Ugrás a tartalomhoz

Talajvédelem

Dr. Farsang Andrea (2011)

9. fejezet - A talaj, mint védendő természeti érték. A talajok „vörös könyve”.

9. fejezet - A talaj, mint védendő természeti érték. A talajok „vörös könyve”.

Mint az előző fejezetben is kiderült, egyre kisebb a természetes talajok aránya a Földön. Ez felhívja figyelmünket a talajtani természetvédelem jelentőségére! A talajtani természetvédelem elsődleges feladata a talajtani értékek megőrzése. Ennek érdekében szükség van a tudományos háttér megteremtésére (kiértékelési rendszer kidolgozása, Talajtani Értékek Országos Kataszterének összeállítása, minél szélesebb körű részletes tudományos feldolgozás) és a megőrzés formáinak (talajtani értékek természetes körülmények között történő bemutatása, in situ és ex situ védelem) kidolgozására.

Az 1996. évi LIII. törvény III. rész 22.§ értelmében:

„22. § Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából arra érdemes

  1. vadon élő szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket;

  2. régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat;

  3. természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket;

  4. növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat;

  5. élőállat gyűjteményeket;

  6. földtani képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat;

  7. védett ásványok, ősmaradványok jelentős lelőhelyeit;

  8. felszíni, felszínalaktani képződményt és barlangok felszínét;

  9. álló- és folyóvizeket, így különösen tavat, patakot, mocsarat;

  10. tipikus és ritka talajszelvényeket;

  11. természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket.”

A „természetes talajféleségek” ugyanúgy hozzátartoznak a biodiverzitáshoz, mint az ökoszisztéma vagy bioszféra többi eleme, tehát védettségük ugyanúgy indokolt, a „kipusztulás”, „eltűnés” veszélye ugyanúgy fennáll. Egyre kevesebb talajról állíthatjuk, hogy természetes (ok: mesterséges környezet, talajok művelésbe vonása stb.), egyre kisebb a természetes talajok aránya.

A talajokat csoportosíthatjuk veszélyeztetett, illetve nem veszélyeztetett kategóriák szerint. A kritériumok és az ahhoz tartozó indikátorok alapján tudunk csoportosítani (9.1. ábra). A „vörös lista” célkitűzéseinek megfelelően a csoportosítás a beavatkozások hatásait nem veszi figyelembe, sokkal inkább az adott talaj sajátosságai, ritkasága és az élettérben betöltött funkciója által meghatározott védettség értékének megragadására szolgál (Bosch, 1988).

Nagy-Britanniában 1970-es évektől lépett hatályba a talajok természetvédelmi jelentősége. Oroszországban pedig 1989-ben hozták létre a Red Book of Soils (Talajok Vörös Könyve) c. könyvet, melynek célja értékes talajképződmények jogi védelmének tudományos megalapozása volt.

9.1. ábra - A talajok „vörös listájának” kritériumai és indikátorai (Bosch, 1988 alapján)

A talajok „vörös listájának” kritériumai és indikátorai (Bosch, 1988 alapján)


Hogyan tudná hazánk is felmérni a védelemre érdemes talajtani értékeket? Szükség van a tudományos háttér megteremtésére, mely a következőket jelenti:

  • Kiértékelési rendszer kidolgozása, talajtani értékek szisztematikus számbavétele

  • Talajtani Értékek Országos Kataszterének összeállítása

  • A kiválasztott talaj esetében indokolt a minél szélesebb körű részletes, tudományos feldolgozás (többek között a talaj állapotában bekövetkező változások nyomon követésére alkalmas)

  • Fontos a megőrzés lehetőségeinek és módszereinek tudományos kidolgozása is.

Mit is jelent a „talajtani érték”?

Különleges talajok:

  • rendszertani egységekbe be nem sorolható egyedi talajképződmények, melyek kialakulása valamilyen ritka talajtani folyamathoz, környezeti feltételhez kötődik,

  • rendszertani egységek közé besorolható típusoknak azon előfordulásai, melyekben valamely nem talajtani folyamat hatására egyedi jellemzők alakultak ki (pl: krioturbációs jelenségek), illetve

  • korábbi földtörténeti korokból származó talajok, melyek tudományos információkkal is szolgálhatnak az adott kor talajfolyamataira, környezeti feltételeire vonatkozóan

Típusos talajok

  • Hazánk talajtakaróját alkotják, jól ismert talajképződmények. A tipikusság a ritkasághoz hasonlóan, de vele ellentétben arra utal, hogy a képződményt létrehozó folyamatok és a kialakulásához szükséges környezeti feltételek az adott területre jellemzőek. A tipikus képződmények oktatási- nevelési értéke is kiemelkedő. Ezek azok a képződmények, amelyek a bemutatásra leginkább érdemesek és a látogatással szemben legkevésbé érzékenyek.

Jellegzetes talajok

  • A magyar táj jellegzetes talajai, melyek máshol nem, vagy nem ilyen formában vannak jelen (Pl: szikes talajaink)

Ritka talajok

  • Világméretben is egyedülálló talajok (Pl: atkári periglaciáris csepptalaj)

Hazánkban nincs egységes, elfogadott meghatározás a védendő talajok kritériumát illetően. A vörös-lista-kritériumok (13. ábra) körébe vont indikátorok nem számolhatók el egymás terhére, az alapadatok heterogenitása és az értékelési tartalmak átfedése (pl.: ritkaság és oligotrófia) miatt. Az indikátorokat inkább „vagy kritériumként” kell értelmezni: amennyiben egy kritérium teljesül egy meghatározott talaj esetében, az már „vörös-listás-talaj”-ként kezelendő. Nem vezet magasabb besoroláshoz viszont, ha egy talaj több kritériumnak is megfelel (Bosch, 1988).

Ritkaság

A ritkaság nagyon fontos kritériuma egy piros lista felállításának, azonban ma már egy faj védelmét nem elsődlegesen a ritkasága, hanem a veszélyeztetettsége – aminek egy fontos és könnyen meghatározható indikátora a ritkaság - indokolja.

A talajok ritkaságát azonban viszonylag nehéz meghatározni. Nem létezik a teljes felszínt lefedő talajtérkép, így eltérő gyakorisági rangsor adódik a választott talajegység-felosztás és a bevont területek meghatározása miatt. Ennek ellenére a „ritkaság” indikátora hozzájárul a „piros-listás-talajok” azonosításához. Egy talaj ritkának minősül, ha alacsony területarányban van jelen. A talajok ritkasága egyedi esetként értékelendő, amihez segítséget nyújthat a ritka talajtípusok listája. (Bosch, 1988)

Természetesség

Egy talaj természetessége vagy természetközelsége viszonylag egyszerűen értékelhető a talaj szelvényfelépítése alapján. A természetes állapottól való eltérést a következők okozhatják:

  • A szelvény erózió általi csökkenése

  • A szelvény üledékképződés vagy antropogén üledékek általi beborítása.

  • A szelvény megbontása talajműveléssel

Vízháztartás

Azokat a talajokat, amik extrém vízháztartási tulajdonságokkal rendelkeznek alapból fel kellene venni a piros listára. Ezt egyrészt ezen nehezen hasznosítható helyek ritkasága, másrészt gyakran nagyfokú természetközelsége indokolja. Emellett olyan különleges életközösségek fordulnak elő, amelyek biotópként magasabb védettséget indokolnak. A talajvédelem vonatkozásában nem a védelmet érdemlő biocönózisok jellegzetessége a releváns (a növény- és állatvilág biotópvédelem-definíciójával szemben), hanem egy veszélyeztetett biocönózis létrejöttének potenciálja, amennyiben az adott helyet megfelelően hasznosítják, vagy a hasznosítást beszüntetik. (Bosch, 1988) Mindez érdekében a cél tehát az, hogy a felszínre jutó csapadékvíz minél nagyobb része a talajba jusson, a bejutó víz minél nagyobb hányada raktározódjon a talajban és ennek a víznek minél nagyobb része váljon a termesztett növények által hasznosíthatóvá.

Trófia

Az ipari és mezőgazdasági imissziók hatásaként az ökoszisztémákban megemelkedett a növények számára hozzáférhető tápanyagmennyiség. Ezt tükrözik a fajösszetételben, illetve a növények és mikroorganizmusok fejlődési folyamatában bekövezett változások. A piros lista koncepcióval csak a viszonylag ritka területek fenntartása, illetve az azokon történő gazdálkodás befolyásolható. A kiterjedt imisszió védelmet más eszközökkel kell optimálni. A talajok trófiájának csupán tápanyagtartalom alapján történő értékelése problémás, mivel rövidtávon manipulálható. (Bosch, 1988)

Talaj – és természeti műemlék

A talajműemlék szigorúan vett értelemben a műemlékvédelem tárgya. Olyan reliktumokról van szó, amelyek az emberi kultúrtevékenység során történelmi információkat hordoznak, ami miatt a műemlékvédelem a változtatásoktól vagy veszteségektől megóvja azokat, az illetékes hatóságok – esetenként külön védelem alá helyezés - által. Terminológiai kérdés ezért, hogy az individuális talajműemlékek listáját a piros listába kell-e foglalni. Mivel nem természetes, illetve természetközeli talajokról van szó, bizonyos értelemben kívülállók a piros lista vonatkozásában. Ám a piros lista is tartalmaz olyan területeket, ahol az eredeti biocönózisnak nem részei a kulturálisan kialakuló szervesanyag-fajták, amiből következik, hogy a védendő értéket a fajállomány és ez által a kultúrtáj genetikai információja alkotja. (Bosch, 1988)

Ezen felül a sajátos talajképződmények is talajműemlékké nyilváníthatók. Ma már erre az esetre is léteznek egyedi eseteket magukba foglaló listák.

A védendő talajok egy lehetséges csoportosítása az alábbi (Tardy et al, 2005):

Fosszilis talajszelvények, melyek rendszerint valamilyen feltárásban, pl. homokbánya vagy vízmosások falain fordulnak elő. Ide sorolhatók a korábbi időszakok (óholocén, késő pleisztocén) talajfolyamatainak (pl. talajfagy jelenségek, krioturbáció, fagyékek Kerecsend), vagy eltemetett talajok (pl. Mende, Basaharc) bemutatása.

Recens talajok bemutatása, melyek elsősorban nem ritkaságuk vagy kie,melkedő értékük miatt védendők, hanem Magyarország területén található zonális vagy azonális talajtípusok kiemelkedő példái. Ezek az oktatás, ismeretterjesztés fontos helyszínéül kellene, hogy váljanak. Kialakíthatók olyan feltárások, ahol a talajképződés különböző folyamatai, kőzethatás, vízhatás bemutatására nyílik lehetőség. Ezen szelvényfeltárásokat más helyi természetvédelmi érték bemutatásával érdemes összekapcsolni.

Különleges és látványos talajszelvények bemutatása, mint pl. a kovárványos barna erdőtalaj, vagy olyan szelvények kialakítása, melyekben mészkonkréciók, vasborsók, krotovinak és egyéb jellegzetes talajfolyamatok bélyegei figyelhetők meg.

A talajtani értékek megőrzésének módszerei:

  • a talajtani érték „in situ” védelme

  • „ex situ”védelem (az értékes talajképződmények talajmonolit- gyűjtemények formájában történő megőrzés)

  • az értékek természetes körülmények közötti bemutatása, amely elősegítené a tényleges megőrzését is.