Ugrás a tartalomhoz

Komposztálás

Fazekas Bence, Pitás Viktória, Dr. Thury Péter, Dr. Kárpáti Árpád (2011)

KOMPOSZTÁLÁS

KOMPOSZTÁLÁS

Fazekas, Bence

Pitás, Viktória

dr. Thury, Péter

dr. Kárpáti, Árpád

Bevezetés

A komposztálás kialakulása az emberiség fejlődése évezredeinek a homályába tűnik. A növénytermesztés és állattartás megindulásával a keletkező hulladékok hasznosításának az ilyen formáját az emberek bizonyára igen gyorsan ellesték a természettől. Ugyanez igaz az emberi fekália hasznosítására is.

A szennyvíziszapok hasonló stabilizálása, feldolgozása csakis azt követően kezdődhetett meg, amikor a gyakorlat szükségessé tette a szennyvizek tisztítását. A csatornázás igazi fejlődése a korai történeti emlékei ellenére a XIX. század közepétől kezdődött. Néhány évtizeddel ezután a befogadók ezúton történő túlterhelése szükségessé tette a szennyvizek iparosított biológiai tisztítását is. Ennek a technológiái csírájukban még ugyanezen század végére, a következő elejére alakultak ki, de általánosan alkalmazottá a világ eltérő gazdasági potenciálú térségeiben csak sok-sok évtized múltán, talán elmondható, hogy napjainkra válhattak.

A tisztítás iszapmaradékának (primer és szekunder iszapok) a tovább-feldolgozása, rothasztása, komposztálása ezt követően, az elmúlt században párhuzamosan fejlődött a biológiai tisztítás technológiáinak a fejlődésével. Ezek mindegyikének fejlődését egyaránt gyorsította, hogy már fél évszázada tarthatatlanná vált az élővizek, elsősorban édes állóvizeink (potenciális felszíni ivóvízforrásaink) növényi tápanyagokkal történő addigi ütemű terhelése, illetőleg az iszapok hasonló ütemű, talajokba történő, ellenőrizetlen eltüntetése.

A szennyvíziszap komposztálásának a tudományos alapjai ennek megfelelően a XX. század közepétől kerültek kidolgozásra. A század végére ezek az ismeretek kellően elmélyültek. A műszaki, technikai ismeretek napjainkban hihetetlenül gyors fejlődése (levegőztető gépek, berendezések, folyamatszabályozás, napenergia hasznosítása, szoláris szárítás hidegebb éghajlatú térségekben) ugyanakkor várhatóan ugrásszerű változást hoz a közeljövőben a szennyvíziszapok hasznosításának, komposztálásának a műszaki gyakorlatában is.


Az ábrák listája

3.1. A szennyvíziszap és faforgács együttes sztatikus komposztálására alkalmas levegőztetés és anyagfeldolgozás különböző lépései.
3.2. Statikus komposzthalom méretezése 40 m3 víztelenített szennyvíziszap feldolgozásához.
3.3. A hőmérséklet alakulása nyers iszap - faforgács keverék levegőztetett statikus prizmás komposztálása során.
3.4. A hőmérséklet alakulása rothasztott szennyvíziszap és különböző segédanyagok levegőztetett sztatikus halmokban történő komposztálásakor. Mindegyik mérési pont a halom keresztmetszetében 10 helyen történt hőmérséklet-mérés átlaga.
3.5. Zárt, levegőztetett sztatikus komposztálás sémája (anyagáramok a 3.1 táblázatban.)
3.6. Fúvóteljesítmény igény a 25 % szárazanyag tartalmú, döntően nyers szennyvíziszap mint alapanyag, segédanyagokkal történő statikus komposztálásakor. (Levegőztetés szabályozása a hőmérsékletről (45oC) visszacsatolással történt.).
3.7. Komposzt alapanyag kondicionálás a késztermék részleges visszaforgatásával és strukturáló anyag felhasználásával.
3.8. A strukturáló / töltőanyagok szerepe a víz nedves anyagból történő adszorpciójának érzékeltetésével.
3.9. A kondicionáláshoz szükséges faapríték hányad függése a szennyvíziszap nedvesség-tartalmától. (1. adatsor: folytonos vonal, 2. adatsor: szaggatott vonal)
3.10. A szennyvíziszap nedvességtartalmának hatása a komposztálás során elpárologtatandó vízmennyiségre.