Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

Az operatív hulladékgazdálkodás (hulladéklogisztika)

Az operatív hulladékgazdálkodás (hulladéklogisztika)

A következőkben bemutatásra kerülnek az operatív hulladéklogisztika (hagymamodell első szintje) legfontosabb jellemzői és kérdései.

Az üzemi hulladéklogisztika alaplépései

Az üzemi hulladéklogisztika, mint hulladékgazdálkodási alrendszer minden vállalat esetében mást jelent és máshogy kerül kialakításra. Ennek ellenére a legjellemzőbb lépései definiálhatók. Az egyes lépéseket részletesen a következő fejezetekben mutatjuk be, itt csak logikai áttekintésük a cél.

•      Gyűjtés: a hulladékok keletkezési helyükön történő gyűjtése. Itt kérdésként merülhet fel az alkalmazható hulladékgyűjtő edények formája, minősége, mennyisége, kialakítása, stb. operatív oldalról. Illetve az egyes hulladékfrakciók szelektív gyűjtésének kialakítása, mint stratégiai kérdés.

•      Begyűjtés: a keletkezési helyen gyűjtött hulladékok összegyűjtése és elszállítása a vállalat egy olyan helyére, ahol a hulladékok központi gyűjtése történik. Ennek a területnek a neve központi gyűjtőhely. Meg kell különböztetni a veszélyes hulladékok üzemi gyűjtőhelyétől, mely csak a veszélyes hulladékok gyűjtésére szolgál és külön jogszabályi feltételek vonatkoznak rá. A begyűjtésnek két válfaja lehetséges: az ürítéses begyűjtés, mikor a hulladékot a helyszínen átürítik a begyűjtő szállítóeszközbe, illetve a kombinált, vagy kétütemű módszer, amikor a tele gyűjtőedényt elszállítják és a helyére üreset helyeznek ki.

•      Szállítás: nagyban összefügg a begyűjtés fogalmával, jelen esetben a vállalaton belüli szállítást jelenti a területi gyűjtés helyétől a központi gyűjtőhelyig. A szállítás során kérdésként merül fel a szállítóeszköz, mely lehet belső égésű, vagy elektromos hajtású vontató. A kisebb környezeti potenciál miatt ez utóbbi ajánlható. Feladat a szállítási útvonalak pontos tervezése a hatékonyság növelése szempontjából. Erre számítógépes modellező algoritmusokat is lehet igénybe venni.

•      Tárolás: hulladékok tárolása az üzemi gyűjtőhelyen, mely – külön engedély hiányában – nem tarthat egy évnél tovább. A hulladékok tárolásának külön műszaki követelményei vannak, mely döntően a hulladék jellegétől függ. A tároló helyre történő beszállítás lehet szakaszos, vagy folyamatos jellegű. Az üzemi gyűjtőhelyen már megkezdődhet a hulladékok előkezelése is.

•      Előkezelés: Az előkezelés fázisába tartoznak a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetve ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenységek, amelyek a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával járnak [Nagy – Torma – Vagdalt, 2006]. Ez már – leginkább a további szállítások optimálása érdekében – már elkezdődhet közvetlenül a vállalatnál is (Pl.: tömörítés, stb.).

•      Kiszállítás: a begyűjtött és (esetenként) előkezelt hulladék kiszállítása a vállalattól a további kezelés színhelyére (átvevőhöz). Fontos kérdések ebben a szakaszban: hulladékutak megfelelő megválasztása és a megfelelő (hatékony, kiterhelt) logisztikai kapcsolatok megteremtése, megfelelő kísérődokumentációk megléte (szállítójegyek), veszélyes hulladék esetében veszélyes áru szállítására vonatkozó szabályok betartásának biztosítása. Ebben a szakaszban merülhet fel a hulladék tulajdoni jogának megváltozása is.

Természetesen az üzemi hulladéklogisztika lépései sok esetben (a keretfeltételek függvényében) eltér(het)nek az előbb felvázolt elvi szakaszoktól. A hulladéklogisztika elvi tervezése során viszont az előbb bemutatott logikai sorrend minden esetben alkalmazható marad.

A logisztika és a hulladékgazdálkodás kapcsolatrendszere

Üzemi hulladéklogisztika

A logisztikai alapfunkciók

Szállítás

Az áruszállítási rendszerek feladata az alap, -segéd, - és nyersanyagok, félkész -és késztermékek, valamint az alapfolyamatok melléktermékeként keletkező anyagok helyváltoztatásának biztosítása a termelés (források) és a felhasználás (nyelők) illetőleg a hulladékkeletkezés –és feldolgozás (ártalmatlanítás) helye között.

Raktározás

A beszerzés és a termelés, valamint a termelés és a fogyasztás közötti időbeli (ütembeli) eltérés kiegyenlítését szolgáló logisztikai funkció.

Tárolás (beleértve az anyag –és készletgazdálkodást is)

A termelési alapanyagok (alkatrészek) jelentős részének felhasználása készletekből történik, mert az igények és a lehetőségek közötti eltérés kiegyenlítést igényel. Készletek nélküli gyártás (pl. JIT-elvű anyagellátás) viszonylag szűk keretek között, csak bizonyos alkatrészek esetében, körültekintő vizsgálatok után (ABC-, illetve XYZ-analízis) válhat alternatívává, erre ehelyütt részleteiben nem térünk ki. A raktári szükséges és elégséges készletszint meghatározása, a termelési rendszerek folyamatos, zökkenőmentes ellátásának biztosítása a lehető legalacsonyabb költségszint (lekötött tőke) mellett, alapvető készletgazdálkodási feladatok.

Csomagolás

A csomagolás feladata az alapanyagok, félkész -és késztermékek piaci és használati értékének megóvása, esetlegesen növelése (marketing funkció), valamint azok alkalmassá tétele logisztikai folyamatokban (raktározás, szállítás, tárolás) történő részvételre (egységrakomány-képzés).

Hulladékgazdálkodás (tágabb értelemben vett logisztikai alapfunkció)

A termelési folyamatok melléktermékeként keletkező, illetve egyéb, az eredeti funkciójukban, a továbbiakban fel nem használható anyagok gazdasági és környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével történő gyűjtése és szállítása, illetve esetleges újrahasznosításában, kezelésében történő közreműködés.

A logisztikai lánc

A logisztikai alapfunkciók végső soron a logisztikai lánc (ellátási lánc) elemeiként biztosítják az előbbi pont alatt megfogalmazott célkitűzések megvalósulását, valamint összekapcsolják a folyamatrendszer egyéb elemit (a logisztika integráló funkciója).

A logisztikai lánc egyszerűsített modelljét az alábbi ábra szemlélteti. A későbbiekben a folyamatrendszer egyik fő elemét, mint a hulladékgazdálkodási menedzsment szempontjából az egyik legtöbb potenciált kínáló részrendszert, a termelési logisztika területét vizsgáljuk meg részletesebben.

4.2. ábra - A logisztikai lánc egyszerűsített modellje

A logisztikai lánc egyszerűsített modellje


A környezetvédelem és a logisztika kapcsolata

A fenntarthatóság alapvető kritériuma a természeti környezet megóvása, a káros hatások csökkentése, valamint a szűkösen rendelkezésre álló természetes erőforrásokkal történő hatékony, takarékos gazdálkodás, úgy, hogy mindemellett az emberi társadalom és az élővilág további fejlődése biztosított legyen. A logisztikai folyamatok által kiváltott környezeti hatások az előbbiekben felvázolt logisztikai lánc különböző pontjain eltérően jelentkeznek. A potenciális környezeti hatások az egyes láncelemeken a következők:

Szállítás

-          füstgáz emissziók a belsőégésű motorokból,

-          zajhatás,

-          energiafogyasztás.

Raktározás

-          füstgáz emissziók a belsőégésű motorral szerelt anyagmozgató eszközökből,

-          egyéb emissziók, pl. savkibocsátás elektromos hajtású motorral szerelt anyagmozgató eszközök esetén,

-          zajhatás,

-          energiafogyasztás.

Csomagolás

-          egyutas csomagolóanyagok (fa, karton, papír, műanyagok),

-          kiegészítő csomagolások (köztes elválasztók, védőfóliák stb.),

-          ragasztóanyagok,

-          árukísérő nyomtatványok keletkezése,

-          energiafogyasztás.

Termelés

A termék-előállítás során a technológiai folyamattól függő mértékű környezetterheléssel kell számolnunk:

-          hulladékok, szennyvizek keletkezése,

-          emissziók,

-          zajhatás,

-          energiafogyasztás.

A termelési (üzemi) logisztika és a hulladékgazdálkodás speciális kérdései

A termelési logisztika a termelő vállalat belső anyaggazdálkodási rendszerének működtetéséért és a külső kapcsolatok biztosításáért felelős mikrologisztikai rendszer. Fő feladatai:

-          a beérkező alapanyagok (alkatrészek), nyersanyagok és segédanyagok átvétele, beraktározása,

-          anyag- és készletgazdálkodás,

-          a termelő rendszer (gyártó területek) igényének 7M-elv szerinti (lásd korábban) kielégítése,

-          a technológiai folyamat melléktermékeként keletkező anyagok illetve egyéb hulladékok termelési és logisztikai területeken történő gyűjtése, és elszállítása, valamint a termelő vállalat területéről történő kiszállításának szervezése, lebonyolítása.

A logisztikai menedzsment funkcióit a különböző irányítási szinteken a hulladékgazdálkodás tekintetében az 4.3 ábra szemlélteti.

4.3. ábra - A hulladékgazdálkodási menedzsment feladatai a különböző szinteken

A hulladékgazdálkodási menedzsment feladatai a különböző szinteken


Termelő vállalat esetében a logisztikai rendszer működtetése szempontjából elsődleges feladat a gyártóterületek igényeinek a korábban említett 7M-elv szerinti zavarmentes kielégítése, hiszen a telepített gyártókapacitások (gépek, berendezések) csak működésük esetén termelik ki beruházásuk értékét, egy idő eltelte után nyereséget. Az álló gép a legdrágább. A vállalati logisztikai rendszer prioritást élvező feladata mellett lebonyolítandó minden egyéb tevékenységet ennek kell alárendelni, azokat úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy az anyagellátás zavartalan működését ne veszélyeztessék. Egy termelő vállalat belső anyagáramlási rendszerének egyszerűsített modelljét az 4.4 ábra szemlélteti.

4.4. ábra - Termelő vállalat belső anyagáramlásának egyszerűsített modellje

Termelő vállalat belső anyagáramlásának egyszerűsített modellje


A körfolyamatot ellátó anyagmozgató eszköz az alapanyagraktárból a termelő terület igényeinek megfelelő ütemben, valamilyen anyagellátó rendszer támogatásával (Kanban, Andon, JIT, stb.) végzi az anyagok gyártó területre történő kiszállítását. Célszerű ehhez a körjárathoz a termelő területen keletkező göngyölegek (üres anyagtartók) gyűjtésének funkcióját is hozzárendelni, amelyet a kijelölt göngyölegátrakó pályaudvaron kell leadni, majd újabb megrendelések kielégítésére vissza kell térni az alapanyagraktárba, így a körfolyamat újraindul.

Az alapanyagraktárakból a termelő területekre kiszállított anyagtartók részben a korábbiakban említett, a továbbiakban fel nem használható csomagolóanyagokat, kiegészítő csomagolásokat is tartalmaznak, illetve adott esetben maga a gyűjtőcsomagolás is egyutas. Ezeknek az anyagoknak a gyűjtése az alapanyagok (alkatrészek) beépítése után elvileg megoldható lenne az eredeti egységrakomány-képző eszközben is. Ebben az esetben azonban a fenti folyamatot végigkövetve az összegyűjtött üres göngyöleget a hulladékokkal együtt kellene a göngyöleggyűjtő területen leadni, vagy a gyártóterület kiszolgálását végző (adott esetben szigorú útvonal –és időkötöttségek mellett közlekedő) ellátó körnek érintenie kellene a (adott esetben távolabb fekvő) központi hulladékgyűjtő és -átrakó állomást (az alábbi ábra jobb felső sarkában látható).

Mindezek figyelembe vételével, gyakorlati tapasztalatok alapján két megoldás megvalósítása képzelhető el (optimálisan):

1. az üres göngyölegek gyűjtésére és szortírozására kijelölt területen a hulladékok anyagtartókból történő eltávolítását –és szelektív gyűjtését, illetve maguknak az egyutas csomagolóanyagoknak a kezelését is meg kell oldani,

2. a mindenkori keletkezés helyén (tehát ebben az esetben a gyártóterületeken is) meg kell oldani a hulladékok szelektív gyűjtését (az anyagtartókból történő eltávolítását), valamint az önálló elszállítását.

Az ellátó –és a hulladékkezelő folyamatok szétválasztásával a gyártóterület mellett, valamint a termelő vállalat egyéb területein keletkező különböző eredetű és összetételű hulladékok, illetve selejtanyagok típusok szerint szétválasztva gyűjthetők már a keletkezés helyén, speciálisan erre a célra kifejlesztett eszközökben.

A hulladékgyűjtő tartók, a telítődési ciklusidők figyelembe vételével önálló gyűjtő-elszállító körökbe szervezhetők, melyek a korábban említett anyagellátó köröktől szeparáltan, saját útvonalon és menetrend szerint, az ellátó körök elsőbbségét figyelembe véve, azok minimális zavarása mellett biztosíthatják a hulladékok szakszerű, rendezett kezelését.

A gyártóterületeken és a termelő vállalat egyéb területein a keletkező hulladék- és selejtanyagok gyűjtésére rendszeresített speciális tartók átrakó-pályaudvarra kerülnek, ahol nagyobb méretű gyűjtőtartókba üríthetők, melyek a termelő vállalat területéről külső szállítóeszközzel (tehergépkocsi) történő kiszállításra alkalmasak.

A szétválasztás lehetőséget ad a termelő területek anyagellátását végző kihordó körök optimalizálására az útvonal (minimalizálva a bejárandó utat) és a szállítandó anyagmennyiségek tekintetében, hiszen az üres göngyölegek (egységrakomány-képző eszközök) a gyártósorok mellől közvetlenül a szortírozó-átrakó állomásra kerülhetnek, a hulladékok –és egyutas csomagolóanyagok gyűjtése és elszállítása alól pedig a fent ismertetett módon mentesülnek.

A különböző rendeltetésű folyamatok szétválasztása eredményeképpen lehetőség nyílik az eltérő paraméterekkel rendelkező tevékenységek (ciklusidők és frekvenciák, valamint mozgatandó anyagmennyiség, illetve a feladó és leadó helyek elhelyezkedése stb. szempontjából) önálló kezelésére és vizsgálatára, hiszen azok diszkrét mikrorendszerként hatékonyabban működtethetők, a kapacitások jobban kihasználhatók, a folyamatok áttekinthetőbbek.

Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a logisztika egy másik fontos alapvetéséről, a rendszerszemléletű gondolkodásmódról sem. Ennek megfelelően mindig meg kell vizsgálni a részrendszerek kapcsolódási pontjait, a felépített rendszer működését, mert végső soron a komplex rendszer hatékony működése a cél és nem a szuboptimumok keresése.

Fentiek figyelembe vételével megvalósulhatnak az alábbi, a gyakorlat szempontjából fontos, a rendszer hatékony működését támogató célkitűzések:

•              szétválasztott anyagellátás és hulladékkezelés,

•              szelektív hulladékgyűjtés a keletkezés helyén,

•              optimalizált körjáratok,

•              optimális szállítóeszköz-kapacitás kihasználás,

•              rendezett, átlátható folyamatok, felelősségi körök,

•              lehetőség részfolyamatok, tevékenységek leválasztására, esetlegesen kiszervezésére (outsourcing), szakértő (speciális know-how-al rendelkező) cég kezébe adására.

A logisztikai rendszer környezetvédelmi szempontú fejlesztésének lehetőségei, céljai

A logisztikai rendszer fejlesztése, állandó optimalizálása fontos mérnöki feladat. A környezetvédelmi szempontú optimalizálás lehetőségeit az alábbiakban foglaljuk össze:

A szállítás tekintetében

-          korszerű, gazdaságos, környezetkímélő szállítóeszközök alkalmazása,

-          vasúti áruszállítás volumenének növelése,

-          kombinált áruszállítás volumenének növelése,

-          szállítási útvonalak (járatok) optimalizálása,

-          szállítási kapacitások minél jobb kihasználása.

A raktározás tekintetében

-          elektromos hajtású motorral szerelt anyagmozgató eszközök alkalmazása,

-          anyagmozgató eszközök megfelelő karbantartása, ellenőrzése,

-          fáradt akkumulátorok elhelyezésének környezetbarát megvalósítása.

A termelési rendszerek tekintetében

-          többutas (többször felhasználható) csomagolóanyagok, egységrakomány-képző eszközök előnyben részesítése,

-          egyutas csomagolóanyagok környezetbarát anyagválasztása, újrahasznosításuk megoldása,

-          környezetbarát gyártási technológia kialakítása, a környezetterhelés csökkentése érdekében,

-          korszerű minőségbiztosítási rendszer bevezetése a kisebb hulladék –és selejtarány elérése érdekében,

-          termékek életciklus végi kezelésének, újrahasznosításának megoldása, lehetőleg a termelő vállalat felelősségi körében.

-          hulladékok, szennyvizek keletkezése,

-          emissziók,

-          zajhatás,

-          energiafogyasztás.