Ugrás a tartalomhoz

Birtoktervezési és rendezési ismeretek 9., A tájrendezés szerepe a birtokfejlesztésben

Horoszné Gulyás Margit (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

9.5 Tájrendezés

9.5 Tájrendezés

A tájrendezés kifejezést az egyes szakterületek képviselői eltérő módon értelmezik. A tájrendező szakemberek – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – széles körű szintetizáló és a részletekre kiterjedő tervező, szervező munkát végeznek. A tájrendezést – egyik hazai megalapítójának, Mőcsényi Mihály professzornak a meghatározását idézve – „azon tevékenységek összességének tekintjük, amely a korszerű ökológiai és műszaki ismeretek, valamint esztétikai elvek érvényesítésével az emberi környezet olyan jellegű alakítását irányozza elő, amelynek eredményeképpen a táj élettani kondicionáló hatása, termőképessége, használati és vizuális értéke növekszik, a benne élő ember teljesítőképessége fokozódik, fiziológiai és vizuális-esztétikai eredetű életöröme kiteljesedik."

A tájrendezés viszonylag újnak minősülő tudományág hazánkban. Biológiai, műszaki és társadalomtudományi határtudományok szintézise. Ennek megfelelően a tájépítész feladata kettős: egyrészt össze kell hangolnia az egyes szakterületeken működő specialisták munkáit, másrészt sajátos tájrendezési tevékenységet kell kifejtenie, tájrendezési feladatokat kell megoldania. Úgy kell szintetizálnia, hogy a káros egyoldalúságok elháruljanak, a táj természeti és művi elemei, elemegyüttesei között olyan harmónia alakuljon ki, amely a tájban rejlő különféle értékek lehető legnagyobb mértékű hasznosulását eredményezi. Művelői között különböző szakterületek képviselői is megtalálhatók.

A mai értelemben használatos tájtervezés fogalomkörbe tartozó tevékenységek Európa iparilag fejlett országaiban az 1930-as években váltak ismertté. Lényegét tekintve azonban sokkal korábbi keletű, hiszen az emberi tevékenység a mindenkori környezet, a táj – közvetett vagy közvetlen – alakításával, „rendezésével” függ össze. A területi vonatkozású fejlesztés elképzelhetetlen a természeti adottságok figyelembevétele nélkül. A települést bővítő, a termesztést hatékonyabbá tevő, a mocsarakat, a vízfolyásokat szabályozó, a lejtőket teraszoló, az utakat, a vasutakat, a csatornákat építő ösztönös vagy tudatos tevékenység mind-mind a táj alakítását jelenti. Tájrendezésnek viszont a valamilyen cél érvényesítéséért végzett tudatos tervezői-megvalósítói tevékenységet tekintjük.

Összegzésként megállapítható, hogy a tájrendezési tevékenység az anyagi, az esztétikai értékek megtartására, a termelőeszközök fejlődésével növekvő lehetőségek feltárására és megvalósítására irányul. A tájrendezés összetett és sokoldalú szintetizáló munka. A tájrendezés az ökológiai, a műszaki, az ökonómiai ismeretek és az esztétikai elvek alapján az emberi környezet, a táj alakítását jelenti annak érdekében, hogy a táj élettani kondicionáló hatása, termelőképessége, használati és vizuális értéke növekedjék (Csemez, 1996).

9.5.1 Tájrendezési terv

A tájrendező munkája szerteágazó. Feladatai közé tartozik tájrendezési tanulmányok, tanulmánytervek, tervek kidolgozása, területrendezési tervek szakági munkarészeinek, továbbá környezeti hatástanulmányok, illetve azok táj munkarészeinek készítése.

A tájrendezési tanulmányok, tervek a legeltérőbb feladatok megoldásához készülnek: nagy beruházásokkal érintett térségekre, bányatavak többcélú hasznosítására, természetvédelmi védettség alatt álló területekre, rombolt felületek rekultiválására, felhagyott bányák rendezésére, vonalas létesítmények és egyéb művi elemegyüttesek tájba-illesztésére, tájegységek üdülési fejlesztésére, tájvédelmi, tájképvédelmi céllal hulladék-lerakóhelyek rendezett deponálására, meddőhányók, zagyterek megkötésére, "volt zártkertek" rendezésére, mezővédő fásítások, tájfásítások kialakítására, komplex talajvédelemre, tájértékelési módszerek kidolgozására. A felsorolás terjedelmes és folytatható lenne a feladat jellege, illetve az érintett felület nagysága szerint.

A tájrendezési folyamat a cél megfogalmazásával kezdődik. Koncepció, terv és megvalósítás, valamint állandó ellenőrzés és fenntartás a további állomások. A folyamatban vannak rövidebb idő alatt megvalósítható feladatok és vannak akár évtizedig elhúzódóak. A meghatározó a tájrendezési elvek érvényesítése, azaz elsődleges a szándék, a szemlélet. A megvalósítás időigénye másodlagos, ám vannak feladatok, amelyeket azonnal meg kell valósítani, nem tűrnek halasztást elodázást. Nyilvánvalóan vannak olyan feladatok is, amelyeket csak évtizedek alatt lehet megoldani.

A tájrendezési terv alapos tájkutatáson alapul. A tájkutatás az adott terület természeti és művi elemeinek, elemegyütteseinek, úgyszintén társadalmi adottságainak feltárását jelenti. A tájkutatás során a táji adottságoknak, a tájszerkezetnek, a térség gazdaságföldrajzi helyzetének, a munkaerő ellátottságnak, a piaci lehetőségeknek, a közlekedési viszonyoknak, a nyersanyag készleteknek, a környezeti ártalmaknak stb. megismerésére kerül sor. Az általános tájékozódás a megismerés első mozzanata, amely az esetleges tervezési és termelési célokat egyaránt szolgálja. Végső soron a tájkutatás a tájrendezési terv valamennyi fázisát végigkíséri, mert minden javaslat új és újabb elemet jelent, amelynek vizsgálatát el kell végezni.

A tájrendezési tervnek a bioszféra adottságokra alapuló hányada az ökológiai tájkutatás alapján, azaz tájökológiai módszerek alkalmazásával készül. A tájökológia olyan biotikusan orientált munkamódszer, amely a tájban végbemenő komplex hatásmechanizmusok feltárására irányul. A tájökológiai vizsgálatok a tájháztartás egészére kiterjedők és tájrendezési szempontból nagy jelentőségűek.

A tájrendezési terv fő részei a koncepció, a tájvizsgálat, a tájértékelés és végül a tájrendezési terv.

A koncepció (vagy program) a tájrendezési terv készítésének célját, lehetőségeit, illetve feltételeit tartalmazó munkarész. A koncepcióban ki kell továbbá térni a tájfejlesztés várható hatásaira, a tájháztartásban várható következmények megbecsülésére, a megvalósítás előnyének, jelentőségének kifejtésére.

A koncepció, a prekoncepció többnyire a megbízó tájékoztatására készülő, leginkább a beruházási programhoz hasonlítható munkarész. Program készítésére az utóbbi időben egyre ritkábban kerül sor.

A tájrendezési terv a táj komplex fejlesztése céljából a tájanalízis adatainak és a tájértékelési eljárással megalapozott ismérveknek felhasználásával készül. A tájökológiai szemléletű terv ennek megfelelően magában foglalja:

  • a többcélú tájhasznosítás lehetőségeire,

  • a környezeti ártalmak megszüntetésére,

  • az egységes zöldfelületi rendszer kialakítására,

  • a települések fejlesztésére,

  • a technika infrastruktúra bővítésére,

  • a művelési ág változtatásokra,

  • a védett területek (természetvédelmi, vízvédelmi, bányavédelmi, tájvédelmi stb.) fenntartására és "fejlesztésére",

  • a bányászati tevékenység következtében rombolt felületek újrahasznosítására,

  • az ártalommentes hulladék-elhelyezésre,

  • a mezőgazdasági területrendezésre,

  • az üdülőtájak fejlesztésére,

  • a művi létesítmények tájba-illesztésére vonatkozó javaslatokat (Csemez, 1996).