Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 14., A KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉS ÉS A BIRTOKRENDEZÉS

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

14.4 A közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE) Magyarország számára felkínált lehetőségei

14.4 A közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE) Magyarország számára felkínált lehetőségei

Az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP) 1992-es reformja óta zajlik annak agrár- és vidékpolitikává alakítása, vagyis épül a közös agrár- és vidékpolitika második, a termeléspolitikai pillért kiegészítő, környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemekre épülő vidékpolitikai, ökoszociális pillére. E feladatok megoldása, a mezőgazdaságra és az agrárpolitikára tartozik. Ezek a mezőgazdaságnak olyan szolgáltatásai, amelyek helyben kötelező, „nem importálható közjavak”, a társadalom számára nélkülözhetetlenek, így a teljesítményeiért a parasztságot fizetés illeti meg.

A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE) „két lábra állításának” folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségekhez), az első pillérhez kötődő támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második agrár-környezeti és vidékfejlesztési pillérhez kapcsolódó kifizetésekre. (14-1 ábra)

14-1. ábra: Az EU Közös agrárpolitikájának átalakítási folyamata (Ángyán et al.,2004)

A termeléshez, mennyiségekhez, kvótákhoz kötődő támogatások leépítéséről az EU megegyezett a szabadkereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulóján az Egyesült Államokkal, és ennek költségvetési vonzatait az Agenda 2000, az EU 2000-2006. közötti időszakra szóló költségvetése már tükrözi. Ezt azonban Európa a vidék elnéptelenedése és a környezetromboló, méretökonómiai szempontok szerint felépülő, az embert kiszorító, iparos agrárfejlődés veszélye nélkül csak akkor fogadhatja el, ha egyidejűleg a második, vidékfejlesztési pillér mentén adja vissza az agráriumnak, a vidéki népességnek ezeket a forrásokat. Európa ezért komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a Világkereskedelmi Szervezet(WTO: World Trade Organisation) keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalások tematikájában kellő súllyal megjelenítse az ökoszociális elemeket.

Magyarország szempontjából ez a helyzet kettős stratégia kialakítását kívánja meg, „egyszerre két pályán kell játszanunk”.

Egyrészt a láthatóan szűkülő első pillér mentén is törekednünk kell a megfelelő kvóták és az ezekhez kötődő normatív támogatások, kompenzációs kifizetések megszerzésére.

Másrészt a CARPE épülő és növekvő költségvetésű második pillére mentén évi mintegy 250 milliárd Ft forráskeretet tudnánk az országba behozni, ha e pillér agrár-környezeti és vidékfejlesztési elemeire programok készülnek, indulnak, és ezekre a nemzetközi költségvetésben forrásokat különítünk el. Minden egyes elkülönített és a programokban felhasznált forinthoz négy forint normatív közösségi támogatás szerezhető.

Mindez úgy valósulhat meg, hogy nem termeléspolitikai, ágazati programokat (gabonaprogramot, húsprogramot, tejprogramot, stb.), hanem gazdálkodási rendszereket (ökológiai gazdálkodás, integrált gazdálkodás, extenzív gyepre alapozott állattartás, vizes élőhelyek extenzív mezőgazdasági hasznosítása, Érzékeny Természeti Területek mezőgazdálkodása stb.) támogatunk, amelyek:

  • termelési oldalról jó minőségű, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos élelmiszereket és egyéb nyersanyagokat állítanak elő,

  • a második pillérhez tartozó környezeti valamint társadalmi, szociális, regionális, foglalkoztatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb, mint a mennyiségi termelési orientációjú rendszereké.

Magyarországon ennek a környezet- és tájgazdálkodás rendszerei bevezetésének kereteit a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) bázisán és tapasztalatai alapján létrejött Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) teremti meg.(Ángyán et al.,2004)