Ugrás a tartalomhoz

Környezeti informatika

Dr. Gyulai István (2011)

5. fejezet - Környezetértékelés

5. fejezet - Környezetértékelés

BEVEZETŐ

Írta: dr. Bulla Miklós, Széchenyi István Egyetem, Győr

A „Környezetállapot-értékelés, monitoring, Magyarország környezeti állapota” című tananyag »egyrészt szintetizáló jellegű; föltételezi az alapozó tanulmányok, valamint a szakmai törzsanyag: az ökológia, a környezeti elemek, rendszerek védelmének technológiái, a környezetgazdálkodás, a környezeti jogszabályozás és intézményrendszer ismeretét.

Másfelől megalapozza a – szakirányos hallgatók számára – a további elmélyülést a környezetállapot-értékelés és a különféle alkalmazásai, így a hatásvizsgálatok, környezeti felülvizsgálatok, vizsgálati elemzések, stratégiai környezeti vizsgálatok, technológiai hatáselemzések módszereinek, algoritmusainak megtanulását, begyakorlását. Amely komplex környezeti (hatás)vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen a környezeti informatika alapos ismerete is.« - fogalmaztuk meg annak a tananyagnak az Előszavában. A következő oldalakon tehát elmélyíteni törekszünk a környezetértékelés ismeretanyagát.

Az értékelés elvi alapjai

Írta: dr. Bulla Miklós, Széchenyi István Egyetem, Győr

A környezetértékelés fogalmát kétféle értelemben használjuk: az egyik értelmezés szerint magát a környezeti javakat értékeljük, míg a másik szerint csak az annak állapotában (mennyiségében, minőségében) bekövetkező változást, vagyis a javak értékének változását. Mindkét értelmezés fontos lehet attól függően, milyen problémát kívánunk megoldani. [M. Szerényi, Zs. 2000.]

A környezetértékelés egyre fontosabb szerepet tölthet be a gazdasági folyamatok nyomon követésében, amelyet a következő, látszólag nagyon egyszerű példa is szemléltet. Egy autópálya építése során a természetes környezettől területet foglalunk el egy „mesterséges” műtárggyal. Amennyiben az út megépítése előtt mezőgazdasági művelést folytattak az adott területen, akkor annak árát a hasonló művelés alatt álló területek alapján állapítják meg, és ez lesz az alapja a felvásárlási árnak is. A mezőgazdasági terület azonban nem csak az ott megtermelt javakon keresztül hoz hasznot számunkra, hanem számos egyéb módon is: hozzátartozik az adott táj hagyományos tájképéhez; élőhelyül szolgál vadászott és nem vadászott fajoknak; elvontabb értéket képvisel az a tény, hogy néhány embernek meghatározó élménye kapcsolódik az eredeti területhez, mert például ott töltötte gyermekkorát a barátaival, ott ismerkedett össze számára fontos személlyel/személyekkel; és a példák sorát a végtelenségig folytathatnánk. Vagyis a mezőgazdasági terület sokkal több funkcióval rendelkezik – és ebből kifolyólag többet is ér számunkra –, mint amit a hagyományos, piaci árak alapjántörténő értékelése során figyelembe vesznek. Ha általánosabban tekintjük a kérdést, arról van szó, hogy a környezetet is érintő beruházások értékelésénél mind a költségek, mind pedig a hasznok oldalát is mélyrehatóbban kellene vizsgálni, ami annyit jelent: szélesebb körben kellene meghatározni, hogyan változik meg a társadalom jóléte a beruházás kapcsán.

A közgazdaságtanban a jólét fogalmát általában a hasznosság, az elégedettség és néha a boldogság szinonimájaként használják [Pearce, 1993.]. Hasznosnak tekintünk közgazdasági értelemben minden olyan anyagi és nem anyagi jószágot, amely képes szükségletet kielégíteni, és amelyre a társadalom valamely tagjának hiányérzete van. A hasznosságok összegződése fejeződik ki az egyén és a társadalom jóléte formájában.

A környezettel szemben alapvetően két különböző társadalmi igény fogalmazódik meg: a természeti erőforrások iránti igény a készlethasználat és a befogadó kapacitás oldalán egyaránt, valamint a környezeti minőség iránti igény.

A két – látszólag elkülönülő – igény kielégítése a gyakorlatban a természeti rendszer, illetve a természet és a társadalom integrált rendszere (környezet) komplexitásából, rendszersajátosságaiból eredően összefonódik.

5.1. ábra - Társadalmi folyamatok és a környezet (World Resource Institute, 1995. alapján)

Társadalmi folyamatok és a környezet (World Resource Institute, 1995. alapján)


Még inkább szemléletessé tehetjük ezt az obligát viszonyt annak kimondásával, hogy a civilizációnknak „bele kell férni a környezetünkbe” – egyelőre a földi környezetbe. Ezt szemlélteti a következő ábra.

5.2. ábra - Paradigmaábra (saját)

Paradigmaábra (saját)


Politikai, társadalmi oldalról bonyolult (egyéni, csoportos, regionális, nemzeti stb.) érdekszövevények összehangolását, környezettudományi oldalról ökológiai, tájökológiai összefüggésrendszerek vizsgálatát és figyelembevételét kívánja meg. A környezetgazdálkodás, ezen belül a környezetállapot-értékelés keretében e kettős követelményrendszert komplex módon kell érvényesíteni. Ehhez olyan szempontokat szükséges választani, amelyek föltárják és kifejezik, hogy az egyes erőforrások és a környezeti minőség, komplex környezeti potenciál természettudományos és társadalmi-gazdasági alapú értékelése hogyan függ össze, módszertanilag, technikailag hogyan kezelhető a környezetállapot-értékelési eljárások során.

A környezetgazdálkodás folyamata döntések sorozata, kiegészülve természetesen a döntés-előkészítéssel (helyzetfelmérés, -elemzés, -értékelés, tervezés, prognóziskészítés), a döntésvégrehajtással és az ellenőrzéssel. E tevékenységek a gyakorlatban általában iteratív módon mennek végbe. A célrendszer és az értékrendszer egymást feltételező kategóriák, amelyeket verbálisan a környezeti politika fogalmaz meg.

A környezetpolitika a környezetvédelem területén megfogalmazott fő célokat, alapelveket foglalja össze a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében. Célja, hogy iránymutatóként szolgálja a környezet védelmével kapcsolatos feladatok megvalósítását, csökkentse a környezeti kockázati elemeket, valamint segítse a gazdasági, piaci lehetőségeket. A lehetséges és hatékony ~nak a céloknak megfelelően többféle típusa különböztethető meg.

  1. Gyógyító környezetpolitika: Ez a típus a ~k tűzoltója v. mentőorvosa. A már bekövetkezett károsodásokat igyekszik enyhíteni. A hatásorientált ~ az immissziós állapoton, a környezetminőségen kíván javítani, olyan körülmények között, amikor a kibocsátások nem csökkennek (pl. füstködriadóterv rendszere a hozzá kapcsolódó intézkedési csomaggal).

  2. Forrásorientált környezetpolitika: A károsanyag- kibocsátás csökkentését célozza meg. Jelentős környezetszennyezés esetén látványos eredményeket ér el (szűrőfilterek alkalmazása, víztisztítók felszerelése stb.). A forrásorientált ~ esetenként komoly gazdasági előnyökkel is járhat, amennyiben a technológiától függően hozzájárul hasznos anyagok visszanyeréséhez és a termelésbe való visszaforgatásához.

  3. Szerkezetváltó, megelőző környezetpolitika: Az egész társadalmat a környezetbarát irányba tereli. Célja a társadalom mikro- és makro-szerkezetének átalakítása, amely hosszú távú, a természettel harmóniában lévő átalakítást segíti elő.

(Számottevő gond ott jelentkezik, ha a környezeti politika nem képes megfelelően, társadalmi konszenzus alapján artikulálni a környezeti célokat és értékeket, prioritásokat, valamint ezek érvényesítési módozatait.) Az első, amit ezért tisztázni kell, az érdek- és értékviszony kialakulása és relációja. A „természet” esetében általában nem szokás értékről beszélni, noha kétségtelenül említhetők olyan természeti jelenségek, amelyekkel kapcsolatban az érték fogalma felvethető.