Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

A rendszerorientált hulladékgazdálkodás

A rendszerorientált hulladékgazdálkodás

Az operatív hulladékgazdálkodás szintjéről egyet lépve bemutatjuk a rendszerorientált hulladékgazdálkodás (hagymamodell második szint) legfontosabb jellemzőit a tervezéstől a kivitelezésen keresztül a működtetésig és folyamatos javításig.

Az üzemi hulladékgazdálkodás tervezése

A legkisebb cég számára sem kérdés az, hogy a termelő berendezésekhez az elektromos áram-, a sűrített levegő- és a vízellátást tervezni kell. Könnyen belátható azonban, hogy nagyon sok esetben ezen erőforrásokat sokkal könnyebb kábeleken és csővezetékeken a berendezésekhez eljuttatni, mint a keletkező, akár 40-50 különböző hulladékfajtát begyűjteni és elszállítani a termelő területekről oly módon, hogy azok hasznosítása vagy ártalmatlanítása a jogszabályoknak és a piaci körülményeknek megfelelő legyen. Ennek ellenére a vállalati hulladék-logisztika tervezése még nem foglalkoztatja eléggé a vállalatvezetőket és a környezetvédelmi szakembereket, mert még nem látják a céltudatosan tervezett hulladéklogisztikai folyamatokban rejlő gazdasági és környezetvédelmi lehetőségeket, kiaknázható tartalékokat.

Ha megpróbálunk egy panellakás konyhájában hulladékot szelektíven gyűjteni, akkor jelentős problémahalmazba ütközünk. Először is helyhiány miatt nehéz annyi gyűjtőedényt elhelyezni, ahány a hulladékfrakciók külön gyűjtéséhez szükséges. Rögtön felmerül a kérdés, hogy mekkora az egyes hulladékfajták gyűjtőedényének optimális mérete? Ha ugyanis ez túl kicsi, akkor a gyűjtőszigetre gyakran kell kimenni, ha viszont túl nagy, akkor nem marad hely a többi gyűjtőedény számára. Az is megfontolandó, hogy több frakció akár egy edényben is gyűjthető, ekkor azonban a gyűjtőszigetnél utólagos szortírozásra van szükség. Fontos szempont lehet az is, hogy milyen távol van a gyűjtősziget, esetleg amúgy is útba esik időnként, vagy kizárólag a hulladék elhelyezésekor közelítjük meg. Ha többen élünk a lakásban, azonnal felmerül az a kérdés is, hogy ki viszi el a gyűjtőedényeket a gyűjtőszigetre, azaz ki melyik frakcióért felel. Még ki sem léptünk a konyhából, mindössze néhány csomagolóanyag-féleség és háztartási hulladék szelektív gyűjtését szeretnénk környezetbarát módon megoldani, és máris olyan kérdések merülnek fel, amelyek megválaszolása egy kis céltudatos tervezést, kivitelezése pedig szervezést igényel. Ebben a fejezetben rámutatunk arra, hogy a környezettudatos – vagy „csupán” jogszabálykövető - vállalatok hasonló kérdésekre kell megfelelő válaszokat adjanak, azonban sokkal nagyobb összetettségben és méretekben.

A fejezetben értelmezzük a vállalati hulladékgazdálkodás fogalmát és bemutatjuk annak céljait, majd részletesen kitérünk a tervezés egyes lépéseire. Végül levonjuk azt a következtetést, hogy a vállalati hulladékgazdálkodást tervezni kell, mégpedig szakszerűen és kellő szakértelemmel ugyanúgy, mint a gyártást kiszolgáló összes többi folyamatot.

A vállalati hulladékgazdálkodás fogalma

A hulladékgazdálkodás általános fogalmának értelmezése megtalálható a 2000. évi XLIII. hulladékgazdálkodásról szóló kerettörvényben, amely az uniós jogra épül. Ha az általános meghatározást a gazdálkodó vállalat szempontjából akarjuk értelmezni, akkor a jogszabályban található definíció némi kiegészítésére van szükség. A következő meghatározásban, a jogszabályban is megtalálható rész dőlt betűvel szerepel, a többi a hulladékgazdálkodás vállalati szempontjaira épülő kiegészítés:

A vállalati hulladékgazdálkodás a vállalat tevékenysége során keletkező hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a keletkező hulladék gyűjtését, tárolását, kezelését, valamint e tevékenységek tervezését és ellenőrzését, a hulladék sorsának nyomon követését, dokumentálását és a hatósági kötelezettségek teljesítését.

A vállalati hulladékgazdálkodás tervezésének céljai

A vállalat szempontjából fontos kérdés, hogy tevékenysége során mennyi és milyen hulladékok keletkeznek, melyek a hasznosítási és ártalmatlanítási lehetőségek az adott gazdasági környezetben, milyen a jogi környezet és mindezek eredményeként milyen költségekkel kénytelen megszabadulni hulladékaitól, illetve mekkora bevételre számíthat. A lehetőségek legjobb kihasználása érdekében a vállalati hulladékgazdálkodás tervezése során a következő célokat kell kitűznünk magunk elé:

•                 teljes jogszabályi megfelelés biztosítása,

•                 optimális logisztikai folyamatok kialakítása,

•                 szervezeti felépítés kialakítása, felelősségi körök meghatározása,

•                 költséghatékonyság optimalizálása,

•                 ökológiai szempontok figyelembe vétele és érvényesítése,

•                 társadalmi felelősség vállalása, tettek és arculat összehangolása.

Amint a továbbiakban látni fogjuk, a vállalati hulladékgazdálkodás túlnyomóan logisztikai folyamatok láncolata. A vállalati hulladék-logisztikai folyamatok tervezésének alapvető célja azon optimális feltételrendszer megteremtése, amely a hulladékfajták és az ezeket kísérő információk

•                 megfelelő helyről

•                 megfelelő időben

•                 megfelelő mennyiségben

•                 megfelelő minőségben

•                 megfelelő költségek mellett

•                 megfelelő helyre

történő áramlását biztosítja.

A vállalati hulladékgazdálkodás tervezésének lépései

I. Helyzetfelmérés

Mint minden tervezési folyamat, a hulladékgazdálkodás tervezése is egy részletes helyzetelemzéssel kezdődik. A felmérés a teljes hulladékgazdálkodási láncra kiterjed, így tárgyát képezik a közvetlen munkahelyi területek, az üzemen belüli köztes területek, illetve az üzemen kívüli, de ahhoz kapcsolódó területek. Eszerint részletes adatgyűjtést végzünk a termelési, a belső logisztikai és a külső szállítási folyamatokról. Kérdőíves felmérést készítünk a belső termelő munkatársakkal, a belső vagy külső logisztikai szolgáltató személyzettel, valamint – ha erre lehetőségünk van – a külső szolgáltató munkatársaival is. Az adatgyűjtés során részletesen felmérésre kerül a gyűjtés, a szállítás, az átrakás, az üzemi gyűjtőhely, az esetleges előkezelés, kezelés, hasznosítás vagy ártalmatlanítás. A felmérés során fontos lehet, ha az adott vállalatnak van környezetközpontú irányítási rendszere (KIR), főként, ha az egy jól működő rendszer. Amennyiben így van, nagymértékben segíti az elemzést, hiszen írásos anyagot találunk a szervezeti felépítésről, a felelősségi körökről, a jogszabályi háttérről és a környezetvédelmi folyamatokról, amelyeket egyébként a KIR meglététől függetlenül is vizsgálnunk kell.

A helyzetfelmérés eredménye egy olyan átfogó adatbázis, amely a hulladékgazdálkodási lánc teljes folyamatának releváns adatait részletesen tartalmazza.

II. Helyzetértékelés

A helyzetfelmérés során készült adatbázisból olyan kiértékeléseket készítünk, amelyek alkalmasak a döntéshozók későbbi tájékoztatására. A kiértékelésnek feltétlenül tartalmaznia kell a következő elemeket:

•                 hulladékkataszter készítése,

•              veszélyes hulladékok kiemelt elemzése frakciónként,

•              gyűjtőedény-kataszter készítése, a hulladékok hozzárendelésével,

•              hulladékok, tárolók, átrakófelületek megjelenítése az üzemi térképeken,

•              forrás – cél hulladék-mozgások, áramlások megjelenítése az üzemi térképeken,

•              belső ellátó-logisztikai folyamatok erőforrásainak kiértékelése a hulladéklogisztikai folyamatokban való részvétel tekintetében,

•              hulladékmenedzsment állapota – szervezet, büdzsé, felelősségi körök kiértékelése,

•              zavarok és szinergiák kiértékelése – hulladéklogisztikai folyamatok érintkezési felületei a többi üzemi területtel,

•              érintkezési felületek a külső hulladékgazdálkodási szolgáltatóval, szolgáltatókkal,

•              erőforrások számbavétele,

•              költségelemzés.

Az értékelés során a tervezőnek nehézségei adódhatnak, mert a vállalat egyes területei között gyakran érdekellentétek húzódnak. Ez oda vezet, hogy az egyes területek, termelőegységek a saját szuboptimális érdekeiket a vállalati összérdek elé helyezik. A nagyobb vállalatok költséghely szerinti megosztása során a területi vezetők kiemelt figyelmet fordítanak ugyan a saját területükre, a többi területtel közösen kiaknázható szinergiákat azonban csak ritkán veszik figyelembe. Ha egy gyakorlati példával szeretnénk megvilágítani az imént olvasottakat, akkor gondoljunk egy termelő üzem két területére, amelyek időnként targoncákat használnak. Mindkét terület beszerzi a maga targoncáját, anélkül, hogy megvizsgálnák annak lehetőségét, hogy közösen használjanak egy targoncát. A „kinek a költsége” kérdés gyakran a költséghelyek közötti átjárhatóság gátja, amelynek átvágásához felsővezetői döntés szükséges. Az egyik legnagyobb kihívás a tervezés során éppen az, hogy az egyes területek felelőseit megnyerjük az együttműködéshez. Ha ez elmarad, akkor a projekt során már az adatgyűjtés akadozhat, a koncepció kialakításánál pedig érvek sorát fogjuk hallani, hogy mit miért nem lehet jobbá tenni. Különösen érzékeny pontja az értékelésnek a költségelemzés, amelyet csak akkor érdemes elkészíteni, ha a vállalat hajlandó az egyes költségek ismertetésére.

III. Bemutató készítése a döntéshozók számára

A kiértékelés során olyan mennyiségű információ keletkezik, amelynek a részletes ismertetésére a döntéshozók irányába általában nincs lehetőség. A döntéshozók szempontjából a hulladékgazdálkodás kérdésköre nem elsőrendű feladat, hanem a vállalati tevékenységgel együtt járó kellemetlenségek halmaza, amelyre annyi időt szánnak, amennyi feltétlenül szükséges. Éppen ezért, a kiértékelés legfontosabb eredményeit egy olyan bemutatóban kell összefoglalni, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozók egy-két óra alatt teljes képet kapjanak a vállalat hulladékgazdálkodási helyzetéről. A bemutató előkészítése során tudnunk kell, hogy

•                 mit akarunk elérni, azaz mi a víziónk, a célunk,

•                 milyen út vezet a célhoz,

•                 a hallgatóság körében ki miért felel, azaz kitől milyen döntést várunk.

Be kell mutatni a halasztást nem tűrő megoldandó hiányosságokat (pl. jogszabályi hiányosságok, szennyeződések okozása, szolgáltatói visszaélések), valamint az azonnali változtatást nem igénylő, de előrelépést jelentő lehetőségeket (pl. technológiai, piaci, szervezeti változtatások lehetőségei). Az áttekinthetőség érdekében célszerű a bemutatóban tömör, látványos diagramokat, összefoglaló táblázatokat, térképeket, folyamatábrákat és fényképeket használni. Gyakori probléma, hogy a területi vezetők félnek a felsővezetői rálátástól, ezért a bemutatót előzetesen látni akarják. Ha azonban az adatgyűjtés és értékelés során – amint arra korábban már kitértünk – a kulcsszereplők bizalmát és támogatását a tervezéshez már megnyertük és kreatív csapattagként tekintünk rájuk, akkor ők is csapattagként, szerzőtársként tekintenek a bemutatóra, amely a közös munka egyik köztes eredménye. Fontos, hogy a bemutatót követően jegyzőkönyvezzük a megfogalmazott felsővezetői döntéseket, amelyek a további tervezés alapját képezik. Ha ez elmarad, könnyen előfordulhat, hogy egyes területi szereplők utólag másként emlékeznek az elhangzottakra.

IV. A hulladékgazdálkodási koncepció kidolgozása

Ha sikeres volt a köztes bemutató és az azt követő egyeztetés a döntéshozókkal, akkor a tervezés további iránya kirajzolódik. A koncepció kialakítása során a következő szempontokat kell figyelembe venni:

1.      Belső prognózis

A tervezés során a várható vállalati folyamatok, trendek függvényében kell vizsgálni a hulladékkeletkezés megelőzésének és mennyiségi csökkentésének lehetőségeit.

2.      Külső prognózis

Figyelembe kell venni a külső jogi, piaci és szakmai környezet várható változásait. Nyilvánvaló, hogy ehhez olyan szakmai felkészültségre van szükség, amely napirenden van a hasznosítás és ártalmatlanítás lehetőségeivel és a legjobb elérhető technológiák gyakorlatával, valamint a piaci trendekkel.

3.      A létesítendő rendszer meghatározása – az 1. és 2. pont figyelembevételével

Meg kell határozni a kialakítandó hulladékgazdálkodási rendszer alapvető tulajdonságait, így például azt, hogy centralizált vagy decentralizált hulladékgyűjtést, teljes vagy részleges szortírozást, üzemen belüli vagy kívüli térfogatcsökkentést kívánunk bevezetni. A tervezés további lépéseit ugyanis már ezek ismeretében lehet elvégezni.

4.      A belső hulladéklogisztikai folyamatok kialakítása

Részletesen meg kell tervezni a belső és a külső logisztikai folyamatokat. Amit lehet és érdemes, azt vállalati szinten standardizálni kell (pl. hulladékgyűjtő edényzet). Ki kell alakítani a használni kívánt vizuális eszközöket, így a feliratokat, jelöléseket és színvezérlést. Olyan dokumentációs rendszert kell kiépíteni, amely megfelel úgy a belső, mint a külső logisztikai folyamatok történéseinek rögzítésére.

A tervezés során össze kell hasonlítani a különböző lehetséges megoldásokat. Ennek egyik modern eszköze a számítógépes szimuláció használata. A szimuláció során olyan hatáselemzést végzünk, amely a tervezett folyamat hatását vizsgálja, illetve a lehetséges különböző logisztikai modellek hatásainak összehasonlítására is alkalmas. A hatáselemzés során a különböző hulladékfrakciókhoz tartozó folyamatok termelési rendszerre kifejtett hatását kell vizsgálni. A hulladéklogisztikai folyamatok összehasonlítását a következő kritériumok alapján végezzük:

•                 a gyűjtőedények által elfoglalt összes termelési felület (m2),

•                 az egységnyi gyűjtőfelületre eső hulladékmennyiség (pl. m3/m2),

•                 egy hulladékegység elszállításához megtett üzemi út hossza (pl. m/m3),

•                 a tevékenység személyi erőforrásigénye (emberi munkaóra/év),

•                 a tevékenység gépi erőforrásigénye (gépi munkaóra/év),

•                 forgalom csökkenése vagy növekedése az üzemi útvonalakon,

•                 a folyamatok költségvonzata.

A legelterjedtebb és legrégibb hulladéklogisztikai rendszer a kombinált modell, amely az ellátó-logisztikai folyamatokba integrálja a hulladéklogisztikai folyamatokat. Ebben az esetben a hulladék elszállítását a termelést alkatrészekkel ellátó logisztikai dolgozók végzik. A rendszer hátránya, hogy zavarja a termelés alkatrészekkel történő ellátását. További hulladéklogisztikai rendszer az önálló modell, amelynek lényege, hogy az alkatrész-ellátástól független hulladéklogisztikai rendszer szolgálja a hulladékok elszállítását. Az önálló modell egyik előnye, hogy csökkenti az értékteremtő dolgozók veszteségidejét oly módon, hogy az értékteremtő dolgozónak nem kell elhagynia munkahelyét, azaz a dolgozói háromszöget. Bizonyos üzemméret fölött a folyamatvezérlést szoftveres támogatással kell biztosítani. Az önálló modell optimális gyűjtési és szállítási folyamatokat eredményez, amelyek jelentős költségmegtakarításhoz vezetnek. Lehetővé teszi továbbá a zavartalan, ütemezett ellátó logisztikai körök bevezetését, valamint mentesíti a JIT (just in time) és a JIS (just in sequence) ellátó folyamatokat a hulladékkal összefüggő, hátráltató tevékenységektől.

Példaként a következő ábra a Büchl-ELOG® System belső hulladéklogisztikai rendszert mutatja be. A rendszer szoftveres támogatással működik, amely a mindennapi üzemeltetés támogatásán túl a belső anyagmozgást is dokumentálja. Az adatok nyilvántartása olyan részletességgel történik, hogy lehetőség van egy adott időintervallumra, keletkezési helyszínre bontva, hulladékfrakciónként a keletkezett mennyiségek lekérdezésére. A rögzített adatok a vállalat környezetirányítási céljainak megvalósításához mérőszámként szolgálhatnak, illetve fontos részét képezhetik a vállalat monitoring rendszerének.

4.5. ábra - A BÜCHL ELOG® belső hulladéklogisztikai rendszer működése nincs

A BÜCHL ELOG® belső hulladéklogisztikai rendszer működése nincs


5.      A vállalati hulladékgazdálkodás tervezésének céljai

A belső logisztikai folyamatok vége szervesen kapcsolódik a külső logisztikai folyamat elejéhez. A kellő mélységben megtervezett külső rendszer a következő jellemzőkkel rendelkezik:

•                 biztosítja a hulladékok megfelelő ellenőrzését,

•                 biztosítja a kiszállításhoz a szükséges dokumentumok előállítását,

•                 biztosítja a vállalati vagyon védelmét.

Mindezt úgy kell elérni, hogy a hulladék kiszállítása a vállalattól a lehető legrövidebb út megtételével, a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legkevesebb okmánnyal valósuljon meg. Az így megtervezett rendszer „revízió-biztos”, ami főként a nagy vállalatokra jellemző időszakos belső ellenőrzések, auditok során is megfelelőséget garantál.

A külső logisztikai folyamatok adatait is dokumentálni kell, amelyhez ugyancsak célszerű informatikai eszközöket alkalmazni. A folyamattal szembeni a legfontosabb elvárások a következők:

•              az adatokat a hozzáértő osztályok kezeljék – a hibákat csak ők veszik észre,

•              az okmányok előállítását hozzáértő személyek végezzék (pl. „SZ” –jegy, ADR-, RID – okmányok),

•              a számlák ellenőrzése a szakmai osztály feladata (nem a pénzügyi osztályé!),

•              szoftver alkalmazása.

A következő ábra a külső logisztikai folyamat üzemi területet érintő szakaszát ábrázolja. A folyamat biztosítja a belépés előtti ellenőrzést, a szükséges adatok rögzítését, a belső rakodást, a befelé és kifelé történő mérlegelést, a mérlegjegy, szállítólevél és egyéb kísérő okmányok kiállítását, valamint a kilépés előtti ellenőrzést.

4.6. ábra - A külső hulladéklogisztikai folyamat

A külső hulladéklogisztikai folyamat


V. Javaslattétel a szervezeti felépítésre

Ahhoz, hogy a megtervezett folyamatok a gyakorlatban is működjenek, megfelelő szervezeti felépítésre van szükség. Gyakran tapasztaljuk, hogy a hulladékgazdálkodás több területhez tartozik, anélkül, hogy bárki is igazán felelősnek érezné magát a folyamatokért. A szervezeti felépítésnek biztosítania kell, hogy a hulladékgazdálkodáshoz tartozó folyamatoknak legyen egy rendszerfelelőse, ahol a felelősség koncentrálódik. A felelősség vállalásához pénzeszközökre is szükség van, tehát a rendszerfelelősnek egyben a hulladékgazdálkodási költségvetés felelősének kell lennie. Jó, ha ez a vállalati egység közvetlenül a környezetvédelmi osztály, amelynek azonban nem szabad alárendelt viszonyban lennie a többi vállalati egységgel. A rendszerfelelős tartja a kapcsolatot a termeléssel, a gyártervezéssel, az üzembiztonsággal, a tervező- és operatív-logisztika területeivel és a többi vállalati egységgel, valamint hozzá tartozik az hulladékgazdálkodás operatív irányítása. Ugyancsak ez az egység a kapcsolattartó a külső hulladékgazdálkodó szolgáltatóval.

VI. Az implementálás támogatása

A tervező az elméleti tervezést követően nem vonulhat ki a vállalat életéből. A tervezett hulladékgazdálkodási koncepció gyakorlatba ültetését figyelemmel kell kísérni. Itt is érvényes a PLAN-DO-CHECK-ACT láncfolyamat, azaz a tervezés szakaszát a cselekvés követi, amelynek során az első időszakban fokozott ellenőrzésekre van szükség, amelyek további beavatkozást, kiigazítást tesznek lehetővé. A stabil működés után a tervező kivonulhat ugyan, de a működésért felelősöknek szem előtt kell tartani, hogy a vállalat egy élő, dinamikusan változó rendszer. A PDCA-ciklus ismétlődő folyamat, amely a folyamatos fejlődést és a fenntarthatóságot kell, hogy szolgálja.

Következtetések

Végül néhány fontos következtetés, amelyek az eddigiek alapján kirajzolódhattak:

•              a vállalati hulladék-logisztikai folyamatok átfogó tervezése egy szükséges, de ma még nem elterjedt gyakorlat,

•              a vállalati hulladékgazdálkodás ma még kiaknázatlan gazdasági és környezetvédelmi lehetőségeket rejt magában, amelyek megfelelő tervezéssel felszínre hozhatók,

•              a vállalati hulladékgazdálkodás szakszerű tervezése egyaránt vállalati és társadalmi érdek.

Az üzemi hulladékfelelősség és a környezeti teljesítmény

A vállalati szinten működtetett hulladékgazdálkodási, vagy hulladékmenedzsment rendszer megfelelő tervezés és működtetés esetén garantálja a mindenkori jogszabályoknak megfelelő működést, továbbá a gazdasági, környezeti és egyéb választott célfüggvényekkel való koherenciát. A mindenkori hatékonyságról és megfelelésről azonban csak akkor lehet megbizonyosodni, ha mérjük a teljesítményt és összevetjük az előre definiált értékelési kritériumokkal.

A hulladékokkal kapcsolatos tevékenység vonatkozásában a környezeti teljesítmény kettős. Van egy tényleges fizikai teljesítménnyel (Pl.: hulladékok mennyisége, újrahasznosítási arány, stb.) és egy a rendszer működésével összefüggő (azaz a folyamatok hatékonysága) összefüggő része. Jelen jegyzet kereteiben nem cél e két terület részletes, indikátorszintű alábontása, mindössze ajánlásokat adunk a megoldások kialakításához.

A környezeti teljesítmény oldaláról a legfontosabb a hulladékok mennyiségi nyilvántartása. Ez egyébként jogszabály által is szabályozott tématerület (164/2003. (X. 18.) Korm. Rendelet (A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről). Ez gyakorlatilag előírja, hogy a hulladék termelőjének naprakész nyilvántartást kell vezetnie a keletkezett hulladékokról. Az így gyűjtött adatok az éves adatszolgáltatás révén a mindenkori környezetvédelmi miniszteriális szerv Hulladék Információs Rendszerébe kerülnek, a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség közbeiktatásával. Ezen adatok mellett külön adatokat kell gyűjteni a veszélyes hulladékok vonatkozásában is (veszélyes hulladék üzemi statisztika). Főképp nagyobb vállalatméret esetében célszerű az aggregáltan gyűjtött mutatószámok alábontása területi, vagy éppen folyamatszintre.

A hatékonyságról akkor tudunk a leginkább meggyőződni, ha az abszolút értékek mellett relatív (azaz fajlagos) értékeket is gyűjtünk. Ebben az esetben a keletkező hulladék mennyiségét valamilyen más jellemző értékhez, például a termelt mennyiséghez viszonyítjuk. Az így kapott adat információt hordoz az adott tevékenység hatékonyságáról (ökohatékonyság). Kiemelten fontos egy vállalat működése szempontjából a hulladékok további sorsa, azaz, hogy hasznosításra (legyen az anyagában, vagy éppen termikusan), esetleg ártalmatlanításra kerülnek-e. Erről mutat pontos képet az újrahasznosítási ráta, mely megmutatja az újrahasznosított és nem újrahasznosított anyagok arányát.

A vállalatnak gondoskodni kell a hulladékok minőségi ismeretéről is, ez a gyakorlatban mérések segítségével történik (Pl.: tömegkoncentráció mérés). A mérésekre minden esetben akkreditált laboratóriumot kell felkérni. A hulladékok minőségi ismerete szükséges többek között a hulladékkategóriákba történő besoroláshoz is.

A hulladékgazdálkodási tevékenységek hatékonyságát mérik az azzal összefüggő szervezeti teljesítmény mérőszámok. Ezek segítségével nem a fizikai mennyiségek kerülnek elemzésre, hanem azok a folyamatok, melyek a hulladékgazdálkodást, -menedzsmentet felépítik. Ilyen lehet többek között a kiépített és működtetett szelektív hulladékgyűjtés hatékonyságának ellenőrzése rendszeres auditokkal, esetenként a hulladékgyűjtő edények tartalmának tömegszázalékos vizsgálatával. Szintén jellemző terület, mely optimálásokra adhat lehetőséget a hulladékutak vizsgálata. Ez az ellenőrzés kettős. Jelentheti egyrészt a már meglévő hulladékátvevők tevékenységének ellenőrzését helyszíni auditokkal (vagy új hulladékátvevő esetén helyszíni előaudittal). Másrészt jelentheti azt is, hogy az átvevők rendszere időről időre átvizsgálásra kerül és megvizsgáljuk, hogy adott hulladékkategória kapcsán elérhető-e már egy környezetileg és / vagy gazdaságilag hatékonyabb megoldás. Szintén az ellenőrzés tárgyát képezheti a veszélyes hulladékok vonatkozásában a kiszállítások veszélyes áru szállítás előírásainak megfelelő (szúrópróbaszerű) ellenőrzése.

Mivel a vállalati működés minden téren folyamatosan változásban van, ezért a komplett hulladékgazdálkodási, -menedzsment rendszert folyamatosan felül kell vizsgálni, értékelni kell a teljesítményét, minden lehetséges releváns szemszögből (szabályozások, oktatások, technikai megvalósulás, stb.).

Csak a fizikai és a szervezeti teljesítmény együttes elemzése teszi lehetővé, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk javítani a hulladékgazdálkodás, -menedzsment rendszerét. Vagyis a gyakorlatban e rendszernek is a PDCA-ciklus logikája szerint kell felépülnie.