Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

Regionális hulladékgazdálkodási rendszerek

Regionális hulladékgazdálkodási rendszerek

Az országban új, korszerű nagytérségi települési hulladékkezelő és lerakó létesítmények megvalósítására van szükség, és ehhez kapcsolódóan az EU irányelveinek megfelelő hulladékkezelési rendszer kiépítése indokolt. Ennek teljes körű megvalósítására az önkormányzatok nem rendelkeznek saját forrással, tehát csakis hazai és nemzetközi pályázati formák elnyerésével teremtődik meg a lehetőség a települési szilárd háztartási hulladékkezelés EU konform megoldására.

Az EU direktíváknak megfelelő komplex hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása olyan mértékű projekt, mely egyrészről szükségesség teszi külső pénzforrások bevonását, másrészről – méreteinél fogva is – alkalmas arra, hogy az Európai Unió támogatási forrásaiból részesülhessen.

Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv is számos, EU-s, valamint állami támogatással épülő korszerű, több százezer embert kiszolgáló hulladékgazdálkodási rendszer kialakításával számol. Ezek önkormányzati tulajdonban lesznek, működtetését viszont gazdasági társaságok vállalják.

A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek alapvető célja, hogy a néhány évvel ezelőtti, szétszórt és gyakran nem kellően ellenőrzött hulladékkezelési tevékenység színvonalát, valamint a környezet minőségét javítsa.

Magyarországon nem olyan régen még 2700 lerakó működött, amelynek mindössze 30%-a felelt meg az előírásoknak. Az e követelményeknek meg nem felelő hulladéklerakókat legkésőbb 2009-ig be kellett zárni. Ez kormányzati számítások szerint a számuk a 2000-res 728 db lerakóról 2008-ban 100-ra, majd végül 38-ra csökken majd. Ez nyilván azt is jelenti, hogy új, nagyobb lerakókat is kell építeni, amelyekre a hulladékot viszonylag nagy területről szállítják be.

A hulladékkezelési közszolgáltatásba bekapcsolt háztartások aránya az utóbbi időben megnőtt, ez részben annak köszönhető, hogy szinte minden településen helyi jogszabályban kötelezővé tették a közszolgáltatás igénybevételét. Ezzel a nem megfelően kezelt hulladék mennyisége is csökkent.

ISPA, Kohéziós Alap, illetve egyéb EU-s forrásból a következő hulladékgazdálkodási rendszerek alakulnak Magyarországon:

  • Abaúj-Zempléni Szilárdhulladék-gazdálkodási Önkormányzati Társulás.

  • Dél-Balaton és Sió-völgye Hulladékgazdálkodási Program

  • Dél-Kelet-Alföld Regionális Hulladékkezelési Program (100 települést érint)

  • Duna-Tisza közi Nagytérség Hulladékgazdálkodási Program

  • Duna-Vértes köze Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer

  • Észak-Balatoni Regionális Hulladékkezelési Program (158 település)

  • Észak-Kelet Pesti Hulladékgazdálkodási Program

  • Hajdú-Bihar Megyei Hulladékkezelési Program

  • Heves Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Program (104 települést érint)

  • Homokhátság Hulladékgazdálkodási Program (82 települést érint)

  • Győr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás (112 települést érint)

  • Kapos-menti Hulladékgazdálkodási Program

  • Közép-Duna völgyi Hulladékgazdálkodási Program (169 települést érint)

  • Mecsek-Dráva Önkormányzati Társulás

  • Miskolci Regionális Hulladékkezelési Program

  • Mosonmagyaróvár Térségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás (70 települést érint)

  • Nyugat-Balaton és Zala-völgye Hulladékgazdálkodási Program

  • Sajó-Bódva völgyi Hulladékgazdálkodási Program

  • Sopron Térségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás (44 település)

  • Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Program II. üteme

  • Szegedi Regionális Hulladékkezelési Program

  • Szolnok Térségi Hulladékgazdálkodási Rendszer

  • Tisza-tavi Hulladékgazdálkodási Program

2.1. ábra - Regionális hulladéklerakók Magyarországon 2009. július 15-e után (Forrás: Köztisztasági Egyesülés, 2010)

Regionális hulladéklerakók Magyarországon 2009. július 15-e után (Forrás: Köztisztasági Egyesülés, 2010)


A települési szilárd hulladékgazdálkodási rendszerek működésének finanszírozása

A hasznosítás alapfeltétele az egyes hulladékáramok elkülönített gyűjtése. Ennek megoldása a gazdasági szférában alapvetően a hulladék termelőjének kötelezettsége, a fogyasztói szférában pedig elsősorban az önkormányzatok (illetve az általuk szervezett közszolgáltatás), valamint a fogyasztási cikkeket gyártók és forgalmazók (illetve az általuk szervezett koordináló szervezetek) feladata, a lakossággal és a hulladék begyűjtő és hasznosító gazdálkodó szervezetekkel igen szoros együttműködésben. Igen fontosak a tájékoztató, szemléletformáló programok, melyekben a civil szervezetek részvétele szintén nagyon fontos tényező.

Települési hulladégazdálkodás tervezése

2003. július 16-ig minden tagállamnak nemzeti stratégiát kellett kidolgoznia a hulladéklerakókba kerülő települési szilárd hulladék biológiailag lebontható szervesanyag-tartalmának csökkentésére. Magyarországon ezt a stratégiát az Országos Hulladékgazdálkodási Terv tartalmazza. E stratégia megvalósítása révén az irányelv értelmében 2006. július 16-ig a hulladéklerakókba kerülő települési hulladék biológiailag lebontható hányadát az 1995-ben lerakott mennyiség 75 tömeg%-ára, 2009. július 16-ig 50 tömeg%-ára, 2016. július 16-ig 35 tömeg%-ára kell csökkenteni. Azok a tagállamok, melyek a begyűjtött települési hulladékuk több, mint 80 %-át hulladéklerakókban helyezik el, a fenti célkitűzések eléréséhez maximum 4 év haladékot kaphatnak (hazánk is ebbe a kategóriába tartozik). A hulladékgazdálkodási törvény az előbbiekhez képest két évvel korábbi határidőket állapít meg.

A települési szilárd hulladékban található biológiailag lebomló szerves anyag lerakását az 1995. évi szinthez képest csökkenteni kell:

- 2004. július 1. napjáig 75 %-ra (max. 1,74 millió tonna rakható le)

- 2007. július 1. napjáig 50 %-ra (max. 1,16 millió tonna rakható le)

- 2014. július 1. napjáig 35 %-ra (max. 0,81 millió tonna rakható le).

A települési hulladékok tekintetében a biológiai úton lebomló szerves hulladékok közül elsősorban a bio- és zöldhulladék (konyhai szerves hulladékok, kerti és közterületi növényi hulladékok), valamint a papír lerakását fokozatosan kell csökkenteni. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése elsősorban a képződés helyén történő szelektív hulladékgyűjtés és a külön hulladékkezelés biztosításával érhető el.

A kerti és közterületi hulladékokat, a konyhai szerves hulladékokat és a papírhulladékokat mezőgazdasági és kertészeti célokra célszerű felhasználni, biztosítva ezzel a növények számára értékes anyagoknak a természeti körforgásba való visszajuttatását.

A lerakásra kerülő hulladékban a szerves anyagok arányának 75 %-ra való csökkentését a zöldhulladékok, élelmiszerhulladékok kezelésére alkalmas helyi és központi kezelőrendszerek együttes alkalmazása, valamint az előállított termék (pl. komposzt) saját felhasználása révén kell elérni. A kisebb települések, kisvárosok lakossági és közterületi zöldhulladékát zöldterületek, közterületek karbantartási céljaira célszerű felhasználni.

Az 1998-ban elfogadásra került I. Nemzeti Környezetvédelmi Program fogalmazta meg a hulladékgazdálkodással kapcsolatos célkitűzéseket, amelyek teljesítést hulladékgazdálkodási tervek rendszerének kell biztosítania. A 2000. évi XLIII. Törvény a Hulladékgazdálkodásról már meghatározza a hulladékgazdálkodási tervezés rendszerének felépítését. 

A Hulladékgazdálkodási törvény három szintet határoz meg, ahol hulladékgazdálkodási terveket kell készíteni:

·         Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet a Magyar Parlament 2002. december 12-én fogadta el. /110/2002. OGY határozat az Országos Hulladékgazdálkodási Terv elfogadásáról/

·         A Regionális Hulladékgazdálkodási Tervek elkészítését a területileg illetékes Környezetvédelmi Felügyelőségek végezték, amelyek hivatalos elfogadására 2003. november 7-én került sor. /15/2003 KVVM rendelet a területi hulladékgazdálkodási tervekről/

·         A tervezés utolsó lépcsőjeként a Helyi Hulladékgazdálkodási Tervek 2004. évben készülnek el.

A tervek a 2008-ig tartó időszakot ölelik fel, felülvizsgálatukra kétévente kell sort keríteni. A hulladékgazdálkodási tervek jelentőségét az adja, hogy meghatározzák azokat a szakmai követelményeket, amelyeket a hulladékgazdálkodási beruházások elindítóinak figyelembe kell venniük. A tervek elfogadása után Magyarországon csak olyan hulladékgazdálkodási beruházások támogathatók, amelyek összhangban vannak a hulladékgazdálkodási tervekkel. Így a hulladékgazdálkodási tervezés egyfajta szakmai minőségbiztosítási funkciót lát el. 

Hulladékgazdálkodási rendszerek megvalósítása

A korábbi lerakási gyakorlat alapvető megváltoztatására van szükség. A meglévő regionális gyűjtőkörű lerakók korszerűsítése – ahol az lehetséges és szükséges – kell, hogy megtörténjen, illetve új – a régi, korszerűtlen, kis kapacitású lerakóhelyeket kiváltó –, legalább 100 ezer főt kiszolgáló regionális lerakók létesítése révén 38-40 regionális lerakó működjön az országban. Ezzel párhuzamosan a korszerűtlen és/vagy gazdaságtalan lerakók bezárása és rekultiválása, szükség esetén kitermelése, felszámolása szükséges. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a lerakók begyűjtő körzetében komplex rendszerek alakuljanak ki, amelyek az elkülönített begyűjtési és lerakás csökkentési feladatokat is teljesítik. Célszerű a rekultivált területeket továbbra is hulladékkezelés céljára hasznosítani (hulladékudvar, komposztáló telep, válogatómű, építési hulladék feldolgozó stb.).

A regionális begyűjtő-szállító körzetek és a kapcsolódó kezelő létesítmények tervezését és rendszerbe állítását a területi hulladékgazdálkodási tervek keretén belül kell megvalósítani, meghatározva a rendszerhez tartozó településeket, a rendszerben alkalmazott begyűjtési módszereket és a létesítmények helyét. Gondoskodni kell arról, hogy a térségben található minden település része legyen a kezelési rendszernek.

A hulladékok kezelési költségét – a szennyező fizet elv alapján – a hulladékot előállító – jelen esetben a lakosság – köteles finanszírozni, ennek értelmében a települési hulladékkezelési díj megállapítására vonatkozó jogszabály alapján az önkormányzatoknak meg kell határozniuk a hulladékbegyűjtés, -elszállítás lakossági díjtételét. Az alkalmazandó díjakat mérsékelheti, ha a gyártói felelősségre alapozott begyűjtési, visszavételi és hasznosítási kötelezettség teljesítéséért létrejövő koordináló szervezetekkel kötendő szerződés alapján a koordináló szervezet a begyűjtött hulladék mennyisége alapján finanszírozza az elkülönített gyűjtésből adódó többletköltségeket.

A komplex rendszerek megvalósítása kettős célú:

-          megelőző jellegű (környezetszennyezés megelőzése) és

-          helyreállító jellegű (régi lerakók felszámolása és rekultivációja).

A komplexen megvalósított rendszerek racionalizálják a hulladékgyűjtés korábbi rendszerét a gazdaságosabb üzemeltetés érekében. Jelentősen csökkentik a lerakásra kerülő hulladékok mennyiségét. A vegyesen gyűjtött hulladékhányad mechanikai-biológiai előkezelésre kerül, ezzel teljesíthető a Hgt. vonatkozó kötelezése, egyúttal az így kezelt hulladékból értékesíthető szilárd tüzelőanyag előállítása is lehetővé válik, így a lerakásra kerülő hulladék mennyisége radikálisan csökken.

Egy komplex átfogó hulladékgazdálkodási rendszer jellemzője, hogy

  • egy földrajzilag összefüggő területen, a terület összes településeire kiterjedően oldja meg a hulladékgazdálkodás feladatát és

  • azonos környezetvédelmi, műszaki szempontoknak megfelelően, egységes rendezési elvek szerint, azonos műszaki színvonalon oldja meg a területi egység hulladékgazdálkodását.

A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kialakításának koncepciója

A térségekre vonatkozóan is érvényesíteni kell az Európai Unió direktíváiban és a hazai törvényekben és jogszabályokban foglalt, a települési hulladékgazdálkodás koncepcióját, nevezetesen:

  1. A települési szilárdhulladék un. alacsony környezeti kockázatú kezelés megvalósítását, amelynek eredményeképpen a települési szilárdhulladék szelektív gyűjtési aránya a jelenlegi 3-6 %-ról 2008-tól 30-40 %-ra emelhető, biztosítható a hasznosítás regionális feltételrendszere, hatékonyan csökkenthető a hulladéklerakás környezeti kockázata a lerakásra kerülő települési szilárd maradék hulladékok mennyiségének, a szükséges lerakótérfogat csökkentésével és a hulladéklerakók legmegfelelőbb területekre való koncentrálással.

  2. A régi, nem megfelelő műszaki védelemmel üzemelő hulladéklerakók által okozott környezeti terhek megszüntetése, az önkormányzati tulajdonban lévő települési hulladéklerakók rekultiválása vagy felszámolása, a területek rehabilitációja.

  3. Az un. alacsony környezeti kockázatú települési hulladékkezelést biztosító komplex, térségi feladatokat ellátó települési hulladékkezelő rendszerek kiépülése már megkezdődött az országban (pl. Nyugat-Balaton, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Közép-Dunavölgy régiókban). A megvalósítást és a fejlesztést a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény előírásai alapozták meg, amelyre az Országgyűlés és a Kormány környezetvédelmi, azon belül a hulladékgazdálkodásra vonatkozó határozatai, nemzeti programok, országos és regionális hulladékgazdálkodási tervek épülnek.

  4. A térségi hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítását különösen indokolja a lakosság jelenlegi és várhatóan fokozódó városi és a városok agglomerációs település-együttesében és vonzáskörzetében való koncentrálódása.

  5. A lakosság együttműködése nélkülözhetetlen a hulladékgazdálkodási rendszer fejlesztéséhez, amelyre számítani csak a folyamatos és közvetlen kapcsolattartás, informálás, PR-tevékenység mellett lehetséges. A jó gyakorlat tapasztalata többszörösen hasznosulhat egy regionális hulladékgazdálkodási projekt megvalósításában is.

A képződő települési hulladékok korszerű kezelését biztosító projektek célja, hogy területükön a közszolgáltatás keretében biztosítsák a megfelelő szintű, korszerű elkülönített gyűjtés és a települési szilárd hulladékkezelés létesítményeinek megvalósulását.

A regionális települési szilárd hulladékkezelő rendszerek részeként biztosítandók a szelektív gyűjtés és kezelés után fennmaradó hulladék ártalmatlanításához szükséges lerakó és energetikai hasznosítást megvalósító égető kapacitások.

Korszerű regionális hulladékkezelő telepek létesítése

Egy adott térségében megalakult önkormányzati társulásnak a működési terület földrajzi, gazdasági és társadalmi környezetéhez legjobban igazodóan – a kitűzött hulladékgazdálkodási célok elérésére és a környezetvédelmi normák teljesítésére, optimálisan a haszonanyagok és a biohulladékok szelektív gyűjtését és a lerakásra kerülő hulladék ártalommentes elhelyezését kell megvalósítani. Ehhez hulladékgyűjtő szigeteket, hulladékudvarokat, átrakóállomás(oka)t és egy központi regionális telepen megvalósítandó haszonanyag-válogatóművet, mechanikai és biológia hulladékkezelési technológiákat, valamint korszerű és biztonságos hulladéklerakót kell kiépíteni, továbbá ennek működtetésére beszerezni a logisztikai és technológiai eszközöket, gépeket.

A regionális lerakók rendszere elősegíti a gépesítettség fokozását, a lerakási technológia hatékonyabb és gazdaságosabb üzemeltetését, valamint – a helyi lehetőségek kihasználásával – a keletkező biogázok energetikai hasznosítását. Elősegíti továbbá a regionális lerakók mellett a komplex hulladékkezelési módszerek alkalmazását (zöld- és biohulladékok kapcsolt komposztálása, a szelektíven gyűjtött alkotók ipari hasznosításra történő előkészítése, az építési hulladékok hasznosítási célú előkezelése). A regionális lerakók építése szükségszerűen megköveteli a gyűjtési-szállítási rendszer változtatását (nagy teljesítményű tömörítős célgépek és átrakóállomások alkalmazása).

A kezelési körzetek kialakítását és a kapcsolódó lerakók kiépítését a hulladékkeletkezési súlypontok, a lehetséges lerakási helyek környezetföldtani és vízföldrajzi adottságai és a szállítási körülmények együttesen határozzák meg. A regionális lerakók országos hálózatának kiépítését a települési hulladékgazdálkodás minimálisan szükséges alaprendszerének kell tekinteni, amely részben kiegészül a már említett komplex hulladékkezelő rendszerekkel, részben pedig lehetőséget biztosít a későbbi korszerűbb (pl. termikus) hulladékkezelési eljárások maradékanyagainak kifogástalan ártalmatlanítására (végső elhelyezésére).

Az új regionális lerakók 38-40 korszerű regionális létesítményből (2009-ig) kiépülő országos hálózata a meglévő, környezetszennyező lerakók döntő többségének bezárását, majd rekultiválását teszi szükségessé.

A hulladékgazdálkodási rendszerek különböző funkcionális egységekből (hulladékgyűjtés és -szállítás, hulladékválogatás, hulladékártalmatlanítás) állnak, ezek különböző mértékben fejleszthetők illetve kombinálhatók egymással, szem előtt tartva a hulladékgazdálkodás fő célját, a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének és a környezet veszélyeztetésének minimalizálását. A regionális hulladékgazdálkodási rendszerben az önkormányzatokkal és egyéb hulladéktermelőkkel (pl vállalatok) is hosszú távú együttműködéseket kötnek.

A rendszerek kialakításának stratégiai célja van. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nagyobbrészt hazai forrásokra és munkaerőre alapozva, Magyarország számára a legelőnyösebb, komplex környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtó, a hulladékkezelés valamennyi ágazatában teljes körű megoldást eredményező, a regionális elveket szem előtt tartó rendszer alakuljon ki.

A regionális hulladékgazdálkodási rendszer egyes lényegi elemeit az alábbiakban lehet összegezni:

  • kialakul a hulladékok valamennyi fajtájának együttes kezelése;

  • hatékonyabb a gyűjtés, szállítás, előválogatás ill. előkezelés, ártalmatlanítás és hasznosítás;

  • kisebb térfogatú és minél kisebb kockázatot jelentő (veszélytelenebb) hulladék kerüljön végleges lerakásra;

  • az elhelyezett hulladék sem a jelenben, sem a jövőben ne veszélyeztesse a környezet állapotát;

  • összességében egy jól ellenőrizhető, irányítható rendszer alakul ki.

A kommunális hulladékok lerakással történő ártalmatlanítása terén:

  • az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége csökkenthető;

  • rögzíthető, hogy további új hulladéklerakó építése kb. 10 éven belül nem szükséges;

  • a rendszer kialakítása során olyan előkezelő technológiákat kell működtetni, amelyekkel a hulladék további elsősorban energetikai célú hasznosítása megoldható.

A regionális rendszer fő intézkedései:

  • heti rendszeres hulladékgyűjtés bevezetése;

  • korszerű gépjárműpark biztosítása;

  • egységes edényrendszer bevezetése; optimális járatszervezés és logisztikai rendszer;

  • keletkezett hulladék mennyiségének csökkentése;

  • hasznosítható komponensek arányának növelése;

  • felhasználható hulladék tényleges újrahasznosítása;

  • az így csökkentett hulladékmennyiség biztonságos elhelyezése.

A regionális hulladékgazdálkodási rendszer várható eredményei:

  • kevesebb hulladék kerül a lerakókban;

  • növekszik a felhasznált hulladékok mennyisége;

  • csökken az égetőkben ártalmatlanításra kerülő anyagmennyiség;

  • csökken a környezetterhelés és -igénybevétel;

  • hasznosítható hulladékok feldolgozása hatékonyabbá és szélesebb körűvé válik;

  • a hulladékok illegális vagy szakszerűtlen elhelyezéséből származó környezetszennyezés csökken;

  • növekszik a környezeti tudatosság.

Összességében egy térségi integrált hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása jelentheti a problémák végleges megoldását.

A rendszer elemeinek korszerűsítése

A hulladékok gyűjtésének és szállításának korszerűsítése

Lásd: „A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek hulladékgyűjtési és –szállítási módozatai” c. fejezetben.

A hulladékkezelés korszerűsítése

Célkitűzés a hulladék szelektív gyűjtési rendszerének alkalmazásával és a regionális hulladékkezelő telepeken a hulladék mechanikai-biológiai előkezelése eredményeként a lerakásra kerülő hulladék mennyiségének mintegy 30-35 %-ra történő csökkentése, valamint az előkezelt hulladék hasznosítása.

  • A szelektíven gyűjtött csomagoló anyagok bálázásra kerülnek, majd ezt követően haszonanyagként visszaforgatódnak a nyersanyag-áramba.

  • A komposztálható hulladékok gyors komposztálóműben átalakításra kerülnek, a képződött komposzt rekultivációs céllal kerül felhasználásra.

  • A hulladékudvarokon a lakosságtól begyűjtött veszélyes hulladék anyagai a megfelelő átvételi engedélyekkel rendelkező ártalmatlanítóhoz kerülnek (veszélyes hulladéklerakó, égetőmű, újrahasznosító vállalatok)

  • A vegyes kommunális és ipari intézményi hulladék mechanikai-biológiai előkezelésre kerül, ahol a kezelés után keletkező termék energetikai hasznosításra bálázóba, illetve a depóniatérre kerül

  • A nem hasznosítható hulladékok a lerakóba kerülnek

  • A szelektíven gyűjtött hulladékok és a vegyes kommunális hulladékok kezeléséhez válogatómű és lerakó létesül

  • Az inert mechanikai hulladékot különböző rostáló és törő berendezésekkel kezelik. A képződött különböző szemcseméretű anyagok visszahasznosítható ásványpótlókká válnak, amelyet a hulladéklerakás technológiájának takaróanyagaként, valamint a rekultivációs munkák részeként lehet felhasználni. A nem hasznosítható hányad az inert hulladéklerakóban kerül elhelyezésre.

A hulladékártalmatlanítás korszerűsítése

A probléma megoldásának érdekében az első lépések: az új létesítmény előzetes környezeti hatástanulmányának, illetve elvi engedélyezési tervdokumentációjának elkészítése, majd a részletes környezeti hatásvizsgálat lefolytatása.

A tervezett létesítmény az EU előírásainak megfelelően nem elsősorban a keletkező hulladékok ártalmatlanításával, hanem azok válogatásával és a szelektíven gyűjtött anyagok hasznosítására történő előkészítésével foglalkozik. Ennek megfelelően csak a már nem hasznosítható, maradék hulladékok kerülnek lerakásra.

A hulladékkezelés korszerű technológiái

A mechanikai-biológiai előkezelés (stabilizálás) technológiája

A korszerű és a környezetvédelmi előírásoknak is minden szempontból megfelelő minőségű hulladéklerakók magas beruházási költségei, valamint a maximális kihasználtság elérése mind azt kívánják, hogy az épített létesítmény a lehető leghosszabb ideig befogadóképes legyen, és minél több hulladék ártalmatlanítását tegye lehetővé.

A hatályos hazai jogi szabályozás értelmében ezért a vegyesen gyűjtött települési szilárdhulladék lerakással történő ártalmatlanítását kizárólag előkezelést követően lehet elvégezni. Ezzel együtt előtérbe került napjainkban a másodlagos energiaforrások, a hulladék alapú tüzelőanyagok alkalmazása energiakinyerés céljából.

Mindkét követelménynek eleget tesz a vegyes települési hulladékok előkezelési módszerei között az a mechanikai-biológiai stabilizálási eljárás, amely a kezelt hulladék térfogatát, tömegét, nedvességtartalmát jelentős mértékben csökkenti, mindezt alacsony üzemeltetési költségekkel, a környezet terhelése nélkül.

A stabilitási eljárás lényege az, hogy a begyűjtött hulladék nedvességtartalmát minimálisra csökkentik, és csak a kiszárított, további bomlási folyamatoktól mentes, stabil állapotú hulladék kerül a lerakóba. A stabilizálás révén a kezelt hulladékból könnyen és egyszerűen leválaszthatók egyes hasznosítható komponensek (stabilizált biohulladék, üveg, fém), valamint magas fűtőértékű másodlagos tüzelőanyag. Ezzel jelentős további térfogatcsökkenés érhető el a lerakni kívánt hulladéknál, továbbá a szilárd tüzelőanyag hasznosításával jelentősen növelhető a rendszer hatékonysága.

Az előkezelési eljárás a komposztálási folyamat tapasztalatain alapul, melynek során az előzetesen aprított kommunális hulladékot 2-3 m magas támfalak között helyezik el a támfalak közé telepített levegőztető csövek segítségével, számítógép vezérlésű kompresszor révén szabályozottan levegőztetjük, szárítjuk. A támfalak fölé speciális szemipermeábilis membránt, egy háromrétegű takarófóliát helyeznek el 2.2 ábra. A szemipermeábilis membrán alkalmazása lehetővé teszi az optimális, kiegyenlített a hőháztartást. Ezt a hő-visszatartást aktív levegőztetés egészíti ki, így biztosítva az anyag teljes és folyamatos higienizációját a folyamat alatt. A levegőztető egység és a laminát membrán együttes alkalmazása egyenletes hő megosztást biztosít még az olyan kritikus területeken is, mint a halom felszíne. A prizmában túlnyomás alakul ki, ami egyrészt elősegíti az egyenletes oxigén-megoszlást, másrészt megakadályozza azt, hogy túl gyorsan, túl sok nedvesség távozzon el. E paraméterek – oxigéntartalom, hőmérséklet, nedvességtartalom – együttes beállításával, a folyamat ellenőrzésével garantálható az anyag stabilizálódása és az egyenletes nedvességtartalom csökkenése. Az anyag leggyorsabb szárítása a levegőztetés fokozásával érhető el. Az alábbi képen a stabilizálási eljárás után, a takarófólia eltávolításakor látható a kezelt hulladék.

2.2. ábra - Szemipermeábilis fóliával takart hulladék (© Buruzs, 2010)

Szemipermeábilis fóliával takart hulladék (© Buruzs, 2010)


2.3. ábra - Stabilizált hulladék a kezelés után (© Buruzs, 2010)

Stabilizált hulladék a kezelés után (© Buruzs, 2010)


A hulladékkezelő központba beérkező, vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladékot a mérlegelést követően közvetlenül a mechanikai-biológiai kezelőtérre szállítják.

A szemipermeábilis membrántakarásos és mesterségesen levegőztetett humifikálás technológiai elemei a következők:

  1. A helyszínre szállított vegyes hulladék 250-300 mm méret alá történő durva aprítása. Az aprítás lényegesen csökkenti az anaerob, levegőtlen gócok kialakulásából fakadó bűzhatás mértékét, valamint elősegíti az anyag keveredését, homogenizálódását is.

  2. Az aprított hulladék támfalak közé rakása homlokrakodó géppel. A telepített levegőztető csövek, az azokhoz kapcsolt számítógépes vezérléssel szabályozott mesterséges levegőztető rendszer és a szabályozást biztosító mérőszondák (hőmérséklet és oxigén), valamint a hulladékot takaró szemipermeábilis membrán együttesen biztosítják a folyamat ellenőrzött irányítását. A támfalak közé a hulladék feltöltése homlokrakodóval történik. A stabilizálási folyamat 3-4 hetes időtartamú. Ezt követően kerül sor a prizma bontására, amely a takarómembrán leszedésével, majd a szondák és a vezetékek eltávolításával, és végül a prizma anyagának markolóval történő lebontásával végződik.

  3. A stabilizátumot dobrostán választják szét (2.4 ábra) a 30-50 mm feletti méretű, ún. tüzelőanyag és a lerakásra kerülő maradékanyag frakcióra. A dobrosta kihordószalagjára telepített mágneses szeparátor választja ki a tüzelőanyag-frakció vastartalmát. A kiszáradt tüzelőanyag-frakció közvetlenül a speciális, többrétegű fóliába csomagoló bálázóba kerül (alábbi kép). A többrétegű fóliába csomagolt bálák tárolása elszállításig – akár 12 hónapig – nyílt téren történik.

  4. A rostálásból kikerülő, méret alatti maradékanyag-frakciót a rendezett lerakóban kerül ártalmatlanításra.

2.4. ábra - Stabilizált hulladék dobrostán történő osztályozása (© Buruzs, 2010)

Stabilizált hulladék dobrostán történő osztályozása (© Buruzs, 2010)


2.5. ábra - Többrétegű fóliába csomagoló bálázóba (© Buruzs, 2010)

Többrétegű fóliába csomagoló bálázóba (© Buruzs, 2010)


Az eljárás során visszanyert stabilizált és bálázott – másodlagos tüzelőanyag felhasználható energetikai hasznosításra cement vagy fűtőműben. A 30-50 mm feletti tüzelőanyag-frakció fűtőértéke 10 % nedvességtartalom mellett kb. 12-15 MJ/kg érték tartományban van.

Az aprított hulladék a stabilizálás során tömegének 25-35%-át elveszti (intenzív szárítás esetén ez elérheti a 40 %-ot). A stabilizált anyag tömegének mintegy 57-62 %-a kerül a hulladéklerakóra, míg 34-38 %-a másodlagos tüzelőanyagként és a 4-5 %-a visszanyert vasfémként hasznosítható. Ennek alapján 1 tonna beszállított és aprított vegyes hulladékból a stabilizálást követően kb. 0,7 t rostálandó stabilizátum keletkezik, amelyből átlagosan 0,25 t a tüzelőanyag, 0,42 t a lerakandó maradék és 0,02 t a visszanyert vashulladék.

Megjegyzendő, hogy az aprítás hatását is figyelembe véve, a stabilizálási folyamat a hulladék térfogatát is mintegy 50 %-kal redukálja. A 30-50 mm feletti tüzelőanyag-frakció fútőértéke 10 % nedvességtartalom mellett kb. 12-15 MJ/kg érték tartományban van.

Komposztálás

A komposztálóműben a kétkannás gyűjtésből származó biohulladék, illetve a gyűjtőkörzet hulladékudvaraiból származó zöldhulladék kerül feldolgozásra. A zöldhulladék a lakosság által a hulladékudvarokra beszállított részét (nyesedék) laza állapotban, nagykonténeres célgépekkel, a további részét (fű, lomb) szabvány edényzetben, a családi házas övezetben közvetlenül a lakosságtól, tömörítős célgépekkel gyűjtik.

A technológia szerint a beszállított hulladék a manipulációs téren kerül ürítésre. A homlokrakodó a kalapácsos aprítóberendezésbe termeli az anyagot, ahol a technológiának megfelelő méretűre darabolják. Ezt követi az aprított anyagok összekeverése a komposztáláshoz szükséges optimális jellemzők beállítása.

A komposztálótér előkészítését (szellőző-, csurgalékvíz elvezető csatorna tisztítása) követően az aprított és bekevert anyag prizmába rakása következik, a hőmérséklet- és oxigénmérő szondák elhelyezése és végül a szemipermeábilis takaró fóliával, a fólia rögzítésével. A takarás után indul a mérőszondák adatainak visszacsatolásával működtetett levegőztető rendszer.

A négy hetes érési időtartam alatt a levegőztetés a hőmérséklet és oxigéntartalom mérése alapján működik, számítógépes vezérléssel. Az anyag átforgatása a komposztálás ideje alatt nem szükséges. A takarófólia lebontására négy hetes érés után kerül sor, a komposzt ezt követően rostáláson esik át, majd homlokrakodóval az utóérlelő térre kerül. A komposztálótér, levegőztető rendszer tisztítása magasnyomású mosóberendezéssel történik a kitermelést követően, a hulladékmaradványok rászáradás előtt, azonnali eltávolításával. A rostálásból visszamaradt anyag (rostaalj) a folyamat elején kerül vissza oltóanyagként történő felhasználására. A rostaalj háromszori visszaforgatást követően a benne fellelhető idegen anyagok (jellemzően műanyagok) feldúsulása miatt a lerakótéren kerül elhelyezésre.

Az utóérlelés prizmákban történik, mintegy további két hónapon keresztül, nyílt utóérlelő téren. Az utóérlelés alatt az anyagot szükség szerinti gyakorisággal, de legalább 2-3 hetente traktorra szerelt komposztforgató adapter segítségével átforgatjuk.

A végső munkafázis az érett komposzt mobil dobrostával és a hozzákapcsolt légosztályozó géppel való tisztítása. A durva frakciót oltóanyagként visszaforgatják a rendszerbe. A kitisztított kész komposztot fedett tárolótérben tárolják az értékesítésig, illetve egyéb felhasználásig. Az eltávolított maradékanyagok a lerakón kerülnek ártalmatlanításra.

A naponta begyűjtött biohulladék azonnali feldolgozásra kerül, a szaghatás elkerülése miatt. A komposztálási idő 7-9 hét. Az év folyamán, a léghőmérséklettől függően max. 4-5 teljes komposztálási ciklust lehet kezelni.

A nyílt téri prizmás komposztáló (2.6 ábra) vízzáró beton burkolattal ellátott csapadék-. illetve csurgalékvíz-elvezetéssel és a felszíni vízhozzáfolyást megakadályozó szegéllyel kialakított térbeton felület. Szükség esetén a csurgalékvíz a komposztáló térre visszaemelhető legyen a nedvességigény biztosításához.

A tervezhető átlagos komposztkihozatal (értékesíthető végtermék) a feldolgozott hulladék 35-40 %(m/m)-a.

2.6. ábra - Nyílt rendszerű prizmás komposztálás (© Buruzs, 2010)

Nyílt rendszerű prizmás komposztálás (© Buruzs, 2010)


A kész komposzt tárolására beton aljzatú fedett szín készül. A kész komposzt előállított mennyisége a bio- és zöldhulladék begyűjtött mennyiségének függvényében tervezhető. A kész komposz termékként minősíthető és értékesíthető.

Válogatóművek

A válogatómű feladata a gyűjtőszigetekről, a hulladékudvarokról és a házhoz menő szelektív gyűjtésből beszállított szelektíven gyűjtött másodnyersanyagok típusazonos (döntően kézi) válogatása és értékesítésre történő előkészítése, valamint a papír és a műanyag hulladékok bálázott formába hozása. Továbbá elvégzik a szolgáltatók az ipari üzemektől szelektíven begyűjtött csomagolóanyagok hasonló feldolgozását. A gyakorlat szerint az ilyen hulladékok feldolgozása a kapacitás maximum 60-60 %-át veszi igénybe.

A szelektív hulladékgyűjtő szigetekről beszállított anyagok a válogatóműbe kerülnek. A másodnyersanyag frakciók utóválogatására szolgáló válogatómű a kézi válogatásra épül, vasleválasztóval kiegészítve. A válogatószalag a legszigorúbb munkaegészségügyi, munkavédelmi körülményeket teljesítő zárt, klimatizált válogatókabinban nyer elhelyezést. Az épületbe telepített válogatómű a szükséges műveleti egységekkel (előrostálás, félautomata folyamatos bálázás lokális porelszívás és légtisztítás, belső anyagmozgatás, mágneses vasleválasztás) felszerelt.

A válogatás technológiai folyamata:

-          a szállítmány (papír, műanyag, fém) ürítése, előszelektálás, rakatba tárolás a válogatócsarnokban,

-          a nagy tisztaságú hulladékok feladószalagon keresztül közvetlenül a bálázóra kerülnek,

-          utóválogatást igénylő hulladékok szemrevételezést követően, szennyezettségük függvényében a dobrostán keresztül, illetve közvetlenül a válogatószalagra kerülnek. A dobrostán szükség szerint a finomszemcsés szennyeződés leválasztását végezik el,

-          a klimatizált válogatókabinban a haszonanyagok kiszedése pozitív válogatással történik a kabin alatti boxokba (2.7 ábra),

-          a szalag végén a maradékanyagokból a fém hulladékot elektromágneses vasleválasztással gyűjtjük ki,

-          a válogatott anyag a boxokból tolólapos munkagéppel feladószalagra kerül, mely a bálázógép garatába juttatja a haszonanyagokat,

-          a folyamatos üzemű bálázóból kikerülő bálák mozgatását bálafogóval felszerelt szállítótargonca végzi, hasznosítóba történő elszállításig a bálatároló csarnokban tároljuk.

-          a válogatószalagon átmenő, nem hasznosítható maradékanyagot konténerbe gyűjtjük és az a már leválasztott finomfrakcióval együtt a nem veszélyes hulladék-lerakóra kerül.

A válogatóműben egy soron legalább 6-7 frakcióra osztályozást biztosítanak, 6-7 pár (12-14 fő) dolgozóval. A gyűjtőjáratok szervezésénél célszerű biztosítani, hogy a válogatósoron lehetőség szerint egy műszakban csak egyféle frakció kerüljön feldolgozásra folyamatos munkavégzés mellett.

A szelektív szigetekről beszállított üveg frakciót közvetlenül a hasznosítóba történő szállításra rendszeresített konténerbe ürítik, elszállításig manipuláció nélkül tárolják.

2.7. ábra - Válogatómű kézi szortírozó egysége (© Buruzs, 2010)

Válogatómű kézi szortírozó egysége (© Buruzs, 2010)


A válogatóműveket a fokozatosan kiépülő szelektív gyűjtési rendszer elején meg kell valósítani, biztosítva a felfutás miatti kapacitástartalékokat. A technológia alapegységei:

-          telepített dobrosta

-          kézi válogatószalag klimatizált kabinban

-          mágneses vasleválasztó

-          elkülönített üvegszortírozó

-          gyűjtőboxok konténerekkel

-          automatikus üzemű horizontális bálázó

-          szállítószalagok

-          lég- és klímatechnikai rendszer.

Kiegészítő egységek:

-          porelszívó és –szűrőrendszer

-          bálamozgató targonca

-          tolólapos ésmarkolófejes mobil rakodógép.

A technológia az anyagfogadással és –tárolással együtt zárt épületben nyer elhelyezést. Az épületméretek a kapacitás függvényében változóak. A válogatókból a feldolgozás során kb. 5-10 % lerakandó maradék kerül ki.

Bálázó és bálatároló.

Bálázásra a visszanyert papír- és műanyaghulladék kerül. A kész bálákat fedett tárolóhelyen tárolják.

Építési és bontási hulladék

Az elkülönítetten beszállított, nagy ásványi anyag tartalmú építés és bontási hulladék (beton és téglatörmelék, aszfalthulladék) mobil aprító-osztályozó berendezésekben kerül feldolgozásra, előkészítve az értékesítésre. Az aprított anyagból három szemcsefrakciót állítanak elő, melyeket külön halmokban kerülnek tárolásra a hasznosításig. A vegyes, erősen szennyezett hulladék közvetlenül az inert hulladék-lerakóhelyeken ártalmatlanítandó. A feldolgozó lehetőség szerint az inert lerakóhoz közel helyezkedjen el.

A száraz-eljárással feldolgozott építési hulladék – a termékminősítés kritériumai szerint – újrafelhasználható, 30-50 %-a kerül az inert hulladéklerakóba.

Égetőmű alkalmazása

Magyarországon jelenleg egyetlen települési hulladék égetésére alkalmas égetőmű üzemel Budapesten. Az elmúlt években a lakosság fogyasztási szokásaiban és az ország településszerkezetében lassú változás következett be, ezért a keletkező hulladék egyes régiókban a korábbiaknál nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. Ez a tendencia kedvező feltételeket teremt a hulladékban lévő – onnan szelektív gyűjtéssel el nem különíthető – energiatartalom égetéssel történő hasznosítására.

Hulladéklerakás alkalmazása

A hulladékgazdálkodási szempontok megkövetelik a települési szilárd hulladék nem hasznosítható összetevőinek ártalmatlanítását, lerakását.

A korábbi években végzett lerakási gyakorlat számos esetben környezetszennyező, területigényes, nyersanyag- és energiapazarlással járó tevékenység volt. A legtöbb hazai település saját, korszerűtlen, nem a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő lerakóján ártalmatlanította a hulladékot.

A cél – érvényt szerezve a jogszabályok előírásainak – az, hogy hazánkban regionális hulladékkezelő-telepek, azon belül olyan hulladéklerakók működjenek, amelyek megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek (műszaki védelemmel készülnek) és regionális jellegük miatt több települést képesek kiszolgálni. Így a magasabb műszaki színvonalon, viszont nagyobb költséggel épült lerakók kapacitásával ésszerűbben lehet gazdálkodni, és ellenőrzésük is könnyebb. A szelektív hulladékgyűjtés elterjedését követően továbbra sem lesznek nélkülözhetők a lerakók a maradék hulladék ártalmatlanítása terén.

A Hgt. szerint új hulladéklerakó csak regionális célra épülhet, és minimum 100.000 lakos hulladékának ártalmatlanítását kell megoldania. A tervezett lerakó helyszínére vonatkozóan a megyei vagy regionális területfejlesztési koncepciónak, területi (regionális) hulladékgazdálkodási tervnek tartalmaznia kell azt, hogy ott valóban ilyen létesítmény üzemelését határozta el a régió közössége.

Hulladéklerakót csak engedéllyel lehet létesíteni és működtetni. Az egyes hulladéktípusoknak a lerakóhelyen történő elhelyezéséért fizetendő árnak fedeznie kell a lerakó létesítéséből és működtetéséből származó költségeket, beleértve azt a garanciát is, mely a telep bezárásának és legalább 30 évig tartó utógondozásának becsült költségeit biztosítja.

A korszerű követelményeket kielégítő, EU előírásoknak megfelelő lerakók kapacitása általában tovább bővíthető. Sajnálatos, hogy – országos, illetőleg regionális tervkészítési követelmény hiányában – ezek a hulladéklerakók nem mindig az optimális helyszínen épültek meg, illetőleg gyakran előfordul, hogy a lerakóhoz nem kapcsolódnak más kezelőlétesítmények, amelyek a lerakandó mennyiség csökkentésére hatással lehetnek.

Annak érdekében, hogy a hulladék hasznosítása az elérhető legnagyobb mértékben megvalósuljon és a már kiépült regionális lerakók kapacitása hosszú távon szolgálja a hulladékártalmatlanítást, célszerű a kapacitásokkal való jobb gazdálkodás megvalósítása oly módon, hogy a még hiányzó kezelő létesítmények megépítésével a hulladék nagyobb mennyisége hasznosításra kerüljön és így legyen biztosítva a lerakó hosszabb távú üzemelése. Ezért az eddig csak regionális lerakót működtető vállalkozások pótlólagos beruházásait célszerű támogatni (hulladék udvarok, gyűjtőpontok, komposztálók, válogatók stb.).

A még hiányzó kapacitások kiépítéséig, valamint a már kiépült hulladékkezelő létesítmények működése alatt is szükséges erőteljes felvilágosító, tevékenység, adatok és információk közzététele mind az önkormányzatok, illetve a lakosság, mind a vállalkozások közreműködő és elfogadó készségének fokozása érdekében. Új lerakó kapacitását (medencetérfogatát) nem több mint 5 éves időtartamra célszerű kiépíteni a tartalékterületek biztosítása mellett. A helykiválasztásnál előnyben kell részesíteni azokat a területeket, amelyek a régió hulladékkeletkezési súlypontjának közelében vannak. Természetesen azt követően, miután a hulladéklerakó létesítésénél figyelembe veendő egyéb szempontok (pl. a terület földtani, hidrogeológiai adottságai) mérlegelése után a terület alkalmas lerakó építésére.)

Műszaki védelem nélküli települési hulladéklerakók felhagyása

A korábban működött és betelt lerakóhelyek többsége nem rendelkezett műszaki védelemmel, ezért ezeket potenciálisan környezetszennyezőnek kell tekinteni. A környezeti kockázat csökkentése és a lerakóhelyek további hasznosítása céljából ezeket a sajátos környezetvédelmi építményeket le kell zárni, tájba kell illeszteni, rekultiválni kell és, ha szükséges, akkor az utógondozásukról is gondoskodni kell. Magyarországon még nincs kialakult gyakorlata a települési hulladéklerakók lezárásának, nem közismertek az ilyen munkák költségei. Előrelépés – a rekultivációs munkák tervezése és elvégzése terén – csak állami és Európai Uniós támogatással lehetséges.

A rekultivációs terveket teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálatot követően kell kidolgozni, azokat az érvényes környezetvédelmi jogszabályok alapján engedélyeztetni szükséges. Az engedélyezési kérelem alapja olyan tényfeltáró vizsgálatok elvégzése és dokumentálása, amely leírja a környezet állapotát a lerakón és környékén, és megoldásokat javasol a felhagyás tartalmára és időtartamára. Ezen belül kell kidolgozni a hulladéklerakó-gázkinyerés és -hasznosítás megoldását, a hosszú távú monitorozásra vonatkozó feltételeket. Az engedélyezést követően végezhető el a szükséges kivitelezés.

A terület terhelési szintjének megállapításához fel kell térképezni a hidrogeológiai viszonyokat, vizsgálni kell, hogy szennyezi-e a lerakó a környezetet, ha igen, akkor szükséges a szennyezés lehatárolása, a szennyezés mértékének és terjedésének meghatározása. Kívánatos a biológiai monitoring létesítéséhez alapállapot-felmérés elkészítése, a környezetben található, a rekultivációt követően indikátorként felhasználható élő szervezetek feltérképezése.

A lerakó üzemeltetési technológiájának és módjának ismeretében, valamint a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területek besorolása függvényében kell meghatározni a szükséges takarási (lefedési) rétegrendet, a lerakott hulladék mennyiségének és összetételének becslését követően.

A munkákat a jogszabályok és szakmai határértékek (pl. földtani közeg és felszín alatti víz minőségi védelméhez szükséges határértékei) figyelembe vételével, a kivitelezési munkákra vonatkozó részletes költségterv alapján lehet végezni. A rekultivációt követően a monitoring rendszer hosszú távú működtetésére és az utógondozásra a lerakó helye szerint illetékes önkormányzatnak (vagy az üzemeltetőnek) az engedélyben foglaltak előírásai szerint kötelezettséget kell vállalnia.

A rekultivációt célszerű összehangolni a terület új használati funkciójával. Gazdaságilag is indokolt, hogy a rekultivált terület továbbra is hulladékkezelési célokat szolgáljon, így a (rekultivációs) költségek némileg csökkenthetők és a lakosság is könnyebben elfogadja, hogy az egyébként a továbbiakban is szükséges hulladékkezelési létesítmények a régi lerakó területén működjenek. Mindezek miatt praktikusan tervezhető a betelt lerakók területén átrakó állomások, komposztáló telepek, válogatóművek és/vagy hulladékgyűjtő udvarok működtetése.

Mivel a rekultiváció hosszabb időszak alatt megvalósítható műveletek sorozata (felszín-rendezés, különböző takaróanyagokkal megvalósuló rétegek kialakítása, hulladéklerakó-gázkinyerés és -hasznosítás, humuszfedés, figyelő kutak üzemeltetése) stb., szükséges a hulladéklerakó felügyelete.

Prognosztizálható továbbá, hogy a komposztálásból származó végtermék iránti mezőgazdasági kereslet (vagyis a hasznosítási ütem) és a komposzttermelés mértéke nem lesz azonos, ezért a kezdeti időszakban a kész komposztot célszerű a lerakók fedőrétegében felhasználni.