Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 12., A Magyar erdő jövőképe

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

12.2 Erdőgazdálkodásunk napjainkban

12.2 Erdőgazdálkodásunk napjainkban

A szubszidiaritás elvének megfelelően az erdészeti politika elsősorban az EU tagállamok hatáskörébe tartozik.

Az Európai Unió szerepe korlátozott, legfőképpen a nemzeti erdészeti politikákat és programokat kiegészítő, alábbi értékteremtő tevékenységekre irányul:

  • az Európai Unió területén található erdők állapotának figyelemmel kísérése és az adott esetben állapotjelentés készítése,

  • felkészülés a világméretű változásokra és a tagállamok figyelmeztetése a körvonalazódó kihívásokra, valamint

  • javaslatok kidolgozása uniós szintű, korai fellépésekre, illetőleg ezen fellépések koordinálása vagy támogatása.

  • így elsősorban arra kell válaszokat keresni, hogy az éghajlatváltozás hogyan módosítja az erdőgazdálkodás és az erdővédelem feltételeit, illetve milyen irányt kell vennie az uniós szakpolitikának ahhoz, hogy nagyobb mértékben tudja támogatni a tagállamok erdészeti kezdeményezéseit,

  • az erdők általános helyzetét és globális jelentőségét,

  • jellemezni szükséges az Európai Unió erdeit és azok funkcióit;

  • feltárni azokat a főbb kihívásokat, amelyekkel az EU és Magyarország erdőinek az éghajlatváltozás következtében szembe kell nézniük és, hogy ezek milyen veszélyekkel járnak az erdők funkciói szempontjából;

  • áttekintést kell nyújtani a kihívások kezelésére, valamint a környezeti hatások és a fellépések hatásainak figyelemmel kísérésére alkalmazható, rendelkezésre álló erdővédelmi eszközökről és erdészeti információs rendszerekről.

  • A fentieken kívül kérdéseket kell felvetni, amik kiindulási pontként szolgálhatnak az éghajlatváltozással számoló uniós erdővédelem és erdészeti információcsere jövőbeni irányát meghatározó szakpolitikai opciók kidolgozásakor.

  • Az uniós intézmények, a tagállamok, a polgárok és az ügyben érdekelt egyéb érintettek válaszai alapján a Bizottság tájékoztatást és útmutatást kap arra vonatkozóan, hogy erdeink éghajlatváltozásra való felkészítéséhez, illetve szerepük maradéktalan betöltésének elősegítéséhez szükség van-e a meglévőkön kívül további, uniós szintű lépésekre, az erdészet stratégiájának esetleges éghajlat szempontú felülvizsgálatára.(Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkely)

12.2.1 Az Erdő fogalma

Az Európai Unió tagállamaiban nincs általánosan elfogadott meghatározás az erdő fogalmára.

Az erdészeti erőforrások időszakos értékeléséhez az alábbi meghatározásokat használja, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB), valamint az erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia (MCPFE):

„Erdő”:

10%-nál nagyobb záródású (vagy ennek megfelelő állománysűrűségű), 0,5 hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület, ahol a fák termőhelyükön vágásérett korban legalább az 5 méteres magasságot elérik.

„Egyéb fás terület”:

Legalább 5–10%-os záródású (vagy ennek megfelelő állománysűrűségű) földterület, ahol a fák termőhelyükön vágásérett korban elérik az 5 méteres magasságot, vagy olyan földterület, amely legalább 10%-os záródású (vagy állománysűrűsége ennek megfelelő mértékű), és amelynek állományát cserjék és bokrok, illetve olyan fák alkotják, amelyek vágásérett korban termőhelyükön nem érik el az 5 méteres magasságot.

„Erdőtakaró”:

A Föld eredeti erdőtakarója a termőterületek, a fából készült termékek és az energiaforrások iránt történelmünk kezdete óta jelentkező igény következtében –javarészt a 20. században – jelentős mértékben lecsökkent. Ma a Föld felszínének kevesebb, mint 30%-át borítják erdők, s ezek területe is folyamatosan zsugorodik.

Hazánk legtöbb erdeje, köztük a folyamatos erdőgazdálkodással hasznosított erdők fahozam és szénkészlet tekintetében is növekedtek, így a légtérből hatékonyabban tudják kivonni a széndioxidot.(1.)

12.2.2 Erdeink szerepe

Az erdő a fajokban leggazdagabb szárazföldi ökoszisztémák egyike. Az egészséges erdők gazdag fajösszetételének köszönhetően az élő szervezetek és populációik alkalmazkodni tudnak a környezeti változásokhoz, és az ökoszisztéma általános stabilitása fennmarad.

Az erdők lassan fejlődnek: fáik hosszú évek alatt regenerálódnak és évtizedekig növekednek, ültetéskor sokszor még nem lehet tudni, mi lesz a facsemeték végső rendeltetése.

Az erdők több, egymással összefüggő társadalmi, gazdasági és környezeti szerepet töltenek be, gyakran mindegyiket egyszerre, egy helyen. Ez a többfunkciós jelleg csak megfelelő erdészeti adatokra épülő, kiegyensúlyozott erdőgazdálkodással tartható fenn.

Az erdők hármas szerepe, a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényből már jól ismert.(Szabó,2010).

Az alábbiakban a társadalmi és gazdasági szerepet egyben tárgyaljuk, míg a védelmi szerepre nagyobb hangsúlyt fektetünk, és részletezzük, az MCPFE ”State of Europe’s Forests 2007”(Az európai erdők állapota 2007) c. dokumentáció alapján.

Társadalmi-gazdasági szerep

Az erdők munka- és kereseti lehetőséget, erdészeti nyersanyagokat és megújuló erőforrásokat biztosítanak.

A legtöbb erdőgazdaság fő bevétele fatermelésből származik. Az erdőkre épülő primer faipari ágazatok fűrészfát, faalapú lemezeket, papíripari cellulózt, tűzifát, bioüzemanyag előállítására szolgáló faaprítékot és fakérget termelnek, ezen kívül vidéki kis- és közepes vállalkozásoknál alkalmazott munkavállalók számára nyújtanak megélhetést.

A faanyagra szerteágazó feldolgozói-kereskedelmi értéklánc épül, amely a bútorgyártástól kezdve az építőiparon át a nyomda- és csomagolóiparig számos ágazatot magában foglal.

Az ágazat gazdasági szempontból rendkívüli jelentőséggel bír a vidéki térségekben, hiszen alapvetően a fenntartható erdőgazdálkodással hasznosított erdők biztosítják az erdőkre épülő faipari ágazatok faellátását. Az erdészeti alapú nyersanyagok, áruk és szolgáltatások a vidéki térségek gazdasági fellendülésének, a „zöld növekedésnek” fontos mozgatórugói. A fatermékek iránti kereslet növekedéséhez a bioenergiai fejlesztések iránti keresletnövekedés is hozzájárult.

Van még lehetőség arra, hogy fokozzuk a faanyagok fenntartható mobilizálását az Európai Unióban, méghozzá anélkül, hogy ez az erdő többi funkciójának rovására menne. Az erdőkre épülő faipari ágazatok versenyképességét, a gazdasági életképességet, a környezetvédelmet, a tulajdonosi szerkezet fragmentáltságát (mozaikossága, sokszínűsége), az erdőtulajdonosok szerveződését és motiválását érintő kérdések kiegyensúlyozása azonban jelentős kihívásokkal jár, és további erőfeszítéseket igényel az adatszolgáltatás terén.

Az EU energiaügyi és éghajlat-változási csomagjának megfelelően a megújuló energiaforrások 20%-os arányára vonatkozó célkitűzés teljesítésével összefüggésben összességében akár kétszeresére vagy háromszorosára is nőhet a kereslet a mezőgazdaságból és az erdészetből származó biomassza iránt, ezzel együtt a biomassza-előállítás és a felhasználás hatékonysága is nőhet.

Az erdőhasznosítási ráta átmeneti növekedése nem szükségszerűen vezet fenntarthatatlansághoz, ha figyelembe vesszük, hogy az erdők kor szerinti összetétele a görbe pozitív irányába mozdul el, és a növekedéssel az erdők szén-dioxid-nyelőkből átmeneti faanyag-forrássá válhatnak.

A fa, - mint nyersanyag a fafeldolgozó iparban és az energiatermelésben - szerepének meghatározásához létfontosságú, hogy célirányos és időszerű erdészeti információk álljanak rendelkezésre.

A következő forgatókönyv alapján az alábbiak révén biztosítható a faellátás fenntarthatósága:

  • a faanyag új forrásainak kialakítása, mégpedig a fanevelésre és fakitermelésre használt területek kiterjesztésével,

  • meglévő fakészlet-források (erdei és nem erdei) mobilizálása, pl. a fahasználat növelésével,

  • a fatermelés és fafelhasználás hatékonyságának növelése,

  • a fa nyersanyagok behozatalának növelése.

A fenntartható erdőgazdálkodás minden szintjén új kihívást jelent majd a fentieket úgy teljesíteni, hogy közben az erdő egyéb funkciói megmaradjanak, sőt fejlődjenek.

Az erdők éghajlatváltozásra való felkészítésének fényében ehhez többek között szerkezet átalakítási intézkedésekre, például a faállomány összetételének megváltoztatására, illetve a helyi adottságoktól függően gyakoribb és korai gyérítésre lehet szükség.

Település- és infrastruktúra-védelem

Az erdők fontos elemei hazánk arculatának. Számos hegyvidéki területe lakhatatlan lenne erdők nélkül, amelyek megakadályozzák, hogy a közutakon, vasútvonalakon, mezőgazdasági területeken és településeken földcsuszamlások, sárfolyamok, sziklaomlások pusztítsanak. A védelmi funkciót betöltő erdők különleges bánásmódot igényelnek, hogy a növénytakaró stabil és összefüggő maradjon.

A szabadidős célból (köztük a ritkán értékesített szabadidős tevékenységek, például a vadászat, kikapcsolódás, a táj élvezete, a bogyógyűjtés vagy gombászás céljaira) hasznosított erdők növelik a környező ingatlanok értékét, az idegenforgalmat, a jólétet és az egészséget, emellett hozzátartoznak Magyarország kulturális örökségéhez.

Környezetvédelmi szerep – ökoszisztéma-szolgáltatások

Talajvédelem

Az erdők léte hozzájárul a táj arculatának és a talaj termékenységének megőrzéséhez. Az erdők a felszíni lefolyások korlátozásával és a szélerősség csillapításával fékezik a talajeróziót és az elsivatagosodást. A fák vastag és finom gyökerei, amelyek elősegítik a sziklák fizikai mállását, és amelyek lebomlása a talaj fontos szerves anyag forrása, mélyítik és gazdagítják a talajréteget, s ez által termékenyebbé, termelékenyebbé és szénmegkötővé teszik a területet. Az erdőtelepítés és újraerdősítés terén tett erőfeszítések, amelyek eredményeként növekedtek erdőterületeink, továbbá a természetes megújulás, a vegyes állomány-összetételű erdők egyre nagyobb aránya, valamint a talajbarát fakitermelőgépek használata egyaránt hozzájárultak e funkció megerősítéséhez.

Az édesvíz-ellátás szabályozása

Az erdők központi szerepet játszanak a vizek tárolásában, tisztításában, valamint a víz felszíni víztestekhez és a felszín alatti víztartó rétegbe való eljuttatásában. Az erdők és talajuk tisztító szerepe arra is kiterjed, hogy lebontják vagy elnyelik az eső által szállított légszennyező anyagok nagy részét. A talaj jelentős mennyiségű vizet köt meg, ezáltal csökkenti az áradások előfordulását.

A biológiai sokféleség megőrzése

A biológiai sokféleség megőrzésével (a génkészlet szintjétől a tájképig) javul az erdők ellenálló és alkalmazkodóképessége.

Az erdei élőhelyeken megannyi kultúrnövény, vadon termő gyümölcs, gyógynövény terem, gondoskodni kell arról, hogy ez a jövőben se legyen másképp.

Aktív erdőgazdálkodással, a természetes bolygatást rekonstruálva, fajgazdagabb élőhely-szerkezet alakítható ki a be nem avatkozó erdőgazdálkodással elérhető fajgazdagsághoz képest.

Az Európai Unió élőhely-védelmi irányelv által védett legsebezhetőbb élőhelyek és fajok védettségi helyzetéről nemrégiben készített bizottsági értékelés rámutatott, hogy környezetvédelmi szempontból a legnagyobb nyomás a legelőkre, valamint a vizes élőhelyekre nehezedik, a közösségi érdekeltségű erdei élőhelyeknek pedig egyharmada kedvező védettségi helyzetű. A biodiverzitás szempontjából viszont a holtfa az országban továbbra is az optimális szint alatt marad.

Szintén megjegyzendő, hogy az általános biodiverzitás nemcsak a fafajoktól, hanem az állomány összetételétől és az ebből eredő fényviszonyoktól is függ.(Az élőhely védelmi irányelv 17. cikke szerint készített 2009.évi jelentés (2.)

Éghajlat-szabályozás

Az erdők - mint szén-dioxid-nyelő és szénforrás - a globális szénciklusban alapvető láncszemet alkotnak, mert képesek a légkörből kivonni, majd biomasszájukban és talajukban megkötni a szén-dioxidot, vagyis nyelőként működni.

Fejlődésük az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) légköri felhalmozódása ellen hat. Másrészről viszont az erdőpusztulás és/vagy a földhasználatban bekövetkező változások, a biomassza pusztulása és/vagy a szerves anyagok lebontása következtében jelentős üvegház hatású gázok-kibocsátást eredményezhetnek, mely által maguk az erdők is CO2-forrássá válnak.

A nemzeti erdőnyilvántartás adatai alapján állapítható meg elsősorban, hogy egy adott erdő szén-dioxid-nyelőként vagy szén-dioxid-forrásként működik-e.

Az éghajlatváltozásnak (pl. az egyre gyakoribb, pusztító erejű viharoknak), a korosodó faállománynak és a fakitermelés előre nem látható, lehetséges növekedésének együttes hatására módosulhat ez az elnyelő képesség.

Ebben az összefüggésben fontos megemlíteni, hogy az erdők olyan újrahasznosítható anyagokat és megújuló energiát tudnak biztosítani, amelyekkel helyettesíthetők az intenzívebb szén-dioxid kibocsátású termékek és energiaforrások.

A lábon álló faállomány és a fából készült termékek nagyobb széntartalma, illetve a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentése azt eredményezi, hogy kevesebb üvegházhatást okozó gáz kerül a légkörbe.

Hosszú távon, az erdők által tárolt szén-dioxid mennyiségének fenntartására vagy növelésére irányuló fenntartható erdőgazdálkodási stratégia – amely ugyanakkor fenntartható mennyiségű fát, rostot vagy energiát is termel az erdőből – jár várhatóan a legnagyobb fenntartható mérséklő hatással.(Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 4/2009.sz. jelentése)

Az erdő, mint a helyi és regionális időjárás alakító tényezője

A teljes növényzet evapotranspirációja (a növényzet és a talaj együttes párolgása) révén keletkezik a földfelszínről a légkörbe juttatott összes vízmennyiség mintegy kétharmada. Az erdők az óriási vízmennyiséget nemcsak tárolják, hanem párologtatják is. Az erdők ezért döntő szerepet játszanak a légköri cirkulációban és a földfelszín vízkörforgásában, és kiveszik a részüket a regionális éghajlati hatások és az elsivatagosodás mérsékléséből, valamint a vízbiztonságot érintő problémák kezeléséből.

Az erdők időjárási mintákra gyakorolt hatásairól elsősorban nemzetközi információk állnak rendelkezésre. Hosszú távú megfigyelés nélkül azonban nem lehet megállapítani, hogy a változások mely része tudható be az éghajlatváltozás hatásainak.