Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 18., Birtokrendezési folyamat komplex tervezése

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

18.5 A vidékfejlesztési programok informatikai, térinformatikai igényei

18.5 A vidékfejlesztési programok informatikai, térinformatikai igényei

Az Európai Unió területalapú intézkedéseinek - mint a közvetlen támogatások kifizetése, az agrár-környezetgazdálkodás, a kedvezőtlen adottságú területek kompenzációja illetve a mezőgazdasági területek erdősítése programok - működtetéséhez elengedhetetlenek az alábbi tevékenységek:

  • a támogatott területek kijelölése, lehatárolása,

  • bizonyos programok esetén a gazdálkodási tevékenységek meghatározása és pénzeszközök hozzárendelése,

  • a kijelölt területek természeti értékeinek leltára, az egyes természeti elemek monitorozása és ennek nyilvántartása,

  • a pályázott területek nyilvántartása (keresztellenőrzés),

  • ellenőrzési dokumentáció készítése,

  • tájékoztatás.

A felsorolt tevékenységek nem végezhetőek el megfelelő információs, térinformációs rendszer nélkül.

A területalapú intézkedések egy részénél - mint a mezőgazdasági területek erdősítésénél, a kedvezőtlen adottságú területek támogatásánál és az agrár-környezeti programok közül az érzékeny természeti területek rendszerének kialakításánál - az egyik legalapvetőbb kérdés a területek lehatárolása. Ebben az esetben térképen megjeleníthető paramétereket (mint a környezeti, a gazdasági és a szociális-társadalmi adatok) kell térinformatikai módszerekkel feldolgozni, azaz az alaptérképekből olyan szintézis térképet levezetni, hogy a keletkezett lehatárolás az intézkedés megvalósításának objektív, működtethető és területileg bővíthető alapját képezze.

Amennyiben a területalapú programok bevezetésre kerülnek, gondoskodni kell azok adminisztratív nyilvántartásáról és a működtetést támogató monitoring rendszer felállításáról is. Ennek keretében pontosan meg kell határozni az információs rendszer egyes funkcionális egységeit és a hozzájuk tartozó jogosultságokat.

Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszert (IIER, Integrated Administration and Control System – IACS), ami magába foglalja a nyilvántartás kérdéseit: számítógépes adatbázis létrehozását és karbantartását, valamint területi parcella azonosító rendszer működtetését, és az ellenőrzést. Az ellenőrzés adminisztratív ellenőrzésből és helyszíni ellenőrzésből kell, hogy álljon.

Érzékeny Természeti Területek (ÉTT-k) programcsomagok népszerűek a gazdálkodók körében, így mára jelentős nagyságú területen folyik a természetvédelmi érdekeknek alárendelt mezőgazdálkodás.

A különböző mértékben támogatott gazdálkodási tevékenységek hatásainak monitorozása a következő okok miatt elengedhetetlen:

  • az Európai Közös Agrárpolitika (KAP) 1992. évi reformja keretében "A környezet védelmének és a vidék megőrzésének megfelelő mezőgazdasági termelési módszerek alkalmazásáról és támogatásáról szóló 2078/92 EGK tanácsi rendelet" révén valamennyi tagállamban előirányozta olyan támogatási rendszerek bevezetését, amelyek elősegítik a környezet-, természet- és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe. A 2078/92 és az azt kiegészítő 746/96 EU rendelet részletezi az alkalmazás szabályait;

  • a 746/96 számú EU rendelet az EU tagországok feladatai közé sorolja az agrár-környezetvédelmi programok monitorozását (pénzügyi, szociológiai, környezeti monitoring);

  • elengedhetetlen a támogatás mértékének és a gazdálkodás természetvédelmi szempontú eredményességének összehasonlítása;

  • szükségszerű a támogatott gazdálkodási stratégiák esetleges felülbírálata az eredmények függvényében;

  • információkat kell gyűjteni az újabb gazdálkodási programcsomagok kidolgozásához.

A monitoring tevékenység kapcsán rengeteg térbeli és leíró adat keletkezik. Ezek kezelése elképzelhetetlen térinformatikai rendszer nélkül.

A földrajzi információs rendszerek célja az, hogy térbeli keretrendszert biztosítson mind a Föld erőforrásainak intelligens felhasználásával kapcsolatos döntések támogatásához, mind az ember alkotta környezet kezeléshez. (Zeiler, 1999)

Az informatika fejlődésével és a térinformatika, mint új eszköz kialakulásával a helyhez, helyzethez, térbeli elemek kapcsolatához fűződő probléma megoldása leegyszerűsödött. Ezzel párhuzamosan és ebből következően újabb és újabb, egyre bonyolultabb körülmények között kereshetjük olyan kérdésekre a választ, ami már nemcsak statikus kérdésfelvetésekből tevődik össze, hanem dinamikus, folyamatokra utaló, több dimenzió számtalan tényezőjétől függő összetevőjéből adódik. A helyhez kapcsolódó információk következtében a hely szinte önként adódik a különböző információk összekapcsolásának eszközeként (Maguire, 1991).

A térinformatika tehát az adatok térbeli-időbeli kezelésének igen hatékony módszere, mivel egyetlen rendszerbe integrálja a földrajzi és leíró adatokat, így a hagyományos adatbázis műveletek a földrajzi adatokon is elvégezhetők. Mindezen lehetőségeivel – az információ-szolgáltatás mellett – hatékonyan tudja segíteni a különböző, területhez kapcsolódó (mezőgazdaság, környezetvédelem, természetvédelem, regionális tervezés-fejlesztés stb.) döntés előkészítést. Nem lebecsülhető előnye a térinformatikának az sem, hogy a – lehetséges tényezőkre vonatkozó információn alapuló – döntés az optimálishoz közelebb álló eredményt ad, mint a hagyományos úton megalapozott, ezenkívül jelentős anyagi megtakarítást eredményez, és nagymértékben csökkenti a döntés lehetséges káros következményeinek esélyét (Detrekői-Szabó, 2000; Tamás, 2001). További előnye a földrajzi információs rendszerek alkalmazásának a gyors átfutási idő, valamint az, hogy a számítógépes megoldás matematikailag, geometriailag pontosabb a hagyományos megoldásoknál (Harkányiné Székely, 1999).

Magyarországon a 80-as évek első felére datálódik a térinformatikai rendszerek bevezetése és a fejlesztések tömeges elindítása. Nem szabad azonban megfeledkezni a „hőskorszakról” sem: a hetvenes évek elején készült COMAPO felületkartogram rendszeréről, amely az ELTE TTK Térképtudományi Tanszékén készült, az Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszerről, amelyet a Államigazgatási Számítógépes Szolgálat készített, vagy a Magyar Földmérési és Térképészeti Adatbázisról. (Szabó-Kummert, 2001).

18.5.1 Területi Információs Rendszer (TeIR)

A területi információs rendszer célja, hogy adatokat szolgáltasson a területfejlesztési és -rendezési tevékenységet folytató közigazgatási szervek és egyéb jogi személyek számára a társadalom, a gazdaság és a környezet területi jellemzőiről, illetve azok változásairól (Barkóczi, 2006).

A TeIR feladata, hogy a térségek helyzetére jellemző meglévő adatok átvételével, feldolgozásával, rendszerezésével, értékelésével, tárolásával és továbbításával segítséget nyújtson a területfejlesztési és -rendezési tevékenységet végző szervezetek számára (1996. évi XXI. törvény A területfejlesztésről és területrendezésről):

24.§ (1) A társadalom, a gazdaság és a környezet területi jellemzőinek és változásainak figyelemmel kísérése, illetve előrejelzése érdekében az országos, a regionális, a megyei és a települési szintek között az információcsere biztosításával területi információs rendszert kell létrehozni és működtetni.

(2) A miniszter, a megyei önkormányzat és a megyei jogú város részére az adatgyűjtő és feldolgozó szervezetek külön jogszabály rendelkezései szerint területi bontásban rendszeresen adatot szolgáltatnak.

A TeIR felhasználók:

  • Minisztérium;

  • Országos hatáskörű szervezet;

  • Területi főépítészi iroda;

  • Regionális ügynökség;

  • Megyei önkormányzat;

  • Kistérségi társulás;

  • Települési önkormányzat;

  • Kormányhivatal és szervezetei.

A területi információs rendszer kialakítását megvalósíthatósági tanulmány készítése előzte meg. Ebből kiderül, hogy a vidékfejlesztési programok elkészítése folyamatos munkát kíván, nem egyszeri esemény, hiszen ezeket a programokat karban kell tartani, évente aktualizálni kell. Ez a munka sokféle, jelen pillanatban nehezen hozzáférhető adatot, információt igényel. A stratégiai programok évenkénti aktualizáláshoz, és a fejlesztések követéséhez az adatok feldolgozása, értékelése szükséges. 

A rengeteg felhalmozott információ, amely kistérségenként bemutatja az ország természeti, gazdasági, társadalmi állapotát, valamint az egyes kistérségek által megjelölt továbblépési lehetőségeket, stratégiai irányokat, majd konkrét megvalósítandó projekteket, többféle felhasználási lehetőséget rejt. Többek között az így összegyűjtött információk támogathatják a felsőbb, kormányzati szinten történő tervezést, illetve használatuk elengedhetetlen a programok megvalósulásának ellenőrzésekor. 

Az agrár-környezetgazdálkodás és kedvezőtlen adottságú területek normatív támogatására az intézkedéseket a Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárfejlesztési Főosztálya és Vidékfejlesztési Főosztálya koordinálja. A működtetésért a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a felelős, a területalapú támogatások adminisztratív térinformatikai hátterét az Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) Mezőgazdasági Parcella Azonosító (MePAR) rendszere biztosítja, ami a Földmérési és Távérzékelési Intézetben készült.

A 2010. évi CXXVI. törvény szerint 2011. január 1-jétől a fővárosi és a regionális közigazgatási hivatalok jogutódaiként létrejönnek a kormányhivatalok, ahová integrálódik a területi államigazgatási szervek egy része. Ennek kapcsán Navracsics Tibor elmondta: az úgynevezett dekoncentrált szervek nagy részénél január 1-jével szervezeti integráció zajlik majd le.

18.5.2 Integrált Irányítási és Ellenőrzési Rendszer (IIER)

Az IIER elsődleges célja az, hogy a közvetlen támogatások kifizetése során kiszűrje a jogosulatlan illetve kettős igényléseket. A rendszer alapvető és egyben lényegi tulajdonsága, hogy a beérkező nagyszámú igénylés adminisztratív ellenőrzését automatikusan végzi, kihasználva az információs rendszerek hatékonyságát. A támogatások fogadására történő országos felkészülés része volt a megfelelő földterület-azonosítási rendszer kiépítése is (Mezőgazdasági Parcella Azonosító és Nyilvántartó Rendszer, MePAR), a szükséges térképi és térinformatikai háttér megteremtésével együtt. A rendszer biztosítja, hogy a gazdálkodók a támogatási kérelemhez csatolt térképek segítségével azonosítani tudják az általuk hasznosított mezőgazdasági táblákat. Az IIER részét képezi egy Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) az állatok és a tenyészetek nyilvántartására, valamint az Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer (EMÜR).

18-3. ábra Integrált Igazgatási és Ellenőrzési rendszer felépítése

18.5.3 Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer (EMÜR).

A gazdálkodók nyilvántartásba vétele alapvető feltétele annak, hogy uniós és nemzeti agrártámogatásban részesüljenek.

Az ügyfélregiszter alapfeladata a közösségi támogatást, illetve a nemzeti támogatást igénylő személyek nyilvántartása, további feladata a szakrendszerben szereplő személyek - a közösségi agrárpolitika végrehajtásához szükséges - egységes nyilvántartása. Mindemellett a korszerű Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer (EMÜR) kialakításánál az alapvető cél az, hogy a közvetlen kifizetésű támogatások alanyainak, a gazdálkodóknak a regisztrálása, nyilvántartásba vétele során olyan adatbázis kerüljön kialakításra, amely minden szempontból alkalmas az IIER egyes alrendszereinek összekapcsolására, illetve amelyet a többi alrendszer is hatékonyan tud felhasználni a támogatások ellenőrzése során.

Ilyen:

Az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer, és a

Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR).