok a bezárt, de nem rekultivált települési hulladéklerakó |
| A hulladékégetők mindegyike rendelkezik hőkinyerő és energiahasznosítási rendszerrel | Egyenetlen a hulladéklerakó kapacitások eloszlása |
| A szennyező fizet elv egyre inkább érvényesül a kezelési szolgáltatási díjakban, ösztönözve ezzel az ártalmatlanítás elkerülését | Magas a lerakott települési hulladék szerves hulladék tartalma. |
| Külső tényezők – Lehetőségek | Sok égethető és hasznosítható veszélyes és nem-veszélyes hulladék kerül a lerakókba |
| A szerves hulladékok külön kezelésének ösztönzése, eltérítés a lerakókról | Egyéb kezelési módszerekhez képest olcsó hulladéklerakás, a lakosság fizetőképességéhez (hajlandóságához) képest viszont magasak a lerakási díjak |
| A hasznosítható hulladékok lerakásának korlátozása | Külső tényezők – Veszélyek |
| A lerakási tilalmak és korlátozások megnövelik a kiépített lerakási kapacitások élettartamát | Nem kifizetődő a hulladék lerakástól eltérítő szelektív gyűjtési és feldolgozási kapacitások működtetése |
| Az égethető hulladékok eltérítése a lerakókról, az égetési kapacitás növelése | Nem csökken a hulladéklerakás |
| Biohulladékok, komposztok, szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának növelése. | Az illegális hulladék-elhelyezés növekedése |
| A kevesebb lerakandó hulladék növeli az egységnyi hulladékra jutó fajlagos üzemeltetési költségeket, ami az üzemeltető érdekeltségét csökkentve a szükséges kapacitások rendelkezésre állását, vagy az utógondozáshoz szükséges tartalékképzést veszélyeztetheti | |
| Az anyagában történő hasznosítás növekedése miatt az égethető frakció mennyisége csökken, hosszútávon a kizárólag hulladékra alapozott égetési kapacitások ráfizetésessé válhatnak, kihasználtságuk csökken |
A jelenlegi ártalmatlanítási helyzet és üzemeltetési problémák, illetve veszélyek alapján az ártalmatlanítás területén a következő célok elérését lehet reálisan prognosztizálni 2014-re.
A hazai ártalmatlanítási igények folyamatos kielégítése, a megszűnő, de szükséges kapacitások folyamatos pótlása az ártalmatlanítási díjakból.
Összességében a lerakás arányának 40% alatt tartása
A települési hulladék lerakás 60% alá csökkentése
A lerakási tilalmak betartatása (gumiabroncs, ipari és gépjármű elem-akkumulátor, egyéb, a lerakási szabályozás szerint kitiltott tulajdonságú hulladékok)
A hasznosítható és a magas fűtőértékű hulladékok lerakásának korlátozása
A biológiailag lebomló szerves hulladék lerakásának további korlátozása
A lerakásra kerülő hulladékok előkezelésének fejlesztése
A veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésének és ártalmatlanításának fejlesztése
A bezárt hulladékártalmatlanító létesítmények területének rekultiválása, és hatásaik folyamatos monitorozása
A települési szilárd hulladék keletkezésének és kezelésének elmúlt évekbeni alakulását mutatja a következő tábla:
2.3. táblázat - A települési szilárd hulladék kezelése (forrás: OHT-II., 2009)) (ezer tonna)
| Megnevezés | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| TSZH mennyiség | 4.552 | 4.603 | 4.646 | 4.693 | 4.591 | 4.646 | 4.711 | 4.594 | 4.553 |
| Anyagában hasznosított | 350 | 360 | 400 | 490 | 540 | 444 | 490 | 554 | 692 |
| Energetikailag | 340 | 350 | 280 | 240 | 155 | 303 | 389 | 383 | 393 |
| hasznosított* | 3.760 | 3.800 | 3.890 | 3.900 | 3.857 | 3.859 | 3.792 | 3.428 | 3.341 |
| Lerakott | n. a. | n. a. | n. a. | n. a. | 40 | 40 | 40 | 229 | 126 |
Magyarországon a települési szilárd hulladékkezelés területén az elmúlt tíz év során elsősorban a szolgáltatás elérhetőségének és a kezelés biztonságának a növelése határozta meg a fejlődés irányait, amelyek alapjául szolgálnak az elkövetkezendő időszak fejlesztéseihez. Az elért eredmények a következők szerint foglalhatók össze:
Megteremtődtek a közszolgáltatás jogi feltételei.
A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma 2007-ben elérte a 93%-os arányt, ami a belterületen található lakásokra nézve gyakorlatilag teljes ellátottságot jelent, mindezt korszerű, zárt pormenetes technológiával végzik.
A gyakorlatban alkalmazzák az önkormányzatok a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó jogszabályokat, a díjképzésre vonatkozó előírásokat és a rekultiváció technikai feltételeit meghatározó normákat.
Kialakultak a lakosság mintegy 60%-át kiszolgáló regionális hulladékkezelési rendszerek, amelyek korszerű, költséghatékony működést tesznek lehetővé.
2009. július 15-ig bezártak a nem EU-konform TSZH lerakók, az ártalmatlanítást 80, megfelelően kialakított regionális lerakó végzi, amelyek legnagyobbrészt EU forrásokból finanszírozott projektek, vagy magánforrások segítségével valósultak meg.
Elindultak a régi lerakók rekultivációs programjai.
A hulladékégetés (energetikai felhasználás) aránya az összes begyűjtött települési hulladék tömegéhez képest 2001 óta nem változott, továbbra is 8-9 % között mozog (évi 420 ezer tonna égetési kapacitás a Fővárosban, már korszerűsített, EU-normáknak megfelelő égetőműben), de megkezdődött a települési hulladék éghető összetevőinek energetikai hasznosítása együttégetéssel, pl. a Mátrai Erőműben, valamint néhány cementgyárban is.
Ma már országszerte több mint 1200 településen a lakosság 55%-a részére elérhető a szelektív gyűjtési rendszer, a begyűjtő szigetek száma a nyolcezret, a hulladékudvaroké pedig a százat közelíti, a háztól történő szelektív gyűjtés közel 200 településen, 900.000 lakost ér el, a térségi komposztáló telepek száma 40.
A szelektív hulladékgyűjtés aránya 2008-ra mintegy 12%-ra nőtt az összes képződő települési szilárd hulladékhoz viszonyítva, hozzá véve a szelektíven gyűjtött szerves hulladékok mennyiségét is ez az arány meghaladja a 15%-ot. A fővárosi energetikai hasznosítást is figyelembe véve a teljes hasznosítási arány 23-24%, ami több mint 1 millió tonna hulladékot jelent;
Az eredmények mellett azonban szembe kell néznünk a működés problémáival és hiányosságaival is. A jelentősebb problémák a következők:
A korszerű lerakók magasabb üzemeltetési költségei, a nagyobb szállítási távolság, valamint a kötelezően beépítendő költségelemek (amortizáció, rekultiváció) megnövelték a lakossági hulladékkezelési díjat.
Emeli a hulladékkezelési díjat az, hogy a gyártók nevében eljáró koordináló szervezetek sok esetben alulfinanszírozzák a szelektív gyűjtést, illetve egyes frakciókat senki sem finanszíroz (pl. biohulladék). Ezek a költségek a vegyesen gyűjtött hulladék kezelési díjában jelennek meg.
A díjnövekedés miatt nőtt a lakosságtól be nem hajtható hulladékkezelési díj mértéke (kintlévőség), emelkedett az illegálisan elhagyott hulladék mennyisége.
Az önkormányzatok díjpolitikájukban nem elég hatékonyan differenciálnak a lakossági csoportok között (pl. választható kukaméret, időszakos lakók kérdése), illetve a lakók gyakran nem az általuk igénybe vett szolgáltatással arányos díjat fizetik.
A gyűjtőszigetes szelektív gyűjtés nem elég hatékony, ezért – ahol ez gazdaságos –, ki kell alakítani a házhoz menő gyűjtési formát.
A biohulladék lerakási arányának csökkentése nem megfelelő ütemben halad, alapvetően a begyűjtő rendszer hiánya, illetőleg a kis hatékonyságú szelektív gyűjtés miatt.
A közösségi komposztálók kihasználtsága alacsony, magasak az üzemeltetési költségek, a komposztra pedig nincs fizetőképes kereslet
Az elkövetkezendő időszakban keletkező hulladék mennyiségére a gazdasági visszaesés következtében 2009-től csökkenés, majd 2011-től (a megelőzési intézkedések hatására, a várható gazdasági növekedésnél alacsonyabb) kismértékű emelkedés prognosztizálható. Az egyes frakciókon belül eltérő növekedési ütemek valószínűsíthetőek: a szerves hulladék mennyisége a tervezési időszakban várhatóan közel állandó marad, a papír, műanyag, üveg, fém összesített aránya nagyjából a teljes mennyiség változását követi.
A teljes mennyiség valamivel több, mint 60%-a lakossági forrásból származik.
2.4. táblázat - A települési hulladékok keletkező mennyiségének előrejelzése 2014-ig (forrás: OHT-II., 2009)
| (et) | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Összes települési hulladék | 4 502 | 4 457 | 4 413 | 4 457 | 4 502 | 4 547 |
| Ebből szerves papír nélkül | 1 306 | 1 293 | 1 280 | 1 293 | 1 306 | 1 319 |
| Összes települési hulladékon belül: papír, műanyag, üveg, fém | 1 666 | 1 649 | 1 633 | 1 649 | 1 666 | 1 682 |
| Újrafeldolgozható | 2 972 | 2 942 | 2 913 | 2 942 | 2 971 | 3 001 |
| Lakossági hulladék | 2 727 | 2 700 | 2 673 | 2 699 | 2 726 | 2 754 |
| Ebből papír, műanyag, üveg, fém | 1 009 | 999 | 989 | 999 | 1 009 | 1 019 |
A tervezési időszakban megvalósuló fejlesztések hatására
a szelektív gyűjtési rendszerek egyre szélesebb körben kiépítésre kerülnek és egyre nagyobb hatékonysággal működnek.
a szerves hulladék egyre nagyobb hányadának kezelése házi és közösségi komposztálókban, illetve a szervezett elkülönített gyűjtést követően térségi komposztálókban, biogáz üzemekben történik.
a vegyesen gyűjtött hulladék egy részének kezelése mechanikai-biológiai kezelő művekben valósul meg, és a leválogatott nagy fűtőértékű frakció energetikai hasznosításra kerül.
A fejlesztések hatása a tervezési időszak hulladék kezelési adataira, a megvalósítás, illetve az előkészítés alatt lévő projektek vállalt célkitűzései alapján becsülhető:
2.5. táblázat - A települési hulladékok kezelésének előrejelzése 2014-ig a 2009-ig jóváhagyott fejlesztések hatásait figyelembe véve (forrás: OHT-II., 2009)
| (et) | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Összes újrafeldolgozás | 748 | 896 | 975 | 1040 | 1085 | 1129 |
| Ebből szerves hasznosítás | 205 | 317 | 350 | 350 | 350 | 350 |
| Egyéb újrafeldolgozás | 543 | 579 | 625 | 690 | 735 | 779 |
| Minimálisan feldolgozandó lakossági papír, műanyag, fém, üveg | 131 | 150 | 198 | 260 | 313 | 357 |
| Minimálisan feldolgozandó lakossági papír, műanyag, fém, üveg újrafeldolgozás % | 13 | 15 | 20 | 26 | 31 | 35 |
| Egyéb hasznosítás* | 461 | 468 | 555 | 678 | 678 | 678 |
| Összes hasznosítás | 1 209 | 1 364 | 1 530 | 1 718 | 1 763 | 1 807 |
| Összes hasznosítás % | 27 | 31 | 37 | 45 | 46 | 46 |
| Lerakás** | 3 264 | 3 044 | 2 583 | 2 090 | 2 090 | 2 091 |
| Lerakás % | 73 | 69 | 63 | 55 | 54 | 54 |
| Szerves lerakás | 1 308 | 1 222 | 1 063 | 901 | 901 | 901 |
| Szerves lerakható | 1 303 | 1 175 | 1 065 | 1 032 | 981 | 953 |
* vegyes hulladék égetése+mechanikai-biológiai kezelés után képződő nagy fűtőértékű frakció hasznosítása
** vegyes hulladék és mechanikai-biológiai kezeléssel stabilizált frakció lerakása
Az előző táblázatból a következők állapíthatók meg:
A hulladékgazdálkodási rendszerek 350 ezer tonna komposztáló kapacitása, valamint a 650 ezer tonna MBH-kapacitás 2014-re lehetőséget ad a lerakásra kerülő mennyiség lényeges csökkentésére.
A lakossági papír, műanyag, fém és üveg 35%-os hasznosítását 2014-re úgy lehet elérni, ha az összes hasznosítás meghaladja a 350 ezer tonnát, ezen belül a műanyag visszagyűjtésének mintegy 90 ezer tonnával kell nőnie. A lakossági papír visszagyűjtése már jelenleg is 45% körüli, míg az üveg és a fém visszagyűjtését 10-10 ezer tonnával kell növelni.
Az összes hasznosítás a fenti feltételek mellett elérheti a 46%-ot, így a lerakás 60% alá csökken.
A hulladékmérlegben figyelembe vették az MBH-kezelés során keletkező mintegy 40% veszteséget (228 ezer tonna), ami sem a hasznosításban, sem az ártalmatlanításban nem jelenik meg.
Feltételezve, hogy a lerakásra kerülő maradék hulladéknak 40%-a biológiailag lebomló (figyelembe véve a finom frakciót is), az MBH-kezelések és a papírhasznosítás tervezett szintjének fönntartása mellett a biológiailag lebomló összetevők lerakására vonatkozó csökkentési kötelezettségek teljesíthetők.
Megelőzés
Indokolt a települési önkormányzati felelősségi szabályok továbbfejlesztése, a Hgt. és az Ötv. felülvizsgálatával erősíteni kell a több önkormányzat közös felelősségében működő (kis)térségi, illetve társulásban üzemeltetett rendszerek kialakulását, fejlesztését, meg kell határozni a közös feladatokat.
A jegyző hatásköri, szankcionálási lehetőségeinek erősítése szükséges a települési hulladék begyűjtés, kezelés ellenőrzésében, figyelemmel a lomtalanítás, az elhagyott hulladékok, a magánterületek tisztán tartásának kérdéseire.
Az újrahasználati központok hálózatának fejlesztése érdekében módszertani útmutatót kell kidolgozni annak céljairól, kialakításáról, működtetéséről, meg kell teremteni a szükséges támogatási rendszert és a működtetés finanszírozásának kereteit.
Tovább kell népszerűsíteni és arányában növelni a házi és közösségi komposztálást a lakosság körében. Ennek érdekében támogatási forrásokat kell biztosítani az eszközök beszerzéséhez, illetve tájékoztató füzeteket és útmutatókat kell biztosítani a szakszerű megvalósításhoz.
Hasznosítás
A közszolgáltatási hulladékkezelési díj szelektív gyűjtést ösztönző szerepét növelni kell.
A szelektív gyűjtésre és a szerves hulladék kezelésére vonatkozó, számszerű jogszabályi kötelezettségek meghatározása szükséges. A 2020-as 50%-os hasznosítási arány eléréséhez szükséges a kötelező szelektív gyűjtés bevezetése 2014-től, és amennyiben a teljesítés nem éri el a megfelelő szintet, akkor betétdíj kötelező alkalmazását kell előírni.
Szükséges a papír, a műanyag, a fém és az üveg, valamint a szerves hulladék szelektív gyűjtésére vonatkozó kapacitások kiépítése, beleértve a kistérségi hulladékudvar-rendszer kialakítását is, továbbá a hasznosításra előkészítést is. Az elkülönítetten gyűjtött hulladék anyagok újrafeldolgozására alkalmas kapacitások fejlesztését – elsősorban a műanyagok és az üveg területén – gazdaságfejlesztési eszközökkel kell támogatni.
Fejleszteni kell a begyűjtő- és kezelőrendszerek kialakításának és működtetésének részletes műszaki szabályozását, különös tekintettel az MBH-kezelés, a gyűjtőudvarok, a veszélyes alkotók, a lomtalanítás, a házhoz menő begyűjtés, az újrahasználati központok tekintetében.
Fejleszteni szükséges a hulladékudvarok rendszerét, amelyben legalább kistérségi szinten biztosítani kell az elkülönített gyűjtési lehetőséget. Egyértelműen meg kell határozni a gyűjtőudvaron átveendő hulladék-fajtákat és azok átvehető mennyiségét.
A hulladékból előállított tüzelőanyag árának piaci szempontú szabályozása során szem előtt tartandó szempont, hogy az erőműveknek hozzávetőlegesen ki kelljen fizetniük az energia megtakarítás és az erőművekben felmerülő költségek közti különbözetet.
Ártalmatlanítás
A TSZH-ra vonatkozó országos célkitűzéseket érvényesíteni kell a lerakókra vonatkozó előírásokban.
A lerakás visszaszorítása érdekében 2012-re be kell vezetni a lerakásra az igénybevételi járulékot, mely alapvetően mennyiségarányos díj, különösen a hasznosítható áramokra (papír, műanyag, fém, üveg, építési-bontási hulladék, biohulladék) tekintettel.
Az ellenőrzéseket fokozni kell a hulladékelhagyás, illetve az illegális hulladéklerakás esetén, valamint a lerakási követelményekben, melyhez szükséges a közterület felügyelet, a polgárőrség, a rendőrség és az ÁNTSZ fokozottabb bevonása.
A kialakult komplex hulladékgazdálkodási rendszerekre építve tovább kell fejleszteni a térségi begyűjtő és kezelő rendszereket, növelni költséghatékonyságukat.
A hulladékelhagyás, illetve az illegális hulladéklerakás felderítése, felszámolása hatékonyabbá tehető közmunka bevonásával.
Folytatni kell a felhagyott/bezárt települési lerakók rekultivációs programját, amelyhez támogatási forrásokat szükséges biztosítani.
A települési hulladék – az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapján – magába foglalja a kb. 4,6 millió tonna települési szilárd hulladékot, amelynek mintegy 2/3-a származik a háztartásokból, míg 1/3-át az intézményekben, szolgáltatásokban és az iparban keletkező, a háztartási hulladékhoz hasonló, azzal együtt kezelt hulladék adja. Ebből a szervezetten begyűjtött és kezelt mennyiség 4,1 millió tonna.
A végrehajtást szolgáló eszközrendszert meghatározó alacsonyabb szintű jogi, gazdasági és műszaki kezelési szabályok közül több is jelentős befolyással van a szakterületen folytatott gyakorlatra. Rendező elvként a költséghatékonyság, a regionalitás és a célspecifikus megoldások vehetők figyelembe.
A hulladékgazdálkodási feladatok teljesítése csak igen nagy volumenű beruházások megvalósításával lehetséges. A feladatok végrehatásáért a gyakorlatban felelős gazdasági és állampolgári szféra, illetve a lakosság képviseletében az önkormányzatok anyagi helyzete azonban az esetek döntő többségében nem képes a szükséges beruházások teljes mértékű finanszírozására. A finanszírozási hiányok részbeni pótlását az állami költségvetés szolgálja a címzett és céltámogatási rendszereken, a környezetvédelmi, a területfejlesztési, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési, valamint a gazdaságfejlesztési célelőirányzaton keresztül. A települési hulladékokkal kapcsolatos beruházásokra – regionális hulladékégető, térségi szilárdhulladék-kezelő rendszer építése, szelektív gyűjtés bevezetése, hulladékudvar kiépítése, megfelelő edényzet és szállítójármű beszerzése – különféle támogatási formák léteznek, amelyeken keresztül az önkormányzatok a beruházási költségek 80-90 %-át is megszerezhetik támogatások formájában.