Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

4. fejezet - Üzemi hulladékgazdálkodás

4. fejezet - Üzemi hulladékgazdálkodás

Szervezeti szintű hulladékfelelősség kérdései

Az üzemi hulladékfelelősség fogalma, jelentősége

Az üzemi (vállalati) hulladékfelelősség jelenti mindazokat a kérdéseket, melyekkel egy szervezetnek szembe kell néznie a működése során keletkező hulladékok kapcsán. Vagyis a vállalati hulladékgazdálkodás nem más, mint a termelés során keletkező hulladékokhoz kapcsolódó olyan komplex problémakör, mely műszaki, gazdasági és környezeti orientáltságú válaszokat igényel. Mint ilyen kérdéskör összetett megoldásokat és szerteágazó módszertani megoldásokat igényel.

Az üzemi, vállalati szinten a hulladékokkal kapcsolatban felmerülő kérdések jelentősek. Jelentőségük alapvetően két tényezőben áll: mennyiségükben és minőségükben. Ezek mellett azonban további jellemző aspektusok is definiálhatók. A következőkben mindezeket röviden áttekintjük.

Alapvetően elmondható, hogy a hulladékok keletkezési mennyisége világszinten nagyon jelentős. Példának hozható ezzel kapcsolatban, hogy 2004-ben a világszinten keletkezett települési szilárd hulladék mennyisége elérte az 1,84 billió tonnát és átlag évi 7%-os növekedést mutatott [Business Wire, 2004]. Csak példaképpen, mindez Magyarországon 2001-es adatokkal, az éves keletkező hulladékmennyiséget figyelembe véve 16 centiméteres réteget jelentene az ország teljes területén [KÖVET, 2001]. Jelentős problémát jelent, hogy a keletkező mennyiség folyamatosan emelkedő tendenciát mutat (abszolút értékben, bizonyos országok vonatkozásában specifikusan csökkenés tapasztalható).

Hasonló emelkedő tendencia figyelhető meg az Európai Unió 27 tagállamának (EU-27) vonatkozásában. Az Eurostat adatai szerint a települési szilárd hulladék vonatkozásában szintén évi 7%-os emelkedési tendencia volt megfigyelhető 1996 és 2006 között. A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége az EU-27 vonatkozásában 517.000 ezer tonna (2006) volt [Eurostat, 2010]. Jóval jelentősebb volt azonban a keletkező gazdasági folyamatokból származó mennyiség (2.429.667 ezer tonna, 2006) [Eurostat, 2010]. Ennek az igen jelentős mennyiségnek több mint feléért a gyártási tevékenység, illetve az építőipar felelős. 2006-ban az ipar, illetve az építőipar együttes hulladékainak mennyisége az összes keletkező hulladék 82,7%-át tette ki. Ezt egészítette ki a szolgáltatóipar 11,6%-a, illetve a mezőgazdaság 5,8%-a [Eurostat, 2010]. A települési hulladék és a gazdasági aktivitásból származó hulladék egymáshoz képesti arányáról ad jellemző képet az Európai Unió régi 10 tagállamának erre vonatkozó megoszlása. 2004-ben az EU-10 vonatkozásában a települési szilárd hulladék mennyisége mindössze 9% volt [EEA, 2007].

A fenti értékekből egyértelműen látható, hogy a termelő folyamatokból származó (azaz jelen jegyzet terminológiájában üzemi folyamat) hulladék mennyisége sokszorosan meghaladja a települési szilárd hulladék mennyiségét.

Magyarország vonatkozásában a megoszlás hasonló. 2008 során a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer (HIR) adatai szerint az összes keletkezett hulladék 10.565 ezer tonna hulladék keletkezett [HIR, 2010]. Ebből a települési hulladék mennyisége 653 ezer tonna, azaz 6,2% volt [HIR, 2010].

Az előbbi adatokból levonható következtetés, hogy a termelő folyamatokból származó hulladékok mennyisége az összes keletkezett hulladék mennyiségének nagyon jelentős százalékát teszi ki, ráadásul tendenciózusan emelkedő mennyiségeket mutat fel. Vagyis a termelési hulladékokkal való foglalkozás (azaz jelen esetben az üzemi hulladékgazdálkodás) egyik fontos indoka a mennyiségi indok.

Jellemzően a keletkező termelési hulladékok összetétele nagyon vegyes, egymástól jelentősen eltérő jellemzőjű hulladékfajtákat tartalmaz. Ráadásul – szemben mondjuk a települési hulladékokkal – jelentős a veszélyes hulladékok aránya a keletkező mennyiségen belül. Mivel nagyon eltérő anyagminőségű és nagyban eltérő veszélyességi jellemzőjű hulladékáramokról beszélünk, így az üzemi szintű hulladékfelelősség jelentőségének másik pillére a minőségi indok.

A terület jelentőségét tovább emeli, hogy a jogszabályok révén jól szabályozott terület és egyben meg kell jegyeznünk azt is, hogy jól is szabályozható terület. Vagyis további aspektus a szabályozhatósági indok.

Különlegessége a vállalati hulladékgazdálkodásnak, hogy a keletkező hulladék olyan termelési tényező, amely nem (közvetlenül) képez profitot. Vagyis rövidtávon nézve a hulladék keletkezése egy vállalatnál veszteség. Így – a profitmaximalizálás igényét figyelembe véve – a vállalati hulladékgazdálkodás gazdasági indokoltsággal is bír. Azaz a negyedik tényező a gazdasági indok.

A szervezeti hulladékfelelősség alapmodellje, jellemző halmazai

Egy termelő üzem kapcsán a hulladék kérdésként jelentkezik. Az ezzel való foglalkozás több szintet jelenthet, függően attól, hogy az adott szervezet milyen hozzáállással viszonyul a hulladékok kérdéséhez. Ezek a szintek egymásra épülnek, halmaz – részhalmaz viszonyban állnak egymással és a köztük lévő választás a felelősség (körének és mélységének) változását is jelenti.

Mielőtt azonban rátérnénk az egyes szintek bemutatására definiálnunk kell azt a három dimenziót, mely segítségével az egyes megoldások elhelyezhetők egymáshoz képest.

Az első kérdés a megoldás, illetve a hozzá kötődő feladatok bonyolultsága. Ennek megfelelően beszélhetünk algoritmikus feladatokról, azaz olyanokról, amelyek rendszerint azonos tartalommal és azonos lefolyással ismételhetők. A skála másik végpontján az abszolút bonyolult és komplex feladatok állnak, melyek megoldása során nem elegendő csupán egyfajta (Pl.: műszaki jellegű) szemléletmód, hanem más területek ismereteit (Pl.: szociológia, gazdaságtudományok, pszichológia, stb.) is igénybe kell venni. Ezt a feladati szintet nevezhetjük multidiszciplináris megközelítésnek.

A másik fontos aspektus, hogy az adott megoldáshoz kapcsolódó döntések, adott esetben tervezési feladatok milyen stratégiai szinten helyezkednek el. Ennek megfelelően vannak olyan megoldások, melyek az operatív szintet érintik. Itt olyan konkrét kérdések merülnek fel, amelyek a mindennapi megoldásokat, üzemmenetet támogatják. Egy szinttel feljebb a taktikai kérdések merülnek fel. Itt nem a jövő stratégiája kerül kimunkálásra, hanem a már előre eldöntött jövőbeli irányhoz leginkább közelítő műszaki, szervezési, gazdasági megoldások. Az időtartam itt nem a napi folyamatok szintje, hanem egy-két éves intervallum. A skála végpontján a stratégiai megközelítés helyezkedik el. Ez az a szint, ahol a hosszú távú irányok, filozófia eldöntésre kerül. Természetesen a stratégiai szint kimenete meghatározza a taktikai és az operatív szint működését.

A harmadik meghatározó jellegű aspektus a felelősség köre. A vállalatnál keletkező hulladék mindenképpen felelősségi kérdéseket vet fel. Egyrészt a környezeti hatások kérdése meghatározó, azaz a keletkező hulladék további kezelésénél célja-e a vállalatnak, hogy a lehető legkisebb mértékben terhelje a környezetet, vagy sem. A másik fontos felelősségi aspektus a gazdasági felelősség kérdése. Mivel a hulladék rendszerből kikerülő termelési tényező, mely értéket hordoz, nem mindegy, hogy a további sorsa gazdaságilag kedvező, vagy nem kedvező állapotot jelent. Harmadrészt pedig felmerül a társadalmi felelősség kérdése is. A hulladékutak megtervezése során vajon a szervezet figyelemmel van-e az egyes megoldások társadalmi (fenntarthatósági) vonzataira is, vagy sem. A felelősség körének megfelelően két lépcsőt különböztethetünk meg: a vállalaton belüli felelősség köre (döntően: gazdasági, környezeti optimálás), illetve a vállalaton túlnyúló felelősség köre (az előbbieken túlmenően: felelősség a körbevevő gazdasági, társadalmi, környezeti környezet irányába).

A három lehetséges megoldási szint előbb említett három kategória szerinti megoszlását mutatja a következő ábra, mely a vállalati hulladékfelelősség hagymamodelljének tekinthető.

4.1. ábra - A szervezeti hulladékprobléma lehetséges megoldási szintjei és kapcsolódó feladatai (hagymamodell)

A szervezeti hulladékprobléma lehetséges megoldási szintjei és kapcsolódó feladatai (hagymamodell)


Fontos megjegyezni, hogy a bemutatandó megközelítések egymásra épülnek, azaz a harmadik szint meglétéhez szükséges az első két szint hatékony működése. Viszont annak eldöntése, hogy egy szervezet az egyes megoldásokat lépésenként vezeti-e be (azaz folyamatosan javítja a teljesítményét), vagy egyszerre alakítja ki és mint halmaz – részhalmaz kérdést kezeli a vállalati döntéshozók kompetenciája.

Az első megoldás döntően az operatív szinten mozog és jellemzően algoritmikus feladatok jellemzik. A megjelenő felelősség ebben az esetben mindenképp vállalaton belüli felelősség. A vállalati hulladékfelelősség e szintjét tekintjük az üzemi hulladékgazdálkodás operatív szintjének. Legjellemzőbb alrendszere az üzemi hulladéklogisztika. Az üzemi hulladéklogisztika az adott szervezet logisztikai rendszerének az a része, mely a termelés során keletkező hulladékok (melléktermékek) elszállításával foglalkozik. Az újabb terminus technikusokban ezért inverz, vagy reverz logisztikának is nevezzük. Feladata, hogy a lehető leghatékonyabban (pénzügyi, környezeti, gyártástechnológiai, stb. szempontból) gondoskodjon arról, hogy a keletkező hulladékok a termelő sorról eltávolításra kerüljenek. Ebbe a kategóriába beletartozik természetesen a hulladékok keletkezési helyen történő gyűjtése is. Emellett az operatív hulladékgazdálkodásba tartozik bele a működést támogató szervezeti rendszer, a gyűjtés, szállítás, előkezelés hármasát támogató eszközpark, illetve az operatív szabályozás és ellenőrzés kérdései is. A szállítási feladatok ebben az esetben természetesen nem csak a vállalaton belül, hanem azon túl az átvevőkig is értelmezhetőek. A hulladékgazdálkodás operatív szintjén a hulladék, mint műszaki probléma jelenik meg, amelyet a lehető leghatékonyabban (gazdasági és műszaki szemszögből) meg kell oldani. Ennek megfelelően a megoldások nem rendszerszintűek, hanem az egyedi problémákra reagálók és a kérdés (döntően) műszaki jellegű kezelését tűzik ki. Mivel nem az egész rendszer kerül vizsgálat alá, így az egyes optimumok szintje elmarad az összoptimum szintjétől. Továbbá a felelősségi kérdések is a vállalaton belül maradnak.

A következő szint a rendszerorientált hulladékgazdálkodás. Ebben az esetben a hulladékkeletkezés egyben kerül vizsgálatra, azaz az egész rendszer optimumát keressük. Az üzemi hulladékgazdálkodás azon folyamatok összessége, amelyek segítségével a keletkező hulladékok gazdaságosan, a környezet érdekeit lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve, a jogszabályoknak és az adott termelési egység jellemzőinek leginkább megfelelően kerülnek menedzselésre. A hulladékgazdálkodás keretében gondoskodunk a hulladékok megfelelő gyűjtéséről, előkezeléséről, kezeléséről, megvizsgáljuk a további folyamatlépések gazdasági és környezeti vonatkozásait. Minekutána ezen a szinten nem az a jellemző, hogy az egyes problémák kapcsán keresünk megoldásokat, hanem az egész rendszer teljesítményét kívánjuk növelni, így az intézkedések (feltehetőleg) hatékonyabbak lesznek, mint az operatív megközelítés során. Összefoglalva: ezen a szinten a hulladék már nem műszaki probléma, hanem lehetőség. Új aspektusok (illetve ezek újszerű kombinációi) is megjelennek a döntési folyamatban. Keressük a műszaki, a gazdasági és a környezeti optimumot, ráadásul mindezt integrálva. Azaz a kapott megoldások hármas optimálást szolgálnak. Ennek megfelelően a feladatok komplexebbek, mint az algoritmikus szint és az interdiszciplinaritás részben jellemző rájuk. A döntési szintek az operatívból a taktikai felé tolódnak el. Természetesen a rendszerorientált hulladékgazdálkodás esetében is van lehetőség stratégiai döntéshozatalra, illetve a jövő missziójának kimunkálására, de ez nem annyira komplex, mint a harmadik szinten. Mivel hármas optimálást hajtunk végre és ebben a környezeti érdek is helyet kap, így a felelősségi kör részben átlépi a vállalat határait (Pl.: ha egy hulladékhasznosító választásánál szempont a távolság és az ezzel összefüggő logisztikai üvegházgáz-kibocsátás kérdése is). A rendszerorientált hulladékgazdálkodás és a komplexebb hulladékmenedzsment határai elmosódnak és részben átnyúlnak egymásba.

A vállalati hulladékfelelősség harmadik szintje a hulladékmenedzsment. Fogalmilag a legtágabb kérdéskör, mely a stratégiai szinten mozog és a multidiszciplináris feladatok jellemzők rá. A hulladékmenedzsment szintje meglévő rendszerorientált hulladékgazdálkodást feltételez. Amiben több a hulladékmenedzsment az az, hogy itt az optimálás és a megoldások kimunkálása során a felelősségvállalás a vállalaton túli szférába is átnyúlik. Ebben az esetben a legfontosabb optimálási kritérium a fenntarthatóság, vagyis a döntések során a műszaki, gazdasági és környezeti megfelelés mellett azt is vizsgáljuk, hogy az adott megoldás átnézetes fenntarthatósági (döntően társadalmi) vonatkozásai milyenek. Ilyen lehet például, hogy a hulladékutak megválasztásakor figyelünk az adott régió munkaerő helyzetére (praktikusan a munkanélküliségi kérdésekre), vagy éppen az általános jólétre. Az elért optimum fenntarthatósági.

Az egyes „szintek” eltérő kompetenciákat, eltérő vizsgálati mélységet és ennek megfelelően eltérő alkalmazható módszereket jelentenek. A felelősségi körök és a kapcsolódó feladatok is változnak az egyes szintek vonatkozásában.

Meg kell említeni, hogy a három szint közötti választást és azok működését befolyásolja az a politikai, társadalmi, gazdasági erőtér, mely a vállalatot körbeveszi. Innen származnak többek között az érdekelti igények, vagy éppen a piac (gazdasági ág) által elfogadott és alkalmazott jó megoldások, melyek befolyásolják a vállalat a szintek választásával kapcsolatos döntését.

A következőkben részletesen bemutatásra kerül a három megközelítés, kibontva, hogy a gyakorlati megvalósítás során milyen konkrét kérdések merülhetnek fel. Mivel jelenleg a második szintű megközelítés (azaz az üzemi hulladékgazdálkodás) a legjellemzőbb, így a legrészletesebben annak tervezési és megvalósítási folyamata kerül kibontásra.

Az üzemi hulladékfelelősség alapvető célfüggvényei

Mindezt megelőzően azonban rövid kitérőt teszünk az üzemi hulladékfelelősség legfontosabb céljai területére. Ehhez kiindulási alapnak tekintjük, hogy a vállalat minimum rendszerorientált hulladékgazdálkodást folytat, azaz többfajta célfüggvény szerint optimálja tevékenységét. A gyakorlatban persze az egyes célok eltérő súllyal kerülnek figyelembe vételre, függően a vállalat irányultságától, vagy éppen az azt körbevevő komplex erőtér változásától.

•      Gazdasági optimálás: a vállalati hulladékgazdálkodás egyértelműen gazdasági kérdés, hiszen a keletkező hulladékok olyan termelési tényezőknek minősülnek, melyekből közvetlenül nem képződik profit. Ennek ellenére van befektetett értékük, hiszen nyersanyagként, alapanyagként a termelési folyamat kezdetén fizetett értük a vállalat. Ezért abban érdekelt, hogy a hulladékban rejlő értéket a lehető legnagyobb mértékben visszaszerezze. Ez számos hulladékáramnál (elsősorban másodnyersanyagok) lehetséges, hiszen a piacon eladhatók és bevétel realizálható belőlük. Más hulladéktípusoknál viszont fizetni kell a kezelésért, ártalmatlanításért. Ezért a vállalat feladata, hogy összes keletkező hulladékát egy rendszerben vizsgálva törekedjen egy olyan optimum kimunkálására, mely kiadás helyett bevételeket jelent számára.

•      Környezeti optimálás: teljesen nyilvánvaló, hogy a keletkező hulladékok környezeti relevanciával bírnak. A vállalat feladata, hogy környezeti felelőssége tudatában és a környezeti teljesítmény folyamatos javítása érdekében a lehető legkedvezőbb állapotot alakítsa ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hulladékokkal kapcsolatos döntései során a (többek között a 2008/98/EK Irányelvben is rögzített) hulladékhierarchia elvei mentén kell meghoznia döntését. Vagyis törekednie kell a magasabb szintű hulladékkezelési megoldások alkalmazására. Az Európai Unió által is elfogadott hulladékhierarchia sorrendben a következő megoldásokat definiálja [2008/98/EK]:

  • megelőzés,

  • újrahasználatra való előkészítés,

  • újrafeldolgozás,

  • egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás,

  • ártalmatlanítás.

Az egyes lehetőségek közötti döntéskor természetesen befolyásoló erővel bír a rendelkezésre álló technológia, illetve annak gazdasági vonatkozásai.

•      Jogszabályi megfelelőség: a vállalati hulladékgazdálkodás során minden esetben cél a maximális jogszabályi megfelelés. Mind a technológiai, mind pedig a nyilvántartási, adatszolgáltatási oldalról. Kifizetődő hozzáállás, ha a szervezet proaktív viselkedést folytat a kérdésben, azaz nem a mindenkori megfelelésre törekszik, hanem teljesítménye javításával elébe megy a jogszabályi szigorításoknak. Így a későbbiekben versenyelőny realizására nyílhat lehetősége.

•      Társadalmi optimálás: melynek során cél, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos döntései során a szervezet úgy tervezzen (Pl.: úgy alakítsa ki hulladékutait), hogy azzal támogassa adott egység társadalmi jólétének fejlődését. Ez klasszikusan már a hulladékmenedzsment területe.

•      Folyamatos javítás: a hulladékgazdálkodás semmi esetben sem tekinthető statikus rendszernek. Számtalan olyan változás lehetséges (Pl.: más hulladékok, más mennyiségben, új technológiák, új, szigorodó jogszabályok, stb.), ami indokolhatja a rendszer átdolgozását. Mind ilyen esetekben, mind a normál működés során törekedni kell arra, hogy a hatékonyság fokozódjon és ezáltal a terület teljesítménye folyamatosan javuljon. Ez csak tudatos tervezéssel és ismétlődő (folyamatos) optimáló intézkedésekkel lehetséges.

A gyakorlatban egy-egy hulladékgazdálkodási döntés meghozatala során a vállalatok az összes felsorolt célfüggvény közös optimumára törekszenek, hiszen csak így érhető el, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen. Természetesen nem zárható ki olyan lehetőség (olyan keretfeltétel, vagy olyan üzleti filozófia), mely vagy csak az egyik célfüggvényre, vagy pedig nem azonos arányban fordít figyelmet.