Ugrás a tartalomhoz

Talajvédelem

Dr. Farsang Andrea (2011)

A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása

A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása

A szennyvíziszapok számos ipari, építőipari hasznosítása ismert, mégis a legelterjedtebb hasznosítási módszer a mezőgazdasági területen való elhelyezés. Ennek az oka, hogy korán felismerték, hogy a biológiai eredetű szerves és ásványi anyagokat tartalmazó iszap a talajba kerülve növeli annak termékenységét, ráadásul a jövőben még nagyobb mennyiségben keletkező iszap fogadására elsősorban a mezőgazdaság a legalkalmasabb. A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításának legfontosabb korlátozó tényezői azok nehézfémtartalma (Hackler, 2007).

A szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésnél mennyiségi határérték megszabása nem indokolt, mivel a kísérletek alapján az iszapterhelés felső határát, nem a hidraulikus, vagy a szárazanyag terhelés határozza meg, hanem az iszappal a talajba juttatott tápanyagok (elsősorban N) és a nehézfémek mennyisége, és ez mindig az adott iszap összetételétől függ. A terhelést tehát minőségi határértékek alapján kell meghatározni (Vermes, 1997).

Az iszapnak kedvező hatásai is vannak a talaj tulajdonságaira (Vermes, 1997):

  • növeli a talaj nedvességtartalmát, víztartó képességét, szerves anyag tartalmát

  • csökken a talaj térfogatsűrűsége, tömörsége

  • az iszap talajba helyezése növeli a növényi tápanyagtartalmat

  • szerves anyagai révén növeli a talaj kation cserélő képességét, ami a nehézfémek adszorbeálásában játszik nagy szerepet

  • az iszapban lévő nagyszámú mikroorganizmus aktivizálja a talajban a mikrobiális tevékenységet, ezzel hozzájárul a talajélet kialakulásához és serkentéséhez

Az iszappal a talajba került foszfor és a nitrogén jelentős része a felső művelt talajrétegekben felhalmozódik. Kísérletekkel megállapították, hogy a nitrit és nitrát mennyisége az iszapterhelések növelésével emelkedik a mélyebb talajrétegekben is, nagyobb terhelés esetén nitrogén kimosódással kell számolni. A szennyvíziszappal a területre kijutatott nehézfémek mennyisége jelentős lehet (Vermes, 1997).

Juste és Mench (1992) tíz évnél hosszabb szennyvíziszap-elhelyezési kísérletek eredményeit értékelve megállapították, hogy az iszapból származó nehézfémek a termőtalajok felső rétegeiben akkumulálódtak, a mélyebb rétegekbe történő lemosódásukkal gyakorlatilag nem kellett számolniuk. Ezenkívül megállapították, hogy a mezőgazdasági növények általában kevesebb nehézfémet vettek fel a talajból, mint amennyi a szennyvíziszapok nehézfémkoncentrációjából következett volna. Ez a pH megemelkedésével és a talajba kerülő nehézfémek kötésformáinak megváltozásával magyarázható (Simon et al., 2000). A pH és a nehézfém mobilitás kapcsolatáról általában elmondható, hogy a talajoldatban nő a felvehető formák mennyisége a pH csökkenésével, ezért a legtöbb országban a 6,5 pH alatti értékeket tekintik kockázatnövelő küszöbértéknek (Tamás, 1998).

A hazai vizsgálatok eredményeit tekintve elmondható, hogy a magyarországi szennyvíziszapokat elsősorban Zn, Cr, Mn, Pb szennyező forrásként kell figyelembe venni, de az iszap-elhelyezési előírásokat betartva hosszabb ideig tartó iszapelhelyezés sem eredményez káros méretű nehézfém-felhalmozódást a talajokban (Tamás és Filep, 1995).

A mezőgazdasági iszapelhelyezés esetén nem a hasznosítás a cél, hanem a folyamatos és biztonságos elhelyezés, vagyis a szennyvíziszap elhelyezése és hasznosítása nem a mezőgazdaság feladata, de a mezőgazdaság sokat tehet ennek a környezetvédelmi problémának a viszonylag gazdaságos megoldása érdekében (Vermes, 1998). A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításának szabályaival az 50/2001. (IV.3) Kormányrendelet ill. a /2008. (II.26.) Korm. rendelet foglalkoznak. A szabályozás célja, hogy a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználása szakszerű legyen, a hasznosítás ne gyakoroljon káros hatást a környezeti elemekre, az emberre, állati és növényi szervezetekre.

A rendelet értelmében mezőgazdasági területen csak kezelt (biológiai, kémiai, hőkezelt) minimum 6 hónapig tárolt olyan iszapok hasznosíthatók, amelyeknek nehézfém- és egyéb szennyező anyag-tartalmuk megfelel a rendeletben előírtaknak.

A rendelet tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése mellett a talaj alkalmas az iszap fogadására. Ezek a feltételek a következők:

  • a talaj pH értéke 5,5-nél magasabb

  • termőrétegének vastagsága 60 cm-nél több legyen

  • a terület lejtése ne haladja meg a 6 %-ot

  • felszíne hóval nem borított, nem fagyott és nem telített vízzel

  • leiszapolható része 10-80 % közötti, a talaj nem lehet durva homok és nehéz agyag

  • a talaj (és az iszap) nehézfémtartalma ne haladja meg a rendeletben közölt határértékeket (mérgező elemek és károsanyagok megengedhető koncentrációja talajokban ill. az iszapban).