Talaj- és talajvízvédelem
Dr. Horváth Erzsébet (2011)
A 4.1 táblázat alapján az egyes technológiák költség fajlagosai között tetemes különbségek lehetnek. Ezért a legolcsóbb és a leghatásosabb technológia megválasztására kell törekedni. A következőkben néhány, a kárelhárítási gyakorlatban jól bevált technológiát ismertetünk.
4.1. táblázat - A különféle kárelhárítási technológiák egymáshoz viszonyított költség fajlagosai, egységként tekintve a fitoremediációt.
| Kezelési típus | Költségek egymáshoz viszonyított nagyságrendje költség egység/t |
|---|---|
| Fitoremediáció | 1,0-3,5 |
| In situ bioremediáció | 5,0-15,0 |
| Talajlevegőztetés | 2,0-22,0 |
| Indirekt termikus | 12,0-30,0 |
| Talajmosás | 8,0-20,0 |
| Stabilizáció | 24,0-34,0 |
| Oldószeres extrakció | 36,0-44,0 |
| Égetés | 20,0-150,0 |
Az eljárás aromás és alifás, szénhidrogének biológiai lebontására alkalmas, amelynek során kizárólag a természetben előforduló mikroorganizmusokat használnak. Ha policiklusos és klórozott szénhidrogén vegyületek is jelen vannak, akkor célspecifikus kultúrákat adnak a talajhoz. A célspecifikus, természetben nem előforduló mikroorganizmus kultúrák hazsnálatát a hatóságokkal előzetesen egyeztetni kell.
UMWELTSCHUTZ–NORD eljárás (talajtisztítás ex situ módszerrel)
Az UMWELTSCHUTZ–NORD eljárás technológiai protokollja mintavétellel kezdődik. A tisztítandó talaj a 4.1. ábrán feltüntetett bioteszt-és optimalizációs rendszer szerint kerül bevizsgálásra, illetve kezelésre. A laboratóriumban a talaj fizikai, kémiai vizsgálata mellett elvégzik a szennyezők minőségi és mennyiségi analízisét, valamint a talajban lévő mikroorganizmusok fajtáit és aktivitásukat is bevizsgálják. Ez a vizsgálat a segéd- és tápanyag minőségének/mennyiségének beállításához szükséges. A laboratóriumi eredmények ismeretében kerül sor a technológiai paraméterek meghatározására, a szerves adalékok, tápanyagok, nyomelemek mennyiségének, illetve a nedvességtartalomnak és a kezelés időtartamának kiszámítására.
A talajkezelés protokollját a (4.2. ábra) mutatja be. A kiemelt talajt osztályozzák, szétválogatják, majd a kezelendő fázist célgéppel homogenizálják.
A laboratóriumi eredmények ismeretében szerves anyagokat (szalma, fűrészpor, faforgács stb.), szubsztrátot, a tápanyagokat, a nyomelemeket, a mikroorganizmusokat és az esetleges oxidálószereket adagolnak a homogenizálóba. Az így képzett homogenizált földkeveréket célgépek segítségével a helyszínen felállított 40×20 m-es könnyűszerkezetes sátorban terítik el. A sátrak mérete tetszés szerint növelhető.
Az optimalizációs rendszer szabja meg a bioágyak magasságát, a szükséges nedvességtartalmat és az átforgatás6levegőztetés gyakoriságát. A megismételt, újabb laboratóriumi kontroll eredményei újabb tápanyag, mikroorganizmus és oxidálószer hozzáadását tehetik szükségessé. A fermentáció ideje 3–5 hónapot is igénybe vehet. Ezt követően a kezelt talajt visszatermelik a kívánt területre, majd laboratóriumi vizsgálatokat követően döntenek a talaj újrahasználatáról. Biológiai vizsgálatok alapján kerülnek meghatározásra azok a növényféleségek, amelyek már az első évben is termeszthetők a regenerált talajon.
Szénhidrogénnel szennyezett talajok ex-situ kezelése a BIOKÖR módszerével
Az olajbontást végző baktérium kultúra szaporítását a helyszínen 1 m3-es tartályban végezik el. A tartályok levegőztetése porlasztott levegővel történik. Az Országos Közegészségügyi Intézet által jóváhagyott vegyes BIOMIX OIL baktériumkultúrát szervetlen makrotápanyagokat és nyomelemeket tartalmazó tápoldatban 1 l/m3/nap mennyiségben adagolt szubsztráton szaporítják. Kb. 10 napi folyamatos fermentációt követően a baktérium csíraszám a talaj inokulálására alkalmas koncentráció értéket éri el.
A kezelendő talajt homogenizálják, az optimális C, N, P arány biztosítására a talajhoz 33%-os NH4NO3, N, P, K és nyomelem tartalmú műtrágyát kevernek. Az első keverés során a kezelendő talajba a műtrágya mellett, 10% fakéreg egyenletes bejuttatására is sor kerül.
A kezelendő talaj kötöttségétől ill. a szennyező komponensek minőségétől és koncentrációjától függően eltérő prizmaépítési technológiát alkalmaznak. A talajkezelő rendszer szerkezeti felépítését a 4.3. ábra mutatja.
