Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás műszaki alapjai

Dr. Csőke Barnabás (2011)

A monitoring rendszer

A monitoring rendszer

Egy hulladéklerakó minden esetben – még ha a kor követelményeinek megfelelő védelemmel rendelkezik, akkor is – egy potenciális szennyezőforrást jelent a környezetére, ezért szükséges, hogy megfelelő ellenőrző-megfigyelő (monitoring) rendszerrel rendelkezzen. A lerakó üzemelése alatt és bezárása után is folyamatosan ellenőrizni kell:

·   az elsődleges technológiai létesítmények (tárolóterek, műtárgyak) műszaki állapotát, állapotváltozását,

·   a tárolóterek szivárgásának megfigyelésére szolgáló eszközök és berendezések működőképességét,

·   a lerakótelep védőtávolságán belül a felszín alatti víz minőségét,

·   a lerakótelep területéről elvezetett felszíni víz minőségét,

·   a levegőszennyező anyagok emisszióját, immisszióját,

·   a lerakótelep környezetében a hatásvizsgálatban kijelölt élő szervezetek állapotát és annak változásait,

·   a biztonsági célokat szolgáló melléklétesítmények, vízelvezető és vízkezelő rendszerek működőképességét.

A fenti ellenőrző vizsgálatok elvégzéséhez szükséges megfigyelőrendszer elemeit két csoportba sorolhatjuk. Ezek:

a.)    a lerakó üzemelésével, állapotváltozásával kapcsolatos megfigyelőrendszer;

b.)    a lerakónak a környezetére gyakorolt hatását figyelő-ellenőrző rendszer.

A hulladéklerakó környezetre gyakorolt hatásainak figyelemmel kísérésére monitoring rendszert kell létrehozni.

A rendszer elemei:

·   a szigetelési rendszer működőképességének ellenőrzése;

·   talajvíz monitoring;

·   levegő monitoring;

·   talaj monitoring;

·   csurgalékvíz monitoring;

·   gáz monitoring.

A szigetelési rendszer működőképességének ellenőrzése

A szigetelés vízzáróságának ellenőrzésére nálunk jelenleg két elfogadott rendszer terjedt el: A geoelektromos monitoring rendszer, melynek az építési fázist követő időszakban van jelentősége, a geomembránok szigetelő tulajdonságára alapszik. Ellenőrzés gyakorisága: a szigetelő rendszer átadásánál, üzembe vételénél és az ezt követő időben havonta. A geoelektromos rendszerek közül a két legelterjedtebb GEOLOGGER és SENSOR rendszer (2.42. ábra) elsősorban a geomembrán meghibásodását tudja jelezni.

2.42. ábra - A geoelektromos monitoring rendszer beépítése a pusztazámori lerakónál és egy kontrollmérés eredménye

A geoelektromos monitoring rendszer beépítése a pusztazámori lerakónál és egy kontrollmérés eredménye


Történhet a hibahely ellenőrzése ún. ellenőrző szivárgó rendszer beépítésével, amit elsősorban két geomembrán beépítésekor (veszélyeshulladék-lerakók) célszerű alkalmazni.

A lerakórendelet a meghibásodás-észlelő rendszer kiépítését a B3 és a C típusú lerakóknál írja elő. A B3 típusú lerakóknál a magyar szabályozás szigorúbb, mint a nemzetközi gyakorlat, a C típusnál azzal megegyező. A C típusnál a monitoring rendszert célszerű a másodok geomembrán réteg alá helyezni, hiszen a felső membrán meghibásodását a közbenső szűrő-védő réteg észleli.

Az aljzatszigetelőrendszeren esetleg átjutó szennyezőanyagok észlelése alapvető fontosságú, mert a kedvezőtlen folyamat legelső fázisában kapunk olyan információt, ami biztosíthatja a megfelelő időben történő beavatkozást. A szigetelőrendszer alatti telítetlen zónának meghatározó szerepe van abban, hogy a talajvíz/rétegvíz minőségét fenyegető szennyezés a telítetlen zónán átszivárogva eléri-e, illetve milyen minőségi változás után éri el a talaj,-ill. rétegvizet.

A szivárgás észlelése és a változó vízminőség nyomonkövetése a telítetlen zónában különböző mélységközökben talajnedvesség mintavevőkkel lehetséges, bár hulladéklerakóknál a gyakorlatban nem különösebben elterjedt. A telítetlen zónában elhelyezkedő víz minőségének rendszeres észlelése esetén olyan (általában kerámia-) szondákat kell beépíteni a megfelelő mélységben, amelyek vákuum segítségével összegyűjtik a környezetükben lévő nedvességet. A csökkentett nyomáson összegyűjtött mintát a berendezésben létrehozott túlnyomás egy szifonszerű rendszerbe juttatja, majd a folyadék a mintavevő csövön kinyerhető. A szondák elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy a furaton keresztül más víz ne juthasson a szondához. A módszer hátránya, hogy a mintát érő vákuum-hatás miatt a vízben oldott könnyen illó komponensek „elveszhetnek” a mintából.

Célszerű közvetlenül a szigetelőrendszer alá, majd különböző mélységbe telepíteni az észlelő egységeket olymódon, hogy a telítetlen zóna teljes vastagságában ellenőrizhető legyen. A beépítést még a szigetelőrendszer kivitelezése előtt el kell végezni. Hulladéklerakóknál körülmémyes az alkalmazásuk és így különösebben nem terjedtek el, alkalmazásuk leginkább a szennyezett területek vizsgálatánál ismert.

A záró szigetelő rendszeren történő átszivárgás ellenőrzése történhet a szigetelőréteg alá beépített kontroll dréncsővel (2.43. ábra), vagy a szigetelőréteg alá beépített liziméterekkel (??? ábra).

2.43. ábra - A depónia szélén kialakított kontrollvágat a csurgalékvíz mennyiségének mérésére

A depónia szélén kialakított kontrollvágat a csurgalékvíz mennyiségének mérésére


2.44. ábra - A zárószigetelés vízzáróságának ellenőrzése líziméterrel (HÖTZL – WOHNLICH, 1988.)

A zárószigetelés vízzáróságának ellenőrzése líziméterre (HÖTZL – WOHNLICH, 1988.)


Talajvíz monitoring

A talajvíz áramlási ismeretek alapján telepített talajvíz monitoring kutakból vett vízminták alapján dönthető el, hogy a lerakóból csurgalékvíz elszivárgás van-e vagy nincs. A vizsgálatok terjedjenek ki a talajvízszint mérésére és a talajvíz összetételének meghatározására.

A víztartó réteg telített zónájában lejátszódó folyamatok és változások nyomonkövetésére leginkább a figyelőkutak alkalmasak. A figyelőkutak telepítésének a célja olyan mérési, megfigyelési adatok gyűjtése, amelyeknek feldolgozása alapján figyelemmel lehet kísérni, illetve ellenőrizni lehet a hulladéklerakó által érintett terület (hatásterület) vízforgalmát, vízjárását, az áramlási viszonyokat és a vízminőség alakulását.

A figyelőkutak telepítését úgy kell tervezni, hogy azok külön-külön és az általuk alkotott vizsgálati, vagy ellenőrző rendszer együttvéve a lehető legtöbb és legmegbízhatóbb adatokat szolgáltassa a fenti cél érdekében (JUHÁSZ, 1990.).

A figyelőkutak szerkezeti kialakításánál figyelembe kell venni:

·   az észlelendő réteg térbeli helyzetét, vastagságát,

·   a rétegre jellemző szemeloszlási görbét,

·   a rétegben lévő talaj-/rétegvíz áramlási irányát, ingadozásának mértékét,

·   a szennyezésterjedés várható alakulását,

·   a szennyezőanyag minőségi (kémiai) jellegét.

A figyelőkutak szerkezeti anyagainak (béléscső, szűrőcső) kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy nem szabad szerkezeti anyagként beépíteni olyan anyagot, amilyen komponens vizsgálatára a figyelőkutat használni akarják. (Pl. ha réz vagy cink a vizsgálat tárgya, nem alkalmazható sárgaréz, vagy ha ólmot kell vizsgálni nem alkalmazható PVC, stb.).

A környezetvédelmi célú figyelőkutak esetében általános a különböző műanyag, üveg és fém anyagú csövek és szűrők használata.

A műanyag szűrőcsövek kedvező tulajdonságaik miatt igen elterjedtek. Korrózióállóságuk, megmunkálhatóságuk, szilárdságuk, üzemeltetési biztonságuk stb. mind-mind olyan előnyős sajátosságok, amelyek alkalmassá teszik szűrővázak és szűrők készítésére. Műanyagból nemcsak szűrővázak, hanem szitaszövetek és huzalok is készülnek. Műanyag csövek egyaránt készülnek polivinilkloridból (PVC), illetve polietilénből (KPE).

A PVC csövek, szűrők hátránya, hogy kémiai reakciókkal szemben kevésbé ellenállók, reakcióba léphetnek a vizsgált vízzel, annak kockázatos összetevőivel. A KPE csövek sem tekinthetők teljesen korrózióállónak. Erre vonatkozóan a gyártói specifikációk adnak tájékoztatást.

Az üvegszállal erősített műgyanta csövek jó hidraulikus tulajdonságokkal rendelkeznek. A csőgyártásban használt műanyag általában epoxi, de lehet poliészter is. Az üvegszál erősítésű epoxi korrózióálló minden agresszív vízzel szemben, magas hőmérsékleten sem veszti el mechanikai tulajdonságait.

Az acélcsövek általános elterjedését a nagy szilárdság, a könnyű alakíthatóság, megmunkálhatóság, a könnyű menetvágási és hegesztési technológia segíti. Hátrányuk viszont, hogy a korrózióval szemben nem minden acél ellenálló, agresszív víz esetén csak valamilyen védőbevonattal alkalmazhatók.

A monitoring kutat általában egy csőrakattal is ki lehet alakítani (2.45. ábra), az iránycső és a védőcső visszahúzásával. A cső melletti szennyezőanyag lejutás az iránycső és a figyelőcső közötti tér tömedékelésével akadályozható meg. A felszínről történő szennyezőanyag lejutás kizárása szempontjából kedvezőbb a bentmaradó iránycsővel való kialakítás (2.46. ábra). Ugyancsak az utóbbi kialakítás ajánlott műanyag szűrőcső esetén is.

2.45. ábra - Talajvíz-figyelőkút egy csővel (JUHÁSZ, 1990.)

Talajvíz-figyelőkút egy csővel (JUHÁSZ, 1990.)


2.46. ábra - Talajvíz-megfigyelőkút bentmaradó iránycsővel (JUHÁSZ, 1990.)

Talajvíz-megfigyelőkút bentmaradó iránycsővel (JUHÁSZ, 1990.)


A laza üledékes kőzetben elhelyezett figyelőkút szűrőcsövét hasítékokkal, vagy ha nincs hasításra lehetőség, perforálásokkal kell ellátni úgy, hogy a szűrővázon legalább 20% szabad felületet kell hagyni. A hasíték mérete célszerűen 2×200 mm.

A szűrővázra 32-es vagy 40/50-es szitaszövet kerül. Az egyrétegű kavicsszemcse méretét a szűrőszabály szerint kell megválasztani, figyelembe véve a megfigyelésbe vont réteg szemcseeloszlását. Ha a kútból sohasem szivattyúznak vizet, a kavicsolás lehet durvább is a szűrőszabály által kijelöltnél (JUHÁSZ, 1990).

Kavicsos homok vagy annál durvább réteg figyelése esetén a hasítékolt csőből készült szűrővázat szita szűrőszerkezet nélkül is alkalmazhatjuk. Hasadozott kőzet talajvizét figyelő kút kialakításánál az iránycső alkalmazása kötelező, sarucementezéssel. A figyelőcső szűrőzésénél a hasított szűrőváz és 2-5 mm átmérőjű szűrőkavics szórás alkalmazása megfelelő.

A talajvízmegfigyelő kutakat a szennyezőforrástól távolodva ütemezve kell telepíteni, úgy hogy a felszín alatti esetleges szennyezés lehatárolható legyen. A figyelőkutak számát és telepítési helyét a helyi körülmények határozzák meg. Ezek a földtani felépítés, a vízföldtani viszonyok (a talaj/rétegvíztartók térbeli helyzete, vízszintingadozás, áramlási irány), a szennyezésterjedés várható alakulása.

A kúttávolságok ajánlott méreteit a 2.47. mutatja be. Minden­képpen szükséges, hogy - amennyiben talajvízáramlás van és az ismert - legalább egy talajvízfigyelő kút kerüljön a lerakó ta­lajvízáramlással ellentétes oldalára. Ebből a kútból származó vízminták vízminőségi adatai jellemzik a nem szennyezett terület vízminőségét.

2.47. ábra - A talajvíz-figyelőkutak felszíni elrendezésének a vázlata

A talajvíz-figyelőkutak felszíni elrendezésének a vázlata


A talajvízáramlás irányában célszerű legalább 3-5 db megfigyelőkutat kell telepíteni, amiből 3 db-ot egy sorban kell elhelyezni: a lerakó szélétől számított 10; 50; és 100 m távolságban. Egy-egy talajvízmegfigyelő kutat pedig a pontszerű szennyezőforrás szélétől 100 m-re kell elhelyezni a talajvíz áramlási irányával bezárt 10-15°-os egyenesek mentén. A lerakó méretének növekedtével szükséges lehet több kútsor telepítése is.

Ha a lehetséges szennyeződés a felszín alatt minden irányban terjedhet, a lerakó köré 90°-os szögben, sugárirányban kell elhelyezni 10; 50 és 100 m-re a 3-3 db figyelőkútból álló kútsort. Szennyeződés észlelése esetén a kúthálózat 45°-ban telepített kútsorokkal sűríthető. Természetesen a földtani felépítés és a figyelésbe bevont rétegek száma a merev előírásokat módosíthatja (2.48. ábra) a fenti irányszámok valójában a szükséges minimális értéket jelentik.

2.48. ábra - Példa a talajvíz-megfigyelőkutak kialakítására rétegzett altalaj esetén (BAGCHI, 1989.)

Példa a talajvíz-megfigyelőkutak kialakítására rétegzett altalaj esetén (BAGCHI, 1989.)


A kútbeli vízoszlop nem reprezentálja a környező talajvíz minőséget, ezért a mintavétel előtt a pangó vizet el kell távolítani a kútból. A tisztító szivattyúzási eljárásnak biztosítania kell, hogy a kútból gyűjtött minta reprezentálja a formációban tározódó talajvizet. A kút tisztító szivattyúzásakor kiemelt vízmennyiségről eltérőek a szakmai vélemények, a következő álláspontok léteznek:

  • a vízmintavétel előtt meghatározott, több kúttérfogatnyi vizet kell kiszivattyúzni,

  • a kiszivattyúzandó vízmennyiséget a kút vízhozama határozza meg,

  • a vízmintavétel előtt a tisztító szivattyúzást bizonyos geokémiai paraméterek állandósulásáig kell folytatni.

Az optimális tisztítást a talajvíz alacsony áramlási sebességgel történő kiszivattyúzásával érik el.

A tisztító szivattyúzás során a talajvíz kitermelés mértéke ideális esetben nem haladja meg a kb. 0,2-0,3 l/perc mértéket

Kutak tisztító szivattyúzását a talajvíz áramlási sebességével közel azonos hozammal kell végezni. Ezzel egyrészt elkerülhető a szűrőszerkezet további megmozgatása, másrészt elkerülhető a 3-5 kúttérfogatnyi vízmennyiség kitermelése

A tisztító szivattyúzás során biztosítani kell, hogy a kútba beáramló víz semmilyen körülmények között ne “csurogjon” a szűrőcső belső falán. Laboratóriumi kísérletek azt igazolták, hogy a kút belső palástján lecsurgó vízből az illékony komponenseknek akár 70%-a elveszhet a mintavétel előtt. A tisztító szivattyúzást úgy kell végezni, hogy a lehető legkisebb vízszintcsökkenést okozza a kútban.

A levegő monitoring

A mintavételre alapvetően két mód van; passzív és aktív mintavétel. Mind a passzív, mind az aktív mintavevőben töltet van, amely képes megkötni a levegőből bizonyos anyagokat. A vizsgálat mindkét esetben a töltet felületéről leoldott anyagokra terjed ki.

A passzív mintavevőben a levegő szabadon áramlik, míg aktív mintavétel során egy szivattyúval az ember légzésének megfelelő levegőáramot keltenek, és ebbe a levegőáramba helyezik a töltetes mintavevőt. A levegőben mért koncentrációt a megkötött anyagokat leoldva és vizsgálva, a levegőáram és a mintavétel időtartamának ismeretében lehet kiszámítani.

A környezeti levegő minőségére ad információt a levegőből kiülepedő por vizsgálata is, mivel sok szennyezőanyag kötődik a lebegő porhoz.

A vizsgálati pontok kijelölésénél exponált területeket kell figyelembe venni.

Talaj monitoring

Mezőgazdasági terület szomszédságában létesített hulladéklerakóknál talaj monitoring is szükséges. Szükséges gyakorisága vegetációs periódusonként egyszer.

A csurgalékvíz tározó medence ellenőrzése

A talajvíz megfigyelő kutak egyikét javasolható a csurgalékvíz tározó medence mellé telepíteni, az áramlás irány alá.

Földmedrű csurgalékvíz tározó medence geomembrán szigetelése alá megfigyelő rendszert kell kiépíteni, geoelektromos vagy ellenőrző szivárgó.

Vasbeton medencék esetén a csurgalékvíz tározó medencét évente egyszer le kell üríteni, és a szigetelés ellenőrzését elvégezni, valamint a medencét kitisztítani.

Gáz-monitoring

A lerakóból különböző, az emberi szervezetre káros gázok léphetnek ki mind a talajba, mind a levegőbe. Megfelelően kialakított gázdrének esetén a talajba való kilépés valószínűsége kicsi, de a telepen dolgozók egészségvédelme érdekében észlelése célszerű.

A felszín alatti gázmegfigyelő kutak kialakítása hasonló a talajvízmegfigyelő kutakéhoz, telepítésük célszerűen a lerakó közelében történik. A gázmigráció elsősorban a szemcsés talajokban, repedezett kőzetekben valószínű. A kutak telepítésénél először meg kell vizsgálni a lehetséges gázkilépési helyeket, és utána dönteni telepítési helyükről. A 2.49. ábra a talajba jutó gáz észlelésére alkalmas kutak kialakítását szemlélteti BAGCHI (1989.) nyomán. Az észlelés általában a metánkoncentráció meghatározására korlátozódik, ekkor figyelembe kell venni, hogy a metán és levegő keveréke 5-15 térf.% metánkoncentráció esetén robbanásveszélyes.

2.49. ábra - A talajgáz-figyelőkutak kialakításának vázlata (BAGCHI, 1989.)

A talajgáz-figyelőkutak kialakításának vázlata (BAGCHI, 1989.)


A lerakó mozgásmegfigyelő rendszere

A mozgásmegfigyelő rendszer kiépítése igen fontos, mert az esetlegesen bekövetkező mozgásokkal megsérülhet a szigetelőrendszer (mind az aljzat- mind a fedőszigetelőrendszer), a csurgalékvízgyűjtő rendszer megkívánt esése (lejtése) megváltozik, s pangó vizes területek alakulnak ki. Fontos a mozgások regisztrálása abból aszempontból is, hogy el tudjuk dönteni, hogy a hulladéklebomlás melyik fázisában vagyunk, beépíthető-e a végleges zárószigetelőrendszer vagy sem. A mozgásmegfigyelő rendszer elemei:

a depónia aljzatának és felszínének süllyedésmérési rendszere és

a depóniatestben és a fedőrétegben esetleg bekövetkező mozgások mérő rendszere.

A depóniaaljzat süllyedésének a mérésére az építés során elhelyezett mozgásmérő alappontok szolgálnak. Hátránya a módszernek, hogy a hulladék magasságának a növekedtével fokozatos toldást kíván. A fellépő súrlódások hatásának a csökkentésére célszerű a mérőrudat védőcsőben elhelyezni (2.50.a. ábra). Sajnos ritkán történik a depónia aljzatára vonatkozó süllyedésmérés, pedig a várható süllyedések gazdaságosabb meghatározása érdekében nagy szükség lenne minél több mérési adatra.

A depónia felszínének a süllyedését alapponthálózat kiépítésével követhetjük nyomon. Az alappont kialakítása a 2.50.b. ábra szerinti, a betontömb aljának a fagyhatár alá kell kerülnie. A mérési ponthálózatot célszerű 30×30 m-es hálóban kialakítani (BAGCHI, 1989.).

2.50. ábra - A mozgásmegfigyelő-hálózat alappontjainak kialakítása (a.: a depóniaaljzat süllyedésének mérése; b.: felszínmozgást mérő pont)

A mozgásmegfigyelő-hálózat alappontjainak kialakítása (a.: a depóniaaljzat süllyedésének mérése; b.: felszínmozgást mérő pont)


A depóniatestben kialakuló felszínmozgások elsősorban a felszín fölött dombépítéssel kialakított lerakóknál fordulhatnak elő. A fedőrétegnek a műanyag szigetelőlemezen való megcsúszása a rézsűszerűen lezárt depóniaoldalakon jellemző, ha a talaj-szigetelőlemez közötti súrlódási szög kisebb a kialakított rézsűszögnél.

A depóniatestben kialakuló mozgások, csúszások figyelésére leginkább az inklinométer ajánlott. A méréshez speciális, az inklinométer vezetésére és síkban tartására szolgáló vájattal ellátott béléscső kell. Az inklinométeres mérések alkalmasak lehetnek a hulladék konszolidációjának a mérésére is, ha a profilcsöveket vízszintesen építjük be.

A mérések megfigyelések gyakorisága

A monitoring rendszer üzemeltetésével, a mérések gyakoriságával kapcsolatos előírásokat a 20/2006 (IV.5.) KvVM 3. sz. melléklete tartalmazza.

A meteorológiai adatok gyűjtése

A jelentési kötelezettségnek megfelelően az üzemeltető adatokat szolgáltat a meteorológiai adatok gyűjtéséről. Az adatok gyűjthetők közvetlenül az üzemeltető által vagy a nemzeti meteorológiai hálózattal kötött megállapodás alapján.

A hulladéklerakó vízháztartásának megfelelő értékeléséhez vízmérleg készítése szükséges. Annak megállapítására, hogy a csurgalékvíz magában a hulladéklerakóban halmozódik-e fel, vagy elszivárog a hulladéklerakóról, az alábbi adatok gyűjtését kell végezni. Az adatok származhatnak a hulladéklerakónál folytatott megfigyelésből, vagy a közelebbi meteorológiai állomásról, és gyűjtésüket annyi ideig kell folytatni, ameddig azt az illetékes hatóság előírja.

2.8. táblázat - Meteorológiai adatok gyűjtése

Meteorológiai adatok Működési fázis idején Utógondozási fázis idején
1. Csapadék mennyisége naponta naponta, havi értékekhez hozzáadva
2. Hőmérséklet, 14.00 naponta havi átlag
3. Uralkodó szélirány és szélerő naponta nincs előírva
4. Párolgás (liziméter) naponta naponta, havi értékekhez hozzáadva
5. Légköri páratartalom, 14.00 naponta havi átlag


Kibocsátási adatok: a víz, csurgalékvíz, és gáz ellenőrzése

A csurgalékvíz és amennyiben az engedély előírja, a felszíni víz mintáit az engedélyben meghatározott pontokon kell venni. A csurgalékvíz mintavételét és mérését (mennyiségi összetétel) minden olyan ponton külön kell elvégezni, ahol a hulladéklerakóról csurgalékvizet vezetnek el. A csurgalékvíz jellemzéséhez használt paramétereket a 2.10. táblázat tartalmazza.

A konkrét vizsgálandó paramétereket a hulladék összetétele, és a lerakó helyének hidrogeológiai tulajdonságai alapján a felügyelőség határozza meg.

A csapadékvíz összetételének meghatározására a tározó medencéből kell mintát venni.

Amennyiben felszíni víz ellenőrzési kötelezettség is előírt, úgy annak megfigyelését legalább két ponton kell végezni, egyszer a hulladéklerakó fölött, a folyásiránnyal szemben, egyszer pedig alatta, folyásirányban.

A gáz megfigyelését a hulladéklerakó minden egyes kazettájában biztosítani kell. A mintavétel és vizsgálat gyakoriságát a következő táblázat tartalmazza. Csurgalékvíz és víz esetében megfigyelési célra egy, az átlagos összetételre jellemző mintát kell venni.

A vizsgálatok gyakoriságát az 2.11. táblázat foglalja össze.

2.9. táblázat - A csurgalékvíz jellemzéséhez használható paraméterek

pH Szerves foszfor-vegyületek
Elektromos vezetőképesség Karbamát-peszticidek
Hidrogén-karbonátokra vonatkozó lúgosság TDS
Karbonát-ionok, TOC
Klorid-ionok TOX
Fuorid-ionok Illékony szerves vegyületek
Nitrát-ionok Klórozott herbicidek
Ammónia-N PCB-k. Más szerves klórozott peszticidek
Szulfát-ionok Dioxinok és dibenzo-furánok
Szervetlen összetevők (összes és oldott mennyiség) alumínium, antimon, arzén, bárium, berillium, kadmium, króm, kobalt, réz, cianidok, vas, ólom, mangán, higany, nikkel, szelén, ezüst, szulfid-ionok, tallium, ón, vanádium és cink


2.10. táblázat - A csurgalékvíz, csapadékvíz, depóniagáz vizsgálati gyakorisága

A mintavétel célja A mintavétel gyakorisága
  a működési időszakban az utógondozási időszakban
1. A csurgalékvíz mennyiségének meghatározása havonta1 félévenként
2. A csurgalékvíz összetételének meghatározása* negyedévenként2 félévenként
3. Felszíni víz mennyisége és összetétele6 negyedévente3 minden hat hónapban
4. A potenciális gáz-emissziók3 (CH4, CO2, O2, H2S, H2 stb), és a légköri nyomás meghatározása* havonta4,5 félévenként5


1 A mintavétel gyakoriságát a lerakó betelése függvényében módosítani lehet. A módosítást és a gyakoriságot az engedélyben rögzíteni kell.
2 A csurgalékvíz elektromos vezetőképességét, legalább évente egy alkalommal kell meghatározni.
3 Ezek az összetevők a hulladékban lévő szerves-anyag összetételével vannak összefüggésben.
4 A CH4, CO2 és az O2 monitoring-vizsgálatát rendszeresen kell elvégezni. A többi gáz monitoring- vizsgálatának gyakoriságát a hulladék összetétele függvényében kell megállapítani, az engedélyben kell rögzíteni, és tükrözniük kell a hulladék kioldási jellemzőit.
5 A gáz-eltávolítási rendszer működőképességét és hatékonyságát rendszeresen ellenőrizni kell.
6 A hulladéklerakó jellemzőinek alapján az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy ezeken nem írja elő.
* Az összetétel fluktuációja miatt, kiugróan szóró mért értékek esetén, a méréseket legalább két alkalommal, havonta, meg kell ismételni.

Az 1. és 2. pontot csak akkor kell alkalmazni, ha a csurgalékvíz gyűjtésére kerül sor.

Az üzemeltetőnek a felszín alatti víz és a földtani közeg védelmére vonatkozó megfigyelési és ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségei

A) A mintavétel helye

A hulladék felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának ellenőrzésére a felszín alatti vízáramlás szempontjaiból a hulladéklerakó feletti területen legalább egy, a hulladéklerakó alatti területen legalább két mérési pont kialakítása szükséges a hulladéklerakó hatásterületén belül. A mérési pontok helyét és számát az engedélyben kell megállapítani a hulladéklerakó területére (hatásterületére) készített hidrogeológiai szakvélemény alapján.

A hulladéklerakó feltöltési műveleteinek megkezdése előtt legalább három helyszínen mintát kell venni a felszín alatti vízből és a talajból, hogy a későbbi mintavételekhez referencia értékek álljanak rendelkezésre. A felszín alatti vizek és a talajok mintavételét az érvényben lévő szabványokban előírtak szerint kell végezni.

B) Megfigyelés

A megvett felszín alatti vízmintákban a vizsgálandó paramétereket a csurgalékvíz várható összetétele és a területen lévő felszín alatti víz minősége alapján kell megválasztani. A vizsgálandó paraméterek kiválasztásakor figyelembe kell venni a felszín alatti víz mobilitását. A paraméterek között lehetnek indikátor paraméterek abból a célból, hogy a víz minőségének változását már korai fázisban felismerjék.

2.11. táblázat - A monitoring kutakból vett vízminták elemzési rendje

A mintavétel célja A mintavétel gyakorisága
a működési időszakban az utógondozási időszakban
1. A felszín alatti víz szintjének meghatározása félévenként1 félévenként1
2. A felszín alatti víz összetételének meghatározása A lerakó helyétől függő gyakorisággal2 A lerakó helyétől függő gyakorisággal2


1 Ha a felszín alatti víz szintje megközelíti a létesítési követelményként megadott, a lerakó fenék-szintjétől számított 1 m-es távolságot, akkor növelni kell a mérések gyakoriságát. Beavatkozni akkor kell, ha a víz szintje elérte az 1 m-es kritikus távolságot.
2 Ha a monitoring-vizsgálatok azt mutatják, hogy az összetevők koncentrációja a referencia-kútban mért értékhez képest növekvő tendenciát mutat, akkor fennáll a gyanúja annak, hogy a lerakóból szennyező komponensek kerültek a környezetébe. Ebben az esetben gondoskodni kell a hiba helyének megállapításáról, és a kijavításáról. Az összetétel mérésének gyakoriságát a létesítmény működési engedélyében szükséges rögzíteni.

Javasolt paraméterek: pH, összes szerves szén (TOC), fenolok, nehézfémek, fluoridok, arzén, továbbá olaj, illetve szénhidrogének.

Ha a szennyezőanyag koncentrációja eléri a külön jogszabályban („A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. Rendelet”, valamint „A felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet”) meghatározott "B" szennyezettség-értéket, akkor célirányos vizsgálatok alapján meg kell állapítani a kármentesítés szükségességét.

Ha a referencia-kútból vett mintákban a szennyező összetevők koncentrációja nagyobb, mint a B szennyezettség-érték, akkor a területre egyedi szennyezettség-értéket (E) kell kérni a

felügyelőségtől.

Amennyiben a felszín alatti víz koncentrációja az üzemelés megkezdése után nagyobb lesz, mint az E szennyezettség-határkoncentráció, akkor gondoskodni kell a terület kármentesítéséről.

Az ellenőrzés során kapott adatokat, minden egyes figyelőkút esetén külön-külön, az engedélyezési okiratban meghatározott ellenőrzési követelmények szerint kell kiértékelni.

A mechanikai változások ellenőrzése a lerakóban

A hulladék testben bekövetkező mechanikai változások miatt a lerakó kiépített részeiben is hasonló változások következhetnek be. A mechanikai változások káros hatásainak elkerülése érdekében rendszeres ellenőrzéseket kell végezni az alábbi táblázat szerint:

2.12. táblázat - A lerakó mechanikai változásainak ellenőrzése

Vizsgálat Az ellenőrzés gyakorisága
a működési időszakban az utógondozási időszakban
1. A hulladék-test mechanikai szerkezetének és összetételének megváltozása évente
2. A hulladék-test szintjének süllyedése évente évente


A hulladékok lerakása során a részecskeméret és az összetétel változtatásával optimális tömörségű hulladéktestet szükséges kialakítani, annak érdekében, hogy élettartama során a kiindulási tömörség csak minimális mértékben változzék.

A lerakó mechanikai állapotának leírására használható információk:

·         a lerakott hulladék által elfoglalt térrész és a szabad lerakó-térrész,

·         lerakott hulladék tömege és térfogata, részecskeméret-eloszlása,

·         az alkalmazott tömörítés mértéke,

·         a lerakó csurgalékvíz- és gáz-gyűjtő rendszerének működőképessége.