Ugrás a tartalomhoz

Fotointerpretáció és távérzékelés 2., Felvevőrendszerek

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

2.6 A távérzékelési felvevő rendszerek fontosabb jellemzői

2.6 A távérzékelési felvevő rendszerek fontosabb jellemzői

A távérzékelési felvevő rendszerek értékeléséhez, a felvételek kiválasztásához, a különböző alkalmazásokhoz alap információt és segítséget a szenzorok i jellemzői nyújtanak. A gyakorlati jellemzők összefüggésben vannak egymással, így fontossági sorrendet nem lehet felállítani. A felvételek összehasonlításánál, a feladat hatékony megoldása érdekében együttesen kell vizsgálni azokat.

  1. Spektrális felbontás. A műholdas szenzorok spektrális felbontása kifejezi a felvételi sávszámát, egy-egy sáv szélességét és az átfogott elektromágneses spektrum tartományát. Nagy spektrális felbontás mellett – több sáv, szűk sávszélesség – pontosabb spektrális mérés lehetséges egy adott felszínre, vagy tárgyra vonatkozóan, mint egy szélesebb spektrális tartományban. Azonban a sávszűkítésnél figyelembe kell venni, hogy a berendezések, változatlan terepi felbontás esetén, alacsonyabb energiaszintet érzékelnek, ezért csökkenni fog a rendszer radiometriai felbontása. A távérzékelésen alapuló feladatok megoldásához szükséges felvételek kiválasztásánál össze kell vetni a vizsgált jelenség spektrális tulajdonságait a felvevők sávjaival.

  2. Térbeli felbontás és a felvétel által lefedett földfelszíndarab mérete. A térbeli felbontás az elemi földi pixel méretét, vagyis a legkisebb ábrázolt területnek a méretét jelenti, és összefüggésben van a felvétel által lefedett földfelszíndarab méretével. A szenzorok tervezésénél - a működtetés céljától függően – figyelembe veszik a két adat összefüggését. Minél kisebb a pixel mérete, annál több adatot kell kezelni egy terület lefedésekor, és így ritkábban kerülhet sor az újabb fedésre. Például az időjárás előrejelzésben a meteorológiai műholdak kis felbontás mellett (1-5 km) nagy területekről, nagy gyakoriságú (20-30 percenként) felvételezést végeznek. Itt a fő szempont nem a terepi részletek visszaadása, hanem a napi folyamatok minél részletesebb vizsgálata. A megújuló erőforrások vizsgálata viszonylag nagy spektrális és térbeli felbontás mellett néhány naptól 18 napig terjedő ismételt területi fedést igényel. Ide tartoznak, pl. a LANDSAT és a SPOT műholdak felvevői. Térképészeti alkalmazásnál legfontosabb a terepi felbontóképesség, a fölfelszíni geometriai részletek minél pontosabb leképezése, visszaadása. A szükséges terepi felbontási igényt a feladat szabja meg, a vizsgált átlagos felszíni elemek és a földi pixel méretének aránya alapján.

  3. Radiometriai felbontás. Egy adott pixel intenzitása geometriailag meghatározott földi területelemről a felvevőbe érkező energiát tükrözi. A felvevő egy-egy sávjában a beérkező elektromágneses energia minimális és maximális értékei közötti intervallumot egyenlő részekre osztják. Így különböző radiometriai felbontású képek keletkeznek. Például LANDSAT MSS 64, LANDSAT TM és SPOT felvételekre 256 intenzitási lépcsőfok jellemző.

  4. Időbeli felbontás. A visszatérési idő vagy időbeli felbontás azt az időtartamot jelenti, amely egy adott földrajzi hely két egymást követő megfigyelése között eltelik. Az űr- és a légifelvételeket leggyakrabban jelenségek és folyamatok időbeli nyomonkövetésére használjuk. A folyamatoknak jellegzetes saját időrendszerük van. Egyes környezeti változások időben rendkívül gyorsan játszódnak le, pl. a meteorológiai jelenségek, katasztrófák bekövetkezése. Ezért ezek a megfigyelések a lehető legrövidebb visszatérést igénylik. A haszonnövények növekedése, az erózió terjedésének vizsgálata más és más gyakoriságú felvételeket igényelnek.