Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 15., KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY, MINT A BIRTOKRENDEZÉS RÉSZE

Katonáné Gombás Katalin (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

15.8 A környezeti hatásvizsgálati módszer alaplogikája

15.8 A környezeti hatásvizsgálati módszer alaplogikája

A hatásvizsgálati módszer gerince, alaplogikája, országonként, a jogszabályi eltérések ellenére is azonos. Az állapotváltozások becslésének menetét a 15-1. ábra mutatja be. Az ábra mutatja a lépéseket, melyeket minden esetben meg kell tenni:

  • hatótényezők meghatározása,

  • hatásfolyamatok feltérképezése,

  • hatásterület előzetes lehatárolása,

  • környezetállapot leírása (a potenciális hatásviselők érzékenységének megállapítása),

  • a hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése, az állapotváltozások értékelése,(15-4.ábra) (Bándi et al., 2007)

15-4. ábra: A környezeti állapotváltozások becslésének menete (Bándi,Gy. et al. 2007)

A hatótényezők meghatározása

Az első lépésben a tevékenységet önálló részekre (technológiai lépésekre) kell bontani. A folyamat végeredményében a vizsgált tevékenység hatótényezőkké alakítása. A KHV tárgyát képező tevékenységek a legtöbb esetben konkrét létesítmények megjelenésével járnak, de nem mindig. Például mezőgazdasági típusú tevékenységeknél, erdőterület letermelésénél.

Ebben a szakaszban kell összegyűjteni a kiinduló információkat, amelyekre a további fejezetek épülnek. Ilyen információk a következők:

  • a tevékenység területének, illetve telepítés alternatívák esetén helyeinek leírása, területi elhelyezkedése, kiterjedése,

  • tevékenység kapacitása, anyag-, energia mérlegigénye, illetve anyag-, energiaforgalma,

  • részletes üzemmenet és a technológiai folyamatok, alternatív megoldások, a technológiából kikerülő anyag anyagok (másodnyersanyagok, hulladékok),

  • esetleges időbeli változások.

Ezekre az információkra alapozva kell meghatározni a hatótényezőket, azaz a kibocsátásokat, az elvonásokat, az erőforrás igénybevételeket. (Bándi, Gy. etal. 2007)

A hatásfolyamatok feltérképezése

Fel kell térképezni azokat a hatásfolyamatokat, amelyeket a hatótényezők ismeretében vizsgálni szükséges. Ennek érdekében, a valószínűsíthető hatásviselők meghatározása céljából végig kell gondolni a lehetséges hatásfolyamatokat. Ennek célja, a hatásviselők meghatározása. Első lépésben a lehetséges folyamatok létét jelezhetjük előre. A hatásfolyamat feltérképezése a hatásvizsgálat munkaterve. Módszerei, a hatásmátrix és a hatásfolyamat ábra. A Leopold-féle hatásmátrix a hatótényezőket kapcsolja össze táblázatos mátrix formában a hatásviselőkkel. A 15-5. ill. 15-6. ábra egy erdészeti feltáró út előzetes környezeti hatásvizsgálata során készült Leopold féle hatásmátrixot mutat be. A mátrix sorai a hatásviselő környezeti elemeket és rendszereket jelenítik meg, csoportosító bontásban. A mátrix oszlopai az adott tevékenységek technológiai jellegű bontását jellemzik. Itt felbontjuk a tevékenységet különböző technológiai fázisokra. A mátrix egy cellája azt mutatja meg, hogy az adott technológiai lépés vagy hatótényező mely hatásviselőknél eredményezhet elméletileg állapotváltozást. A mátrixban jelekkel lehet utalni arra is, hogy egy adott hatás közvetlenül, vagy közvetetten éri-e az adott elem adott tulajdonságát.

15-5. ábra: Leopold-féle hatásmátrix (Bidló, A., Gombás, K. 2001) - 1

15-6. ábra: Leopold-féle hatásmátrix (Bidló, A., Gombás, K. 2001) - 2

15-7. ábra: Tevékenység létesítési mátrix

A Leopold –féle mátrix alkalmas a tevékenységnek (annak, egyes részfolyamatainak) a hatásviselőkkel való összekötésére, de a folyamatokat nem képes bemutatni, leírni. Közvetett hatások esetében nem derül ki például az, hogy egy feltételezett hatás melyik másik elem változásának következménye. Ennek a hiányosság kiküszöbölésének eszköze lehet a hatásfolyamat-ábra. (Bándi et al., 2007)

A hatásterület becslése

Miután feltérképeztük a lehetséges hatásfolyamatokat, meg kell becsülni, hogy a folyamatok milyen területet érintenek, hol érzékelhetők majd a változások. A vizsgálandó terület lehatárolásánál általánosságban a következő tényezőket kell figyelembe venni:

  • a hatótényezők nagysága, intenzitása,

  • az érintett környezeti elem vagy rendszer érintett tényezőjének sajátosságai (pl. képes-e mozgásra, terjedésre vagy sem),

  • a hatástovábbító környezeti elemek közvetítő képessége,

  • a hatástovábbító környezeti elemek közvetítő képessége,

  • a hatásviselő elemek és rendszerek érzékenysége, tűrőképessége,

  • létesítmények, vagy konkrét területhez kötött tevékenység esetében a telepítési hely nagysága, kiterjedése, a kiterjedés típusa,(azaz, hogy pont- vagy foltszerű illetve vonalas létesítményről van-e szó),

  • az adatnyilvántartás egységei (számbavétel pontosságával függ össze).

A hatásterület meghatározásához szükséges magának a terület állapotának az ismerete is. Ez is a hatásterület iteratív (ismétlő) módon való meghatározását indokolja, hiszen ellenkező esetben a becslési hibákat nem lehetne korrigálni.

Annak, hogy valamely területet hatásterületnek tekintsünk, az a szükséges feltétele, hogy az állapotváltozás akár negatív, akár pozitív irányban elérje az értékelhetőségi szintet. A negatív hatások között beszélhetünk semleges és elviselhető hatásokról is. A semleges hatásoknak nincs hatásterülete, mert ilyen esetben a hatás nem változtatja meg lényegesen a hatásviselőt. Ahhoz, hogy negatív hatásnak hatásterülete legyen, legalább elviselhetőnek kell minősítenünk. ( Ez az a szint, ahol negatív hatás még az elfogadhatósági határon belül van.) (Bándi et al., 2007)

A környezetállapot leírása

A következő lépés a környezeti elemek és rendszerek állapotának leírása a hatásterületen belül. Ha a hatásviselő csak egy-egy környezeti elem, akkor az állapotleírásnak is az egyes elemekre kell koncentrálnia. Ahol környezeti rendszerek tekinthetők végső hatásviselőknek, ott a környezet egészének állapotát a rendszerek szempontjából kell bemutatni.

Természetesen az állapot felmérését az aktuális területhasználattól függően végezzük. Lakott területen nem az ökológiai vizsgálatok a döntőek, és viszont. Egy védelem alatt álló erdőterületen nem kell foglalkozni a településkörnyezeti kérdésekkel. A komplexitás itt a leírás teljességét és rendszerszemléletűségét jelenti.

A környezetállapot leírásában a hatásfolyamatokra is mindig tekintettel kell lenni. Szükségtelen leírni azoknak az elemeknek és rendszereknek az állapotát, amelyeket az adott szempontból vizsgált hatásterületen sem közvetlenül, sem közvetetten nem érint hatásfolyamat, azaz nem hatásviselők. (Bándi et al., 2007)

A hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése

A hatótényezők és a hatásterület állapotának ismeretében becsülhetők a hatásfolyamatok. A becslés során először a közvetlen hatások okozta változásokat kell felmérni, majd ezek függvényében a közvetetteket. Első lépésben előre jelezzük a legkritikusabb helyzetet, majd a változások függvényében megállapítjuk, hogy a hatások tovagyűrűzésével számolni kell-e. Ha igen, meg kell vizsgálni a folyamatkövetkező fázisát.

A tevékenységnek a legrosszabb, de még a környezetre jellemző helyzetben is meg kell felelnie a környezetvédelmi követelményeknek.

A becslésnek a lényegesnek tekinthető hatásokra kell kiterjednie, vagyis amelyek az élővilág, az ember és a művi elemek, illetve az ökológiai és települési környezeti rendszerek valamelyike, vagy a táj szempontjából értelmezhető, minősíthető állapotmódosulást eredményeznek. A meghatározásban nem említett környezeti elemek, illetve állapotváltozásaik a vizsgálat szempontjából csak akkor lényegesek, ha olyan másodlagos hatásokat indítanak el, amelyek elérik az elemeket és rendszereket.

A hatások jelentőségének értékelése nem csupán a végeredménynek tekinthető minősítést, hanem az ehhez szükséges, a hatások jellemzőire, a becslés milyenségére vonatkozó kiértékelést is jelenti. A 15-8. ábra magáncélú lovarda környezetterhelését és környezet- igénybevételének várható előzetes becslését mutatja be táblázatba foglalt formában.

15-8. ábra: Magáncélú lovarda tevékenység környezetterhelése és környezet-igénybevétele várható mértékének előzetes becslése a tevékenységi szakaszonként (Gombás, K. Végső, F. 2010)

Fontos megjegyezni, hogy a hatásterületen lévő védett értékekre a környezetállapot-leírásoknak mindig külön kell kitérniük (a műemlékeken és a természetvédelmi területeken kívül pl. a levegőtisztaság-védelemi szempontból kiemelten védett területekre, vízbázisokra vagy védett fajokra). (Bándi et al., 2007)

A változások értékelése

A hatások értékelése nem csak egy végső minősítést, hanem az ehhez vezető utak, azaz a becslések módjának leírását, kiértékelését is jelenti. Az értékelést négy szempont valamelyike alapján tesszük:

  • egészségügyi szempontból,

  • ökológiai szempontból,

  • településkörnyezeti és /vagy örökségvédelmi szempontból,

  • tájhasználati szempontból.

A négy megközelítésből három közvetlen emberi szempontokat tükröz, míg az ökológiai szempontú értékelés ennél valamivel tágabb értelmezést jelent. Az értékelések azonban értelemszerűen emberi választásokat jelentenek.

A négy megközelítés összefüggésben van egymással, de az értékek meghatározásánál, a problémák minősítésénél, az állapot értékelésénél más és más eredményre lehet jutni az egyes csoportokhoz tartozó szempontok alapján. A megközelítések és a hozzájuk tartozó feltételrendszer közül mindig ahhoz kell alkalmazkodni, amelyik az adott területen a legmagasabb környezeti színvonalat követeli meg.

Az értékelést a következő szempontok befolyásolják:

  • a jelenlegi környezetállapot állapotjellemzőjétől való eltérés mértéke,

  • a meglévő határérték, vagy más elfogadott normarendszer valamilyen határpontjának megadása,

  • a hatás tér- és időbelisége,

  • a folyamatok visszafordíthatósága,

  • a káros hatásfolyamatok akadályozásának, csökkentésének lehetőségei,

  • az érintett környezeti értékek ritkasága, illetve pótolhatósága,

  • becslések biztonsága.

A minősítés egyrészt a környezeti elemek belső állapotváltozására, másrészt a környezeti elem használatában bevált változásokra is elvégezhető.

A változások minősítése nem jelenhet meg mindig számszerűen, például az életközösségben beálló változások esetében (bár ennek is lehetnek számszerű elemei). Ezért általában valamilyen minősítési kategória kerül bevezetésre, például pontozásos rendszer.

Az állapotváltozások az egyes környezeti elemek és rendszerek hatásterületén belül különböző területi egységekben általában különbözőek. E részterületek az értékelés során természetesen önállóan értékelendő egységként jelennek meg.

A minősítésnél figyelembe kell venni, hogy nem csak kritikus időpontok, de helyek is vannak. A minősítésnek egy adott hatásterületen belül foglalkoznia kell a még fontosnak tekinthető, de érzékenységre vagy értéke szempontjából kritikusnak tartott területi egység állapotváltozásával.

A környezetben megjelenő kedvezőtlen, negatív változások általában egy-egy környezeti konfliktusban nyilvánulnak meg. A környezeti konfliktus azt jelenti, hogy valamilyen jól meghatározható környezeti értéket az egyes elemek állapotának romlása veszélyeztet, illetve azt, hogy a környezetállapot alakulása nem kívánatos.

A lényeg, hogy egy-egy negatív minősítés mögött mindig valamilyen emberi szempont rejlik, amelynek megjelenési formája konfliktus. (Bándi et al., 2007)