Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 11., A magyar földhasználati reform

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

11.4 Magyarország földhasználati adottságai

11.4 Magyarország földhasználati adottságai

Hazánk felszínborításának legfontosabb jellemzőit – az ún. művelési ágak területeit – a CORINE térképi adatbázis alapján mutatjuk be, az alábbi táblázat segítségével.

11-1. táblázat A művelési ágak megoszlása Magyarországon, az EU-ban és a világon (Kohlheb-Podmaniczky-Skutai, 2009).. táblázat - A művelési ágak megoszlása Magyarországon, az EU-ban és a világon (Kohlheb-Podmaniczky-Skutai, 2009).

Művelési ágak

Terület

EU

Világ

ha

%

%

%

szántó

4 900 239

53

28

11

gyep

948 205

10

19

26

ültetvény

211 708

2

erdő

2 019 415

22

36

32


mocsár

125 974

1

felszíni víz

196 157

2

mesterséges felszín

558 619

6

egyéb

340 787

4

ÖSSZESEN

9 301 104

100

Magyarországon jelentős a szántóterületek részaránya, ugyanakkor az erdőterületek kiterjedése jóval a világ és az EU-s átlag alatt van. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy környezeti szempontokból vizsgálva indokolt-e a művelési ágak jelenlegi területarányait fenntartani, avagy célszerű lenne azokat – a környezeti alkalmazkodás alapelveinek megfelelve – megváltoztatni (Kohlheb-Podmaniczky-Skutai, 2009).

A mező- és erdőgazdaság Magyarországon az összterület 85,5 %-ával (a termőterülettel) közvetlenül érintkezve a termőföld fő használója, a vidék megőrzésének és fejlesztésének alapeszköze. Ebből is következik, hogy a környezet- és természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye döntően a környezet, a természeti erőforrások és rendszerek állapotától, minőségétől függ. A környezet- és természetvédelem, a mezőgazdaság és a vidék egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi e három terület földhasználati összehangolását.

A többfunkciós mezőgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás tehát minőségi árutermelési feladatai ellátása mellett társadalmi szolgáltatásokat is nyújt, „nem importálható”, helyben keletkező közjavakat is előállít, amelyekért a parasztságot fizetség illeti meg. Az, hogy a termelési illetve az ökoszociális (környezeti és társadalmi) feladatok ellátása milyen súlyt képvisel egy adott térség mezőgazdálkodásában, attól függ, hogy milyen – alacsony agrárpotenciálú, környezeti szempontból sérülékeny és munkanélküliséggel sújtott, vagy nagy termőképességű és foglalkoztatási, demográfiai szempontból is jobb – adottságú területen helyezkedik el a település vagy a gazdaság. Ebből a szempontból tehát pl. teljesen más a helyzete Felső-Bácskának vagy Hajdúságnak, mint a szatmár-beregi térségnek vagy az Őrségnek. Míg egyik helyen a termelési tevékenység révén jut a család elsősorban jövedelemhez, addig a másik helyen a gazdálkodás ökoszociális teljesítményeiért kapott állami kifizetés jelenti az alapvető jövedelemforrást (Magyari, 2005).

Példaként említhető a Velencei-tó vízgyűjtője, amelynek vízgazdálkodási és földhasználati adottságait vizsgálta az ún. WAREMA projekt (EU INTERREG IIIB CADSES) 2006-2008 között. A WAREMA (Water resources management in protected areas) projekt célja: a vízgyűjtő terület olyan fenntartható regionális fejlesztését megalapozni, amely a helyi erőforrások fokozott kihasználása és védelme mellett egy közösségi részvételen alapuló tervezési folyamat során biztosítja a vízgyűjtő integrált terület- és vízgazdálkodását, elősegítve ezzel a Víz Keretirányelv teljesülését, a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítését.

A fentiekben meghatározott fejlesztési cél eszköze a vízgyűjtő-gazdálkodási terv hosszú távú célkitűzéseihez (2015) igazodó, olyan területfejlesztési koncepció elkészítése, amely szintén hosszú távra határozza meg a fejlesztés stratégiai céljait és prioritásait a védett területekkel és a vízgazdálkodással kapcsolatos szakmai összefüggések tekintetében.

A vízgyűjtő mintegy felét lefedő szántók elhelyezkedését a talajok és a lejtésviszonyok határozták meg. Így ezek főleg a medencékben, a mérsékelt lejtésű, szelídebb dombvidékeken helyezkednek el. A szántóművelés jelenleg is zömében nagyüzemi módon történik, ami azt jelenti, hogy a földeken nagy gépekre jellemző technológiával és mélyművelés alkalmazásával végzik a művelést. A terület jelentős részén az elmúlt évtizedekben meliorációs beavatkozások is bekövetkeztek, melyek fő célja a víz helyben tartása és a talajerózió csökkentése, ezáltal a termőképesség növelése volt. A mélyművelés – növelve a feltalaj vízbefogadó kapacitását – csökkenti a lefolyásra kerülő víz mennyiségét, így jelentős hatást gyakorol a vízgyűjtő lefolyási viszonyaira.

A szőlők és gyümölcsösök együttesen alig 1 %-ot képviselnek a területen. A telepített fafaj többnyire kajszi és alma.

A rétek és legelők részesedése mintegy 10 %. Legelőterületként a legrosszabb minőségű termőterületeket hasznosítják, a természetes állapotú rétek elsősorban völgytalpaknál, tisztásoknál fordulnak elő.

Az erdők 26 %-át foglalják el a vízgyűjtő területnek. A Vértesben a cseres tölgyes az uralkodó faj, a Velencei-hegységben a molyhos tölgy és a kocsánytalan tölgy. Nevezetes, ritka fája a magyar tölgy, amellyel a Meleg-hegy környékén és a hegység Pátka felőli oldalán találkozhatunk.

A nádasok 2,7 %-kal részesednek a területből. A nádas mezők szinte kizárólag a tó közvetlen partvidékére (kisvízfolyások torkolata) korlátozódnak.

A művelés alól kivont területek – kevés kivételtől eltekintve – a településeket, ipari létesítményeket foglalják magukban, a teljes terület mintegy 9,5 %-án. (11-1.ábra, 11-2. ábra, 11-3. ábra)(Területi Tervezési Koncepció, 2008).

11-1. ábra A Velencei-tó vízgyűjtőjének földhasználata, 1990-es állapot (Verőné, 2010).

Forrás: Verőné, 2010.

11-2. ábra A Velencei-tó vízgyűjtőjének földhasználata, 2000-es állapot (Verőné, 2010).

Forrás: Verőné, 2010.

11-3. ábra A Velencei-tó vízgyűjtőjének földhasználata, 2004-es állapot (Verőné, 2010).

Forrás: Verőné, 2010.

A LAND CHANGE MODELER (IDRISI) programban a 3 év adatait felhasználva lehet következtetéseket levonni a földhasználat változására (11-4. ábra).

A legnagyobb változást a mezőgazdasági területek növekedése jelentette, a rét, illetve az erdő kategóriát illetően. A beépített területek aránya is növekedett a mezőgazdasági területek rovására.

11-4. ábra Földhasználat-változás a Velencei-tó vízgyűjtőjén 1990 – 2004 között (Verőné, 2010).

Forrás: Verőné, 2010.