Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 14., A KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉS ÉS A BIRTOKRENDEZÉS

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

14.3 A többfunkciós mezőgazdaság és a birtoktervezés

14.3 A többfunkciós mezőgazdaság és a birtoktervezés

A többfunkciós hosszú távon is működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás alapelvei közé tartozik a csaknem teljes környezeti alkalmazkodás. Feltételezi, hogy a termőföldet mindenhol arra és olyan intenzitással használják, amire a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni.

A módszer olyan rendszereket keres és talál, amelyek minden tényezője a legjobban, alkalmazkodik a folyamatosan változó feltételekhez. (Ezen általában az idők során kiválogatódott - ökológiai szempontokat, a helyi természeti-, társadalmi, és kulturális erőforrásokat értékükön kezelő - helyi rendszereket értünk.)

A gazdálkodás a térgazdasági, környezeti és társadalmi-, regionális funkcióit egyaránt figyelembe veszi. A termelőt és a fogyasztót egymáshoz közelebb hozza, javítva ez által a termelő és fogyasztó bizalmi viszonyát.

További jellemzője e rendszernek:

  • A védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja,

  • Emberléptékűség az üzem- és táblaméret, védelmi szempontok, környezet és tájvédelem, termelési-, technológiai szempontok, művelési ág racionalizáció, stb. szakterületein.

  • Sokszínűséget védő, magas minőséget előállító-, valamilyen típusú foglalkozást biztosító gazdálkodási rendszerek alkalmazása. Körfolyamatok szervezése a termelés minden szintjén.

  • Táji-, termőhelyi alkalmazkodás tájba illő biológiai alapok, sokszínűség monokultúra helyett tájakhoz illő agrotechnika a talajműveléstől a betakarításig, teljes alkalmazkodás az agroökológiai adottságokhoz.

  • A növényi produkció az állateltartó képesség és az állatlétszám összhangja.

  • A vidék megtartó képességének erősödését szolgáló, a helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek használata.(Szabó,2004)

A XX. század utolsó éveiben a szakértők az egyes térségek eltérő adottságai miatt különböző típusú mezőgazdasággal számoltak (AGT., 1998. 9. sz.):

  • Versenyző, profitorientált mezőgazdaság működjön az átlagosnál kedvezőbb területeken. (Számos ok miatt megvalósításához jelenleg csak a természeti feltételek adottak.).

  • Különleges termőhelyeken folytatott termelés olyan termőhelyeken, ahol az egyedi értékek a piacokon legkeresettebb termékek előállítása mellett folyhat. (Borvidékek, gyümölcs és zöldségtermelő helyek optimális feltételrendszer mellett ezeken a területeken is lehet profitorientált a termelés.).

  • Extenzív mezőgazdálkodás alacsony eszközigényű, környezetbarát termelés szervezése támogatással. (Ezeken a területeken - kellő ösztönzők mellett - gyógynövények, biotermékek előállítására is gondoltunk.).

  • Foglalkoztatást javító, szociális típusú mezőgazdaság tervezhető azokon a területeken, ahol a társadalompolitikai érvek (munkanélküliség csökkenése, morális káros hatások) indokolják.

  • Családi szükségletekre termelő, helyi ellátást javító mezőgazdaság olyan kistelepüléseken, tanyákon ahol ellátási hiányok is előfordulhatnak. (Ez a szociális forma is csak támogatással működtethető.).

  • Visszavonuló mezőgazdaság a leggyengébb területeken. 762000 ha erdősítésével és 788000 ha gyepként való hasznosításával számolhatunk félévszázados távlatban. (A változtatás üteme a támogatás mértékének függvénye.).

  • Környezetvédelmi, tájvédelmi funkciót ellátó mezőgazdaság azokon a területeken, ahol az értékmegőrzés és a védelem fontosabb az árutermelésnél. (Ilyenek a természetvédelmi területek, nemzeti parkok, talajvédelem, az árvíz elleni védelem területei.)

A vázlatosan bemutatott átalakítást (földhasználati reformot) úgy kell megvalósítani, hogy az intenzív gazdálkodás területeitől, a versenyző, a profitorientált gazdálkodástól ne vonjon el pénzeszközöket.(Szabó,2004)

Ma, a magyar mezőgazdaság sem csak élelmiszereket és nyersanyagokat „termel”, de kultúrát is őriz és munkahelyeket teremt. Ebből következik, hogy „az agrárpolitika ma már egyáltalán nem csak termeléspolitika, hanem környezet és vidékpolitika is” (Ángyán, 2001). Erre a felismerésre épül a mezőgazdaság európai modellje és a magyar Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) is. A nemzeti program uniós programhoz való összekapcsolásával szerezhetők források a hazai agrárium, a vidék és a természetvédelem számára.

Nemzetközi és hazai elképzelések szerint is a környezeti szempontból kiegyensúlyozott birtokok működését úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a mezőgazdasági ciklusok egymásra épüljenek. A termelőtevékenységben a növénytermesztés és állattenyésztés harmonikus összhangját kell tervezni és megvalósítani. Ennek kell alárendelni a folyamatsort a földhasználattól a termékfeldolgozásig.

A birtokok optimális mérete nem határozható meg: a környezeti feltételek; a gazdálkodási rendszer; a természetvédelmi kapacitás; a föld, élőmunka, tőke, műszaki lehetőségek mennyiségi ismerete nélkül. Egyre fontosabbá válnak az agroökológiai elemzések és környezeti hatásvizsgálatok (lásd 15. modul).(Szabó,2004)