Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 8., Vásárhelyi Terv birtokrendezési összefüggései

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

8.5 Birtokrendezési vonatkozások

8.5 Birtokrendezési vonatkozások

A jelenkor birtokrendezéssel, vízrendezéssel összefüggő kiemelt feladatait az ún. Vásárhelyi-terv körvonalazza. A folyók legérzékenyebb sávjában, az ún. hidraulikai folyosókban 600–800 m szélességben az eredeti (természet közeli) táj- es földhasználatot kellene visszaállítani, tározókat létesíteni. E hullámterek kultúr-állapotainak megteremtéséhez a birtokrendezési tevékenység, illetve annak koordináló szerepe nélkülözhetetlen (Dömsödi, 2009).

A Magyar Kormány kiadta a 1107/2003 (XI.5) számú Kormányhatározatot, amely a Tisza völgyének (és tágabb értelemben az egész ország) árvízvédelmi biztonságát elősegítő program, valamint a terület regionális és integrált vidékfejlesztési terve is egyben (VTT). Az árvízkezelési program legkritikusabb része a művelhető területek alternatív hasznosítása és a földtulajdonosok kompenzációja. A földhasznosítás megváltoztatásakor fontos hangsúlyozni, hogy a művelhető területet – a termelés alapvető eszközét – és a természeti erőforrás értékét meg kell őrizni; a gazdaságos gazdálkodásnak folytatódnia kell.

A meglévő feltételek értékelésében lényeges elem a vésztározók területén található ingatlanok szerkezetének felmérése. Természetesen ezeket a területeket is érintették a kárpótlások és a szövetkezeti földosztások. A földhivatalok földnyilvántartási adataiból pontos információt szerezhetünk a vésztározók jelenlegi tulajdonosi szerkezetéről, a földhasználati nyilvántartásból pedig a földhasználati formákról. Fontos aláhúzni, hogy a vésztározók tervezése és megvalósítása során kötelezően használni kell az FVM és szervezeteinek földrendezési, földnyilvántartási és földmérési adatait, beleértve a térinformatikai és távérzékelési adatokat is.

A víztározók jövőbeni hasznosításának a tájrendezés és ökológiai hasznosítás módszereit alkalmazva a régió fenntartható fejlődését kell szolgálniuk. A passzív végrehajtás helyett a cél egy olyan tulajdonosi hozzáállás kialakítása volna, amely során hatékony és környezetbarát módon hasznosítanák a víztározók területét.

A Vásárhelyi Terv jól időzített végrehajtásához és a súlyos munkanélküliségi problémák megoldásához egyezségre kell jutni az érintett földtulajdonosokkal és földhasználókkal. Hangsúlyt kell fektetni az érdekeltekkel való kommunikációra, az információk terjesztésére, a tudatosság és a fogadókészség erősítésére a teljes folyamat során (Márkus, 2004).

Vízügyi szakemberek szerint a folyó vízgyűjtő területén 2000-ben lehullott csapadékmennyiség közel egy méterrel magasabb vízszintet eredményezett, mint hasonló csapadékmennyiség a hetvenes években. Ez a helyzet több tényező eredőjeként alakult ki. Szerepet játszott benne például a vízgyűjtőterület határon túli részein végrehajtott túlzott fakitermelés a hegyekben, a folyómeder feliszapolódása, övzátonyok keletkezése, de legalább ilyen mértékben a folyó magyarországi hullámterének gondozatlansága, a tájhasználat, illetve földhasználat (a művelési ág) – lefolyási viszonyokat tekintve – előnytelen megváltozása (gyepek erdősítése, részben beépített zártkertek kialakítása). A fásszárú- és más évelő növényekkel való benőttség erősödött a hullámtérnek a vízáramlás szempontjából kritikus helyein, de a hullámtér más részein is. A műszaki tervezők által végzett modellszámítások azt mutatják, hogy ésszerű táj- és földhasználat váltással jelentős, helytől függően 5-40 centiméter vízszintcsökkentés érhető el áradások esetén.

Irodalmi forrásokból ismert, hogy a Tisza mentén a sokfunkciós ártér és a mentett oldali területek gazdálkodása összekapcsolódott, elsősorban a halászat, a kérődző állattartás és – főként a felső Tisza vidékén – a gyümölcstermelés révén. A fokgazdálkodás – ahol megvolt az alkalmazás lehetősége – elősegítette a folyó és az ártér közötti, az adottságok hasznosításában fontos és ésszerű gazdálkodási rendszer gyakorlati működését. Az ártéri gazdálkodás a Tisza menti népesség megélhetésének egyik, általában nem elhanyagolható eleme volt. Az idők folyamán – mint arra már utaltunk – az ártér leszűkült a hullámtérre és a hullámtér szerepe is megváltozott, pontosabban átrendeződés történt a funkciók között.

A közvetlen gazdasági haszonvételi szerepe, azon belül a mezőgazdasági hasznosításé mérséklődött. A hullámtér azonban napjainkban egyre kevésbé képes a hatékony vízlevezetés igényeinek megfelelni, megfigyelhető a műveletlen területek nagyarányú előfordulása, általánosan romlik a táj kultúrállapota, ami előnytelen más tevékenységek (például: turizmus, környezetvédelem) szempontjából is. Át kell tehát gondolnunk a hullámtér hasznosítását, a vízelvezetésben betöltött szerepére és egyéb funkcióira is tekintettel. (E).

8.5.1 Javasolt birtokpolitika az ár- és belvíz-veszélyeztetettség szempontjából

Magyarország területe a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik, melynek következtében időről időre – árvizek és belvizek formájában – hatalmas vízmennyiséget tárol, míg máskor a mezőgazdasági termelést a szárazság veszélyezteti. Az ország területének 52 %–át, megművelt területének kétharmadát veszélyezteti az árvíz és a belvíz. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) keretében a Tisza folyó mentén árapasztó tározók és más létesítmények építését tervezik. Az érintett területek a birtokrendezés szükségszerű- és ideális terepei lehetnek.

Az ár- és belvíz veszélyeztetettség alakulására a táblanagyság nem volt hatással, azonban a nem megfelelő területhasznosítási módok a károkat jelentős mértékben megnövelték. Korábban a hagyományos gazdálkodási formák igazodtak a környezeti feltételekhez, sok esetben azokra épültek. Az elmúlt évtizedekben az intenzív hasznosítási módok kiszorították a hagyományos gazdálkodást, azonban hosszútávon nem tudtak igazodni a szeszélyesebb vízgazdálkodású környezeti viszonyokhoz.

Önmagában a táblaméret nagysága általában nem befolyásolta a veszélyeztetettség kialakulását, azonban a rendezetlen tulajdonviszonyok, valamint a földhasználat és földtulajdon jelentős mértékű szétválása helytelen hasznosítást, sok esetben a hasznosítás felhagyását okozta. Ez kifejezetten veszélyes a hullámtéri területeken, ahol a művelés felhagyása a kedvező mikro-klimatikus viszonyoknak köszönhetően már 1-2 éven belül az árvíz levonulását jelentős mértékben akadályozó dús vegetációt eredményez (B).

A hullámterek a mentesített ártérhez képest – sajátos topográfiai, talajtani, hidrológiai adottságuk révén – különös figyelmet érdemlő életterek, amelyeket a magyarországi – úgyszólván teljes egészében kultúrtáj-jellegű – környezetben az ember is kevésbé háborít, ezért a természetet megközelítő körülményeket biztosítják az élővilágnak. A viszonylagos érintetlenség, a víz jelenléte, a védelem a szukcessziós (a növénytársulások egy irányba mutató fejlődése a szukcesszió) életközösség kialakulásának és fejlődésének lehetőségét teremti meg, ezért a hullámterek természetvédelmi, ökológiai szempontból igen értékesek, s mind nemzetközi, mind hazai értelemben felértékelődtek az utóbbi időben. A hullámtéri élővilág a nagyfokú biodiverzitás (sokszínűség) és egyúttal a migrációs (vándorlási) lehetőség révén olyan sajátos és megközelítően egységes biorendszert alkot, melynek védettség iránti igénye mind a szakemberek, mind a társadalom részéről egyre erőteljesebben fogalmazódik meg.

A hullámterek természetvédelmi jelentősége a múlt századi folyószabályozásokat követően napjainkban azért fokozódik egyre inkább, mivel az árvízmentesítéssel a korábbi nyílt árterek vizes élőhelyei leszűkültek, és a hullámtereken alakult ki az akkori időszakhoz hasonló élővilág. Időközben a hullámterek mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítása - ez utóbbin belül az ültetvény jellegű fatermelés - kevesebb mint a felére szűkítette azt a természetvédelmi szempontból igen értékes területet, amely részben a víz jelenléte, részben pedig összefüggő rendszere miatt érdemel nagy figyelmet. A természetvédelem célkitűzése és értelme működő, összefüggő rendszerek megőrzése, azonban itt – a hosszú szakaszokon beépült kultúrterületek miatt – mozaikszerűen helyezkednek el a természetvédelmi szempontból valóban jelentős területek.

A hullámterek ugyanakkor nemcsak sajátos életterek, hanem erdészeti és mezőgazdasági kultúrák számára nagy termőképességű termőhelyek, ezért az erdő- és mezőgazdaság szempontjából sem elhanyagolhatók, sőt a területek birtokosai, az ott élők számára a gazdálkodás szempontjából is hangsúlyosak. Igen jelentős az egyre jobban urbanizálódó társadalom tagjainak a természetes, így sajátosan a hullámtéri természetes környezet iránti humán hasznosítási igénye, üdülés, hobbijellegű kertgazdálkodás, zöld turizmus, vízi sport, fürdőzés, strandolás formájában. Ezek a területek ilyen lehetőséget is kínálnak, és az ilyen társadalmi igény sem hanyagolható el.

A fenti három szakterület követelményeinek együttes, lehető legjobb kielégítéséhez a természetvédelem szempontjából elsőrendűen védendő területeken érvényt kell szerezni az indokolt korlátozó védelmi intézkedéseknek. Alapkövetelmény, hogy a folyók mentén legalább mozaikszerűen gondoskodni kell a migrációs zöld folyosóról.

A hullámterek használatában az eltérő szempontok egyeztetése nem könnyű feladat, miután az erdő- és mezőgazdálkodás, vízgazdálkodás, valamint a jóléti használat követelményeit kell teljesíteni. A természetvédelem oldaláról az a legfontosabb, hogy a hullámtereken uralkodjon a természetszerű állapot. Legyenek túlsúlyban az őshonos fafajok alkotta növénytársulások. Maradjanak fenn a sokszínű, változatos életterek, a folyókat övező galériaerdők, a magas fekvésű területek még meglévő keménylombos erdei és a hullámtéri, úgynevezett vizes élőhelyek (holtágak, anyaggödrök), mindez oly módon, hogy állandóan fenntartott folyamatos zöldfolyosó biztosítsa a migráció lehetőségét. Az erdő- és mezőgazdálkodás követelményei: a nagy termőerejű hullámtéri termőhelyekre a termőhely sajátosságainak megfelelő fafaj-összetételű és állományszerkezetű, egészséges és jól hasznosítható fatömeg-produkcióra képes erdőállományok kerüljenek, amelyek elfogadható költségparaméterekkel kezelhetők. A vízgazdálkodás szempontjából elsődleges az árvízi biztonság követelménye: a hullámtér biztosítsa az árvízi vízhozamok, jéghozamok károkozás nélküli levezetését. Nem lehet vitás, hogy a hullámtereknek ez a fő funkciója. A folyók előbb–utóbb bebizonyítják, hogy a hullámtér az övék. Más használat csupán az árvízvédelmi elsődleges szempontokkal összhangban engedhető meg. A hullámtéri terepviszonyok és a vegetáció ne veszélyeztessék, hanem segítsék elő az árvízvédelmi létesítmények állékonyságának biztonságát (szivárgás, hullámverés elleni biztonság)(D).

A tulajdonviszonyok rendezése, a területek megfelelő hasznosítása kiemelt fontosságú ezeken a területeken, mivel a földhasznosítási rendezetlenség, a területek felhagyása az árvízi katasztrófaveszélyt jelentős mértékben fokozza. A hullámtéri területeken a természetvédelmi és árvízvédelmi érdekek, valamint a gazdálkodók érdekei ütköznek. A megfelelő hasznosítás kialakítása szempontjából meg kell határozni ezek prioritási sorrendjét, de az érdekeket lehetőség szerint egymáshoz kell igazítani. Elsődleges szempont az árvízvédelmi és természetvédelmi érdekek egyeztetése, és ehhez kell igazítani a gazdálkodói érdekeket. A hullámtéri területek előbbi szempontok szerinti hasznosítására legmegfelelőbb az extenzív gyepgazdálkodás, fás legelők, vizes élőhelyek kialakítása, az árvíz lefolyását nem akadályozó területeken pedig elsősorban a természetes növénytakaró, őshonos erdők fenntartása. Ez a hasznosítási struktúra csak megfelelő támogatás hozzárendelésével alakítható ki, illetve tartható fenn. Az Agrár-környezetvédelmi Program támogatásait kiválóan fel lehet használni az előző célok megvalósítására.

A Tisza-mente védelmi feladatainak megfelelő ellátása érdekében árvízi vésztározók kialakítása vált szükségessé a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének keretében. A mezőgazdasági ágazat jelentősége a létesítendő víztározók környezetében nem teszi lehetővé a mezőgazdasági tevékenység megszűntetését, a gazdálkodók számára a tározók területi kiterjedését figyelembe véve új, mezőgazdasági művelésbe vonható csereterületek nem állhatnak rendelkezésre. Az elárasztások tervezett gyakorisága (30 évente), a területek kultúrállapotban tartásának igénye sem teszi szükségessé a műveléssel való felhagyást. Az árvíz veszélyének kitett tározók esetében intenzív gazdálkodási módszerek termelési (elárasztás veszélye) és környezetvédelmi (vízbázisok védelme) kockázatának csökkentésére a tározók területén kísérleti jelleggel vízvisszatartáson alapuló hagyományos tájgazdálkodási rendszerek támogatott kialakítását tervezik. A birtokrendezés feladata a programban részt venni szándékozó gazdálkodók területének biztosítása és a tájgazdálkodásnak megfelelő területhasznosítás (erdősítés, vizes élőhely) kialakítása lehet a nagyobb művelési egységek kialakítása mellett.

Az árapasztók területén és a hullámtéren a rendezett állapotok kialakulásához olyan tulajdonosi- és földhasználói szerkezet szükséges, mely képes kezelni az árvízi elöntésekből származó kockázatot, és a területek extenzív hasznosítása mellett árvízvédelmi szempontból kedvező állapotokat alakít ki.

Ehhez a használat és a tulajdon közelítése, nagyobb művelési egységek kialakítása, olyan birtokrendezési program kidolgozása szükséges, mely gyors rendezést biztosít és kapcsolódik a táj- és földhasználat váltás megvalósításához a tulajdonviszonyok, a gazdálkodás, a természetvédelem és az árvízi védekezés érdekeinek összehangolásával.

A birtokrendezésnél figyelembe kell venni, hogy az árvízi kockázatnak kitett területek földhasználata a gazdálkodásban inkább kiegészítő jellegű, szervesen kell kapcsolódnia a gazdálkodás mentett oldalon folytatott fő tevékenységéhez. A hasznosítás feltételrendszere alapján kiemelkedő fontosságú a közös használati formák alkalmazása a területhasználatban. A gazdálkodás összehangolására, a területek hasznosítására, a vízgazdálkodás javítására, az infrastruktúra elemeinek karbantartására vízgazdálkodási, legeltetési társulások kialakítása indokolt.

Az árvízvédekezés szempontjainak megfelelő területhasznosítás elsődlegesen kultúrállapot kialakítását és fenntartását igényli. Lényegesen javíthatja a hullámtéri területek hasznosítási állapotát a területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások kifizetéséhez kötődő „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” és „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” előírásainak és a művelési ágnak megfelelő használat, hasznosítási kötelezettség ellenőrzése, megfelelő szankcionálása.

A hullámtéri területeken a művelési ágnak megfelelő kultúrállapot kialakítása és fenntartása mellett, árvízvédelmi szempontból jelentős beavatkozásnak tekinthető a művelési ág váltás előírása a lefolyás zavartalanságának biztosítására a műszaki tervezés által meghatározott hidraulikai folyosók területén. Ezeken a területeken általánosságban a gyephasznosítás kötelező jelleggel előírható, bár művelési ágként a szántóföldi hasznosítás fennmaradása sem zárható ki teljesen a védelmi cél szempontjából, azonban a rendszeres vízborítás ezeken az alacsonyan fekvő területeken gazdaságilag nem fenntartható. A művelési korlátozások által érintett területeken nem elsődleges szempont az állami tulajdonba vétel, birtokrendezéssel, földcserékkel is megvalósítható a szükséges hasznosítási mód.

Az árvizek zavartalan lefolyását a hullámtéren a lefolyási sáv (600-800 méter széles) szakasza biztosítja. Ezen a területen is jelentős feladat a lefolyást biztosító művelési ág kiválasztása, de a megfelelő területhasználatot a földhasználat racionalizálásával, az agrár-környezetvédelmi programok átlagos kifizetési szintnél magasabb mértékű ösztönzőin keresztül célszerű biztosítani.

A lefolyási sávon kívül, a szélesebb hullámtéri területek használatát a védelmi célok kevésbé befolyásolják, itt a vízbázis védelemből eredően azonban szintén az extenzív hasznosítás, a természetvédelmi területek, élőhelyek és védelmi zónák mezőgazdasági művelést korlátozó hatásai érvényesülnek. Az extenzív hasznosítás, művelési ág váltás birtokrendezéssel egybekötve elősegíti a gazdálkodók földhasznosításának racionalizálását, nagyobb méretű birtoktestek kialakítását (B).

Az agrárgazdasági prognózisok szerint a kedvezőtlen agroökológiai adottságú régiókban fennmaradó mezőgazdaság a hagyományokra épülő, a környezetvédelmet előtérbe helyező extenzív gazdálkodást fogja választani. Ilyen környezetben a termeléscentrikus helyett a tájcentrikus vízgazdálkodást kell megvalósítani. A mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmas vidékeken, lejtős, belvizes területeken, árterületeken vagy az árvízveszélynek kitett részeken fel kell hagyni a földműveléssel, és meg kell valósítani a termelési szerkezet átalakítását. Ilyen régiókban erdősítéssel, halastavak, víztározók létesítésével, rekreációs parkok kialakításával lehet elősegíteni a környezet megóvását, a táj lakosságmegtartó képességének javítását, új, az eddigieknél hatékonyabb gazdasági tevékenység létrehozását.

A területfejlesztésnek és a területhasználatnak alkalmazkodnia kell a folyók kívánatos nagyvízi levezetési feltételeihez és körülményeihez. Módosítani kell a hullámtéri területhasználatokat, a hullámtér korlátozottan bővíthető, s ezeknél ma már meghatározó szempontként kell figyelembe venni az ökológiai követelményeket. E módosítások kerete a magyar mezőgazdaság EU-konform átalakítása lehet. A mezőgazdasági területhasználatok jelentős átalakítását a vízgazdálkodási szempontokkal aktívan befolyásolni kell. A föld- és területhasználatok szabályozásánál a földtulajdon rendezési folyamataiban, a művelési ág változtatásának előmozdításában, az agrártámogatás rendszerében érvényre kell juttatni az árvízvédelmi fejlesztések gazdaságossági szempontjait. A településszerkezetet és a közlekedési utak hálózatát az árvízi levezetési viszonyoknak megfelelően kell alakítani (D).