Ugrás a tartalomhoz

Fotointerpretáció és távérzékelés 2., Felvevőrendszerek

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.2 Felvevőrendszerek

2.2 Felvevőrendszerek

A távérzékelés során a vizsgált tárgyról visszavert vagy általa kibocsátott energiát többféle módon lehet érzékelni és rögzíteni. A fent bemutatott különböző hullámhossz-tartományokban eltérő törvényszerűségek érvényesülnek és ezért különböző műszereket, érzékelőket kell használni a jobb, megbízhatóbb eredmények elérése érdekében. A 0,38 - 0,9 μm között fotografikus és elektronikus képfelvevő rendszerekkel is készíthetők felvételek. A 0,9 μm-nél nagyobb hullámhosszakra a fényképészeti filmek nem érzékenyek, ezért az adatrögzítés elektronikus eszközökkel történik. Fényképezéskor a visszavert elektromágneses energiát egy előre meghatározott hullámhossz tartományra érzékenyített filmre rögzítjük. Az érkező energia a film fényérzékeny rétegén kémiai reakciót vált ki. Ennek eredményét, a képet fotólaboratóriumi eljárások során jelenítik meg. A kép tónusát vagy színskáláját, a részletgazdagságát, a kép minőségét az érzékenyített réteg tulajdonságai és az alkalmazott előhívási technológia együttesen határozzák meg. A fényképezési eljárás gyors, megbízható, objektív információgyűjtési módszer, viszonylag egyszerű és olcsó. További előnye jelentős térbeli felbontása.

Az elektronikus szenzorok a beérkező elektromágneses energiát elektromos jelekké alakítják át, mint pl. a videokamera. Ezek a felvevők az előzőkhöz képest bonyolultabbak és drágábbak, viszont érzékenységük szélesebb spektrális tartományra terjed ki és közvetlen elektronikus adatátvitelt is biztosítanak.

A felvevőrendszereket többféleképpen osztályozhatjuk. Az optikai sávban működő felvevők lényegében két típusba sorolhatók:

  • fényképező típusú rendszerek

  • digitális pásztázó letapogatók