Ugrás a tartalomhoz

Ökológia

Dr. Horváth Balázs, Pestiné dr. Rácz Éva Veronika (2011)

Forrástényezők és kondicionáló tényezők

Forrástényezők és kondicionáló tényezők

Az előbbiekben láttuk, hogy a környezeti tényezőket élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) tényezőkre oszthatjuk. Mindkettő alapvetően fontos meghatározója az élőlények elterjedésének, általánosságban mégis úgy fogalmazhatunk, hogy kis fajgazdagságú élőhelyeken, szélsőséges abiotikus környezeti feltételek esetén az élettelen tényezőké a fontosabb szerep (ezek korlátozzák inkább az elterjedést), míg fajgazdag közösségekben az élő tényezők a dominánsak.

Egy másik felosztás abból a szempontból tekint a környezeti tényezőkre, hogy az élőlények hatással vannak-e az értékére. Az úgynevezett forrástényezőket (mint pl. a nedvesség, tápelemek zsákmány, élettér, búvóhely, fészkelőhely) az élőlények fogyasztják, ezért elérhetőségük az egyedsűrűség függvénye: minél több élőlénynek van szüksége rájuk, annál gyorsabban fogynak. Az ún. kondicionáló tényezők ezzel szemben egyedsűrűségtől függetlenek, mert értéküket az élőlények nem csökkentik, akárhányuknak is van szüksége rájuk. Ilyen a hőmérséklet, a kémhatás, a nedvesség vagy a sókoncentráció.

A forrástényezők tovább csoportosíthatók, többek között lehetnek esszenciálisak, azaz mással nem pótolhatók (pl. Ca2+, P, víz, O2), vagy helyettesíthetők (pl. a NO3-, a NO2- és az NH4+ ionok többé-kevésvé mind felhasználhatók a növények számára nitrogénforrást gyanánt, ugyanígy a polifág állatfajok különböző zsákmányállatokat vagy többféle növényt is elfogadhatnak táplálékul).

A forrástényezők lehetnek továbbá egymással szinergista viszonyban, ha az egyik a másik jelenlétében hatékonyabban elláthatja a feladatát, valamint lehetnek egymás antagonistái, ha jelenlétük a másikra gátló hatást gyakorol (a sok kalcium a talajban például nehezíti a vas, a magnézium és egyes nyomelemek felvételét).

Nagyon fontos megkülönböztetnünk egymástól a fiziológiai és az ökológiai környezeti igényt. A fiziológiai igényt mindig egy faktorra határozzák meg, és egy laboratóriumban kimérhető toleranciatartományt jelent. Egy növényfaj fiziológiai igénye például úgy állapítható meg, hogy magvait más fajok magvait nem tartalmazó talajon vetjük el, és a vetési terület hosszában valamely környezeti tényező értékét egyenletesen növelve megfigyeljük, hogy hol, a környezeti tényező mely értékeinél fejlődik a legjobban. Ha például egy fűféle vízigényére vagyunk kíváncsiak, egy lejtős felszínen célszerű a vetést végeznünk, hiszen ilyenkor a magasabb területekre került magvakból kikelő növények messzebb helyezkednek majd el a talajvíztől, az alacsonyabbra kerültek pedig közelebb, ami nyilván jobb vízellátottságot jelent. A legtöbb szárazföldi növényfaj számára a közepes vízellátottság a legkedvezőbb. A kísérletet három különböző fűfélével ( réti ecsetpázsit /Alopecurus pratensis/, franciaperje /Arrhenatherum elatius/, sudár rozsnok /Bromus erectus/) el is végezték, és azt tapasztalták, hogy mindhárman a közepes vízellátottságot részesítették előnyben, fiziológiai vízigényük tehát hasonló volt. Amikor azonban a vetést mindhárom faj magjainak keverékével végezték el, a három faj felosztotta egymás között a területet: a réti ecsetpázsit a legnedvesebb, a franciaperje a közepes, míg a sudár rozsnok a legszárazabb helyet választotta, és saját területéről mindhárom kiszorította a másik kettőt. E kísérlet világít rá arra a tényre, hogy egy faj által elfoglalt földrajzi hely általában a fiziológiai igény és a más fajokkal való versengés együtes eredménye, és gyakran nem felel meg a laboratóriumban megfigyelt fiziológiai igényeknek. A hasonló esetekre kidolgozott Ellenberg-szabály úgy fogalmaz, hogy az ökológiai optimum általában nem esik egybe a fiziológiai optimummal, a fajok természetes körülmények közötti előfordulása kevéssé tükrözi az igények optimumát, jóval inkább a tűrőképesség azon tartományát mutatja, ahová versenytársai beszorítják.

Ö kológiai igényen tehát a természetben jelenlévő egyéb korlátozó tényezők hatása alatt megfigyelhető toleranciatartományt értjük.