Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 12., A Magyar erdő jövőképe

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

12.3 Erdősültségi adatok Magyarországon

12.3 Erdősültségi adatok Magyarországon

A hazai erdészeti ágazat intézményrendszere szintén felkészült az uniós működésre és képes lesz alkalmazkodni a kialakuló kistérségi és a nagyobb léptékű tervezési regionális igazgatási rendszerekhez, szervesen illeszkedve a vidékfejlesztési tevékenység kereteibe.

Az EU közös agrárpolitikájának korábbi termelésösztönző szabályozásából a reform során áttolódik a súlypont a vidékfejlesztési intézkedésekre, ami a lakosság foglalkoztatottságát és helyben maradását is szolgálja.

Magyarországon az erdőgazdálkodási célú terület 2030 ezer hektár, ebből erdővel borított 1903 ezer hektár, az erdősültség pedig 20,5 százalék. Ezzel a részaránnyal az erdő a szántó után a második legnagyobb területű művelési ág az országban.

A termőhelyi viszonyokkal összhangban, jelenleg Magyarországon az erdőterület közel 87 százalékát lombos állományok borítják, s a fennmaradó 13 százalékát fenyő. Az elkövetkező években, hasonlóan a korábbi évtizedekhez, a fenyő részarányának további lassú csökkenése várható. Az erdőterület 57 százalékát őshonos fafajok, 43 százalékát idegenföldi, meghonosodott fafajok (akác, fenyők) vagy klónozott fajták (nemes nyár) foglalják el.

Az erdők fakészlete, a 2008. december 31-ei adatok szerint 351,9 millió köbméter. Köszönhetően a hosszú távú tervek alapján folytatott erdőgazdálkodásnak a fakészlet 1980-óta mintegy 100 millió köbméterrel nőtt.

Az állami tulajdonú erdőkben folyó gazdálkodás szakmai színvonala összességében jó. Az állami erdők kezelése összhangban van a társadalom által elvárt, és az erdő- valamint a természetvédelmi törvényben megszabott szakmai követelményekkel. A magán és közösségi tulajdonban lévő területek gazdálkodása vegyes képet mutat.

A közel 33 ezer, erdőgazdálkodásban általában járatlan gazdálkodó jellemzően kis területeken gazdálkodik (az átlagos üzemméret 20 hektár körüli). Az erdőgazdálkodók mögött mintegy 300 ezer fős erdőtulajdonosi kör áll. Szélsőséges esetekben egy-egy erdőrészletnek akár több mint száz tulajdonosa lehet, akiknek érdekei, az erdejük jövőjére vonatkozó elképzeléseik nem feltétlen esnek egybe. A szakirányítói rendszer bevezetése és az integrátori hálózat kiépítése jelentős javulást eredményezett a korábbi évek gazdálkodási színvonalához képest.

Az ágazat legfontosabb bevételi forrása a fakitermelés. 2008-ban a kitermelt fatömeg 7 millió bruttó köbméter volt, miközben az erdőtervek 10,4 millió köbméterre adtak volna lehetőséget.(Az éves folyónövedék ugyanakkor 13,1 millió m3)

Az erdőgazdálkodók 2008-ban hozzávetőlegesen 100 ezer hektár erdőterületen folytattak fahasználati tevékenységet, amiből a véghasználattal érintett terület valamivel több, mint 32 ezer hektárt tett ki.

A Nemzeti Erdőtelepítési Program hosszabb távon - 35-50 év alatt- 683 ezer hektár, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program a 2007-2013 közötti időszakban pedig 70 ezer hektár erdőtelepítéssel számol az uniós támogatásokra alapozottan. A 2007-2008-as tenyészeti évben a támogatási forrásoknak köszönhetően 7332 hektár új erdő telepítésére került sor. Az új erdőtelepítések hozzájárulnak a mezőgazdaság szerkezetátalakításokhoz, az ökológiai adottságokhoz jobban igazodó földhasználathoz, a vidékfejlesztéshez, a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, a belvízveszéllyel rendszeresen fenyegetett térségek védelméhez, a környezet, a táj és az élővilág megóvásához is. A magyar erdők egészségi állapota megfelelő, de az előző évhez képest enyhén romlott. Az erdők hosszabb távon az egészségesebb emberi környezet kialakítását is elősegítik. (Balázs,2010)

Az erdőgazdálkodás működőképességét alapvetően a tulajdoni, használati viszonyok határozzák meg. Az ország termőterületének 10%-át érinti magán erdőgazdálkodás.

A magánerdő tulajdon birtokviszonyaira az elaprózottság jellemző. Az átlagos erdőtulajdon 2 ha. körülire becsülhető. A magánerdő tulajdon sajátossága az osztatlan közös tulajdon magas aránya. A birtokszerkezet jelentős differenciálódása mellett annak folyamatos romlása észlelhető, továbbá rendkívül lassú a tulajdonosi struktúra kívánatos átrendeződése is. (pl.: a helyben lakók, mezőgazdasági családi üzemek tulajdonlási arányának növekedése). (Balázs,2010)

Vezető szakemberek (Halász et al. 2003) az erdő birtokszerkezetének javítását tartják szükségesnek, és a lehető legrövidebb időn belül birtokkoncepció kidolgozását tartják indokoltnak. Az a véleményük, hogy a jogszabályok oldásával, tulajdonosi hovatartozástól függetlenül, a területek cseréje megvalósulhat.

Fontos lenne, hogy a társaságok az állam nevében állami pénzből erdő (föld) területeket vásárolhassanak és a gazdálkodás centrumától távol eső kis különálló erdőterületektől pedig megszabadulhassanak.

A mezőgazdasághoz hasonlóan a tulajdoni és használati viszonyok a magánerdő gazdálkodásban is elkülönülnek. Jelenleg a magánerdők területének 10%-át birtokolják regisztrált mezőgazdasági termelők. A magán-erdőgazdálkodás a vidékfejlesztési célkitűzések teljesülését elsősorban erdőtelepítéssel, erdei melléktermékek gyűjtésének és feldolgozásának fejlesztésével, intenzív kezelésű faültetvények létrehozásával, valamint erdős sztyepp jellegű táj rehabilitációval a falusi turizmusban, és a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban rejlő lehetőségek kiaknázásának elősegítésével mozdítja elő.

A magán-erdőgazdálkodás a vidék eltartó képességének növeléséhez csak akkor képes jelentősen hozzájárulni, ha a magánszféra az EU támogatási forrásokhoz is hozzájut. Az új erdőtelepítéseket a termőföld magántulajdona révén elsősorban magántulajdonú földrészeken végzik.

Sürgető feladat a jelenleg nem művelt területen is az erdőgazdálkodási tevékenység beindítása. Ez elősegíti többek között e területek gazdasági életbe való bevonását, a közcélú feladatokban történő részvételét, a tartamosság biztosítását az ország erdeiben.

A magán erdőgazdálkodás vidékfejlesztésben betöltött szerepének érvényesítése során, az agrárátalakuláskor felszabadult területek erdősítése növeli a nemzeti erdővagyont, munkalehetőséget teremt, és folyamatos foglalkoztatást biztosít a vidék számára. (Anonymus, 2008/2)