Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 10., Vízrendezés és melioráció

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10.5 Területi vízrendezés

10.5 Területi vízrendezés

Vízrendezés alatt a természet hidrológiai hatásai és a földfelszín, valamint a felszínközeli talajrétegek közötti kedvező kapcsolat kialakítását értjük, amely hatással van a terület vízháztartására. A vízrendezés során törekednünk kell a hasznosítható vizek visszatartására, valamint arra, hogy csak a felesleges, nem tárolható vízmennyiség kerüljön gyors levezetésre. A vízrendezés feladata a vízkárok megszüntetése is (Homoródi, 1996).

A vízrendezés elsősorban hazánk 87%-át kitevő mezőgazdaságilag művelt területét érinti, de a fennmaradó 13% sem nélkülözheti. A termőterületek védelme és a termőképesség fokozásának egyik láncszeme a mezőgazdasági vízrendezés, s mint egy fontos műszaki beavatkozás a komplex melioráció része.

A területi vízrendezés célja: a terület vízgazdálkodásának megváltoztatása, megjavítása. A területi vízrendezési tevékenység befolyásolja az érintett terület összes tulajdonosának, használójának érdekeit.

A vízrendezési ágak több szempontból osztályozhatók, így a talaj esése, a hely, a kiterjedés, a területi jelleg és a nedvességi alaphelyzet szerint.

A domborzatilag eltérő területek esésviszonyai alapján sík vidéki, valamint domb – és hegyvidéki vízrendezést különböztetünk meg.

A helyük szerint kül- és belterületi, továbbá felszíni és felszín alatti rendezés tartozik ide.

A kiterjedés a kis térségek (pl. nagyüzemi tábla, erdőrészlet stb.), a nagy térségek (pl. vízgyűjtő területek) és az átmeneti térségek (pl. nagyüzemi tömbök, erdőtagok stb.) rendezési feladatait vetik fel.

A megjelenési jelleg szerint megkülönböztetünk területi, vonalmenti és pontszerű rendezési feladatokat.

A nedvességi helyzet a szabad vízfelületek (tavak, mocsarak, tározók) és környezetük, a magas talajvízállású területek (öntözött területek, öntözőcsatornák melletti sávok) és a szárazgazdálkodású területek vízrendezését határozza meg.

A vízrendezési művek kezelés szempontjából három csoportba sorolhatók:

  • állami főművek: fejlesztése, fenntartása és üzemeltetése a vízügyi szervek feladata,

  • helyi jelentőségű közcélú művek: önkormányzatok, vízi társulatok kezelésében,

  • üzemi létesítmények: üzemek kezelésében.

Felszíni vízrendezést (árkos vízrendezés) akkor indokolt alkalmazni, ha a vízkárokat kizárólag vagy nagyobbrészt a felszíni vizek (csapadék, mederből kilépő víz, stb.) okozzák. A felszíni vízrendezés művei az utak, vasutak, burkolt felületek vízelvezető árkai, az övárkok, záportározók stb. A felszíni vízrendezési művek sajátos tulajdonsága az, hogy üzemeltetésük során a medrek mérete iszapolással fenntartható, bővíthető, átalakítható.

A felszín alatti vízrendezési létesítmények, talajcsőrendszerek alkalmazására akkor kerül sor, ha a zömében kötött, agyag talajok vizenyősödését a talajvíz okozza. (Külvíz hozzáfolyás, magasabb vízszintű helyekről keletkező hozzáfolyás, duzzasztók, víztározók környéke.)

Talajcsőhálózattal oldják meg a víztelenítést repülőterek, ipartelepek, sporttelepek, stb. területén. A talajcsőhálózat lehet vízszintes, függőleges és kombinált rendszerű. A vízvezető rendszereket olyan összefüggő rendszerként kell kialakítani, amelyek közül egyes elemek a gyűjtővezetékek, mások a szívóvezetékek feladatát látják el.

A talajvízszint kellő szinten tartása feliszapolással is megoldható, úgy, hogy a magas talajvízállású területet feltöltjük (pl. hidromechanizációval).

A területi vízrendezés megoldásai között gyakran ún. kombinált megoldásokat alkalmaznak (pl. nyíltárok és drén, vízszintes és függőleges drén, stb.)(Kaliczka, 1998).

10.5.1 Vízrendezés és melioráció

A növénytermesztés évezredek óta használt természetes közege a talaj, s bár a technika fejlődése következtésben már más közegen is termesztenek növényi kultúrákat, a talaj a jövőben is a termesztés meghatározó tényezője marad. A földművelő kultúra hajnalától napjainkig az emberiség folyamatos törekvése az, hogy a természeti behatások és a használat miatt már leromlott talaj termelékenységét helyreállítsa, a terméseredmények további növeléséhez a termékenységet fokozza.

A talaj termelékenységének – gazdálkodás meghatározott technikai és technológiai szintjének megfelelő – tartós fokozása, a kedvezőtlen természeti tényezők hatásainak kiküszöbölése, vagy jelentős mérséklése érdekében a talajra gyakorolt hatást, módszert, eljárást, vagy különböző hatások rendszerét meliorációnak nevezzük. Az elnevezés latin eredetű, tartalmi jelentése az utóbbi évtizedekben nagyot változott. Kezdetben egyszerűen talajjavítást, vagy lecsapolást értettek alatta. A fejlődés során a meliorációs tevékenységek köre egyre bővült. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése során a meliorációs tevékenység azoknak az eljárásoknak az összessége is, amelyek a talajok racionális használatához szükséges feltételeket a hasznosított terület és a rajta levő létesítmények megfelelő elrendezése útján teremti meg (területrendezés, úthálózat kialakítása). A művelésre alkalmatlanná vált területek (pl. meddőhányók) újra termővé tétele és újra hasznosítása (rekultivációja) is meliorációs tevékenység.

A melioráció fogalmába újabban beleértjük a hiányzó víz pótlását, az öntözést is. 34/2008. (III. 27.) FVM rendelet meghatározása szerint a melioráció: minden olyan tartós és lényeges hatású beavatkozás, amely a földhasználat igényeivel összhangban és a környezet- és természetvédelem követelményeinek megfelelően kedvezően módosítja a termőhelyi adottságokat.

A melioráció népgazdasági jelentősége és gazdasági hatása abban van, hogy a kedvezőtlen természeti adottságú területeken is lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés állandó szinten tartását vagy fokozását. A meliorációs munkák szükségességét számos tényező indokolja:

  • az ország sík vidéki területein időnként jelentős belvízkárok keletkeznek,

  • az ország mezőgazdasági területének 45 %-án – a domb- és hegyvidékek többségében – a termelésre kedvezőtlen talajtulajdonságok és más károsító tényezők hatnak, amelyeknek maradandó megváltoztatása csak meliorációs beavatkozás útján lehetséges,

  • a talaj termőrétegének az eróziós erők hatására történő nagymérvű lepusztulása. Hazai adatok szerint az eróziótól rendszeresen károsodó szántó-, gyümölcsös-, szőlő-, rét- és legelőterület az ország mezőgazdaságilag hasznosított területének mintegy 30%-át képviseli.

A mezőgazdasági üzemek eltérő természeti, gazdasági adottságaitól, termelési célkitűzéseitől függően több, változó mértékű meliorációs eljárás alkalmazható. Az egyes eljárások esetenként önmagukban is hatékonyak lehetnek, a hatékonyságuk azonban megnő, ha ezeket komplexen alkalmazzuk. A komplex melioráció tartalma tehát több tényezőtől függ. Mértékét az adott területen a termőföldekből javításra, rekultiválásra stb szoruló területek kiterjedése, halmozódása, a talajhasználat módja, a termelésfejlesztési célkitűzések szabják meg.

A komplex melioráció eredményes végrehajtásához szükséges főbb feltételek összefoglalva az alábbiak:

  • területrendezés,

  • mezőgazdasági úthálózatok kialakítása,

  • mezőgazdasági vízrendezés,

  • talajjavítás,

  • talajvédelem,

  • növénytermesztési és erdészeti eljárások.

10.5.2 Táblásítás

A táblásítás a szántóföldi területek beosztása művelési egységekre, de célszerű a talajvízháztartási elemzéseket legalább ugyanilyen súllyal kezelni. A rendszerváltás előtti időszakban a gépi műveléshez igazított táblásítás, a hegy-völgy irányú nadrágszíjparcellák tagosítása lehetővé tette a rétegvonal menti talajvédő művelést, amit üzemi meliorációnak neveztek. A nagyüzemi földművelési gyakorlatra jellemző megalomán nagy táblák kialakítása enyhe lejtésű területeken is növelte az eróziós kártételt, mivel a komplex meliorációban ismert és alkalmazott esésvonalra merőleges erózióvédelmi drénezéseket megtakarították. A kis beruházási megtakarítás helyrehozhatatlan károkat okozott a célszerű talajvízháztartás szabályozásában, erózióvédelemben. A tulajdonviszonyok megváltozásával a kisebb parcellákat ismét hegy-völgy irányban jelölték ki és így is művelik. A traktor-munkagép hosszúságánál alig szélesebb táblákat gyakorlatilag lehetetlen a védelmi követelményeknek megfelelően, lejtőre merőlegesen művelni. Az új tulajdonosok tőkeszegénysége és a talaj vízháztartási gondolkodás hiánya miatt nem építik meg a víz útjának szabályozásához a nagy tábláknál alkalmazott erózióvédelmi dréneknél sűrűbb kiosztású – a talajművelés miatt – drénhálózatokat. Lehetséges a hegy-völgy irányú talajművelés, de a víz útjának szabályozására az új tulajdonosoknak együtt kell működniük az erózióvédelmi drének megépítésénél, de különösen azok karbantartásánál.

A hegy-völgy irányú művelő-nyomok mentén, akár sűrű vetésű növényállományban, táblán belül is kialakulhat eróziós kár, ha a komplex meliorációból ismert a víz lejtő irányú útját szabályozó erózióvédelmi drént nem építik ki. A dombvidéki területeken a táblásítás előtt fontos még a táblákat veszélyeztető vízháztartási elemek vizsgálata is. A táblához hozzáfolyó felszíni és rétegvizek vizsgálata és meliorációs szabályozatlansága okot ad az új tulajdonosok közötti vitára és károkozásra. Beavatkozással a vízháztartás javítható. Sík területen a viharos szelek az erdősávok kiirtása és a talajok elporosodása miatt a korábbinál is nagyobb pusztítást okoznak. A defláció természetéből adódóan a kár nem csak ott tetemes, ahonnan a szél a talajt elmozdítja, hanem ott is, ahol szétszórja vagy felhalmozza. A homokverés jelenség bármely degradált szerkezetű talajon bekövetkezhet. A nemegyszer messziről, nagy erővel sodródó talajszemcsék megsebzik, letarolják, beborítják a növényeket. A kár sokszor nem az új tulajdonosnál, hanem szomszédjánál és/vagy messzebb keletkezhet.

A táblásítás kialakításánál figyelembe kell venni, hogy beosztása nem „csak” agrárműveleti egység, hanem:

  • hazánk területén kb. 80%-ban előforduló időszakos vízfolyásokat és azok karbantartását,

  • a megközelítési útvonalakat és azok minden időjárási viszonyok közötti használhatóságát,

  • az időszakos víztöbblet elvezetését és táblatestben való többszöri raktározását (csapadékhasznosítás),

  • az időszakos vízhiány miatti vízodavezetés lehetőségének megteremtését.

A talajvédelem, talaj vízháztartásának szabályozása és a művelés tekintetében ésszerű mértékű és alakú tábla kialakítását több tényező befolyásolja. A tényezők sorrendjét a síkvidéki és dombvidéki körülmények között a mellékelt 10-1. táblázat mutatja be.

10-1. táblázat - A táblák kialakítását befolyásoló tényezők és sorrendjük.

Tényezők

Szántó

Ültetvény

Gyep

sík terület

lejtős terület

sík terület

lejtős terület

sík terület

lejtős terület

korlátozó tereptárgy

1

1

1

1

1

1

időszakos vízfolyás

2

2

2

2

2

2

talaj vízháztartása

3

4

3

4

3

4

terület homogenitása

4

5

4

5

4

5

lejtőhajlás mértéke

-

3

-

3

-

3

géppark összetétele

6

7

6

7

6

7

vetésszerkezet

7

8

-

-

-

-

szállítási útvonalak

5

6

5

6

5

6


A tábla egyöntetű, ha a talaj megközelítőleg homogén termékenységű és/vagy talajjavítással, meliorációval, vízrendezéssel azzá tehető és a termesztés-technológiai tevékenységek kivitelezése és eredményessége közel azonos és/vagy azzá tehető célirányosan a talaj vízháztartásának szabályozásával. A gyakorlati megvalósítás rendkívül nehéz, mivel elemezni kell minden egyes táblát szélső vízháztartási esetekben és minden egyes tábla-rendszerből, mint mozaikokból áll össze a vízgyűjtő, illetve annak elemzése. Míg az üzemi melioráció kizárólag a táblával foglalkozik, a komplex melioráció ezt beilleszti a vízgyűjtő rendszerekbe és azok hatását is vizsgálja. A vízgyűjtő területi elemzés a táblák kialakításánál azért is szükséges, mivel három tulajdonos érdekeltségi viszonyai – gazdálkodói, társulati, állami – mellett a belterületi vízrendezések önkormányzati mezőgazdasági területekre való többlet-csapadék juttatása is tönkreteheti a mezőgazdasági termelés eredményét. Úgyszintén a mezőgazdasági tábla kialakításának szempontja a minden időjárási viszonyok közötti terményszállítást a táblától a raktárig és/vagy felvevő piac tároló helyeihez biztosítani kell.

Az is nyilvánvaló, hogy az eltérő tulajdonságú talajfoltok egy táblába történő összevonása számos hátránnyal jár, ha ezek talajjavítását és/vagy céldrénekkel való megcsapolását nem oldjuk meg, azaz a kiegyenlített vízforgalmú táblákat nem hozzuk létre. A talajművelés hatása, a növényvédelem hatékonysága másként érvényesül, különböző módon hasznosítják a kijuttatott trágyákat, eltérő lesz a vízháztartásuk (ha nem szabályozzuk), különbségek mutatkozhatnak a növények fejlődésében, érésben és a termés minőségében. Mindez talaj- és vízvédelmi és termesztési szempontból hátrányokkal és nagyfokú pazarlással is járhat.

10.5.3 A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges infrastruktúra

A mezőgazdasághoz tartozó infrastruktúra kialakítását az „Új Magyarország Vidékfejlesztési program 2007–13” tartalmazza.

  • Öntözés: mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése: (közösségi beruházás, max. 60% támogatás). Üzemen belüli víz- és energiatakarékos öntözőtelepek létrehozása, illetve felújítása. A termőföld víz- és energiatakarékos öntözéshez a szállítást, a szétosztást és a kormányzást biztosító új vízi berendezések és létesítmények létrehozása, meglévők felújítása. Öntözésfejlesztés közösségi beruházásai. Több termelő öntözésfejlesztési céljait szolgáló, öntözővíz-szolgáltató mű/művek létrehozása, felújítása.

  • Melioráció: mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése (közösségi létesítményeinek fejlesztése, max. 70% támogatás). Üzemen belüli meliorációs beruházások. A mezőgazdasági területek erózió, defláció, kilúgozás elleni védelme, a vízháztartás javítását célzó meliorációs és talajvédelmi beavatkozások elvégzése, létesítmények építése, felújítása. Melioráció közösségi létesítményeinek fejlesztése. Több termelő összefogásával megvalósítandó művenként több gazdálkodó területét érintő, a mezőgazdasági területek erózió, defláció, kilúgozás elleni védelmét, a vízháztartás javítását célzó meliorációs és talajvédelmi létesítmények építése, felújítása.

  • Vízrendezés: kollektív beruházási, vízkárelhárítás, belvízrendezés (a tárgyi létesítmények támogatásának max. 70%-os költsége a támogatás). Belvízkárok és helyi vízkárok megelőzése, csökkentése a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében, a vizek és vizes élőhelyek jó ökológiai állapotának elérését és megőrzését figyelembe véve, mezőgazdasági célú vizek és vízi létesítmények létrehozása, fejlesztése, felújítás. Térségi fejlesztések; Térségen kívüli fejlesztések. A felsorolt intézkedések esetén preferáltak azok a fejlesztések, melyek illeszkednek a komplex kistérségi vízgazdálkodási fejlesztési tervekhez. Ezek a belvízveszélynek leginkább kitett területek.

  • Mezőgazdasági bekötő- és feltáróutak fejlesztése (a támogatás mértéke 40%). Pormentesített vagy szilárd burkolatú, csak helyrajzi számmal rendelkező külterületi utak építése, felújítása.

  • Birtokrendezés (támogatás mértéke 40%). A tulajdonosok széttagolt külterületi termőföldjeinek összevonása, melynek keretében támogatandó tevékenység a birtokrendezést szolgáló földmérési munkák elkészítése, megosztási, telekegyesítési, változási stb. vázrajzok készítése. A teljes körű birtokrendezéssel kapcsolatos tevékenységek beépítésére a birtokrendezésről szóló törvény (és a végrehajtási rendelet) hatályba lépését követően kerül sor. Vagyis a birtokrendezésről szóló törvény hiánya miatt átfogó szemléletű tevékenység a felsorolt pontokban, létesítményekben késik, illetve késni fog. Ennek ellenére a táblásítás irányelvei és a talajvízháztartás összefüggései az előzőekben felsoroltakon felül röviden összefoglalhatók.