Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 17., Birtokrendezési tervek adatbázisának kiépítése

Katona János (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

17.6 A térbeli döntéstámogatás lehetőségei

17.6 A térbeli döntéstámogatás lehetőségei

„A térbeli döntési problémákban rendszerint nagyszámú döntési alternatívából kell választanunk, melyek térbelileg változók.” (Sárközy, 2000)

Az alternatívákat több kritérium szerint értékelik ki. Ezek lehetnek mennyiségi és minőségi kritériumok. Bár a döntéseket bizonyos fokú bizonytalanság terheli, a bizonytalanság mértékét az információk kiszélesítésével csökkenthetjük.

A birtokrendezés során szintén több (gyakorlatilag végtelen számú) lehetséges megoldás van. Az objektív kritériumok között lehet említeni az optimális táblaméret, a telephelyétől mért távolságot, szubjektív kritérium pedig lehet földhasználók kötődése bizonyos dűlőkhöz vagy szomszédokhoz. A súlyozás szintén külön kezelendő minden kritérium esetében.

A döntési folyamat három részre bontható:

  1. Felderítés: arra a kérdésre válaszol, hogy mit kell, vagy mit lehet módosítani?

  2. Tervezés: az alternatívák számbavételének és kidolgozásának munkafázisa.

  3. Döntés: a legoptimálisabb döntés kiválasztása, indoklása és kommunikációja az érintettek felé.

A birtokrendezés esetében a felderítés során tisztázni kell, hogy mely vonalas létesítmények (utak, vízelvezető árkok) maradhatnak meg, és hol kell újakat létesíteni. A rendezés során nem módosulhatnak a tulajdoni arányok (a birtokrendezés során bekövetkező tulajdonváltozásokat követően). Változhat viszont a földhasználat módja az esetleges művelési ág változásokkal (pl. rossz minőségű szántóból erdő vagy vizes élőhely). Mivel a rendezés egyik célja a birtokkoncentráció, így a földrészletek száma is változni fog.

A tervezést a kialakult tömbökben lehet elvégezni, azokat kell érték szerint a tulajdoni viszonyoknak megfelelően tovább osztani. Ebben a folyamatban kell az érintettek igényeit – a lehetőségekhez képes – a legoptimálisabban kielégíteni. A tervezéshez a következő alfejezetben tárgyalt GIS elemzési funkciókat használhatjuk fel.

A végleges tervek kialakítása az érdekeltek hozzájárulásával történik meg. Ebben a munkafázisban a GIS vizualizációs funkciói kapnak fontos szerepet a tervek célszerű és objektív megjelenítésével.

17.6.1 Térbeli műveletek

A térinformatikai rendszerek elemzési képességeit néhány példán keresztül szemléltetjük.

Az első példában annak a területnek a lehatárolása a feladat, ahol a birtokrendezés végrehajtható. Ehhez a GIS övezetgenerálási és átlapolási műveleteit használhatjuk. Az övezetgenerálás során olyan új poligonokat állíthatunk elő, amelyek határvonalai egy objektumtól (pont, vonal, poligon) adott távolságra vannak. Ezt a műveletet például természetvédelmi területek puffer zónáinak kijelölésére használhatjuk.

Az átlapolásnak három formáját különböztetjük meg, úgy mint:

  • Fedvények egyesítése (union): az eredményeként kapott állomány a szülő állományok együttes halmaza. Ezt a parancsot pld. a különböző okok miatt szántóföldi művelésre alkalmatlana területek (túl nagy lejtés, vonalas létesítmények számára fenntartott területek, gyenge minőségű talajok) összegzésére használhatjuk.

  • Fedvények metszete (intersect): az új fedvény a szülő fedvények közös területén értelmezett metszete.

  • Azonosítás (identity): az elsőként megadott fedvény területén értelmezett, viszont a második fedvény attribútum adatait tartalmazó új fedvény létrehozása. Így például a birtokrendezésre alkalmas területeket tartalmazó fedvényhez hozzárendelhetjük az újabb rétegből használni kívánt leíró adatokat.

17-3. ábra: union művelet használata ArcGIS-ben (alkalmatlan területek egyesítésére)

17.6.2 Felszínelemzés

A domborzatmodellek felhasználásával lehetőség nyílik különböző felszínelemzési módokra. „A digitális domborzatmodell (DDM) a terepfelszín célszerűen egyszerűsített mása, amely fizikailag számítógéppel olvasható adathordozón tárolt terepi adatok rendezett halmazaként valósul meg.” (Márkus, 2010)

A domborzatmodelleket elsődlegesen a támpontok eloszlása szerint csoportosíthatjuk:

  • szabályos modellek, melyekben a támpontok szabályos rácsháló metszéspontjaiban helyezkednek el,

  • strukturális modellek, amelyek figyelembe veszik a domborzat jellegzetességeit,

  • véletlenszerű modellek, ahol a nem szabályosan elhelyezkedő támpontok valamilyen ok miatt nem esnek a terepfelszín jellemző pontjaira

Az elsődleges modellek felállítását általában strukturális, ill. nagy pontsűrűségű szabályos modellekkel végzik. Ezekből pedig szabályos modelleket vezetnek le, melyek egyszerű és gyors felhasználást tesznek lehetővé. Az un. TIN (Triangular Irregular Network) is egy DDM adatstruktúra, mely szabálytalan háromszöghálóból álló modellt jelent. A háromszögháló generálásának legelterjedtebb módja a Delaunay háromszögelés, amely a lehető legzömökebb háromszögháló kialakítását jelenti. A felszínelemzési feladatok a háromszögháló felhasználásával számolják ki az egyes magasságokat.

A GIS felszínelemzési szolgáltatásait az összetettség alapján három fő kategóriába sorolhatjuk: elemi-, alap- és komplexszolgáltatások.

Elemi szolgáltatásoknak nevezzük azokat, amelyek egy pont közvetlen környezetében határozzák meg a felszín jellemzőit. Ilyen szolgáltatás például a magasság, a lejtés vagy a kitettség meghatározása.

A pontonkénti lejtés meghatározásával a mezőgazdasági művelésre alkalmas és alkalmatlan területek között tudunk különbséget tenni. Az alkalmasság fokozatait lejtőkategóriákkal fejezhetjük ki. Az általánosan elfogadott lejtőkategóriák a következők:

Lejtő-

kategória

Lejtés [%]

Minősítés

Megjegyzés

I

< 5

sík

erózió hatása nem jellemző

II

5 - 12

enyhén lejtős

gépesítési, sáncolási határ

III

12 - 17

lejtős

speciális szántást igényel

IV

17 - 25

enyhén meredek

a szántóföldi művelés határa

V

> 25

meredek

szántóföldként nem művelhető

A lejtőkategóriák segítségével a földhasználat úgy tudjuk tervezni, hogy az az EU támogatási rendszerébe is illeszkedjen. Például a 12%-nál nagyobb lejtésű területeken termesztett kapás növények után nem jár támogatás. (Az a fölhasználó, aki ilyen növényi kultúrát akar termeszteni, a kevésbé lejtős területeken kell, hogy földet kapjon.)

17-4. ábra: Lejtőkategória-térkép (Pátka község)

A lejtés mértékéhez hasonlóan a lejtés iránya is fontos lehet az éghajlati viszonyok (pl. mikroklíma) meghatározásában. A lejtőirány szerinti kategorizálás kitettség-osztályokat eredményez (17-5. ábra)

17-5. ábra: Kitettség térkép (Pátka község)

A birtokrendezésben az alapszolgáltatások közül a területszámítást, valamint a távolságmérést lehet említeni, mint nélkülözhetetlen funkciókat. Poligokok esetében a népszerű, elterjedt térinformatikai programok például már létrehozásukkor számítják a területadatokat.

A felszínelemzés komplex szolgáltatásai közé tartozik a felszín perspektivikus vagy egyéb térbeli ábrázolása. A terepfelszín 3D-s képe nagyon szemléletesen mutatja be a domborzatot és domborzatra illesztett különböző fedvényeket. A tájba illeszkedést például a DDM és a tervezett felszín együttes megjelenítésével előre tudjuk modellezni. A tulajdoni viszonyok látványterve szintén hasznos a tervek elfogadását illetően.

A 3D megjelenítés (17-6. ábra) további előnye a domborzatmodell hatékony ellenőrzése, a durva hibák kiszűrésével.

17-6. ábra: TIN - 3D megjelenítés (Pátka, 1:10 magassági torzítás)

17-7. ábra: TIN hálóra illesztett magassági intervallumok és földrészlethatárok