Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 12., A Magyar erdő jövőképe

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

12.4 A földhasználati reform és az erdők

12.4 A földhasználati reform és az erdők

Az erdő növekvő jelentőségének hangsúlyozása miatt foglaltuk össze külön fejezetbe az erdőművelési ág területrendezését, területi elhelyezését.

Erdőtelepítésre csak azokat a területeket lehet kijelölni, amelyek szántóföldi művelésre, rét- és legelőgazdálkodás céljára, valamint szőlő- és gyümölcs-telepítésre alkalmatlanok, vagy igen nagy költséggel tehetők arra alkalmassá. Erdősítésre kell viszont kijelölni az erősen leromlott, mezőgazdasági műveléssel kellően nem hasznosítható földeket, különösen, ha az erdősítés a környező területek talajvédelmét is szolgálja (Dömsödi J., 2006.).

Régi szabály minden földet arra kell használni, amire az a legalkalmasabb, s valamennyi földhasználó a rendelkezése alatt álló területen a rendeltetésének megfelelő gazdálkodást kell, hogy folytasson.

A helytelen erdőgazdálkodás, az erdők irtása, a teljes letarolás, a talajpusztulás szempontjából veszedelmes jelenség, főleg az erősen tagolt, lejtős területen. Hamar leromlanak a termelési feltételek a kiirtott erdők helyén, mert a növénytakaró nélkül maradt termőföldet a lefolyó víz hamar megbontja. Létrejönnek az árkok, vízmosások, melyek bizonyos idő után teljesen használhatatlanná teszik a területet. A gyors talajpusztulás eredményeként elveszítjük a talaj felső, termékeny rétegét, és alatta már az alapkőzetet találjuk. Az ilyen területek termőképessége annyira gyenge, hogy rajta még a közepes terméseredmények is rekordnak számítanak.

A helytelen erdőgazdálkodás és a korábbi területigények a szántóföldi termelés számára azt eredményezték, hogy ma már igen jelentős mennyiségű az a terület, amelyet a gazdálkodás nem tud megfelelő eredménnyel hasznosítani. Elmondottak miatt meg-fontolandó, hogy a kivágott erdők helyén milyen esetekben javasoljuk ismét szántóföldi termelést.

Az erdőtelepítési feladatok végrehajtása zömmel az erdőgazdálkodók hatáskörébe tartozik. Szakembereik tervezik, irányítják a telepítést. Megbízást is vállalnak, ebben az esetben az erdősítés műszaki átvétele után a területet visszaadják a megbízónak.

Hazánkban az erdők hármas funkcióit (2009.éviXXXVII. tv.22§: védelmi, közjóléti, gazdasági) társadalmi szükségletnek megfelelő összehangolását és sorrendjét - más szakághoz hasonlóan - középtávú és hosszú távú tervek biztosítják.(Szabó,2010)

Az erdő hármas rendeltetéséhez kapcsolódóan több dokumentum is született, amelyekben főként a fenntartható földhasználattal kapcsolatos irányelveket fogalmaztak meg. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO: ”Food and Agriculture Organization of the United Nations” (3.)) kidolgozta a fenntartható területhasználat alapjaira vonatkozó ajánlásokat, melyekben földhasználati kategóriarendszert alakítottak ki, az erdő hármas szerepe alapján. (FAO 1976)

12.4.1 A földhasználati zónarendszer

Az 1998-ban a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében (SZIE-KTI) készült „országos háromkategóriás földhasználati zónarendszer” a mezőgazdaság termelő és védelmi funkcióinak térbeli megjelenítésére tett kísérletet.

A földhasználati zónarendszer kulcseleme a területek mezőgazdasági termelési alkalmasságának, valamint környezeti érzékenységének objektív, több szempontú elemzése és értékelése, majd a két tényező mentén kialakuló erőforrásmérleg egybevetése volt.

Ez alapján kerültek kialakításra a földhasználati zónák, az agrártermelési, a kettős-, illetve a környezetérzékenységi meghatározottságú területi kategóriák.(Ángyán 2003)

A zónarendszer eredményeit összevetve az aktuális földhasználati struktúrával, javaslat született a szükséges beavatkozásokra (pl.: művelési ágváltás, fenntartható gazdálkodási rendszerek térbeli elhelyezése).

A háromkategóriás zónarendszer alkalmazására, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) támogatásának orientálása mellett, az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003.évi XXVI.sz. törvény (OTrT), illetve egyes megyei rendezési tervek készítésénél került sor. A zónarendszer szerint került lehatárolásra az OTrT (eredeti törvényváltozat) „kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” övezete, valamint a megyei tervek többségében a „külterjes és belterjes mezőgazdasági térség” terület felhasználási kategória. (Schneller, 2008).

12.4.2. Az ökotipusos rendszer

A VÁTI Kht. és a korábbi Állami Erdészeti Szolgálat megbízásából és a SZIE-KTI, az ÁESZ Térségfejlesztési és Zöldövezet Tervező Irodája és a VÁTI Kht. együttműködésével készült ökotípusos vagy 10 kategóriás földhasználati modell esetében is fontos cél maradt a mezőgazdaság egyes funkcióinak (termelő, tájfenntartó,természet- és környezetvédelmi) megjelenítése, de az elsődleges az volt, hogy az elemzés alkalmas legyen a térségi (főként területrendezési ) tervek mező- és erdőgazdálkodással kapcsolatos területi lehatárolásainak alapozására.

Az ökotípusos elemzés a földhasználati lehetőségeket egy háromkategóriás zónarendszertől eltérő metodika segítségével jelöli ki.

Ökotípusnak (vagy földhasználati kategóriának) az azonos alkalmassági/érzékenységi adottságokkal jellemezhető területeket nevezzük. A modell készítése során az agráralkalmasság és környezetérzékenység vizsgálatok mellett az erdőtelepítésre való alkalmasság, illetve erdőtelepítés iránti környezetvédelmi igény értékelése is beépítésre került a rendszerbe.

A négy szempont (agráralkalmasság,környezetérzékenység,erdőtelepítésre való alkalmasság,erdőtelepítés iránti környezetvédelmi igény) szerint egyenként került jellemzésre egy háromfokozatú skálán minden területi egység (az ország területe 1 hektáros cellákra lett felosztva, ezek képezték az értékelés alapegységeit). A háromkategóriás földhasználati zónarendszer felülvizsgálata során, az ökotípusos rendszer kialakításához, a meglévő erdők kijelölése az Országos Erdőállomány Adattár alapján történt, míg a tervezett erdők lehatárolása a korábbiakban bemutatott földhasználati modell felhasználásával készült úgy, hogy a tervezett erdők közé azok a területek kerültek, amelyek szántóföldi termelésre kevésbé alkalmasak, de erdészeti termőhelyi viszonyaik kedvezőek, vagy amelyeken szükség van környezeti szempontú erdőtelepítésre.

Ennek a két kritériumnak két földhasználati kategória (12.1. táblázata 4-es és 6-os kategória, felelt meg a leginkább. A két kategória területe valamivel több, mint 680 ezer ha, így a meglévő és tervezett erdők együttes kiterjedése biztosítja a Nemzeti Erdőtelepítési Program által optimálisnak tartott 27 százalékos erdősültségi arányt.

A kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezete a legkiválóbb minőségű és termőképességű, árutermelésre leginkább alkalmas szántóföldi területeket foglalja magába, melyek agrárökológiai adottságaikat, vagyis agrárpotenciáljukat tekintve kimagaslóak, és környezeti szempontból a legkevésbé érzékenyek. Ezek az ország stratégiai mezőgazdasági árutermelésre legalkalmasabb területei.

Övezetenként való lehatárolása elősegíti az átlagosnál jobb minőségű termőföldek megóvását az intenzív beépítéssel, a beépítésre szánt területté nyilvánítással szemben. (Schneller, 2008)

12-1. táblázat - A földhasználati modell kategóriái (Schneller,2008)

Kate-gória kódja

Földhasználati kategória megnevezése

Terület (ha)

Terület (%)

Földhasználat i javaslat

Területrendezési szempontú lehatárolás

1

Jó illetve kiváló termőképességű agrárterületek

1160769

12,50

Szántóföldi hasznosítás

Kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezete

2

Gyenge illetve közepes termőképességű agrárterületek:

767245

8,26

Szántóföldi hasznosítás

 

3

Környezetileg érzékeny agrárterületek

845

0,01

Extenzív szántóföldi használat

 

4

Erdőtelepítésre javasolt területek:

682265

7,34

Erdőtelepítés

Erdőgazdálkodási térség tervezett erdőterületei

5

Védelmi célú erdőtelepítésre figyelembe vehető területek

517133

5,57

Erdőtelepítés vagy gyepesítés

 

6

Erdőtelepítésre figyelembe vehető, környezetileg érzékeny területek

1062

0,01

Erdőtelepítés

Erdőgazdálkodási térség tervezett erdőterületei

7

Jó illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek

72224

0,78

Szántóföldi hasznosítás

 

8

Gyenge illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdőtelepítésre javasolt területek

2128953

22,92

Extenzív szántóföldi használat vagy erdősítés

 

9

Környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdőtelepítésre javasolt területek

3

0,00

Extenzív szántóföldi használat vagy erdősítés

 

10

Gyenge agrártermelési és erdőtelepítési alkalmassága, környezetileg érzékeny területek

1294597

13,94

Gyepesítés

 

11

Jelenlegi erdőterületek

1836100

19,77

 

 

12

Kizárt területek: minden vizsgálati szempontból kizárt terület,többnyire települések,beépített területek, v. ültetvények

vagyültetvények

828208

8,90

 

 

 

Összesen

9289404

100,00

 

 


Természeti adottságaink között az ezredforduló utáni években is az erdők termelési funkciója elsődleges marad. Ugyanakkor a világtendenciáknak megfelelően Magyarországon is a védelmi, a szociális és az üdülés (jóléti szolgáltatás) funkcióknak (rendeltetéseknek) nő a fontossága. Utóbbi funkciók egyértelműen társadalmi érdekeket szolgálnak, ezért minden-nemű költségei társadalmi költségeknek tekintendők, nem terhelhetik a szakágazatot. A terveknek emiatt tartalmazniuk kell mindhárom funkció szerinti igényeket és lehetőségeket.

Fontos a funkciók változásának megyénkénti kistérségi megoszlása is, különösen azokban a megyékben, ahol az erdőkkel és fásításokkal biztosítandó hatások eléréséhez nincs meg a szükséges erdőterület. Itt a többi ágazat érdekeivel összhangban kell fejlesztés nagyságrendjét, módszereit megtervezni. Nyilvánvalóan ésszerű kompromisszum (uniós kényszer?!) biztosíthat helyet az új erdők és fásítások számára.

Továbbra is ajánlható tervezési szempontok, egyszerűsített alapelvek:

  • Csak erdővel hasznosíthatók azok a területek, melyeken a lejtőhajlása eléri, vagy meghaladja a 35 %-ot. A 35 %-ot el nem érő területeket is indokolt erdővel hasznosítani, ha más művelési ággal nem lehetséges az erózió ellen kielégítően védekezni, vagy egyéb más művelési ág létesítésével, az eróziós kárral csökkentett fajlagos átlagjövedelem kevesebb, mintha a területet erdővel hasznosítják;

  • Erdővel, északi fekvésben legelővel is eredményesen hasznosíthatók a 25–35 százalékos lejtők. Ilyen meredek déli lejtőn a csapadék elégtelen volta miatt, legelőt telepíteni nem érdemes;

  • Kisüzemi szőlővel, gyümölcsössel is hasznosíthatók a 25–35 százalékos kategóriába tartozó nem északi fekvésű területek. Igaz ugyan, hogy ez a művelési ág talajvédelmi szempontból kedvezőtlenebb, mint az erdő vagy legelő, általában azonban nagyobb gazdasági eredmény érhető el, mert a hátrányok egy részét a kézi művelés ellensúlyozza;

  • A 17–25 százalékos lejtőkategóriába tartozó területeket fekvési iránytól (kitettségtől) függően erdővel, legelővel, szőlő- és gyümölcstermeléssel lehet hasznosítani. Utóbbiak kizárólag a déli fekvésű lejtőkön jöhetnek számításba, ha megfelelő talajvédelmet nyújtó telepítésük gazdaságosan megoldható úgy, hogy a nagyüzemi művelést ne akadályozza. Ha a talajvédelem és a termelés ökonómiai követelményei nem egyeztethetők össze, akkor csak erdő vagy legelő jöhet számításba;

  • A 12–17 %-os lejtőkategóriába tartozó területek zömét szántóföldi növényekkel, szőlővel, gyümölccsel célszerű hasznosítani. (Kb.: 500000 ha. ilyen terület van.) Ezeken a lejtőkön az erdő, mint területhasznosító ültetvény kizárólag talajvédelmi célból telepíthető, ahol más hasznosítási móddal a talajvédelem nem valósítható meg.

Előzőek azt is jelentik, hogy 17 százaléknál meredekebb területeket ajánlatos a szántó művelési ágból kikapcsolni. (Kb.: 300000 ha ilyen terület van.) (Szabó,2010)