Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 5., NEMZETKÖZI BIRTOKRENDEZÉSI ELJÁRÁSOK

Mizseiné Dr. Nyiri Judit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

5.2 A birtokrendezés gyakorlata Németországban

5.2 A birtokrendezés gyakorlata Németországban

Németországban a területrendezésnek illetve birtokrendezésnek nagy múltja van. Szakirodalmi adatok szerint a Bajor tartományban 1990-ig 1,15 millió ha területen végeztek területrendezést. Már 1955-től számítógéppel segített rendezési munkákat végeztek. Ebből fejlődött ki egy automatizációs láncolat, amely vezérfonalul szolgált a birtokrendezési feladatok megoldásához. 1961-ben megalkották a területrendezési törvényt, majd 1976-ban módosították. Ebben a gazdálkodási szempontokon túlmenően figyelemmel voltak az átfogó (komplex) rendezési feladatok végrehajtására is.

A 70-es évektől már egyre kevésbé beszélhetünk Németországban területrendezésről, inkább „komplex tájrendezésről”, illetve a mai értelmezés szerint „vidékfejlesztésről” van szó. A vidékfejlesztés során az érintett földbirtok-tulajdonosokkal és szakhatóságokkal együttműködve, egész községre, sőt több községre kiterjedő tájrészekre készítenek rendezési terveket. A rendezések során a mezőgazdálkodás, a közlekedés, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem stb. szempontjait figyelembe véve vizsgálják felül a rendezendő tájrész úthálózatát, vízrendszerét. A termőtalaj és a természet védelmét biztosító megoldásokat dolgoznak ki. Ez a tervezés a községek belterületére is kiterjedhet, melyet „falufelújításnak” neveznek.

Németországban adottak a feltételek egy jól működő átfogó rendezéshez, hiszen mind a törvényalkotásban, mind az adminisztrációban, mind pedig a piaci szabályozásban már régen megtörténtek a szükséges lépések, valamint megfelelő intézményi háttérrel is rendelkeznek a tartományok.

Egy kiválasztott tartományra vonatkozóan bemutatjuk a vidékfejlesztés rendszerének elvi felépítését. Az 1. ábrán látható, hogy két fő területre bontható a birtokrendezéssel összefüggő koncepció. Az egyik egy általános egész községre vagy tájegységre vonatkozó komplex rendezési folyamat, a másik pedig egy településen belül található területrész rendezését szolgálja.

5.1. ábra A Bajor Vidékfejlesztési Koncepció áttekintő ábrája

Forrás: saját szerkesztés a Bajor Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium „Rural Development in Bavaria” c. kiadványa alapján

5.2.1 A komplex tájrendezés célja

A tájrendezés, ill. vidékfejlesztés intézkedései akárcsak más országokban, itt is számos problémát megoldanak. A középpontban a mezőgazdasági és erdészeti versenyképesség erősítése áll. Csökkentik a mezőgazdasági üzemek költségeit és növelik jövedelmüket.

A rendezésnek köszönhetően csökkennek a gépköltségek, hatékonyabbá válik a szerves trágyák felhasználása. Az erdőterületek esetében törekednek a nagyobb egységek kialakítására, a hosszantartó erdőgazdálkodás és a fejlődés érdekében.

A különleges kultúrák, mint szőlő, gyümölcs zöldségek, komló, dohány fontos pillérei a mezőgazdaságnak. Ezért a birtokrendezésen keresztül biztosítják a versenyképességet.

5-1. táblázat - A német birtokrendezés általános célrendszere

Főcél

 

Részcél

F1 jó lakókörnyezet létrehozása és biztosítása

A1 A lakásviszonyok javítása

R1 Vízkárelhárítás

R2 Helybeli közlekedés biztosítása

R3 Környezet terheinek minimalizálása

(szag, zaj, veszélyes anyagok)

R4 vízellátás és csatornázás javítása

A2 Falufelújítás és fejlesztés

R5 Városépítési struktúra javítása

R6 Lakóépületek állagának javítása

R7 Település-fejlesztés biztosítása

R8 Intézmények építése

R9 Szabadidős és pihenési lehetőségek javítása

R10 Települések ökológiailag értékes

részeinek megőrzése és kialakítása

A3 A tipikus falukép és a

szociális és kulturális adottságok fenntartása

R11 Kultúrtörténeti építmények és objektumok megtartása

R12 Közösségi élet, rendezvények támogatása

R13 Természetes területek megőrzése

F2 Termőhelyi-, környezeti- és piacbarát mező- és

erdőgazdálkodás feltételeinek biztosítása

A4 Stabil termelési feltételek és szaktanácsadás biztosítása a

mezőgazdasági üzemek részére

R14 Mezőgazdasági üzemek kialakítása

R15 Üzemi épületek javítása

R16 Felsőbbrendű tanácsadás

bevezetése és népszerűsítése

A5 Ésszerűen használható, jó és állandó termést biztosító ingatlanok kialakítása és

fenntartása

R17 Az ingatlanfelaprózódás csökkentése

R18 A helyi közlekedés helyzetének javítása

R19 Optimálisan művelhető földrészletek kialakítása

R20 A nyári árvizek károkozás nélküli

elvezetése

R21 A talaj potenciális használati sajátságának kihasználása

R22 A vízerózió hatékony semlegesítése

R23 A szélerózió hatékony semlegesítése

A6 A mezőgazdasági ágazat felkészítése a piaci

feltételekre és a rossz árképzés

veszélyének elkerülésére

R24 A közlekedés helyzetének javítása a

mezőgazdasági beszerzések és eladások

érdekében.

R25 Beszerzési berendezések, illetve

központok megteremtése és biztosítása

R26 Piacteremtés a többlettermékek

részére a területek extenzív kihasználása,

vagy váltógazdaság által

R27 Új művelési ágak és szolgáltatások

feltárása a mezőgazdasági termelésben

(pl. idegenforgalom, tájjellegű szokások)

R28 Üzemi jövedelem-kombinációk

lehetőségeinek feltárása

A7 Környezetbarát földművelés biztosítása

R29 Szennyezés megakadályozása és

megelőzése a termelés szintjén

R30 Mezőgazdasági területek

termőhely-barát használatának megteremtése

R31 Biogazdálkodás létrehozása a

mezőgazdasági területeken belül

R32 Mező- és erdőgazdasági intézkedések segítségével a természetbe és tájba való beavatkozás megakadályozása

F3 Tartósan hatékony természetháztartás

biztosítása

A8 Az ökológiai stabilitás fenntartása, illetve helyreállítása

R33 Változatos táj fenntartása,

helyreállítása

R34 Fajokban gazdag növényzet

fenntartása, helyreállítása

R35 Fajokban gazdag állatvilág

fenntartása, helyreállítása

A9 A természeti erőforrások

biztosítása és javítása

(Kockázatcsökkentés)

R36 A földek szűrőképességének fenntartása, helyreállítása

R37 A folyóvizek teljesítőképességének

fenntartása, helyreállítása (öntisztulás)

R38 A talajvízkészlet biztosítása

R39 A levegő tisztaságának fenntartása,

helyreállítása

F4 Nem mezőgazdasági

tevékenység és

szolgáltatás gazdag

kínálatának megteremtése és fenntartása

A10 A helyi ipari tevékenység

Fenntartása és támogatása

R40 Helyi munkahelyek megteremtése és megtartása

R41 Helyi munkahelyek és javak

megnövelése elsődleges beruházások által

R42 Az idegenforgalom javítása

A11 A helyi közműkínálat javítása és biztosítása

R43 Egyéni és közszolgáltatások javítása (posta, bankok, szociális állomások)

A12 A fölérendelt munkahely- és közműközpontokhoz való

kapcsolódás javítása

R44 Elérhetőség javítása egyéni

közlekedési eszközök által

R45 Elérhetőség javítása tömegközlekedési eszközök által

F5 Fölérendelt funkciók teljesítése és biztosítása

A13 A táj természetkímélő

üdülésre és szabadidő eltöltésére való alkalmasságának javítása

R46 Változatos táj megteremtése és

megtartása

R47 Üdülésre alkalmas táj feltárása

R48 Magasabb rendű üdülési központok

megteremtése (vízfelületek stb.)

A14 Magasabb szintű tervek

tagozódása

R49 Távolsági közlekedési utak

kapcsolódási lehetősége

R50 Tengerpart-, árvíz- és lavinavédelmi létesítményekhez való kapcsolódási

lehetőség

R51 Magasabb rendű létesítményekhez való csatlakozási lehetőség


Forrás: TAMA projekt

A fenti összefoglaló táblázatokból kiolvasható, hogy a német birtokrendezés magába foglalja a települések belterületi fejlesztését, amit falufelújításnak nevezünk. A rendezések által javulnak az élet- és a munkafeltételek az adott községben. Új kommunikációs központokat hoznak létre, modernizálják a településeket, újraélesztik a falusi építészetet és a hagyományokat. A települések szélén zöldövezeteket alakítanak ki, fokozzák a közlekedésbiztonsági intézkedéseket, új gyalogutakat építenek ki.

A Németországban nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdasági utak kiépítésére. Ez a legjelentősebb építési feladat. A főutakat általában szilárd burkolatra tervezik, nagy részük beton- vagy bitumenes burkolat. A szilárd burkolatú utak építését az állam 60 százalék támogatással segíti, a többit hosszúlejáratú hitellel fedezi. Ötféle műszaki paraméterű mezőgazdasági utat építenek. Mindegyiknél tájba illeszkedő, nem kátyúsodó, és vízáteresztő burkolat formákat alkalmaznak. (Szabó Gy. 1987).

A birtokrendezési tevékenység magas szintű. A megvalósulás után a mezőgazdasági üzemek az alaptermelésüket mintegy egyharmaddal növelik és a költségeiket mintegy 25 százalékkal csökkentik.

Az NSZK-ban 1961-ben alkották meg a területrendezési törvényt, amelyet 1976-ban módosítottak. A gazdálkodási szempontokat meghaladva akkor már mindenre kiterjedő rendezésben gondolkodtak. A módosított törvény meghatározta a rendezési feladatok jogi kereteit

A birtokrendezés támogatja a településeken az idegenforgalmat és a szabadidős tevékenységet. Kerékpárutakat, turista utakat, turistaházakat, pihenőhelyeket, tanösvényeket, játszótereket, horgásztavakat alakítanak ki. Tekintettel vannak a műemlékvédelemre is, melynek során figyelmet fordítanak a fellehető műemlékek eredeti állapotának megtartására.

A 5.2. ábra egy tartománya birtokrendezés intézményi felépítésére mutat példát.

5.2. ábra Baden-Württemberg-i tartományban működő birtokrendező menedzsment szervezeti felépítése

Forrás: saját szerkesztés a Baden-Württenberg-i vidékfejlesztést bemutató tájékoztató alapján.

A vidékfejlesztési folyamatok, vagyis a tájrendezések végrehajtásában az úgynevezett PPP (Public Private Partnership), azaz az állami és a magánszektor partneri kapcsolata erősen meghatározza a Német Szövetségi Köztársaságban zajló munkákat. Az állam egyes közfeladatokat magánszemélyeknek vagy magánvállalatoknak ad át részlegesen vagy akár teljes mértékben. A földmérő vállalkozók is szorosan együttműködnek a birtokrendezési eljárások lebonyolításában.

Földmérési feladatok:

  • Alappont-hálózat kialakítása;

  • A birtokrendezésre kijelölt területek határvonalainak bemérése;

  • Kiegészítő mérések végzése;

  • Új határvonalak kitűzése;

  • Változásvezetés.

A munkákat közvetlen megrendelések után engedéllyel rendelkező földmérők végzik el. Természetesen az együttműködés során tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy melyek azok a munkák, melyet az állami vagy a települési hatóságokra kell korlátozni. Ilyenek például a tervezési és a közigazgatási döntések.

A birtokrendezés széles körű polgári részvétel mellett történik. Az érintett tulajdonosokat a tervekről illetve a megvalósítandó létesítményekkel összefüggő munkákról gyűlések keretein belül tájékoztatják. Minden egyes fontos szakasz megkezdése előtt gyűlést tartanak. Külön egyéni tárgyalásokra is van lehetőség. Az adott tulajdonosok a rendezés során csoportokat alkotnak. A csoportok tagjai maguk közül egy vezetőt választ, akivel közvetlenül konzultálnak. Ő vesz részt minden fontos döntés meghozatalánál, ismeri a helyi viszonyokat és képviseli a csoport többi tagját a tervezésnél, a finanszírozásnál, a kiépítésnél és a bíróságon is.

5.2.2 A birtokrendezés folyamata

Tervezési szakasz

  • a dűlőút hálózat tervezése, figyelembe véve a talajvédelmi és természetvédelmi szempontokat,

  • a vízháztartást biztosító rendszer kiépítése,

  • a mezőgazdasági táblaszerkezet kialakítása.

Előkészítő szakasz

  • a tervezett létesítmények kiépítése,

  • az épített utak és egyéb vonalas létesítmények bemérése.

Birtokrendezési szakasz

  • egyeztető tárgyalások,

  • új földrészletek kialakítása, kitűzése

  • birtokbaadás.

Befejező munkálatok

Nyilvántartási és térképi változások átvezetése.

A birtokrendezés folyamata átlagosan öt évig tart.

5.2.3 A finanszírozás

A költségeket két fő részre lehet bontani.

Az első része az eljárás költségek:

  • a hatósági közalkalmazottak munkabére és jutalmai,

  • a szakértők költsége (pl.: földminősítés, földértékelés),

  • az irodaépületek, az irodai anyagok, térkép előállítás költségei,

  • a technikai felszerelés költségei,

melyet teljes mértékben Baden-Württemberg tartomány visel.

A másik rész a kivitelezési költségek.

Ezek a rendezési eljárás során függnek az eljárás módjától, a helyi viszonyoktól. Ezen költségek különböző részekre bonthatók, de a legnagyobb részt, az útépítés teszi ki (kb. 60%). A finanszírozás fő részét a tartományi és az országos támogatás adja, a továbbiakat pedig az EU társfinanszírozása biztosítja.

5.2.4 A birtokrendezés számítástechnikai háttere

A számítástechnika fejlődése következtében új lendületet kapott a rendezési feladatok számítógéppel támogatott tervezése, a 60-as években a grafikus adatfeldolgozás megkezdésével (digitális technika, automatikus rajzoló berendezések megjelenése) A grafikus tervezést az un. DAVID nevű szoftver, az adatok kezelését pedig baz ORACLE relációs adatbázis kezelő szoftver segítségével végezték. 1984-ben fejlesztették ki az ún. CONEF (COmputerunterstützte NEuverteilung in der Flurbereinigung) nevű programcsomagot, ahol az alfanumerikus adatokat külön kezelték, a grafikus adatok feldolgozása manuálisan történt.. (Hoisl, Würzl 1989). Herrn Stützrer fejlesztette tovább 1990-ben ezt a programrendszert, amely a CARE (Computer Aided Reallotment) nevet kapta. Ebben a projektben a rendezésben résztvevő földtulajdonosok igényeinek (kívánságainak) megfelelő adatokat számszerűsítették és bevonták a számítógépes tervezésbe. A programfejlesztést és annak tesztelését a Müncheni Műszaki Egyetem Területrendezési Tanszékén végezték. A CARE koncepció szerint a programrendszer egyrészről a birtokrendezési és tervezési követelményeket, másrészről a gazdaságossági szempontokat elégíti ki. Ez a rendszer magába foglalja az adatgyűjtést és a résztvevő földtulajdonosok egyezsége alapján megfogalmazódott követelések analízisét, amely (mai változatban már) teljes mértékben számítógépen futtatott területrendezési program alapján történik.

A programrendszer felépítése

  1. Adatbázis létrehozása:

  • A birtokrendezéssel érintett földrészletek tulajdonosi adatai;

  • A földrészletek adatai (fekvés, dűlő, terület nagysága, művelési ága, helyrajzi szám, minőség)

  • A földrészletek lamellázása (azonos értékhez tartozó lamellák)

  1. Az egyezségi tárgyalás során megszületett változatok tervezése:

  • a földtulajdonosok kívánságainak megfogalmazása;

  • az előzetes tervezésre vonatkozó számítások;

  • geometriai alakzat grafikus megjelenítése.

  1. Döntéshozatal a végleges területek kialakítására:

  • Terület elszámolás;

  • A költségek könyvelése;

  • A területeltérés kimutatása (többlet, ill. hiány)

  • Kompenzálás mértékének meghatározása.

A program interaktív formában működik. A legkedvezőbb megoldás keresése iterációs megközelítéssel történik. A jogi hátteret a területrendezési törvény biztosítja, amelynek paragrafusaira történő hivatkozás a rendezési folyamat egyes lépéseinek végrehajtása során megtalálható.

5.2.5 PPP a németországi birtokrendezésben

Ennek a témakörnek az ismertetésére idézzük Dr. JoachimThomas, az Észak-Rajna-Westfáliai Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium, Birtokrendezési és Földmérési Osztály vezetője előadását, amely 2002 őszén Bécsben megrendezett az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Földügyi Igazgatási Munkacsoportjának (UN ECE WPLA) munkaműhelyén hangzott el. Az előadás anyagát fordította: Tóth Mária, Földmérési és Távérzékelési Intézet munkatársa.   

A PPP (Public Private Partnership), vagyis  az állami és a magánszektor partneri kapcsolata a nyugat-európai országoknak ugyanúgy „titkos fegyvere”, mint az átalakulóban lévőknek; az embernek az a benyomása, hogy az állam összes költségvetési gondját és a társadalom gazdasági problémáit a PPP fogja megoldani.

Ilyen összefüggésben a PPP-t úgy kell meghatározni, mint az állami vagy közfeladatok átadását magánszemélyeknek vagy magánvállalatoknak; az átadás lehet teljes vagy részleges. A földmérés és a földügyi igazgatás területén egyes nyugat-európai államokban a PPP már régi – bár egészen eltérő – hagyományokkal rendelkezik, mint például az Egyesült Királyságban és a Német Szövetségi Köztársaságban.

A PPP előnyei

A PPP jelenlegi megvitatása a szubszidiaritás elveinek felidézésével kezdődik: az államnak azon dolgokra kell koncentrálnia tevékenységét és intézkedéseit, amelyeket az állampolgárok, a magánszemélyek vagy a magánintézmények képtelenek megoldani.

Valóban sok előnnyel jár, ha az állam a fő feladataira szorítkozik:

  • Csökkennek az ügyintézési költségek.

  • Csökken az állami költségvetés az alacsonyabb személyi költségek következtében.

  • A kereslet és a kínálat jobban reagál a gazdasági fejlődés hullámzásaira.

  • Az átalakulóban lévő reformországokban pedig a PPP segít kiküszöbölni a közigazgatási infrastruktúra nyilvánvaló hiányosságait.

Elemzés

A PPP nem „titkos fegyver”, nem „mindenre gyógyír”, és nem is „univerzális megoldás”.Gondos elemzésre és nyomozásra van szükség annak megállapításához, milyen feladatok alkalmasak a privatizálásra, melyek bízhatók magánszemélyek vagy magáncégek gondjaira. Ilyen összefüggésben a PPP különféle intenzitási és együttműködési fokozatait kell kipróbálni és meghatározni.   

Állami feladatok és azok végrehajtása

A vonatkozó nemzeti alkotmány általában előírja a klasszikus állami feladatokat. Az állami intézkedések és azok végrehajtása azon köztisztviselők dolga, akiket az állam speciális feltételekkel alkalmaz. Az állam törvényei az állam függetlenségén és azon a hatalmon alapulnak, mellyel a törvényhozás útján a viszonyait szabályozzák. A harmadik felek lehetőségei az állami feladatokban való részvételre az egyszerű adminisztrációs tevékenységtől és szerény műszaki előkészítő munkától az állami feladatok „kikölcsönzéséig” („Loan”) vagyis átadásáig terjednek.

Meg kell különböztetnünk (adminisztrációs vagy műszaki) közszolgáltatásokat, egyszerű önálló intézkedéseket, mint akciókat a közjog területén, illetve állami intézkedéseket, amikor a hatóság a közhatalmat képviseli; ebben az esetben jogi felhatalmazásra van szükség, és az intézkedést a közjog meghatározott formái   között kell végrehajtani. A felelős privatizációs politika különleges eszköze a „Loan”, vagyis az egyes állami intézkedések átadása magánszemélyeknek vagy magánvállalatoknak. A „Loan”-hoz törvényes meghatalmazást kell adni, és az egyes személyeknek vagy magánvállalatnak történő átadást speciális intézkedésekkel kell végrehajtani.

Az állam legfőbb hatáskörei

Melyek az állam legfőbb hatáskörei? Melyek az önálló feladatok, és melyeket kell állami intézkedés keretében végrehajtani? Mik azok a feladatok, amelyeket kizárólag az állam láthat el? Mely feladatokat lehet harmadik feleknek kiadni, és a harmadik felek milyen állami szolgáltatásokat kínálhatnak? Kell-e versenyeznie az államnak a harmadik felekkel; szükség van-e ilyen versenyre, és kell-e támogatni ezt a versenyt? Hogyan lehet biztosítani, hogy minden polgár egyformán hozzájusson az állami szolgáltatásokhoz? És: mit kell tenni ahhoz, hogy a harmadik felek, akik a profitmaximalizálás elvei szerint működnek, semlegesen és jogszerűen intézkedjenek, és állami szervek ellenőrizhessék őket?

PPP a németországi birtokrendezésben

5-2. táblázat - A privát szféra szerepe a német birtokrendezésben

Állami feladatok

Partnerek

 

Privát: Mérnöki iroda: Ált. mérnök,         földmérő

Privát: Engedélyes földmérő felhatalmazott hatáskörrel 

Privát: Engedélyes földmérő kiegészítő jogi feladattal 

Állami: Közintézmények a jogi oldalon

Adminisztratív segítség

 X

 X

 X

 X

Műszaki segítség és/ vagy műszaki előkészítő munka közjogi területen (pl.  földmérési állami feladat)

 

 X

 X

 X

 Egyszerű állami intézkedések a közjog területén (pl. kataszter: értesítés pontjelölésről)

 

 X

 X

 X

 Állami intézkedések (pl. birtokrendezés: a birtokrendezési terv kihirdetése)

 

 

 X

 X

 Állami intézkedések és állami főhatáskör 

 

 

 

 X


Németországban a PPP-nek kifinomult rendszere alakult ki, amely a megfelelő állami feladattól és a harmadik fél hatáskörétől, felhatalmazásától függ.

A német birtokrendezés gyakorlata és tapasztalatai

A birtokrendezési gyakorlat Németországban több mint száz éves, és ugyanígy van ez a PPP-vel is. A földmérő vállalkozók a kezdetektől a legjobb eredménnyel működnek közre a birtokrendezési eljárások lebonyolításában, és hatékonyan támogatják a megvalósítást. Évi 7 millió US dollár értékű munkát végeznek egyes állami birtokrendezési hatóságok, például Észak-Rajna – Vesztfália területén. Vagyis:

  • azonosították, meghatározták és felmérték a birtokrendezésre kijelölt terület határvonalát, és állandósított jeleket készítettek,

  • létrehozták a kisebb alappont-hálózatot, és felmérést végeztek, kitűzték és felmérték az út- és víz-erőforrás térképet a hozzá tartozó tájkép-megőrzési térképpel együtt,

  • kitűzték és felmérték a birtokrendezési térképet,

  • e térképek módosításait is végrehajtották.

Mindezen szolgáltatások olyan munkák, amelyek eredménye az ingatlan-katasztert közvetlenül befolyásolja. Így ezeket csak az engedéllyel rendelkező földmérők végezhetik el. A munkát nem tender vagy aukció keretében adták ki, hanem közvetlenül megrendelték a kiválasztott földmérőnél. A kifizetés a hatóság és a földmérő között létrejött szerződés alapján történik, speciális árszint alkalmazásával. A szerződés megfelelő teljesítésének záloga az elvárt szolgáltatás részletes specifikációja és leírása. A szabványos specifikációkat mindkét partner részvételével dolgozták ki és vezették be. A további szolgáltatások műszaki és adminisztratív kisegítést jelentenek, mint a terepi ellenőrzés, földhasználati áttekintő térképek, térképészeti és fotogrammetriai mérések. Ilyen munkákat végeznek az engedélyes földmérők és más mérnöki irodák.

A „Megfelelő Harmadik” önálló felelőssége a földügyi irányítás területén

1990 óta folyik az átalakulás „Kelet-Németországban”. E célból külön törvényt hoztak „a mezőgazdasági struktúrák kiigazítása” néven. Ezt több más feladattal együtt a földügyi irányításnak kell végrehajtania. Miután pedig a birtokrendezési hatóságok teljességgel hiányoznak, a munkát az úgynevezett „megfelelő testületek” fogják elvégezni.

Nincs eldöntve véglegesen és kizárólagosan, hogy ki a „megfelelő személy” vagy a „megfelelő testület”. Rendszerint állami alapítványi intézményeknek kell elvégeznie az ilyen munkát. Egyedül azt határozták meg, hogy az önálló felelősség megfelelő harmadiknak történő átadása az illetékes minisztérium feladata.  De ez az átadás nem jelenti a teljes felelősséget az egész földügyi irányítási eljárásért: az eljárás ügydöntő lépései és az adminisztratív döntések mindenképpen az állami hatóság feladatai maradnak.

Így történik az összes

  • birtokrendezési határozat,

  • az ingatlan birtoklásával kapcsolatos előzetes utasítás,

  • az ideiglenes tulajdon-átruházás és

  • a földügyi irányítási terv megvalósításával kapcsolatos rendelet esetében.

A szerző személyes javaslatára a megfelelő birtokrendezési ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező nyugatnémet engedélyes földmérők is megkapták Kelet-Németországban a földügyi irányításban a „megfelelő harmadik” státuszát. Több mint tíz év elteltével a kelet-német birtokrendezési hatóságok sok vezetőjével készített interjúk alapján meg kell állapítani, hogy nagyobb önállóság átruházása az engedélyes földmérőkre teljes egészében nem volt sikeres; több a probléma, mint a pozitív eredmény.

Az engedélyes földmérők alkalmazását a hagyományos földmérésre és az ingatlan-kataszterre kell koncentrálni. Világos: a földügyi irányítási munka olyan igényes, hogy kis irodák, melyeket a profit maximalizálásának elvei szerint vezetnek, nem alkalmasak a földügyi irányítás vezetői feladatainak ellátására. 

Az állam legfontosabb feladatai

Ha egyes esetekben már az egyszerű földügyi irányítási eljárások is problémát jelentenek a harmadik felek számára a vezetés átruházásának szintjén, egy integrált birtokrendezési eljárás végrehajtása számukra teljességgel lehetetlen. A leglényegesebb a nagy adminisztratív körültekintés és ítélőképesség, amit egy birtokrendezési eljárás megkíván. A tervezés felelősségét és a közigazgatási döntéseket az állami vagy települési hatóságokra kell korlátozni. A birtokrendezés egy régió, állam által vezetett fejlesztését jelenti; a birtokrendezés speciális állami tervezés, ami időlegesen felülírja a helyi/települési önkormányzat önállóságát.

A nyugat-európai jogrendszerekben elképzelhetetlen, hogy ilyen messzire ható döntéseket a magánszektorból érkező „harmadik” hozzon meg. A speciális tervezés államügy, és az is kell, hogy maradjon. Továbbá az államnak garantálnia kell a tulajdonjogokat. Az átalakulóban lévő országokban, így Kelet-Németországban is azt kellett megállapítanunk, hogy az új ingatlantulajdonosok és állampolgárok teljesen eltérő ismeretekkel bírnak a földről és az ingatlantulajdonról. A földügyi irányítási eljárásokban mindenkit azonos módon kell kezelni. Az összes tulajdonos azonos státuszú, tekintet nélkül az ismereteire vagy az intelligenciájára: ez a hatóság legfontosabb feladata, egyben kihívás és a „jó kormányzás” egyik jele. A földügyi irányítás ellenőrzés nélkül a korrupció melegágya.  Ilyen összefüggésben bizonyítani kell, hol van a legjobb helyen a törvényesség és a semlegesség. Németországban kétségtelenül az állami birtokrendezési hatóságnál.

Záró megjegyzések

A PPP a társadalmi és a politikai irányvonal részét képezi. A PPP ma „divatban van”, és bárkire, aki kifogásokkal jön, rámondják, hogy maradi figura. Így hát tudjuk, mekkora nyomás alá kerül az, aki nem követi az aktuális trendet. Mégis meg kell tenni kritikai megjegyzéseinket, amennyiben ez az állam alkotmányának és a közigazgatásának az alapelveit érinti.