Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 4., BIRTOKRENDEZÉSI TÖRVÉNYJAVASLATOK ÉS ELŐZMÉNYEI

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

4.6 . A birtokrendezés stratégiai megalapozása

4.6 . A birtokrendezés stratégiai megalapozása

A mezőgazdasági tevékenységek közvetve, vagy közvetlenül a termőföldhöz kapcsolódnak, az eredményességet a föld minőségén túl számos egyéb kapcsolódó tényező, így a földhasználati- és birtokstruktúra, továbbá a tulajdonviszonyok és a birtokok tagoltsága is erőteljesen befolyásolják.(Dorgai, és tsai, 2004)

A 4.2. pontban vázolt helyzet már önmagában is indokolja, hogy a birtokrendezés az agrárpolitika szerves részévé váljon. Nem véletlen, hogy a Münchenben 2002-ben megrendezett, a Közép- és Kelet- Európa, valamint a FÁK országaiban végbement „birtokfelaprózódás” tapasztalatait megvitató konferencián 23 ország képviselői nyilatkozatot írtak alá, amelynek egyik ajánlása az volt, hogy a „Közép- és Kelet-Európa, valamint a FÁK országai tekintsék a birtokrendezést a vidékfejlesztés lényeges eszközének a vidékfejlesztési és mezőgazdasági szektor fejlesztési programjain belül, beleértve a források kihelyezését is”. A FAO is foglalkozott a problémakörrel, a közép- és kelet-európai országok birtokrendezését, illetve kísérleti projektek végrehajtását birtokrendezési irányelvek kidolgozásával segítette elő.

A tanulmányban a részletes helyzetfeltárásra támaszkodva elkészült két SWOT elemzés: az egyik a földhasználat és birtokstruktúra oldaláról fogja össze a szempontokat, a másik a földügyi igazgatást vizsgálja. A problémákat, a célokat, a problémák megoldásához kapcsolódó intézkedéseket prioritástengelyek köré csoportosítva ábrán is összefoglaltuk. Mindezek alapján tettek javaslatot, a magyarországi birtokrendezésre, amely elvileg több, legalább három „forgatókönyv” formájában fogalmazódtak meg.:

1.)   Spontán birtokrendezés (nem intézményesített, helyi kezdeményezésű, „nullához közeli” megoldás).

2.)   Intézményesített birtokrendezés (mérsékelt ütemű, de érzékelhető, „látható” eredményt hozó megoldás).

3.)   Erőteljes ütemű birtokrendezés („teljes-körű” megoldás).

2011. év a fordulópont, 1,2 millió hektár földterület már külföldiek tulajdonában van.

Az első változat tulajdonképpen a közelmúlt gyakorlatának folytatása, a harmadik megvalósításának jogi-, pénzügyi-, szervezési okokból nincs realitása, így 2013-ig a második forgatókönyv szerinti birtokrendezés ajánlható.

Előzőek szerint a 2013-ig megvalósuló birtokrendezést – amellett, hogy folytatódhat az önkéntes földcseréken nyugvó, úgynevezett spontán birtokrendezés is – célszerű térben koncentrálni, ebben az esetben mérhető hatások az alábbi területeken jelentkezhetnek:

  1. a felszíni vonalas infrastruktúra (út, vasút) megvalósításakor, illetve országos jelentőségű logisztikai központok környezetében,

  2. bizonyos vidékfejlesztési intézkedésekhez kapcsolódóan (különösen: LEADER és falumegújítási programok),

  1. a kijelölt NATURA 2000 hálózat egyes területein,

  1. a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (a Tisza folyó árvíz elleni védekezés) által érintett területeken (vésztározók és hullámterek),

  2. a mezőgazdasági (üzemi) telephelyek (különösen új telephelyek) környezetében,

  3. megvalósuló települési- és területrendezési tervekkel érintett településeken,

  4. olyan településeken, ahol jelentősebb az állami tulajdon (meglévő- és állami tulajdonba kerülő) és a földrendezést az NFA kezdeményezi.

Az „d” pontban jelzett birtokrendezést célszerű úgy kezelni, mint a birtokrendezés pilot projektjét (80%-os állami költségvállalással), a gyakorlati kivitelezhetőséggel kapcsolatos tapasztalatszerzés céljából is. Ugyancsak lehet pilot projekt egy olyan település (vagy nagyobb település egy határrésze), ahol a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet nagyobb arányú földterülettel rendelkezik, és ahol a birtokrendezés egyébként is indokolt.

A birtokrendezés szervezése bonyolult, összetett folyamat, mely magában foglalja:

  • az országos szintű koordinációt,

  • a helyi koordinációt (ahol a birtokrendezés megvalósul),

  • a végrehajtást (a „kivitelezést”),

  • a jogorvoslat lehetőségeit.

A birtokrendezés költséggel jár és a következő elemekből tevődik össze:

  • egyszeri költségek (az intézményhálózat kialakítása, bővítése),

  • folyó évi kiadások (az intézményrendszer fenntartásának évi költségei, tájékoztató anyagok, kiadványok, tanfolyamok),

  • az eljárással kapcsolatos külön költségek (helyi birtokrendezési bizottságok működtetése, adategyeztetés, szakértők alkalmazása, tervezési díjak, kivitelezés költségei).

Ezeket a költségeket egy létrehozandó külön alap (Birtokrendezési Alap) megelőlegezheti azzal, hogy az eljárás befejezését követően az érdekeltek a költségeket az alap számára befizetik. A birtokrendezés vonzóbbá tétele érdekében megfontolandó, hogy az eljárással kapcsolatos külön költségek finanszírozását a földtulajdonosok és földhasználók számára nyújtott kedvezményes kamatozású hitelkonstrukció segítse. A költségek egy része egyébként a költségvetés számára megtérül a kormányzati irodákon belül.

A megtérülésnél több tényező mérlegelendő, így: a termelési költségek csökkenése, az egybefüggő birtoktestek értéknövekedése, az ingatlan-nyilvántartás egyszerűsödése és költségeinek csökkenése, a közvetlen kifizetések (agrártámogatások) egyszerűbbé válása, kedvezőbb feltételek más vidékfejlesztési intézkedések (például: erdősítés, agrárkörnyezeti programok) hatékonyabb alkalmazására. Mindezekre tekintettel nemzetgazdasági szinten 10-12 éves megtérüléssel számolhatunk