Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 4., BIRTOKRENDEZÉSI TÖRVÉNYJAVASLATOK ÉS ELŐZMÉNYEI

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.5 A Nemzeti Földalap program elméleti kérdései

4.5 A Nemzeti Földalap program elméleti kérdései

A földbirtok-politika megvalósításának kiemelt résztvevője a Nemzeti Földalap intézménye. Az Országgyűlés megalkotta a 2001. évi CXVI. a Nemzeti Földalapról  (NFA) szóló törvényt, amely 2002 augusztus 1-én lépett életbe. A törvény rendelkezik az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű gazdálkodásról.

Célja volt a termőföldnek a mezőgazdasági termelés ökológiai feltételeire, valamint a gazdaságosság és jövedelmezőség szempontjaira figyelemmel történő hasznosításának elősegítése, továbbá a családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet kialakítása.

Az NFA szerepét és eszközrendszerét úgy kellett meghatározni, hogy már rövid távon is képessé váljon a birtokstruktúra formálására.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által készített törvényjavaslat szerint:

„A Nemzeti Földalap (NFA), mint a kincstári vagyon része az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű termőföldek és – kivételesen – művelés alól kivett földek összessége, amit az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal vagyonkezelés útján, valamint más jogcímen történő használatba adással hasznosít, részben pedig sajátos földbirtok-politikai megfontolás alapján, vagy valamely közcél érvényesítése érdekében értékesít”.

Ismeretes, hogy a termőföld-kárpótlás eredményeként hazánkban kialakult birtokszerkezet (960 ezer egyéni gazdaság kevesebb, mint egy hektárt művel) nem kedvez a gazdaságnak, a jövedelmezőségnek és a versenyképesség megteremtésének. Csaknem mindenki egyetért azzal, hogy a birtokrendezés sürgető feladat. Kormányzati törekvések szerint ebben az NFA meghatározó lehetne. A földalapnak kellene gondoskodni a megfelelő birtokszerkezet, és egy új, erős gazdálkodó réteg kialakításáról, az egységes hazai termőföldpiac megteremtéséről.

Az NFA rendeltetésszerű vagyonkezelése és hasznosítása a Kormány által meghatározott birtok-politikai elvek szerint történik:

⇒ „A termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának, a gazdaságos méretű birtokok kialakításának támogatása, valamint a birtokrendezés céljára csereterület biztosítása;

⇒ Működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező fiatal agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása;

⇒ A földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása;

⇒ A Nemzeti Földalapba kerülő megműveletlen termőföldterületek hasznosítása, értékes termőhelyen lévő ültetvényterületek megtartásának elősegítése;

⇒ Különleges termesztési célok megvalósításához tartalékterületek biztosítása;

⇒ A magántulajdonba került, természetvédelmi oltalom alatt álló területek cseréjéhez, illetve kisajátítás esetén cserével történő kártalanításához földalap biztosítása;

⇒ A gyenge termőképességű területek más célú hasznosítása, helyi érdekű természetvédelmi területek kialakítása;

⇒ A hullámtéri területek, valamint a mentett oldali vízjárta területek földcseréje;

⇒ Tározók, záportározók kialakítása”.

Az FVM által kidolgozott törvényjavaslat szerint a következő termőterületek tartoznak az NFA rendelkezési körébe:

⇒ A jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek. A HM, BM, IM továbbá egyéb költségvetési szervek által felajánlott, a feladataik ellátásához nélkülözhetővé vált földek, az érintett miniszterek tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó – gazdasági társaságok stb. használatában lévő – állami tulajdonú termőföldek, megállapodás alapján:

  • piacbefolyásolási szándékkal, illetve indokolt esetben állami elővásárlási jog gyakorlásával vásárolt termőföldek;

  • revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű vagy kedvezőtlen adottságú termőföldek;

  • vásárlással, illetve csereföldként a földalaphoz került hasznosítatlan állapotú termőföldek;

  • az állam (a földalap) részére felajánlott termőföldek;

  • kárpótlási árverések után állami tulajdonban megmaradó termőföldek;

  • a védelemre tervezett, illetve védett természeti területek;

  • a Nemzeti Földalap számára kisajátított termőföldek;

  • olyan rekultivált területek (pl. külfejtések), amelyek további termőföldként

  • történő hasznosításáról a tulajdonos nem kíván gondoskodni (vásárlás, felajánlás, hasznosítás megállapodás alapján);

  • olyan földek, amelyek kezelésével, hasznosításával a Nemzeti Földalap

  • vagyonkezelő szervezetét megbízták;

  • egyéb úton az állam tulajdonába került termőföldek (pl.: öröklés, a

  • kárpótlásról szóló 1991. évi XXV tv. alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba került, hasznosítatlan állapotú földek).

A nemzeti földvagyon hasznosítása révén termőföldhöz juthatnának:

  • A birtokrendezési folyamatban résztvevők (birtoknövelés, csereföld);

  • Fiatal, szakirányú végzettséggel rendelkező gazdák (családi gazdaságok kialakításához – pályáztatás útján bérbeadás, részletre történő vásárlás;

  • földvásárlók és bérlők (termelési, vadászati, halászati és tájvédelmi célra);

  • Állami földet használó társaságok (pályáztatás útján bérbeadás);

  • Települési önkormányzatok (pl. helyi védett területek kialakítása céljából).

A tárcaközi egyeztetés szakaszában az érintett minisztériumok (KM, BM, HM, NKÖM, ...) véleményeltéréseket, módosító javaslatokat is megfogalmaztak.

„Az agrártárca vezetése úgy gondolta, hogy a földpiaci mozgásokba az államnak kötelessége beavatkozni, mint ahogy ezt teszi az államok többsége. Az EU döntéshozói kezdettől fogva felismerték, hogy a föld – sokcélú rendeltetése mellett – alapvető szerepét, az élelmiszertermelést csak akkor teljesítheti, ha az állam a földtulajdon megszerzését és hasznosítását a közcélnak rendeli alá. Mint tudjuk, az EU-ban ennek megfelelően az erőforráspiacok közül a földpiac a legszabályozottabb.

Az állami földkészlet-gazdálkodást a nemzeti földpolitikát átfogó intézményrendszeren keresztül irányítják, amelynek fontosabb elemei:

  • a földtulajdonszerzés korlátozása,

  • a földforgalmazások hatósági szigorítása (engedélyezési eljárás,

  • bejelentési kötelezettség stb.),

  • a megszerezhető föld nagyságának meghatározása.

Az EU tagállamok többsége csak a belföldi lakosokkal azonos feltételekkel engedélyezi a külföldiek földvásárlását, így például megkívánják az állandó letelepedést, a földnek személyes művelését, az agrár-szakképzettséget.

Új törvényjavaslatot terjesztett be a parlament elé a kormány.

2010. évi LXXXVII. törvény a Nemzeti Földalapról, amely 2010. szeptember 1-én lépett hatályba. Az NFA felett agrárügyekért is felelős vidékfejlesztési miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezeten keresztül gyakorol felügyeletet. A Nemzeti Földalap visszakerült ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz a Nemzeti Földalapról szóló törvény alapján.A Nemzeti Földalap a miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. Elnökét a miniszter nevezi ki és menti fel.

Várhatóan önálló szervezetként fog működni.

4.5.1 A Nemzeti Földalap átalakításának 14 pontja

Az agrárkormányzat 14 pontba szedte azokat a változásokat, melyek a Nemzeti Földalap átalakításával, illetve újbóli létrehozásával a közcélú földkészlet-gazdálkodást érintik. A földalap célja földhöz juttatni a fiatal gazdákat, megakadályozni a földspekulációt, továbbá megelőzni a zsebszerződésekkel való visszaéléseket.

Ezeket a változásokat a vidékfejlesztési tárca az alábbi 14 pontban foglalta össze:

  1. A Nemzeti Földalap visszakerül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz azért, hogy a kormány népesedési, demográfiai földprogramját végrehajtsa.

  2. A Nemzeti Földalapba tartozó földeket négy módon lehet hasznosítani: nyilvános pályázaton történő eladással, haszonbérbe vagy vagyonkezelésbe adással, továbbá földcserével.

  3. A földtulajdonosoknak elsőként az NFA-nak kell felajánlaniuk az eladásra szánt földjüket, amelyért a helyben kialakult piaci árat fizeti az alapkezelő.

  4. A megkötött szerződés tartalmából nyilvános lesz a szerződő neve, a föld fekvése és helyrajzi száma, az ellenszolgáltatás összege és a fizetési határidő, valamint haszonbérletnél és vagyonkezelésnél a szerződés időtartama is. A nettó 5 millió forintnál magasabb ellenértékű szerződéseket az NFA a honlapján teszi közzé.

  5. A földek hasznosításának fő szabálya a nyilvános pályáztatás.

  6. Az NFA jogutóda a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, ezért a korábbi szerződéseknél nem kell szerződést módosítani.

  7. A Nemzeti Földalap kezeli az állam tulajdonában lévő mező- és erdőgazdasági földterületeket. Az állam tulajdonosi jogait az agrárpolitikáért felelős miniszter – a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján – gyakorolja az alap felett.

  8. A Nemzeti Földalapban lévő nagy értékű (100 millió Ft vagy 100 hektár feletti) földterületek hasznosításáról a Birtokpolitikai Tanács dönt.

  9. A Nemzeti Földalapba tartozó földek hasznosításából származó bevételeket földvásárlásra, valamit a földbirtokpolitikai irányelvek megvalósítására kell fordítani.

  10. Az állami tulajdonban lévő erdőket nem lehet eladni.

  11. A termőföldről szóló törvény módosításának a célja, hogy megakadályozza a földspekulációt és a zsebszerződések realizálását.

  12. Az új törvényben változik az elővásárlási jog sorrendje. Első helyen a magyar állam jogosult élni elővásárlási jogával, hogy a birtokpolitikai irányelveknek megfelelően „piaci szereplőként” tudjon fellépni.

  13. A földpiac aktív szereplőjévé előlépő állam elővásárlási jogának biztosításával létrejön a föld köztulajdona, amelyből tartós, örökölhető földbérleti jogot ad elsősorban a gazdálkodó családoknak, valamint a fiatal pároknak, ha vállalják, hogy letelepednek, gazdálkodnak, és 2-3 gyermeket felnevelnek.

  14. A törvény újraszabályozza a „helyben lakó” definícióját. Helyben lakónak az a családi gazdálkodó vagy nyilvántartási számmal rendelkező őstermelő vagy egyéni mezőgazdasági vállalkozó magánszemély minősül, akinek a bejelentett lakóhelye legalább három éve azon a településen, illetve 15 km-en belüli szomszédtelepülésen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld vagy tanya fekszik.