Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 15., KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY, MINT A BIRTOKRENDEZÉS RÉSZE

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

15.6 A környezeti hatásvizsgálatok története és jogi szabályozása

15.6 A környezeti hatásvizsgálatok története és jogi szabályozása

Környezeti hatásvizsgálati jogszabály először 1969-ben az Amerikai Egyesült Államokban, a Nemzetközi Környezetpolitikai Törvényben (The National Environmental Policy Act, NEPA) jelent meg. Hatásvizsgálatot e törvény keretében azokra a szövetségi tevékenységekre írtak elő, amelyek jelentősen hatnak az emberi környezet minőségére. Ezt Kanada szabályozása követte 1973-ban, majd Franciaország 1976-ban készítette el a hatásvizsgálati törvényét.

Az Európai Gazdasági Közösség 1985-ben fogadta el a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelvét (85/337/EEC). Az EU tagországoknak 1988 júniusáig kellett bevezetniük az irányelvet. Ez irányelv, tehát a tagállamoknak a saját országuk adottságaihoz, speciális körülményeihez kell igazítaniuk a szabályozást.

A nem EU tagországok közül a 90-es évek elejéig bevezette Svájc, Norvégia, a volt szocialista országok közül pedig Lengyelország, a volt Csehszlovákia, Bulgária, Ukrajna is.

Az UNEP 1987-ben jelentette meg a hatásvizsgálati módszer céljait és elveit, 1989-ben pedig a Világbank fogadott el olyan irányelvet, mely az általa finanszírozott projektekre megköveteli a hatásvizsgálat végzését.

1991.február 26-án az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 26 nemzete (köztük Magyarország is) aláírta az országhatárokon átterjedő hatásokra vonatkozó KHV- eljárásról szóló konvenciót.

1997-ben a 85/337/EGK tanácsi irányelv módosításra került (97/11/EK).

2001-ben az Unió a hatásvizsgálati módszert a beruházások mellett kiterjesztett a tervekre és programokra is (2001/42/EK Irányelv bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról).

1983-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács határozatban rendelte el, hogy a környezeti hatásvizsgálatokat a jövőben minden jelentősebb beruházás tervezésével egyidejűleg el kell végezni.

Az első, környezeti hatásvizsgálatra 1983-84-ben került sor. Ez a Dunai Vasműre vonatkozott és a Környezetvédelmi Intézet készítette.

Az első átfogó környezeti hatásvizsgálati szabályozás 1993-ban született meg hazánkban, mely a 86/1993.(VI.4.) Korm. rendelet egyes tevékenységek környezeti hatásvizsgálatának átmeneti szabályozásáról szólt.

A hatásvizsgálatok végleges szabályozását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995.évi LIII. törvény (Kvt.) végezte el. A hatásvizsgálatok részletes követelményeit a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (XII.12.) Korm. rendelet határozta meg.

A 152/1995.(XII.12.) Korm. rendelet 2001-ben az EU jogharmonizáció keretében komolyabb átalakításra került.

Az új rendelet, a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001.(II.14.) Korm. rendelet 2001. április közepén lépett életbe. (Bándi et al., 2007)

A hatásvizsgálati szabályozás egy új útját jelentette a 2001/42. EU direktíva, irányelv (stratégiai hatásvizsgálati jogszabály) megjelenése, mely az egyes tervek és programok környezetre gyakorolt hatásait hivatott felmérni. Ennek magyar megfelelője a 2005-ben megjelent egyik kormányrendelet: 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról. Az Európai Bizottság több új EU tag, főként kelet-európai ország, köztük Magyarország, ellen eljárást indított a 2001/42. EU irányelve helytelen, hiányos, hibás implementációja végett. A kormányrendelet tárgyi hatálya mindazon tervre és programra vonatkozik, mely a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halgazdálkodás, energetika, ipar, szállítás, közlekedés, vízgazdálkodás, elektronikus hírközlés, idegenforgalom, regionális fejlesztés céljára készült és az adott környezetre, ill. Natura 2000 területre jelentős hatással lehet: pl. település egészére készülő településszerkezeti terv, Nemzeti Fejlesztési Terv és operatív programjai, országos, helyi közúthálózat fejlesztési terv stb. Azokra a tervekre, ill. programokra vonatkozóan, melyekre nézve nem kötelezően előírt a környezeti vizsgálat, a kormányrendelet 2. melléklete ad eligazítást a várható környezeti hatások jelentőségének meghatározásához. A tárgyi hatály megállapításához minden alkalommal eseti vizsgálatra van szükség: a tervező, kidolgozó és a szakhatóságok együtt döntik el a környezeti vizsgálat szükségességét a fent említett mellékleti szempontok figyelembe vételével. A stratégiai hatásvizsgálati eljárás bevezetésével lehetővé válik a mind a magán, mind a kormányzati tervezés környezetvédelmi kontrollja. A természeti környezetbe történő beavatkozás az ötlet felmerülésétől, a megvalósításon át egészen a beavatkozás megszűnéséig szabályozott keretek között zajlik. A természet- és környezetvédelmi érdekek, a nyilvánosság tájékoztatása az így felépített folyamatokon belül mindvégig biztosítva van. A hangsúlyosabb hatósági felügyelet garantálja a jogalkotói szándék és a közösségi érdek (EU) minél teljesebb érvényesülését. A tervekhez, programokhoz kötődő környezeti vizsgálat részletesebb szabályozása, elkészítésének szempontjai – amint az előzőekben említettük – a 2/2005. (I. 11.) Korm. rendeletben és mellékleteiben találhatók meg.

2005. év végén fogadta el az Országgyűlés a 2005. évi CXXVII. törvényt, mely egyes természetvédelmi, környezetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket a közösségi jognak megfelelően módosított. A fenti törvény által módosított, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben a környezethasználat feltételei és hatósági engedélyezése újrafogalmazásra került. Hatályon kívül helyezte a 2007.évi LXXXII.tv.

Mint később kiderült az új kormányrendelet – 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról – egy hónappal később követte a törvényi szabályozást. A továbbiakban az új kormányrendelet egy jogszabályban egyesítette a környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedélyezés feltételrendszerét a korábbi két külön jogszabályi megoldás helyett [20/2001. (II. 14.) és 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet]. A hatásvizsgálat – a korábbi szabályozáshoz képest – két szakasz helyett egy szakaszból áll. Azon tevékenységek esetében pedig, amelyek hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési kötelezettség alá egyaránt tartoznak, csak az egységes környezethasználati engedélyt kell a környezethasználónak beszereznie. A felügyelőség a környezethasználó kérelmére induló előzetes vizsgálati eljárásban dönt arról, hogy a tevékenység környezeti hatásvizsgálati, vagy egységes környezethasználati engedélyezési, illetve más hatósági eljárás hatálya alá tartozik-e, és döntésében – szükség szerint – meghatározza az előzetes vizsgálati eljárást követően benyújtandó kérelem tartalmi követelményeit. (Fodor et al., 2006)

A Környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezésről szóló 314/2005.(XII.25.) Korm. rendelet módosítása 2010 áprilisában történt meg, a 110/2010.(V.9.) Korm. rendeletben. Ez a módosítás a környezeti hatásvizsgálatokra és azok eljárási folyamataira lényeges változást nem hozott, csupán annyit, hogy az új tevékenységet folytatni kívánó természetes személy vagy gazdasági társaság, saját kérésére kezdeményezheti a környezeti hatásvizsgálatot, attól függetlenül, hogy nem vizsgálat köteles a tevékenysége.

Az örökségvédelmi hatástanulmány, és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, az IPPC (15.2 fejezet), a két hatásértékelés, melyek szorosan összefüggnek a KHV-val.

Az örökségvédelmi hatástanulmány célja az épített környezet értékes egyedi elemeinek azok összefüggésrendszerének feltárása, a tervezett változtatási szándékok tér- és időbeli folyamatainak figyelembevétele és a várható hatások elemzése, a szükséges ellentételezések lehetőségeinek kidolgozása.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 66.paragrafusa örökségvédelmi hatástanulmány készítését írja elő a település fejlesztési koncepciójának kidolgozása során, illetve ha a korábbi fejlesztési koncepció készítésekor nem készült, vagy a rendezés alá vont területre készített örökségvédelmi hatástanulmány 10 évnél régebbi. A munkát az örökségvédelmi hatástanulmányról szóló 4/2003. (II.20.) NKÖM rendeletben meghatározott tartalmi követelmények alapján kell elvégezni. Az örökségvédelmi hatástanulmány viszonylag új eszköz, ezért kidolgozását részletes útmutatók, elkészült tanulmányok tapasztalatai kevéssé segítik.

Az integrált szennyezés megelőzésről és –ellenőrzésről (IPPC) szóló 96/61/EK direktíva (a magyar jogszabály átvételében egységes környezethasználati engedély) olyan általános keretet állított fel, melynek célja egy integrált megközelítésű engedélyezési rendszeren keresztül annak biztosítása, hogy a környezetre jelentős hatással lévő létesítményeket olyan módon üzemeltessük, hogy:

  • a szennyezés megelőzhető legyen, elsősorban a legjobb rendelkezésre álló technika alkalmazása révén,

  • a jelentős mértékű szennyezések elkerülhetőek legyenek,

  • a hulladékok keletkezése minimális legyen. Ahol elkerülhetetlenül hulladék keletkezik, ott azt valamilyen módon hasznosítsák, vagy ahol műszaki vagy gazdaági okok miatt ez sem lehetséges, ott környezetkímélő módon ártalmatlanítsák,

  • energiagazdálkodás hatékony legyen,

  • a létesítmény leállításakor elkerülik a fennmaradó káros környezeti hatásokat és így a környezet állapota helyreállítható lesz.

Az IPPC direktíva előírja, hogy valamennyi környezeti kibocsátásnak, az anyag- és energiafelhasználásnak meg kell felelnie a mindenkori környezetvédelmi szempontoknak. Ezekre vonatkozóan a követelményeket úgy kell megállapítani, hogy a legjobb elérhető technikán (BAT) alapuljanak. ( Bándi et al., 2007)