Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 6., A településrendezés és az agrárvonatkozások

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.6 A települések zöldterületi rendszere

6.6 A települések zöldterületi rendszere

A szakirodalom (Jámbor J., 1994.) a zöldterületen kialakított ún. zöldfelületi létesítmények a különböző rendeltetésű terület-felhasználási egységek területein lévő közparkok és kertek, valamint az ezeket kiegészítő és összekapcsoló út- és térfásítások növényzete együttesen alkotja a település zöldterületi rendszerét. E rendszer funkcionális egysége a kert. Előzőek szerint „a zöldfelület olyan területhasználati egység, amelynek területe zöldfelületi létesítmények elhelyezésére szolgál, s amelynek kondicionáló zöldfelülete más területfelhasználási egységek területével szerkezeti egységet képez, a település más szerkezeti egységeit egymással és ezek együttesét a környező tájjal egybekapcsolja.”

A zöldfelületi létesítmények, közparkok sokfunkciós területek. A kert természeti és művi elemekkel határolt és az emberi használatra feltárt szabad terek rendszere, amelyek fő építő eleme a növény, s amely egy meghatározott rendeltetés betöltésére funkcionális és térbeli egységet képez. Ilyenek: lakókert, üdülőkert, játszókert, botanikus kert, pihenőkert, stb.

Valamely település életében annak zöldfelületi rendszere, növényzetének asszimiláló és párologtató hatása az effektív növényfelület miatt többszöröse is lehet a növények által elfoglalt területnek. Az ökológiai értékelésnél ezt a hatást levélfelület index értékkel fejezik ki. (A területi tervezés nem használja!)

A zöldfelületet fiziológiai hatása miatt biológiailag aktív (a szabad vízfelületek is idetartoznak) felületnek, míg a többit (burkolt, beépített) biológiailag inaktív felületnek is szokták nevezni.

A zöldfelületek rendeltetés-szerinti csoportosítása:

  1. Természeti célú zöldfelület alatt a mező-, kert-, vagy erdőgazdasági módszerekkel művelt, agrárgazdasági célú ültetvények, termesztőfelületek összességét értjük. Itt a hatás lehet közvetett és közvetlen, de a kondicionáló hatás, valamilyen mértékben mindkettőnél érvényesül (erdősávok, termesztő felületek, véderdők, stb).

  2. Kondicionáló célú zöldfelületeknek nevezhető az olyan növényzettel fedett területek, ültetvények összessége, melyek az embert részint közvetlenül, részint közvetve érvényesülő közjóléti határokkal szolgálják (kertek, parkok, véderdők). (Jámbor J., 1994.) Fontos településtervezői feladat a kondicionáló zöldfelületek, közkertek, közparkok helyének biztosítása.

Ismert a szakirodalomban több, másféle elvekre alapított csoportosítás is. Mi a használat szerintit írjuk le (Perényi I., 1972) az alábbiakban:

  • A korlátlan közhasználatú zöldterületek közé tartoznak: városi erdők (erdőparkok), közparkok-közkertek, fásított terek (szkverek), sétányok, fásított utak (fasorok).

  • A korlátozott közhasználatú zöldterületek közé tartoznak: lakóházak körüli növényzet, sportterületek, kiállítási területek, botanikus kertek, állatkertek.

  • A közhasználat elől elzárt zöldterületek közé tartoznak: középületek kertjei (pl. óvodák, iskolák, kórházak, szanatóriumok, üdülők kertjei, parkjai), családi lakóházak kertjei, körülkerített védőterületek (pl. víznyerő helyek körül), városi kertészet, kertgazdasági területek.

A város zöldterületi rendszerének kialakítása szempontjából a legnagyobb jelentőségű a korlátlan közhasználatú zöldterület. Természetes, hogy a korlátozott közhasználatú és a közhasználat elől elzárt zöldterületeknek is nagy szerepük van abban, hogy a városban és körülötte egészséges környezet alakuljon ki. A város tényleges, teljes értékű zöldterület-ellátottságának mértékét a korlátlan közhasználatú zöldterület nagysága, jellege és elhelyezkedése adja meg.

A városi-, települési zöldterületek terveit jó társtervezői együttműködésben szakspecialistákból álló munkacsoportok (várostervező építész, kerttervező, erdőtervező, terepalakító mérnök, szobrász, útépítő, közműépítő, számos más mérnök) készítik. A megjelenítésért, a fő vonások meghatározásáért mindig az építész felel.

A települési környezetrendezés – zöldfelület-rendezés témakörét nagy alapossággal, sokrétűen szakkönyvében Konkolyné Gyúró Éva (2003) írja le „A zöldfelület-rendezés alapjai” (VIII.), a „Zöldfelület-rendezési feladatok a településekben” (IX.), „Az üdülés és a rekreáció zöldfelületei a településeken és környékükön” (X.) c. fejezeteiben. (Az érdeklődők számára jó szívvel ajánljuk).

A zöldfelület méretezését Jámbor I., 1994. TTF füzetben részletesen tárgyalja.

6.6.1 A zöldfelület szerepe, kondicionáló hatása és típusai

A zöldfelület többcélúságát az alfejezet bevezetőjében nagyrészt megmutattuk. A település szerkezetében betöltött szerepét eltérő szempontok szerint csoportosítva lehet tárgyalni:

  1. A növényzet településökológiai szerepe

Természetesnek tűnő tétel az, hogy a települést körbevevő táj, klíma, talaj és vízháztartási viszonyai kedvezőbbek a település beépítettsége, a burkolt felületek aránya miatt. Ez az arány jelentősen befolyásolja a helyi klíma alakulását, a települési környezet minőségét, javítja a lakók fiziológiai közérzetét. Településökológiai szempontból jelentősek a sugárzást, hőmérsékletet, páratartalmat, légmozgást, zajt, rezgéseket, rázkódást befolyásoló hatások. A jobb hatásfok elérését befolyásolni lehet a növényszerkezettel, területi tagolódással, célirányos tervezéssel.

  1. A növényzet funkcionális szerepe

Alapszabály, hogy a növényzetnek mindig a létesítményhez, annak feladatához kell igazodni. Más-más növényegyüttest kívánnak az iskolák, kórházak, játszóterek, sportlétesítmények, stb. A zöldfelületeket szakspecialisták tervezik funkcionális típusok (lakóterület, üdülőterület, intézményterület, zöldterület, közlekedési terület, iparterület) szerint a vonatkozó előírások betartásával.

  1. A növényzet településszerkezeti szerepe

A növényzet tagolja a települést, elválasztja a szerkezeti részeket, létesítményeket, épületegyütteseket. Jól tervezve és kivitelezve zavaró hatást véd ki. A zöldfelületi rendszerek összekapcsolják a települést a tájjal.

  1. A növényzet esztétikai szerepe

A növények-, növényegyüttesek minden szempontból az építészeti kompozíció részei, a városképi megjelenítés, a vizuális környezetélmény jelentős elemei. Tükröződik benne a társadalomnak a természethez való viszonya, a minőség és az esztétikai érték. A növény hordozója az alkotók tudásának, hozzáértésének és az őket ért környezeti hatásoknak. A növény tárhatású tagolási, tömegformálási és felületképző elem. A fákkal, cserjékkel lehet teret, térhatást növelni, szűkíteni, a hangsúlyok kiemelésére is alkalmas a növényzet.

  1. A zöldfelület kondicionáló hatása

Az előzőekben ismertetett szerepek nem külön-külön érvényesülnek, hanem komplex módon, együttesen hatnak. Ezt a szerteágazó hatásrendszert hívjuk kondicionáló hatásnak. Sokszor a városi közpark, közkert esetében együtt hat az ökológiai és esztétikai értékesség a létesítmény használhatóságának, használati értékének meghatározottságára. A fajtaösszetételt, a növényegyütteseket úgy kell tervezni, hogy azok alkalmazkodásra képesek legyenek, környezetükkel szabályozott és intenzív anyag és energiacserét tartsanak fenn. (Jámbor I., 1994.)

A használat szerint zöldfelület-típusokat előzőekben leírtuk. Itt megemlíthetők még a tulajdonviszonyok szerinti csoportok:

  • Közcélú zöldfelületek és

  • Magántulajdonú zöldfelületek.

Utóbbi a lakosok egy részét, míg előző a település egészét, minden lakost szolgál, bárki részére rendelkezésre áll, használata nem korlátozott. Létesítésükről, fenntartásukról az önkormányzat vagy az állam gondoskodik. (Ilyenek a közparkok, közkertek, út- és térfásítások, valamint a közösségi erdők. A helykiválasztás, a tervezés gondos, körültekintő mérlegelést, nagy szakértelmet kíván. Méretezésük történhet irányszámokkal, különböző tervekben, szabályzatokban meghatározott adatokkal, képletekkel. (Perényi I., 1972; Jámbor J., 1994.)

A fejlődés során zöldfelületi rendszer különböző típusai létesültek: szigetes zöldfelületi rendszer, gyűrűs zöldfelületi rendszer, sugaras zöldfelületi rendszer, sugaras-gyűrűs rendszer, sávos rendszer.

6.6.2 Zöldfelületi térképek, nyilvántartási rendszerek

A továbbélés, a fennmaradás érdekében a magyar természetvédelem az 1970-es évek közepére mintegy 850 ha (120db) megyei és 653 ha (25 db) országos jelentőségű parkot, kertet nyilvánított védetté. Hazánkban a szakemberek akkor az értékes parkok és kertek területét 4-5000 hektárnyinak becsülték. Alapos feltárásuk, faj- és értéknyilvántartásuk ebben az időszakban kezdődött el.

1980-ra az országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) kidolgozta az országos jelentőségű védett kertek, parkok, arborétumok, botanikus kertek és fasorok hosszú távú (1980-2000) fejlesztési tervét. A parkok értéke kultúrtörténeti-, esztétikai-, népjóléti-, természet- és környezetvédelmi-, gazdasági szempontból egyaránt nagy. (A dendrológiai, eszmei értékét a címben felsoroltaknak 4 milliárd forintnál is többre becsülték.)

Az operatív feladatokat is koordináló OKTH akkor úgy foglalt állást, hogy a legtöbb park-, kert-, arborétum helyreállítása utolsó lehetőségének határára érkezett. A pusztulóban lévőket azonban 1980-2000 között még helyre lehet állítani, megteremthető ezen területek önfenntartó és gazdálkodási képessége.

Az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendező Főiskolai Kar (EFE FFFK) Geodéziai Tanszéke (GT) a pontos és szakszerű nyilvántartás és rekonstrukciós tervezés alapját képező nagyméretarányú tematikus térképek elkészítésével, átadásával segítette a természetvédelem törekvéseinek megvalósulását.

A modulkészítő (erdőmérnök) témavezető irányításával, több oktató (Ágfalvi Mihály, Szepes András, Csepregi Szabolcs, Dévai Péter, Mizseiné Nyíri Judit) és hallgató (Fonyódi Valéria, Schrődling Katalin, Szűcs Mária, Gálovics Éva, Nagy János, Susztrik Jenő, Pásti István, Vönöczky Hajnalka, Németh Leontína, Dániel Tímea, Németh Szilvia, Kádas Zsuzsa, Vermes Gergely) közreműködésével. Megbízásban (tiszteletdíjas szakdolgozatok), társadalmi munka keretében az alábbi országos és helyi jelentőségű természetvédelmi területekről igény szerinti méretarányú térképek készültek: Zirci arborétum (Apátsági épület parkja); Alcsútdobozi arborétum; Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium parkja; Sárvári arborétum (Nádasdy várkastély kertje); Balatoni Úttörőváros közlekedési park (Zánka); Szelestei Festetich-Baich-kastély kertje; Tornanádaska Hadik-kastély parkja; Pákozdi arborétum; Salgó-nyereg Salgóbánya; Nádasdladányi Nádasdy kastélypark

A térképek felét időközben (1998, 2003, 2000, 2002) felújítottuk, a bennük lévő adatokat aktualizáltuk.

A felmérés és térképezés technológiájáról, a fontosabbnak vélt részletekről a munkához tartozó műszaki leírások alapján adunk tájékoztatást:

  • A megbízó megrendelőjében a térkép méretarányát mindig meghatározta és azt is, hogy mit mérjünk, és mit tüntessünk fel az állapotot rögzítő térképen. Az alcsútdobozi arborétumnál a rekonstrukció szempontjából fontos, az átalakítás gerincét képező növényeket a Kertészeti Egyetem Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék oktatói és kutatói válogatták ki és jelölték meg a helyszínen. Az 1305 fát, bokor alakú fát, cserjét, lágyszárúakat számozott fajtalista alapján megtalálni jelentette a felmérés legidőigényesebb műveletét. Ugyanezt a szisztémát követtük a zánkai úttörőváros munkálatainál is. A fajtaleírást itt Jámbor J. egyetemi docens és diplomatervező hallgatói készítették. A felsorolt többi objektumnál ezt a feladatot a témavezető és oktatótársai végezték el a felméréssel egyidőben a megbízó képviselőjével, műszaki ellenőrével.

  • A felmérés és térképezés módszerét a kialakult gyakorlat szerint végeztük, minden időben betartva az aktuális útmutatókat, szabályzatok előírásait. A mérés helyszíni munkáinak megkezdését gondos előkészítés, adatgyűjtés, helyszínelés, a felmérés megtervezése előzte meg.

A felmérések alaphálózatát megfelelő mennyiségű és pontosságú vascsővel állandósított sokszögpont jelentette. (Kisalappontok létesítésére csak néhány esetben került sor.) A sokszögpontok magasságát szintezéssel, oda-vissza méréssel mm élességgel határoztuk meg. A mérést fizikai távmérővel, a számítást kezdetben Texas típusú, később nagyobb teljesítményű számológépekkel végeztük. Részletméréshez sokszor használtunk Dahlta típusú diagram-tahimétert, többségében poláris eljárással dolgoztunk. (Az ortogonális mérések száma elenyészően kevés volt.)

  • Koordinatográfokkal szerkesztettük a térképeket a megrendelés szerinti méretarányban. A megbízó által rendelkezésre bocsátott jelkulcsrendszerrel ábrázoltuk a bemért növényeket, különféle létesítményeket.

  • Belső ellenőrzésünk főként a síkrajzi vonalakra, a növények helyzeti megbízhatóságára, a magassági tartalom hibahatáron belüli elfogadhatóságára vonatkoztak. Szükség szerint újra mértünk, a hibákat korrigáltuk, a kijavítást elvégeztük. A szerződésben vállalt munkarészeket megfelelő példányszámban a megbízó képviselőjének átadtuk.

A kidolgozott és eredményesen alkalmazott technológiát a megbízó képviselője alkalmasnak találta valamennyi hasonló feladat megoldására.

6.6.3 Székesfehérvár város zöldfelületi térképei és nyilvántartásuk rendszere

A város kijelölt területeiről 1970-ben a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) készített megrendelésre tematikus térképeket. A témát és a részletességet ugyanúgy, mint később is, a Városgazdálkodási Vállalat szakemberei határozták meg. Változásvezetésről a város nem gondoskodott, amiért az elavulás nagyon gyors volt.

1980 és 1987 közötti években az EFE FFFK hét ütemben, megrendelésre elkészítette Székesfehérvár város teljes zöldfelületének tematikus térképét a Városgazdálkodási Vállalat igényei szerint (140 ha és 80 ha park, jegyzék szerint 110 objektum). A térképi tartalmat és méretarányt, a területkimutatás szerkezetét, a jelkulcsrendszert javaslatunkra a Kertészeti osztály vezetője határozta meg. Belső minősítésünk után a minőséget szintén ő tanúsította. Elfogadás után jelölte ki az újabb ütem feladatait. A munka az Alapozó Tárgyak Tanszék gondozásában készült el, témavezetője a tanszék vezetője volt.

A térképek jelentős részét műszaki rajzoló készítette. A terepi munkákat nagy létszámú hallgatóság (bérjegyzék szerint 89 fő) segítette. A hét ütem alatt több szakdolgozatot is kiadtunk. A feladatkiírások jó színvonalon teljesültek.

Az utolsó ütem területkimutatását C64-es személyi számítógéppel készítettük, mivel a cég már rendelkezett ilyen típusú számítógéppel. Az elkészült programcsomag az M=1:200-1:500 térkép alapján összeállított területkimutatást kezelt. Az üzemszerű alkalmazás 1988-ban kezdődött el. A rendszer bevált, eredményesen működött a gépkapacitás határain belül, annak nehézségeivel együtt. Sokat segített a program IBM PC kompatibilis számítógépre történő adaptálása (Lakos L, 1989).

Parktérképezéssel és nyilvántartással a GEO közbenső időben, 2005-ig nem foglalkozott, személyi változások és sok más ok miatt a munka folytatása abbamaradt. A nyilvántartás vezetése manuálisan történt, a fejlesztések leálltak, pedig az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszeréről szóló 147/1992.(XI.6.) Kormányrendelet előírta, több minden mellett, a tulajdonosnak a parkok és parkerdők számbavételét. Eredményeként az ingatlanvagyon-kataszter bővült a közterületi parkok részletesebb szakmai nyilvántartásával.

6-1. ábra: Részletes helyszínrajz – Sárvári arborétum

A parknyilvántartásban és parkfelmérésben, a változásvezetésben is illett követni a rohamos technikai és technológiai fejlesztéseket. Meg kellett pontosan határozni, definiálni kellett a változásokat, szervezni kellett azok vezetését.

2005-ben szakdolgozat keretében a GEO Fm FrT vállalkozott egy székesfehérvári liget térképezésének és területkimutatásának felújítására, aktualizálására (Szalai B, 2005). Az eszközpark és a technológia korszerűsödött (Leica TC 605L, Geoprofi 1.5 verzió, ITR 2.5-ös program, AutoCAD 2004-es verzió, ITR 3.0), de a területkimutatás formanyomtatványa maradt, ebben mutatjuk ki a gyep-, virágágy-, aszfalterület, örökzöld, díszfa, sövény, szobor, játszótér adatait 25 oszlopban, 46 sorban.

A szakdolgozat készítésének idején Székesfehérvár város önkormányzata még nem vásárolta meg az Integrált Önkormányzati Térinformatikai Rendszerből (IÖTR), a modulárisan felépített programcsaládból a Zöldkataszter alrendszert. Így nem volt lehetőségünk annak tesztelésére, helyette választottuk az előzőekben vázlatosan bemutatott, intézményi háttérrel megoldható eljárást. 2006-ban szakdolgozat keretében egy újabb parkkal, új lehetőségekkel próbálkozunk: Tematikus térkép - zöldfelületi nyilvántartás készítése a történelmi városnegyed közparkjáról.

Fák megbetegedése, kiöregedése, kitörése indokolt a székesfehérvári Zichy-ligetben azonnali beavatkozást. Az új feladatokat a város főépítésze fogalmazta meg, amelyhez igazodik majd az alkalmazott új technológia.

A felmérés és térképezés technológiáját ennél az alfejezetnél, modulrésznél vázlatosan sem írjuk le, az nem sokban tér el a korábban bemutatottól, közismert és általánosan, körülményekhez igazítottan alkalmazott eljárásoktól.

Parktérkép jelmagyarázat – Székesfehérvár, Halesz Liget