Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 20., A BIRTOKTERVEZÉS ÉRTÉKELÉSI ALAPJAI

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

20.2 Standard fedezeti hozzájárulás (SFH) számítása

20.2 Standard fedezeti hozzájárulás (SFH) számítása

Az Európai Unió agrárstatisztikájának alapja a gazdaságszerkezeti összeírás. Az így összeírt üzemsoros naturális adatokat egy egységes rendszer alapján osztályozzák (tipizálják). A gazdaságok osztályozása ökonómiai méretük és tevékenységi irányuk szerint történik, alapja a Standard Fedezeti hozzájárulás (SFH), angolul: Standard Gross Margin (SMG). Standard fedezeti hozzájárulás elsődlegesen a mezőgazdasági termelőtevékenységek fajlagos, azaz egyéni méretére (egy hektár, egy állat) meghatározott normatív (átlagos időjárási és üzemi feltételekre vonatkoztatott) fedezeti hozzájárulás (Dorgai, 2003).

A termelőtevékenységek fajlagos SFH értékét a tevékenységek adott üzemi méretével szorozva, majd a szorzatokat összegezve, a gazdaság összes SFH értékét kapjuk. Ez az érték a gazdaságok tartós jövedelemtermelő kapacitását fejezi ki a termelőeszköz-ellátottság, a termelési szerkezet és a termőhelyi adottságok függvényében. Ennél fogva a gazdaság ökonómiai méretének meghatározására is használható. Egy gazdaság bizonyos tevékenységei, tevékenység-csoportjai által előállított SFH-értékeknek az üzemi SFH-ból való részesedési arányával az adott gazdaság termelési iránya (tevékenységének profilja) is jellemezhető.

Az SFH az egyes növények egy hektár területére, illetve az egyes állatcsoportok egy darabjára számolt bruttó termelési érték és a termeléssel közvetlenül kapcsolatba hozható ráfordítások különbözete, három egymást követő év számtani átlaga alapján. Az átlagolással mérsékelhető egy adott év szélsőséges SFH értéke, biztosítva ezzel a normativítást.

Az EU irányelvei részletesen szabályozzák az SFH értékek kalkulációjának módszereit. Jogszabály rendelkezik arról, hogy a számítást mely ágazatokra, milyen részletezettséggel kell végrehajtani, továbbá pontos definíciókat ad, hogy a tagországok számítási módszere egységes legyen Az egységes szabályozás lehetővé teszi a tagországok közötti összehasonlítást is.

A fedezeti hozzájárulás a termelési érték és a közvetlen változó termelési költség különbsége.

A termelési érték az ágazat által előállított fő-és ikertermékek mennyisége és a realizált, vagy az adott körzetben potenciálisan elérhető értékesítési átlagár szorzata. A termelési érték része még: a közvetlen támogatások összege, az ágazat egyéb bevételei, valamint a melléktermékek értéke. A melléktermékek értékét az elérhető értékesítési ár vagy a helyettesítési érték alapján lehet meghatározni.

A közvetlen változó termelési költség: az EU-ban használatos definíciót (85/377/EEC Bizottsági Határozat) figyelembe véve a változó költségeket közvetlen és közvetett részre különítjük el. (E csoportosítás abból a gyakorlati elvből indul ki, hogy az üzemek összehasonlítása, kategorizálása, csoportosítása tagországi és közösségi szinten csak a közvetlen költségek alapján lehetséges.) A növénytermelési és állattenyésztési ágazatok közvetlen változó költségeket – az ágazatok sajátosságaira tekintettel – következők szerint vesszük számításba.

A növénytermelés közvetlen változó költségei:

  • vetőmagok és szaporítóanyagok;

  • műtrágyák;

  • növényvédő szerek;

  • öntözés (vízdíj);

  • fűtés;

  • szárítás;

  • közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek;

  • közvetlen biztosítási költségek;

  • egyéb közvetlen változó költségek.

Az állattenyésztés közvetlen változó költségei:

  • állománypótlás költsége, tenyészállatoknál az állatok elszámolt értékcsökkenése;

  • takarmányok költsége;

  • állatorvosi díjak;

  • természetes és mesterséges megtermékenyítés költségei;

  • teljesítményvizsgálat költségei;

  • közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek;

  • közvetlen biztosítási költségek;

  • egyéb közvetlen változó költségek.

Az SFH számítását Magyarországon EU irányelvek alapján az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Költség- és Árelemzési Osztálya végzi a Tesztüzemi Rendszer adatai és egyéb adatbázisok alapján. A Tesztüzemi Rendszer kiépítésénél és a megfigyelt gazdaságok kiválasztásánál ugyancsak az EU irányelvei érvényesülnek.

Az első EU konform SFH értékek számítása az 1997, 1998 és 1999 évek átlagaiból történt. Az SFH értékeket midig a középső év számával jelölik, tehát ebben az esetben SFH 1998-al. Ezeket az SFH értékeket használták a 2000. évi Általános Mezőgazdasági Összeírás adatainak a tipizálásához. A következő években az AKII a számításokat aktualizálta, arra való tekintettel is, hogy a tesztüzemi adatbázis folyamatosan épült ki, az országos lefedettséget 2001-ben érte el. A lefedettség növekedésével az SFH számítások is egyre megbízhatóbbak lettek.

A tesztüzemek számát és területi elhelyezkedését egyébként úgy választják meg. hogy azok a statisztikai mintavétel szabályainak megfelelően a magyar mezőgazdaság termelési- és üzemstruktúráját reprezentálják.

Az SFH jövedelemtermelő kapacitást jelent és pénzegységben fejezik ki. 1200 ECU-nyi összegét Európai mértékegységnek (rövidítve: EME) nevezik. jelenleg euróban kifejezett SFH 1200 EUR-ját veszik egy európai méretegységnek. Az 1 EME euróinak száma az infláció függvényében időről időre módosulhat.

Az AKII tesztüzemi rendszerében az egyéni gazdaságok nagyság szerinti besorolása a SFH szerint történik. A besorolás a következő ökonómiai méretkategóriákat veszi alapul:

  • kis méretű ha SFH-ja nem haladja meg az 1 millió Ft-ot,

  • közepes méretű ha SFH-ja nagyobb, mint 1 millió Ft, de nem haladja meg a 3 millió Ft-ot,

  • nagy méretű ha SFH-ja nagyobb 3 millió Ft-nál

Az SFH a bevétel és a változó költségek különbözete alapján meghatározott Forint alapú érték. Értékei a 146/2004. FVM rendeletben termékenként megtalálhatók.