Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 2., FÖLDTULAJDON, BIRTOKSZERKEZET ÉS AZOK VÁLTOZÁSAI

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

• . A földterületek megoszlása, a birtokszerkezet alakulása

• . A földterületek megoszlása, a birtokszerkezet alakulása

A földprivatizáció eredményeképpen megváltozott a külterület arculata térképen és a valóságban is: egyre több kisparcella alakult ki és egyre többen vették művelésbe régi-új földjeiket. Sajnos azonban nagyon sok olyan kis parcella jött létre, amelynek méretei, alakja nem tette lehetővé a megélhetés érdekében sokak számára szüksége megművelést. Ezért számos új tulajdonos vált meg területétől - ha nem is jogi értelemben, de - pl. bérbeadás formájában.(Márkus, 2003-2007)

Ezzel ismét megkezdődött a művelt földrészletek csoportjainak előbb nagyobb méretben való használata, majd a természetben való „táblásítása”.

Létrejöttek jól prosperáló gazdaságok, melyek területein megteremtődtek ismét az üzemszerű művelés feltételei, de megjelentek az éppen csak művelésben tartott vagy elhanyagolt területek is (elsősorban a spekulációs céllal megszerzett területeken).

Tehát mind méretben, mind jogi értelemben, mind pedig a hasznosítást tekintve igen vegyes kép alakult ki a külterületi földek esetében.

Később- a művelési kötelezettség ellenőrzésének felerősödésével a táj már szebb képet mutat, de a földhasználat (bérlet) alapján történő művelésnek újabb hátrányai jelentkeztek: a talajjavítás és talajerő-utánpótlás elmaradt és egyéb beruházást sem mertek a bérlők végrehajtani. Ez mára már sok esetben a földek kizsigereléséhez vezetett.

Az állam számos intézkedéssel igyekezett ezen segíteni (legutóbb a tartós bérlet feltételeinek szabályozásával), de nem történt átütő változás.

A jogi biztonságot legtöbb földhasználó csak a bejegyzett tulajdonnal látja megoldottnak, a korábbi tulajdonos ugyanakkor nem szívesen válik meg nehezen visszakapott földtulajdonától. Ugyanakkor ezek a földterületek – amint több hazai és külföldi, így a holland tanulmány is feltárta – hatékonyan nem hasznosíthatók abban az elhelyezkedésben, ahogy a különféle jogcímen kialakult földterületek fekszenek. Egyre nehezebb a művelés költségeit is megtermelni, ezáltal a megélhetést biztosítani, nemhogy nyereséggel lehessen művelést folytatni az elaprózódott és szétszórt földeken.

Különféle állami támogatással ugyan igyekeztek ezen segíteni, de ezek a források is végesek, különösen az elmúlt évek katasztrófa-helyzeteit (aszály, árvizek, tartós belvíz, stb.) tekintve.

Az EU-hoz csatlakozás ismét felcsillantotta a támogatás lehetőségét, de az kemény feltételekhez kötött, amelyeknek legtöbb esetben nem felelnek meg ezek a kisparcellák.

A Nemzeti Földalap (NFA) létrehozását követően végrehajtott többféle (felvásárlási és életjáradéki) akció segíthet ismét azokon, akik nem képesek gazdaságosan megművelni a kisparcellákat, de ez sem jelent hosszú távon és minden kisgazdaság számára megoldást.

Ugyanakkor számolni kell a különféle célú területfejlesztés számára szükséges területigénnyel, az infrastruktúra fejlesztésének elodázhatatlanságával, a természetvédelmi oltalom alatt álló területek, mint nemzeti értékek megőrzése érdekében szükséges területigénnyel, stb. is. Mindezek azt sugallják, hogy átfogó, felülről (ország, régió, térség, kistérség, település, bel- és külterület-fejlesztés) építkező rendezési koncepció alapján érdemes a problémákat megoldani.