Ugrás a tartalomhoz

Fotointerpretáció és távérzékelés 6., A távérzékelés alkalmazási területeinek áttekintése

Verőné Wojtaszek Malgorzata (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

6.2 A távérzékelés alkalmazási lehetőségek

6.2 A távérzékelés alkalmazási lehetőségek

A távérzékelés, mint az adatnyerési módszerek és eszközök rendszere, valamint az adatok kiértékelésének technológiája az első műholdak megjelenésétől a mai napig gyors ütemben fejlődik. Az alkalmazása szinte minden területre kiterjed, és egyre nélkülözhetetlenebbé válik. Országok, földrészek biztonságát segíti elő, többek között a meteorológiai előrejelzésben, a tengeri hajózás, halászat támogatása területén, valamint természetes és emberi tevékenység által kiváltott környezeti katasztrófák megfigyelésében, felmérésében. Több évtizedes kísérleteknek és gyakorlati alkalmazásnak az eredményei bizonyítják, hogy a távérzékelés a leghatékonyabb eszköz a természeti erőforrások felmérésében és változásainak nyomon követésben. Az időbeli változások vizsgálatában nagyon fontos, hogy az adatok rendszeresen, azonos geometriai, radiometriai és spektrális jellemzőkkel készülnek. Más adatgyűjtési módszerekkel összehasonlítva a távérzékelésre olyan tulajdonságok jellemzők, melyeknek köszönhetően a távérzékelést egyre több területen eredményesen alkalmazzák, azt is mondhatjuk, hogy a távérzékelés nélkülözhetetlen a XXI században. Ezek a tulajdonságok a következőkben foglalhatók össze:

  • A távérzékelés homogén adatrendszert biztosít. Egy távérzékelő szenzor gyorsan, pillanatszerűen, időben állandó technikával készít felvételeket nagy kiterjedésű területekről, így a megfigyelt földfelszín állapotának eltéréseit és az esetleges környezeti hatásokat mutatja. A napszinkron pályán mozgó műholdak egy adott terület fölé mindig azonos helyi időben térnek vissza. Minden elemi földfelszíndarabról érkező energia mennyiség rögzítése nem egyedi, esetleg szubjektív döntések alapján keletkező mérést jelent. Az adatok egységes rendszert képeznek és az adatok homogenitása nem csak egy adott terület vagy egy ország területére jellemző, hanem globális szinten is. Ez különösen fontos kontinentális jellegű problémák - pl. környezetvédelem - kezelésében.

  • Jó térbeli, időbeli mintavételezésű adatrendszert szolgáltat. A távérzékelő pásztázó rendszerek a szenzor terepi felbontásának megfelelően pixelenként rögzítik az adatokat, így egy felvétel sűrű szabályos rácshálózatban történő mérésnek fogható fel. A multispektrális szenzorok esetén minden pixelhez annyi adat tartozik, ahány sávban működik a szenzor, vagyis a földfelszín ugyanazon kockájáról nem egyetlen kép, hanem képek sorozata készül. A mérések pontosan tervezhető visszatérő időszakonként, azonos helyi időben megismételhetők.

  • Gyors adatgyűjtés, ami naprakészséget biztosít. Az állandó pályán keringő műholdak – a technikai adottságoktól függően – a Föld teljes területéről néhány nap alatt képesek felvételeket készíteni. Egyes esetekben földi irányítással – egy adott területről – a visszatérési időnél rövidebb időközzel megismételhető a felvételezés. Az adatok néhány napon belül a felhasználónál lehetnek. A légifelvételek vagy videokamerás felvételezés eredménye még gyorsabban eljuthat a felhasználóhoz. Ez nagyon fontos a gyors lefutású folyamatok vizsgálatában, mint pl. környezeti katasztrófáknál.

  • Olcsó és automatizálható adatnyerés. Az erőforrás-kutató műholdfelvételek nagy területről (pl. LANDSAT 34 000 km2, SPOT 3600 - 4800 km2) nyújtanak információt. Ennek következtében az űrfelvételek rendkívül kedvező, megközelíthetően pár Ft/ha fajlagos költségen beszerezhetők. A légifényképezés esetén egy felvétel kisebb területet fedi le, így a fajlagos költség valamennyivel nagyobb lesz (néhány száz Ft/ha). A távérzékelés, mint adat nyerés alacsony fajlagos költsége mellett jóval kevesebb munkaráfordítást igényel, mint amennyi a hagyományos terepi felmérésekhez szükséges. Az adatmennyiséget nézve, mind az űr-, mind a légifelvételek esetén a fajlagos költség jóval kisebb és előállításuk kevesebb munkával jár, mint pl. egy terepi adat-felvételezés.

  • A digitális felvételek számítógéppel feldolgozhatók. A távérzékelt felvételeken a tematikus tartalom meghatározása jelentős szakértelmet és speciális képfeldolgozási rendszerek alkalmazását igényli. A távérzékelés kezdeti szakaszában ez nehézséget jelentett a felvételek kiértékelésében és alkalmazásában. A múlt század végén a számítástechnika fejlődése következtében a számítógépek használata mindennapossá vált. A számítástechnika lehetővé teszi a digitális felvételek objektív, hatékony feldolgozását. A digitális képeket és a kiértékelés eredményeit közvetlenül térinformatikai rendszerbe integrálhatjuk. A számítógépes feldolgozás adja meg a távérzékelés hatékony gyakorlati alkalmazhatóságának lehetőségét.

A távérzékelés hátrányaként a kiértékelésben rejlő nehézségeket kell megemlítenünk. A felvételeken a tematikus tartalom meghatározása jelentős szakértelmet és speciális képfeldolgozási rendszerek alkalmazását igényli. A tematikus tartalom meghatározásának pontossága, megbízhatósága rendkívül sok tényezőtől függ.

A távérzékelés korszerű, hatékony eszköz a megújuló és nem megújuló természeti erőforrások megfigyelésében, folyamatainak nyomon követésében. A megújuló természeti erőforrások területén a legjelentősebb alkalmazási területek a következők:

  • mezőgazdaság

  • meteorológia

  • erdőgazdálkodás

  • vízgazdálkodás

  • tengerek, óceánok megfigyelése, a halászat, hajózás segítése

  • környezetgazdálkodás

  • környezetvédelem

  • földhasználat, területgazdálkodás, városfejlesztés

A távérzékelési adatok különböző alkalmazásait hazai és nemzetközi projektek eredményei alapján ismertetjük. A nemzetközi és a hazai távérzékelési alkalmazások és kutatás-fejlesztési eredmények teljes körű áttekintésére a jegyzet keretein belül nincs mód.

6.2.1 A távérzékelés térképészeti alkalmazásai

A világ majdnem minden országában a nemzeti térképész szolgálatoknak az a célja, hogy meghatározott méretarányú és pontosságú térképekkel teljesen lefedjék országuk területét. A nyomtatott térkép előállításának analóg technológiája komoly eszközberuházást és szakképzettséget igényelt. A térkép előállításához szükséges adatszerzés idő- és munkaigényes. A földfelszín nehezen megközelíthető részéről a megfelelő adatok hiánya miatt nem is készültek alaptérképek. A szilárd földfelszínnek csak a feléről létezik 1 : 50 000 és negyedéről 1 : 25 000 méretarányú topográfiai térkép. A fejlődő országokban a térképek hiánya, a fejlett országokban a lassú felújítási ütem jelent problémát.

Az utóbbi néhány évtized során bekövetkezett számítástechnikai fejlődés, valamint a térinformatikai módszerek elterjedése gyökeresen megváltoztatták a térképészeti technológiát. A digitális technológia bevezetése nemcsak a topográfiai térképezés hatékonyságát növelte, de a hagyományos technoló-giával nehezen megvalósítható műveletek kivitelezését is megkönnyítette (pl. a domborzat-árnyékolás, vagy fokozatnélküli színátmenetes térképek előállítása). A technológia váltásával a térképészet számára teljesen új mód-szerek és lehetőségek is kialakultak, mint pl.: a különféle interpolációs módsze-rek alkalmazása, a zoomolás, 3D-s megjelenítés, stb. (6-1. ábra).

A térképészet fejlődését meghatározó tényező - az adatkezelés és megjelenítés változásai mellett – a távérzékelés, mint új adatgyűjtési lehetőség és a GPS (a globális helymeghatározó rendszerek) megjelenése volt. A térképészetben a légifényképeket az első világháború óta alkalmazzák sikeresen. Az űrtechnika és a mesterséges holdakra telepített távérzékelő eszközökkel végzett adat-gyűjtési technológia fejlődése komoly eredményeket hozott az eltelt, alig több mint 3 évtized alatt. A kezdeti vi-szonylag kicsi felbontástól (LANDSAT MSS: 80 m), felbontástól elju-tottunk a ma már kereskedelmi forgalomban is hozzáférhető 1 m-es felbontású felvétele-kig. Az észlelt spektrumtartomány is jelentős mértékben kiszé-le-se-dett.

Az űrfelvételek egységes technikával készülnek, rendszeresen ismétlődnek, a hagyományos adatnyerési módszerekhez képest gyorsabban és kisebb költséggel biztosítják az adatokat. Így fontos eszközt jelentenek a topográfiai és más tematikus térképezés számára mind a térképkészítés, mind térképfelújítás terén. A távérzékelési adatok ilyen jellegű alkalmazása azonban nem pótolhatja teljesen a hagyományos mérési eljárásokat. Az űrfelvételeken a topográfiai térkép elemei közül nem mindegyik azonosítható és lehatárolható. Természetesen ez a felvétel felbontásától és a térképezés méretarányától függ. Egy adott méretarányú térkép felújításához általában kisebb felbontású felvételek is elegendők, mint egy új térkép elkészítéséhez. A felvétel felbontása és az elérhető méretarány kapcsolatát a 6-1. táblázat mutatja.

6-1. ábra Digitális térképezés. Forrás: http://www.flexiton.hu/index.php?id=576-1. Táblázat A távérzékeléssel nyert felvétel felbontása és a térképezés során elérhető méretarány kapcsolata. Forrás: Almár I. et all 1996. Winkler P. 1997.

Felvételi

pixelméret (m)

Méretarány

térképezés felújítás

Tipikus szenzor

80

1 : 250 000

1 : 100 000

Landsat MSS

30, 20

1 : 100 000

1 : 50 000

Landsat TM, SPOT XS

10

1 : 25 000–1:50 000

1 : 25 000

SPOT Xi, P

5

1 : 25 000

1 : 10 000

SPOT P, IRS

< 5

1 : 10 000

1 : 10 000

IKONOS, QuickBird

< 1

1 : 5 000-1 : 1 000

1 : 5 000- : 1 000

QuickBird, légifelvételek

Az egyes erőforrás kutató műholdak érzékelőit sztereo-felvételek készítésére is tervezték. Ennek egy tipikus példája a SPOT műhold sorozat. A SPOT felvevő berendezései az optikai rendszereinek földi irányítással 27°-kal jobbra és balra (lásd: 2.2.2. fejezet), a műhold haladási irányára merőlegesen mozgathatók. Ez a technikai megoldás lehetőséget biztosít sztereo képek készítésére. A sztereo képpárok a térbeli feldolgozáshoz használhatók. A SPOT pankromatikus felvételekből 5-10 méteres síkbeli pontosság érhető el. A hasonló magassági pontosság elérése azonban attól függ, hogy sikerült-e megfelelő sztereó felvételt (nem túl nagy időbeli különbség) felvételt készíteni. Az egyidejűség miatt nagy a jelentőségük az azonos pályáról sztereóképet készítő szenzoroknak. A SPOT-5 műholdon működő HRS felvevő az oldalra tekintés lehetősége mellett egyetlen pályáról is képes sztereo képpárt készíteni: az egyik felvétel az előre néző szenzorral, a másik a hátra tekintő szenzorral készül (lásd: FIO2 modul). A HRS által készített pankromatikus, 5 m felbontású sztereo-felvételekből automatikus feldolgozással digitális felület modelleket (SPOT-R3D) állítanak elő.

A nagy pontossággal korrigált űrfelvételek számos különböző célú tematikus térkép alapanyagai. Az űrtérképeket (nagy pontossággal korrigált űrfelvételeket) több szakterületen alkalmazzák, pl. a geológia, az erdészet, a regionális tervezés, a földhasznosítás, a mezőgazdaság, a környezetgazdálkodás terén.

A térképészetben kiemelt fontosságúak a radarfelvételek. Fejlesztésük kezdetben főleg katonai célokat szolgálta, de hatékony eszköznek bizonyultak a természeti erőforrások kutatásában is. A radarfelvételeknek nagy jelentősége van a gyakran felhővel borított területek térképezése szempontjából. A radar rendszereket (szinte) időjárási-független módon lehet alkalmazni és éjjel is készíthetnek felvételeket. A radar első nagyszabású térképészeti alkalmazását 1967-ben a „Panama radar térképezés projekt” jelentette. Ennek során kb. 20 000 km2-es területről, melyről az állandó felhőborítás miatt addig nem készült se légi, se űrfelvétel, valamint részletes térkép sem, radarral sikerült felvételeket készíteni, melyeket mozaikszerűen illesztettek össze.

1971-ben A „Radam Project” (Radam – Radar of the Amazon) az Amazonas vízgyűjtőjének és Brazília északkeleti tartományainak kutatására irányult. Az öt évig tartó kutatás alatt radarképek segítségével mintegy 8.5 millió km2 területet fedtek le. A radarképek alapján geológiai elemzéseket, az erdőállomány becslését, a szállítási utak térképezését, valamint érclelőhelyek feltárását végezték. A projekt további eredménye egyes folyók addig ismeretlen eredetének és ismeretlen vulkáni kúpoknak a felderítése volt.

A képalkotó radarok a felderítési és térképészeti alkalmazásuk mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a földfelszín topográfiai felmérésében, a digitális domborzat- és digitális felszínmodellezésben. 2000 februárjában, globális felmérési program (Shuttle Radar Topographic Mapping, lásd: FOI2 modul) keretében az Endeavour űrsikló fedélzetén elhelyezett radarfelvevők alkalmazásával – 11 nap alatt végigpásztázták a Föld felszínének nagy részét, létrehozva ezzel az eddigi legteljesebb, közel globális, nagyfelbontású magassági adatbázist. Az SRTM program eredményeként a Föld kontinentális területeinek döntő többségére 30 méter pontosságú digitális domborzatmodell áll rendelkezésre. Az SRTM domborzati adatok példája a 6-2. ábrán látható.

Az elmúlt években egyre bővült a műholdak felvételezési tárháza mind a felbontás, mind a szolgáltatott termékek vonatkozásában. A távérzékelési adatok széles körű alkalmazásának egyik feltétele az űrfelvételek gyors, automatikus feldolgozási lehetősége. Az űrfelvételekből automatikus feldolgozással nyerhető digitális ortofotó előállításához szükséges megfelelő minőségű, egységes feldolgozási pontosságot biztosító domborzatmodell - globális szinten is – a következő két távérzékelési adatokból nyerhető:

  • az SRTM un. C-sávú adatbázis, mely az interneten bárki számára elérhető,

  • kereskedelmi forgalomban kapható SPOT-R3D termékek.

Mind a két forrásból származtatott digitális felületmodell minőségét ellenőrizték a FÖMI-ben a magyarországi nagyfelbontású domborzatmodell alapján. Az ellenőrzést az EU mezőgazdasági támogatások távérzékelési ellenőrzésének technológiájáért felelős Egyesített Kutató Központ (JRC: Joint Research Center) megbízásából végezték. A magyarországi tesztterületen végzett összehasonlító vizsgálatok során kapott eredmények azt mutatják, hogy mindkét adatbázis - az adott területre vonatkozó vetületi és dátum transzformáció elvégzése után - alkalmazható a nagyfelbontású űrfelvételek digitális ortofotóvá történő átalakításához (Winkler P. et all, 2006).

6-2. ábra Az SRTM 90 m-es domborzati adatok a Mátra példáján. Forrás: http://www.kutyu.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=721&Itemid=50

Magyarország Digitális Ortofotó Programja (MADOP)

Magyarország modernizációs programja keretében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztálya támogatásával és a FÖMI irányításával 2000-ben elindult a Magyarország Digitális Ortofotó Programja (MADOP). A MADOP három egymással összefüggő területet érintett:

  1. Magyarország teljes területéről 1:30 000 méretarányú légifelvétel készítése

  2. 5 m x 5 m rácsméretű, 1 m magassági pontosságú digitális domborzatmodell előállítása

  3. fentiek alapján 1:10 000 méretaránynak megfelelő digitális ortofotó előállítása

A felvételi méretarány kiválasztásánál a légifényképezés és a fotogrammetria feldolgozási gazdaságossági szempontjait vettek figyelembe. A felvételek számát, a légifényképezési időt és a terepi felbontást mérlegelve az 1:30 000 méretarányú fényképezés mellett döntöttek. Ez a méretarány az egész országot lefedő, gazdaságosan előállítható és kezelhető, többcélúan felhasználható adatokat biztosít.

2000-ben három hónap alatt sikeresen végrehajtották az ország teljes területének légifényképezését és ezt követően a felvételeket szkenneléssel digitálissá alakítottak át. A légifényképezésre vonatkozó adatok 6-2. táblázatban találhatók. 2000-ben készült légifelvételek példáját 6-3. ábra mutatja.

6.1. táblázat - 6-2. Táblázat FÖMI-ben archivált felvételek száma, Forrás: http://www.otk.hu/cd03/3szek/WinklerP%C3%A9ter.htm#top

 

Ismétlések száma

Összes felvételi álláspont

Digitális

kép

Színes diapozitív

Színes kontakt másolat

1x

2x

3x

4x

Felvételi álláspontok száma

 

5884

 

719

 

32

 

7

 

6642

 

 

 

3321

Ismétlésekkel együtt

5884

1438

96

28

 

7446 db

 

 

FÖMI-nek átadott összesen:

 

 

 

 

 

6667 db

 

7446 db

 

3321 db


A légifényképezéssel párhuzamosan elindult az ország teljes területét lefedő 4098 db 1:10 000 méretarányú analóg topográfiai térkép színes nyomatainak és a domborzatot, vízrajzot és síkrajzot tartalmazó fedvények Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszerbe transzformált raszteres állományainak a létrehozása. Az analóg térképek elkészítése eredetileg mintegy 30 évet vett igénybe (1970 – 2000). Az átalakítást egy év alatt sikerült elvégezni. A vektorizált domborzati fedvények alapján előállították az 5 m x 5 m rácssűrűségű, az országot lefedő Digitális Domborzat Modellt (DDM) ugyancsak EOV vetületben.

6-3. ábra 2000-ben készült légifelvételek példája. Forrás: www.fomi.hu

A digitális ortofotók előállítási technológiáját három fő részre oszthatjuk: 

  • a légifelvételek abszolút tájékozási elemeinek meghatározása sugárnyaláb légiháromszögelési eljárással

  • a digitális domborzat modell előállítása

  • a képek transzformálása EOV vetületű ortofotó formátumba

A FÖMI az ország teljes területét lefedő 6667 db légifelvétel légiháromszögelését kezdetben analitikus eljárással (Cartohansa), az eredeti színes diapozitívok felhasználásával, majd digitális eljárással (Eurosense) két év alatt végezte el. Az eredeti légifelvételek geometriai illesztésének pontossága ± 0.20 – 0.25 m vízszintes koordináta középhibával jellemezhető (az egész ország területére).  

A meglévő topográfiai térképek szintvonalainak és egyéb domborzati elemeinek vektorizálásával előállított DDM megbízhatósága átlagosan ± 0.70 m az egész ország területére nézve. A fenti módszerekkel meghatározott adatok egyidejű felhasználásával az előállított digitális ortofotókat ± 0.60 m koordinátahibával jellemezhetjük. Az egyszerűen olvasható, mindenki számára sokféle információt nyújtó digitális ortofotó egységes térinformatikai alapot képez a különböző felhasználói területek számára.

A 2005. évben megismételték az ország teljes területének légifényképezését. A felvételek műszaki jellemzői azonosak voltak a 2000. évben készült felvételek paramétereivel. A 2000-ben és 2005-ben készült légifényképek - GPS alkalmazásával - azonos felvételi álláspontokról készültek, ezért a felvételek elhelyezkedése megegyezik (6-4. ábra). A képen sötétebb szürke árnyalat jelöli a 2000. évi, világosabb szürke pedig a 2005. évi felvételek középpontjait.

6-4. ábra A 2000-ben és 2005-ben készült légifényképek felvételi álláspontjai (felső térkép); a 2005-ben készült felvételek dátum szerinti eloszlása (alsó térkép). Forrás: www.fomi.hu

A lézeres alapú távérzékelés térképészeti alkalmazásai külön fejezetben kerülnek bemutatására.

6.2.2 A távérzékelés hidrológiai alkalmazásai

A hidrológia tágabb értelemben a Föld szárazföldi vizeinek, valamint a világóceán és tengerek tudománya. A szárazföldi vizek természetüknél fogva szoros kapcsolatban vannak a felszín más összetevőivel és a felszín használatával. A távérzékelés a hidrológiai jelenségeknek és azok térbeli eloszlásának nagyon látványos és összefoglaló képét adja. Egyes jelenségek és összefüggések nem is észlelhetők más forrásból származó adatok alapján (6-5. ábra). A távérzékeléssel történő felmérés pontossága, megbízhatósága, objektivitása és részletessége mellett a nagy területi átfogás és az adatnyerés gyorsasága területén is felülmúlja a többi adatnyerési eljárást.

6-5. ábra Bioszféra a világűrből. Forrás: http://mkcommunists.files.wordpress.com/2009/03/our

6.2.2.1 A távérzékelés szerepe a tengerek és az óceánok monitoringjában

A szárazföldi erőforrások kutatása mellett alapfontosságú a tengerek és óceánok vizsgálata, hiszen bolygónk felszínének csaknem háromnegyedét víz borítja. Az emberek számára az óceánok évezredek óta fontosak, de jelenleg egyre nagyobb szerepet töltenek be, mint élelmiszer-lelőhely és ásvány- valamint energiaforrás. Az óceánok nemcsak élelmiszer-lelőhelyként és biofizikai erőforrásként funkcionálnak, hanem a világ árúszállításának jelentős része is rajtuk bonyolódik. A hatalmas mennyiségű víz állandó mozgása számottevő hatást fejt ki az éghajlat alakulására, így a Föld klimatológiai viszonyainak legjelentősebb alkotója és befolyásoló tényezője is egyben. A tengerek és óceánok kutatása a víz felszínének, a partvidéknek, a mélységében lezajló jelenségeknek és a légköri folyamatoknak a vizsgálatára terjed ki.

Ha egy űrhajó fedélzetéről lepillantanánk a Földre, bolygónkat – a víz jelenléte és a légkör hatása miatt - kékes árnyalatban látnánk. A nyílt vízfelszínek optikai tulajdonságait alapvetően a fitoplanktonban lévő klorofill koncentráció határozza meg. A fotoszintézis során a klorofill erősen abszorbeálja a látható spektrum kék és vörös komponensét, így a fitoplankton feldúsulásával a víz színe mélykékről zöldre változik (6-6. ábra). A tengerek és óceánok színe távérzékeléssel (látható és közeli-infravörös tartományban) jól vizsgálható (SeaWiFS, MODIS, IRS-P4 (Oceansat), OCM (Ocean Colour Monitor). A felvételeken a víz színének változásai összefüggésben vannak a tengeri fitoplankton mennyiségével és típusával, a vízben leülepedő hordalékkal és szennyeződéssel. Egyes beltengerekben az időszakos klorofill-a növekedés környezeti problémákat jelez (Almár I. et all, 1996). Ezek az adatok tovább használhatók a szén globális körforgalmának (karbon ciklus), valamint az óceánok és a légköri gázok közötti kicserélődés vizsgálatában.

6-6. ábra A planktonok elszaporodásával járó tengervíz színváltozása (2004. december 06, SeaWiFS). Forrás: science.hq.nasa.gov/oceans/living/sensing.html

Az óceánokra és a partvidékre vonatkozó távérzékelési alkalmazások fontos része az óceáni alakzatok azonosítása és vizsgálata. Ide tartozik az áramlatok (pl. Golf-áramlat), regionális keringési áramlások (pl. El Nino), a mélyből feltörő áramlások, a függőleges irányú vízmozgás, a vízhőmérséklet monitoring, az örvények, a hullámok mérete és az ezekkel kapcsolatos adatszolgáltatás, beleértve a kedvezőtlen jelenség előrejelzését. Az ilyen jellegű műholdas adatokat a tengeri halászat is hasznosíthatja. Egyes halfajok kedvelik a mélyből feláramló, alacsonyabb hőmérsékletű és planktonban gazdag vizeket.

Az óceán kutató műholdak a képalkotó szenzorok mellett magasságmérőkkel (altiméter) és más, pl. a légkör állapotát mérő műszerekkel is fel vannak szerelve. A mikrohullámú magasságmérővel az óceánfelszín topográfiája vizsgálható. A vízfelszín bár erősen tompítva, de tükrözi az aljzat domborzati változásait. A 10 méter nagyságrendű vízfelszín változások 2 cm pontossággal mérhetők. A teljesen tiszta tengerparti vizek esetében a látható sávban készült felvételekkel mérhető a vízmélység. Ezek az adatok felhasználhatók a hajózási térképek pontosításában is. Hasonló célra használhatók az apály és a dagály időszakában készült multitemporális radar képek, melyek jól mutatják a sekély iszap- és homokpadokat. Az egyes országok a víz függőleges (apály-dagály) mozgását kihasználva az árapály-erőművekben elektromos áramot állítanak elő.

Az óceánokban és a légkörben lezajló jelenségek komplex vizsgálatához szükséges távérzékelési adatokat több műhold biztosítja. A fent említett képalkotó szenzorok, magasságmérők mellett a radiométerekkel a tengerfelszín hőmérsékletét, a tengeri jég eloszlását, az óceánok felett a szél sebességét, a szél irányát és a felhők víztartalmát lehet mérni (pl.: ADEOS, MSMR). Az Európai Űrügynökség által üzemeltet ENVISAT műhold felvevői közül három műszer a Föld felszínét vizsgálja. Az egyik nagypontossággal méri az óceánok hőmérsékletét, a második a hullámok mintázatát, valamint a sarkvidékeket fedő jégrétegek és az erdős területek kiterjedését, míg a harmadik az óceánok kémiai összetételéről szolgáltat adatokat - így például a klorofill szint alapján meg lehet állapítani a planktonok mennyiségét.

A radar adatok alkalmazásának fontos területe a hajózás biztonságának növelése. Magasabb szélességeken az úszó jéghegyek mozgása könnyen követhető radarfelvételeken. A hullámok magasságára, a tenger állapotára, esetleg olajfoltok kiterjedésére vonatkozó adatok gyors feldolgozása és továbbítása növeli a hajózás biztonságát. Különösen a jelentős poláris területekkel rendelkező Kanada számára, de más tengeri nyersanyag kitermeléssel, sarkkutatással foglalkozó ország számára is fontos a tengeri jég napi kiterjedésének térképezése, amellyel a jég dinamikája is vizsgálható.

A tengeri olaj kitermelésével járó, valamint az óceánokon lezajló teherszállítás során a tankhajó katasztrófákból eredő olajszennyeződés nagyon komoly környezeti problémát jelent. Mivel az olaj csillapítja a hullámzást, az olajfolt a környezethez képest kevésbé veri vissza a radar jeleket, így a radarfelvételekkel jól vizsgálható az olajfolt terjedése és mozgásának előrejelzése, és a szennyezett terület felmérhető (6-7. ábra). Ezek az adatok alapfontosságúak a szennyezett terület megtisztításának a tervezésében és végrehajtásában.

Szintén emberi tevékenységből eredő szennyezés az üledékképződés (szedimentáció), mely összefüggésben van a tenger partvidékének hasznosításával és a folyók vízzel behozott hordalékanyagával. A távérzékeléssel a szedimentáció jól kimutatható, hiszen a vízminőség változásával jár (6-8. ábra). A tengervizekben időszakosan elszaporodó planktonok a környezeti problémákra utalnak (pl. vízbe kerülő nagymértékű szerves anyag mennyiség).

6-7. ábra Egy tankhajó katasztrófából származó olajszennyeződés (RADARSAT) Forrás: sedac.ciesin.columbia.edu/ rs-treaties/sar.html

6-8. ábra Egy partvidék intenzív használatából fakadó vízszennyeződés (SeaWiFS). Forrás: science.hq.nasa.gov/ oceans/living/sensing.html

6.2.2.2 Távérzékelés alkalmazása hó és jég vizsgálatában

A hó- és jégtakaró vizsgálatához szükséges távérzékelési adatokat alapvetően globális Föld megfigyelő és a meteorológiai műholdakon lévő szenzorok biztosítanak (pl.: DMSP, MODIS, AVHRR, SeaWiFS). A havas területek felmérését már a 60-as években megkezdték az első meteorológiai műholdakkal. A hó magas reflektanciája miatt – a környezetéhez képest - kis spektrális és terepi felbontású felvételeken is jól azonosítható. A látható spektrum tartományban a jég visszaverődése sokkal erősebb, mint a nyílt vízé, így a két kategória egyértelműen elkülöníthető, a jéggel, hóval borított területek azonosíthatók és térképezhetők. Azonban ebben a tartományban történő felmérés a napszaktól (poláris területeken hosszú poláris éjszaka) és az időjárástól függ (pl. felhőzet), ami az alkalmazást nagymértékben korlátozza. A kibocsátott (termális) infravörös energiát rögzítő szenzorok a napszaktól és az időjárástól függetlenek és alkalmasak jég vizsgálatára. A jeges területek tipikus téli hőmérséklete -20 és -40 ºC között változik, a nyílt víz hőmérséklete fagyáspont körül van. A termális infravörös adatok használata során felhős időben figyelembe kell venni a felhők energia kibocsátását és szórását, valamint azt a tényt, hogy nyári időszakban a jégolvadásból származó víz nehezen különíthető el a jégtől. A jég-víz határvonal a téli felvételeken egyértelműbb, mint a nyári képeken.

A jégről visszaverődő mikrohullámú jelek erősségét befolyásolja a dielektromos állandó és a jég különböző tulajdonságai, mint pl. a kora, az eloszlása, a hó borítás. Így a megfelelő mikrohullámú sávok alkalmazásával a radarfelvételek felhasználhatók a jég típusának, vastagságának meghatározásához, a jéggel borított területek felméréséhez és az arktikus vizeken a jégtáblák sűrűségének térképezéséhez. A három méter és ennél vastagabb jég az óceánok 7%-át borítja. Ez a terület az évszakok változásával és a globális felmelegedés miatt folyamatosan változik. A SAR felvevők a jó terepi felbontásnak köszönhetően alkalmas a jégmező vékony repedéseinek felmérésére is (6-9. ábra), ami a jéggel borított tengereken a biztonságos hajózást segíti elő.

6-9. ábra Tengerjeget ábrázoló radarfelvétel. A sötétszürke vonalszerű területek a jég repedéseit és vékony jeget jelent. A világosszürke árnyalat a vastag jégtáblákra jellemző (RADARSAT). Forrás: http://nsidc.org/seaice/study/infrared_remote_sensing.html

Az Antarktiszon és Grönlandon a jégtopográfia feltérképezéséhez a radarfelvételek mellett a nem képalkotó üzemmódban működő szenzorok (pl. magasságmérő) adatai is fontosak. Ezek az adatok a jéghegyek magasságának, a jégvastagságnak, a hóréteg vastagságának pontos felméréséhez használhatók. Alkalmasak továbbá a jég- és hó tömegének becslésére, a globális felmelegedés hipotézésének ellenőrzésére, a jég-óceán-légkör kölcsönhatás vizsgálatára és a klíma modellezéshez is információt szolgáltatnak. Összevetve a meglévő térképeket a radarfelvételek alapján készült adatokkal, egyes esetekben 500 m-es magassági különbségeket is tapasztaltak. A tengeri jég állapota, gyarapodása vagy csökkenése az egész Föld klímája szempontjából meghatározó fontosságú. A jégtakarónak - nagy kiterjedésének köszönhetően - meghatározó szerepe van a Föld albedójának (a Föld felszín fényvisszaverő képességének mutatója) alakításában. A hó- és a jégfelszínek visszaverő képessége igen nagy és változása befolyásolja a Föld által elnyelt napenergia mennyiségét.

6.2.2.3 A távérzékelés szerepe a szárazföldi vizek vizsgálatában

Az időjárás mindig is hatással volt az ember életére, tevékenységére. A régmúltban az időjárás egyes eseményeinek misztikus jelleget tulajdonítottak, ami a civilizáció fejlődéséve megváltozott. A folyamatok megismerésével a megfelelő adatok birtokában lehetővé vált az időjárás előrejelzés és szükség esetén a védekezés. Az utóbbi évtizedben egyre gyakoribb a szélsőséges, gyorsan változó időjárás. A rendkívül aszályos évek (1992–93) után a belvíz és árvíz (1998–2000, 2006, 2010) pusztítása nagyon sok problémát és gazdasági károkat okoz. A belvíz és árvíz felmérése, a folyamatok, események megismerése, nyomonkövetése, a védekezés és megelőzés feladatainak kidolgozása csak pontos, megbízható és gyors információ birtokában lehetséges. A szárazföldi vizek vizsgálatában a távérzékelés nélkülözhetetlenné vált.

A különböző felszínborítások eltérő spektrális tulajdonságokkal rendelkeznek. A különböző hullámhossztartományban más és más a visszavert sugárzás mennyisége, amit a reflektancia görbék jól mutatnak (lásd: FOI1 modul). A visszaverődési görbék jellegzetességeit figyelembe véve kiválaszthatók olyan spektrális sávok, melyekben nemcsak a felszíni objektumok, de egy kategórián belüli eltérések is egyértelműen azonosíthatók. A különböző növényborítások, a nyílt vízfelszínek, az eltérő nedvességtartalmú talajok is elkülöníthetők. A látható spektrumtartományban a tiszta víz visszaverődése nagyon alacsony és a hullámhossz növekedésével tovább csökken (6-10. ábra). A vízminőség változása a reflektancia változását eredményezi. A víz minőségét befolyásoló tényezők között a lebegőanyag, a klorofill-a koncentráció és hőmérséklet határozható meg távérzékelési adatok alapján. A lebegőanyag tartalom növekedése az eróziós bemosódástól, illetve a sekély tavak esetén a mederaljzat felkavarodásától függ. A vízbe kerülő idegen anyagok a reflektancia növekedését eredményezik. A különböző sávokban mért növekedés mértékéből következtetni lehet a tóra jellemző üledék felhalmozódására. A foszfor és nitrogén feldúsulása fitoplankton képződésével jár, ami a víz „bezöldülését” eredményezi, és a tó kedvezőtlen egészségi állapotát jellemzi. Ilyen jellegű probléma a 60-as években a Balaton esetében is felmerült, amely a később elvégzett vizsgálatok alapján az urbanizáció, a turizmus és a Zala vízgyűjtőn folyó intenzív mezőgazdasági művelés hatásának volt a következménye. A területen végrehajtott beavatkozások következtében – a siófoki zsilip üzembeállítását követő vízszintcsökkentés, a Kis-Balaton és környező mocsarak lecsapolása, a Zala medrének szabályozása - a Zala vízgyűjtőről származó tápanyagterhelés nem a korábbi mocsárvilágon keresztül jutott a tóba, hanem közvetlenül (szűrés nélkül) a Keszthelyi-öbölbe. Mindez az öböl gyors vízminőség romlását és az 1965. évi halpusztulást okozta. A komoly környezeti probléma felismerése után 1981-ben kezdődött meg a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer létesítése (üzembe helyezés: 1985) azzal a céllal, hogy a Zalán keresztül a Keszthelyi-öbölbe jutó – jórészt diffúz (területi) eredetű – szervetlen növényi tápanyagok lehető legnagyobb részét visszatartsák és ezzel az öböl egyre gyorsuló vízminőség romlását lassítsák. A Keszthelyi-öbölbe a Zalából bejutó szervetlen növényi tápanyagok mennyisége a Vízvédelmi Rendszer üzembe helyezését követő időszakban csökkent (FÖMI Oktatócsomag).

6-10. ábra A vízfelszínhez tartozó intenzitás értékek csökkenése a hullámhossz növekedésével látható a SPOT felvétel két sávján - SPOT 2 (látható) és 3 (közeli infravörös) - felvételen. Forrás: FÖMI archívum

A látható és az infravörös sávokban a vízfelületek lehatárolása a víz spektrális tulajdonságai alapján általában egyszerű. A távérzékelési adatok kiválóan használhatók a szárazföldi vizek (álló- és folyvizek) vizenyős területeinek azonosítására, térképezésére és monitoringjára. Az ebben a tartományban történő mérés lehetővé teszi a szántóföldi és természetes vegetációban a vizek által okozott károk (kipusztulás, növényállomány- és a terméscsökkenés, stb.) pontos felmérését és a talajnedvesség becslését. Ilyen jellegű felméréseknél hangsúlyozni kell az űrfelvételek fontosságát. A jelenleg működő műholdas rendszerek fontos jellemzője a jó spektrális felbontáson túl (a légifényképező rendszerek jelenleg csak a látható és közeli infravörös tartományból hoznak információt) a térbeli és időbeli felbontás. Ennek különösen nagy jelentősége van a gyors lefolyású események felmérésénél (pl. bel- és árvíz).

A belvízi jelenségek különösen a sík vidékekre jellemzők. Mivel Magyarország területének több, mint a fele ilyen jellegű, a belvizek vizsgálata fontos hazánkban, különösen, hogy az utóbbi években a belvíz egyre gyakrabban fordul elő. Az utóbb évek tapasztalatai bebizonyították, hogy az Alföld sajátos földtani, morfológiai és hidrológiai adottságai miatt - szélsőséges időjárási viszonyok esetén - még a vízelvezető rendszerek jelentős fejlesztései ellenére, napjainkban is kialakulhatnak katasztrofális méretű belvízi elöntések. A belvizek elsősorban a mezőgazdaságban okoznak súlyos károkat, mint pl. a termés mennyiségének csökkenését, minőségének romlását, a tenyészidő módosulását, valamint a talajszerkezet, talajminőség romlását és a talaj mikrobiális aktivitásának csökkenését. Ez utóbbi hatások együttesen csökkentik a talaj termékenységét (Petrasovits I., 1982; Vajdai I., 1981).

A belvíz felmérésére, monitorozására és a kapcsolódó, szükséges intézkedések támogatására (belvízvédelem tervezése, belvízkárok enyhítése, stb.) a távérzékelés rendkívül alkalmas. A már fent említett műholdas felvételek jellemzői között - a belvíz felmérésnél - különös jelentősége van a felvételezés ismételhetőségének, az időbeli felbontásnak. A belvíz időben gyorsan lezajló jelenség (néhány hét) és követéséhez szükség van aktuális adatokra. A távérzékelés az egyetlen olyan adatforrás, mely 3-5 naponként, pl. a 3 nagyfelbontású űr-távérzékelő eszköz együttes használata mellett (SPOT, LANDSAT, IRS) biztosíthatja az adatokat. A különböző űrfelvételek az eltérő térbeli felbontás szempontjából is kiegészítik egymást és több szinten pontosan, részletesen leképezik a földfelszínt.

Az 1998-99-es években hazánkban a NÖVMON (lásd:FOI7 modul) bázisán a távérzékelés alkalmazásával az ország belvíz által sújtott területein végrehajtottak a belvíz felmérését és monitoringját (Csornai G. et all., 2000). A felmérés három különböző felbontásban történt. A kisfelbontású (120 ha) belvíztérképek napi gyakorisággal országos áttekintési lehetőséget adtak. Az országos és megyei belvízállapot- és változástérképek közepes felbontással (3,6 ha) készültek. A kimutatott belvíz kategóriák megyei területadatokat is tartalmaznak. A nagyfelbontású térképezés (0,1 ha) országos, megyei és táblaszintű információ kivonás lehetőséget adott a belvízállapot-, változás- és hatástérképek készítésénél. Az operatív távérzékeléses belvíztérképezés alapjait az 1998-as belvízfelmérések során dolgozták ki. Az 1998. április-májusi csapadék utáni belvíz pontos felmérése 0,1 ha részletességgel 4 megyére kiterjedően történt meg.

Az 1999. évi tavaszi belvízelöntések űrfelvételekkel történő kimutatása a Dunától keletre eső 7 megyére történt meg 0,1 ha-os részletességgel. A júliusi esőzések nyomán, a Mátraalján kialakult drámai helyzet 3 megyényi területen került feldolgozásra. A különböző optikai sávú műholdak felvételeinek felhasználása mellett kísérleti felmérések is történtek az időjárás és napszak független, nagyfelbontású radaradatok belvíz-monitoring célú felhasználására. A tapasztalatok alapján a radar adatok önállóan, egyetlen időpont alapján csak korlátozottan alkalmasak a nagy pontosságú belvízfelmérésre, de jól kiegészítik az optikai spektrum-tartományban készült űrfelvételeket.

A belvíz jelenléte, az elöntés nagyságának változása, növényekre gyakorolt hatása (növénypusztulás, gyomosodás) kitűnően nyomon követhető nagyfelbontású űrfelvételekkel, űrfelvétel-idősor felhasználásával. Míg egy adott időpontban készült felvétel a belvíz jelenlétét (6-11. ábra), a belvízelöntést rögzíti statikus módon, addig egy következő felvétel alkalmas a tényleges kártételek, belvízelöntések levonulásának és hatásainak kimutatására (http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap/2000/05/1.htm).

6-11. ábra Belvizes területek LANDSAT TM (2000.04.07) felvétel részletén. Forrás: FÖMI Oktatócsomag

A nagyfelbontású űrfelvételekből 0,1 ha-os részletességgel levezetett tematikus belvíztérképek segítségével a nyílt belvíz mellett az erősen átitatott talaj és a vízben álló növényzet is kimutatható, lehatárolható. Az űrfelvételekből levezetett belvíztérképek részletgazdagabbak, pontosabbak mint a hagyományos terepi bejárással készült folttérképek (6-12. ábra).

6-12. ábra Az űrfelvételből levezetett belvíztérképek és a hagyományos terepi bejárással készült folttérkép részletek. Forrás: http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap /2000/05/1.htm

A magyarországi természetes vízfolyások vízgyűjtőterületeinek meghatározó része az ország határain kívülre esik, ezért folyóink vízminősége, vízhozama, így az ország ár- és belvíz veszélyeztetettsége jelentős mértékben a szomszéd országok vízgazdálkodásától is függ. A szélsőséges időjárás, heves esőzés vagy hirtelen hóolvadás a vízszint jelentős megemelkedését és a környező alacsonyan fekvő területek elöntését okozhatja. Az utóbb időben a szélsőséges meteorológiai viszonyok miatt Magyarország területén szinte évente fellép az árvíz. Az áradás időben gyorsan lezajló folyamat. Az elöntések pontos területi- és időbeni dokumentálásához, a védekezés megszervezéséhez nagyon fontosak a hiteles, objektív és aktuális állapotot mutató térképek és területi adatok.

Az 1998 óta ismétlődő bel- és árvíz monitoringjában egyre nagyobb szerepet kap a távérzékelés. A FÖMI Távérzékelési Központ 1998-tól kezdődően a belvizek és 2000-től az árvizek felmérését és hatásvizsgálatát űrfelvételek alapján hajtja végre. A távérzékelési eljárásokkal egy adott időben nagy területről, több spektrális sávban adatokat nyerhetünk. A folyamatok jellegéből és sebességéből kifolyólag nagyon fontos az adatok időben gyakori biztosítása. Az áradások felméréséhez legalkalmasabb - a kis terepi felbontás (120 ha) ellenére - a napi több felvételt rögzítő NOAA AVHRR felvevő rendszer. Az űrfelvételekből levezetett adatokkal jól mérhető az árvíz által elöntött terület, az árvíz terjedésének iránya és pontosabban lehet becsülni a várható árhullám szintjét és a gátakra nehezedő nyomást. Ezeket az adatokat fel lehet használni az árvíz elleni védekezésben. Az árvíz területi kiterjedésének pontos monitorozása érdekében azonban szükség van a nagy területi felbontású, de ritkább időbeli fedésű Landsat TM, SPOT és IRS-1C/1D LISS űrfelvételek kiértékelésére. Több műhold együttes használata mellett 3-4 naponta új felvételt nyerhetünk. A fent felsorolt műholdak a látható és infravörös tartományban detektált űrfelvételeket készítenek, ami azt jelenti, hogy rossz időjárás esetén (pl. felhőborítás) az ismétlési idő növekedhet. A felhőborításos területek felméréséhez a mikrohullámú képalkotó berendezések használhatók. Az elektromágneses spektrum mikrohullámú tartományában (0,1–100 cm) készített radarfelvételek időjárástól és napszaktól függetlenül alkalmasak a földfelszín térképezésére és változásainak vizsgálatára (6-13. ábra). Ennek köszönhetően nemcsak felhőborításos területek felmérésére alkalmasok, de éjszakai felvétel készítésére is, ami az operatív árvízvédekezésben döntő lehet. A mikrohullámú reflektanciát alapvetően a vizsgált felszín érdessége (simasága) és dielektromos állandója befolyásolja. A vízzel borított területek azonosítását megnehezíti a vízfelszín szél okozta fodrozódása és a hullámzás, valamint a vízben álló növényzet jelenléte. A radarfelvételek önmagukban lényegesen kevesebb információt tartalmaznak, mint a multispektrális űrfelvételek (pl. Landsat TM, SPOT). A radarfelvételek egy lehetséges hasznosítása a több időpontú (multitemporális) kiértékelés.

6-13. ábra Árvíz a Felső-Tisza vidéken radar (ERS-2 SAR, 2001.03.10) és LANDSAT TM (2001.04.01) felvételeken. A radarfelvételen az elöntött területek fekete színűek. Mindkét évben hasonló mértékű az elöntés. Forrás: http://www.fomi.hu/internet/magyar/szaklap/ 2003/02/5.pdf, FÖMI Oktatócsomag.

6.2.3 A távérzékelés mezőgazdasági alkalmazása

A távérzékelési adatok egyik legnagyobb felhasználója, és egyik legtöbb gyakorlati hasznot hozó területe a mezőgazdaság. A termesztett növények spektrális tulajdonságai a növényfajtól, a növényzet állapotától és fejlettségétől függenek. Ez lehetőséget ad a különböző növénykultúrák térképezésére, állományukban bekövetkezett fejlettségi eltérések kimutatására. Ezek a mérések önmagukban is értékesek a mezőgazdaság számára és gyakran a távérzékelési adatok tematikus kiértékelésének célját képezik, de egyben alapvető információként használhatók fel a termésbecslési modellek kidolgozásában. Az időben elkészített, megfelelő pontosságú termésbecsléseknek stratégiai fontossága van a nemzetgazdaság szempontjából.

A távérzékelési adatok mezőgazdasági felhasználása a következő témákban a leggyakoribb:

  • a termesztett növények területi felmérése,

  • a növényzet állapotának a felmérése

  • termésbecslés,

  • genetikus talajtérképezés,

  • talajdegradáció felmérése,

  • melioráció, térségi tervezés

6.2.3.1 A távérzékelés alkalmazása a növénytermesztésben

Az első, a Föld nagy búzatermelő régióira vonatkozó kísérleteket az USA-ban hajtották végre a 70-es években. A kísérletek a vetésterület megállapítására, és a várható hozam becslésére vonatkoztak. A terület felméréséhez LANDSAT MSS felvételeket használtak, míg a termést a hozam és az aktuális meteorológiai jellemzők (hőmérséklet, csapadék) közötti regressziós modellel becsülték. Az aktuális meteorológiai adatokat részben NOAA műholdak szolgáltatták. Az 1970-es évek közepe óta az USA-ban már nagy pontossággal meg tudják határozni a világ gabonatermését, s ennek megfelelően kialakítani a kereskedelmi politikát.

A távérzékelés hazai mezőgazdasági alkalmazását külön alfejezet foglalja össze (FOI7 modul: Mezőgazdasági távérzékelési projektek).

A termesztett növények típusának meghatározása és térképezése adatokat szolgáltat nemzeti és nemzetközi agrárszervezetek (pl. minisztériumok), biztosító társaságok és regionális agrár-szervezetek részére. A légi- és űrfelvételek a terület alapú agrártámogatások igénylésének és ellenőrzésének alapját képezik. Továbbá felhasználhatók a termésbecsléshez, termés statisztikák készítéséhez, az egyes talajtípusok termékenységének meghatározásához, vagy a növényekben keletkezett károk felméréséhez. Hagyományos módszerrel ezeket az adatokat helyszíni szemlézéssel, bejárással határozzák meg. Nagy területekre azonban a hagyományos módszerek nehezen alkalmazhatók, a távérzékelés pontosabb, objektívebb adatgyűjtésre ad lehetőséget.

A távérzékeléssel nyert adatok a növénytermesztésben többféleképpen hasznosíthatók:

  • a fő haszonnövények megkülönböztetésére, azonosítására és területük felmérésére;

  • a növények fejlődésének nyomonkövetésére, egészségi állapotuk kimutatására;

  • a fő haszonnövények termésének becslésére.

A szántóföldi növényterület felmérése távérzékeléssel

A távérzékeléssel történő növényterület felmérés célja a teljes ország vagy az egyes megyék legfontosabb termesztett növényeinek területi meghatározása megfelelő pontossággal, megbízhatósággal a megfelelő időben. Ezek a felmérési adatok a teljes növényfejlődés monitoringnak és a termésbecslési eljárásoknak képezhetik az alapját. Így a vetésterület felmérésének pontossága szabja meg a távérzékelés más növénytermesztési alkalmazásainak hatékonyságát és megbízhatóságát.

A termesztett növények területének térképezése a növényzet által visszavert energia mérésén alapul. A vegetáció spektrális tulajdonságait elemezve kimutatható, hogy a látható spektrumtartományban alacsony a visszaverődés, ami a fotoszintézis következménye. Ebben a tartományban, hasonló fejlődési stádiumban lévő egyes növényfajok nehezen, vagy egyáltalán nem különíthetők el (6-14. ábra). A közeli infravörös hullámhossztartományban a visszaverődés a levél szerkezettől függ. A különböző növényfajok leveleinek szerkezete eltér egymástól. Ennek következtében a közeli infravörös hullámhossztartományban a reflektancia értékek is eltérőek lesznek, ami alapot ad a növényfajok elkülönítésére. A növényzet állapota – a biomasszát, a talajborítottság %-a - is nagymértékben befolyásolja a reflektanciát.

6-14. ábra A kukorica és a szója spektrális visszaverődési görbéi. A közeli infravörösben a reflektancia különbség a levelek eltérő szerkezeti felépítésével magyarázható. Forrás: Csornai G. – Dalia O. után; 1991.

A vegetációval borított területre a látható spektrum tartományban alacsony, a közeli infravörösben pedig magas intenzitási értékek jellemzőek (6-15. ábra).

A különböző spektrumtartományban és különböző szenzorok által rögzített adatok egymást kiegészítve több információt adhatnak. A tenyészidőszak meghatározott fázisaiban minden egyes növényfajta más és más reflektancia tulajdonságokkal rendelkezik. Az egymást követő felvételek a növények időbeli fejlődését tükrözik, a fényvisszaverésben megmutatkozó különbségek teszik lehetővé a különböző növénytípusok elválasztását. A tenyészidőszakban készült több-idejű felvétel együttes feldolgozásával a növényfajták azonosítási és felmérési pontossága növelhető.

6-15. ábra A látható (TM 3) és a közeli infravörös (TM 4) tartományban készült űrfelvétel részletek

A növényállapot felmérése és a növényi károk kimutatása

A távérzékeléssel nyert adatok nem csak a különböző haszonnövények elkülönítésére alkalmasak. Ennél sokkal több információt közvetítenek a növényekről, többek között a növény fejlődési állapotáról, vitalitásáról, a növényzetben keletkezett károkról, tápanyag- és víz ellátásáról stb.

A károsodott, a környezeti stressz hatásoknak kitett növényzet összetételében, szerkezetében vagy tömegében bekövetkezett bármilyen változás a reflektancia viszonyok megváltozását vonja maga után (6-16. ábra). Ennek következtében a károsodott növények az egészséges állománytól elkülöníthetők.

A legjelentősebb eltérés az egészséges és a beteg állományok reflektancia viszonyai között a közeli infravörös tartományban tapasztalható. A károsodott növények reflektanciája jelentős mértékben csökken ebben a hullámhossz tartományban. A látható spektrum tartomány klorofill elnyelés sávjában (0,6-0,7) reflektancia növekedés tapasztalható. A hiányos vízellátás nemcsak a fotoszintézistt gátolja (így reflektancia növekedést eredményez a látható spektrum tartományban), hanem a közepes infravörös tartományban a vízelnyelési sávok lokális minimumainak nagymértékű változását is eredményezi.

6-16. ábra A talaj, az élő- és az elszáradt növényzet reflektanciája

Ennek ismeretében kiválaszthatók olyan hullámhossz tartományok, amelyekben ezek a változások jól követhetők. A közeli infravörösben rögzített adatok már a betegség vagy károsodás korai stádiumában kimutathatók, amikor az szemmel még nem is látható.. A növények természetes életfolyamatai már korábban megváltoznak, mielőtt még a szemmel látható tünetek megjelennének. Ennek a jelenségnek különösen a betegségek előrejelzésében van jelentősége. Elősegíti a védekezés megszervezését és a betegség terjedésének megakadályozását.

A távérzékelés növénytermesztési alkalmazása a detektált adatok és a vegetáció biológiai állapota közötti kapcsolatelemezésen alapul. Ilyenkor a növényzet biológiai állapotát valamilyen paraméterrel jellemezzük, mint pl. százalékos talajfedettség, vegetációs indexek. A leggyakrabban a növényi jellemzők és a spektrális adatok kapcsolatát un. vegetációs indexekkel közelítik meg. A klorofilltartalom egyik legfontosabb jellemzője a növényeknek. Amennyiben a vegetációs időszakban ezt a tulajdonságot nyomon tudjuk követni, állandó információnk van a növények egészségi állapotáról. A klorofill tartalom mennyiségének jó mérőszáma az infravörös tartományban a növények levélzetéről visszavert elektromágneses sugárzás mennyisége. A vegetációs indexekkel éppen az infravörös és a vörös hullámtartományban visszavert értékek arányát fejezzük ki (pl. NDVI), amely viszont a növényi egészség (vitalitás) mértékéről ad számunkra tájékoztatást.

A növény monitoringban, különösen a stressz hatásának (pl. betegségek, bel- árvíz és aszály) vizsgálatához néhány napos időbeli felbontású mintavételezés szükséges, hiszen gyors lefolyású folyamatokról van szó. A kis felbontású, de nagy gyakorisággal készülő műholdfelvételekből (NOAA/AVHRR, SPOT VEGETATION) számított vegetációs index alapján – kontinentális szinten is – folyamatosan meghatározhatók a haszonnövényekre a kvantitatív állapotjelzők. A termesztett növények tenyészidőszakában az NDVI értékek alapján meghatározható az un. fejlődési görbe. A megfelelő ellátottság esetén és az aszályos években mért fejlődési görbék eltérnek egymástól. Az aszályos években a vegetáció előbb érik meg, a tenyészideje rövidebb lesz.

Termésbecslés távérzékeléssel

A tenyészidőszakban készült több idejű, multispektrális felvételeken a növényzet időbeli fejlődése követhető nyomon. A rögzített adatok alapján nemcsak a növekedési ütem, de a növényzetben keletkezett károk is kimutathatók. A termesztett növényekre és a vetésterületükre vonatkozó információ a távérzékelésen alapuló termésbecslés alapját képezik. A haszonnövény termésének meghatározásához ismerni kell a vetésterületet és a terület termésátlagát. A vetésterület távérzékelt adatokból történő meghatározására többféle megoldás lehetséges. A termésátlag becslésénél - az egyik módszer szerint - a távérzékelt adatokat építik be a már meglévő agrometeorológiai-növényfiziológiai modellekbe. Ebben az esetben a modellek lényege nem változik, csak a szükséges adatok egy részét határozzák meg távérzékelési adatokból. Más módszerek a távérzékelt adatok és a termésátlag között közvetlen kapcsolat meghatározásán alapulnak. Ezeknél a hozam-modelleknél feltételezik, hogy a növénytakaró „megjelenése, életereje és dússága” közvetlenül összefügg a várható hozammal. A zöldtömeggel jól korreláló vegetációs indexek jól jellemzik a növényzet állapotát, és ezen keresztül a várható hozamot. A megbízható eredményt több időpontban készült felvételek együttes értelmezése adja. A közeli infravörös és a látható tartományban rögzített adatok alapján számított vegetáció indexek (pl. NDVI) nemcsak a növény fejlődését, de a fejlődés rendellenességeit is jó tükrözik.

Az ELTE Geofizikai Tanszék Űrkutató Csoportja elsősorban kisfelbontású távérzékelési adatokon (NOAA AVHRR) alapuló un. robusztus termésbecslési módszer alapján kidolgozott egy előrejelzési eljárást, mellyel betakarítás előtt megfelelően pontos becslést lehet adni a haszonnövények várható hozamára (Ferencz Cs., 2001). A robusztus termésbecslési módszert az alföldi megyék területén termesztett növények hozam előrejelzésére fejlesztették ki. A modell dombos és hegyvidéki területekre való kiterjesztéséhez egy domborzati korrekciós eljárást dolgoztak ki, amely az országos digitális terep modellen alapul. Ezzel az eljárással az 1996-2000 időszakban 10 haszonnövényre végzett termésbecslési eredmények azt mutatták, hogy a nyári betakarítású növényeknél az év 150. napján, míg az őszi betakarításúaknál a 210. napon megfelelően pontos előrejelzést lehet adni a várható hozamról. Az eljárás más európai országokra való kiterjeszthetőségét vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a robusztus termésbecslési módszer paramétereinek módosításával a modell adaptálható.

2004-től kezdve a NOAA műhold adatai mellett nagyobb felbontású adatokat (pl. AQUA és TERRA műholdak MODIS adatait) is használják a termésbecsléshez. Ezen felvételek alkalmazásával növelhető a termésbecslési előrejelzések pontossága (http://www.hso.hu/documents/evkonyv_2004/1_3.pdf).

A távérzékelési adatok eredményes alkalmazásának egyik feltétele a felvételek megfelelő előfeldolgozása. A távérzékelésen alapuló termésbecslési eljárás során az űrfelvételek előfeldolgozási folyamatában a légköri korrekciós programokat is fejlesztették, melyek alkalmazásával a felvételeken meglévő légköri terjedési hatások és a felszínt jellemző értékek szétválasztása lehetséges. A légköri korrekciós módszereket alapvetően növénytakaró vizsgálati célra (bár más területeken is használható) fejlesztették ki. A korrekciós programok alkalmazásával a hozambecslési eljárás stabilabbá vált (http://sas2.elte.hu/hun12.htm).

A 6-18. ábrán LANDSAT TM egysávos felvétel ACABA korrekció előtt és után látható.

6-17. ábra LANDSAT TM (1992. május 2,, 1. sáv) felvétel Gyoma és Endrőd környékéről. Forrás: http://sas2.elte.hu/hun12.htm

A FÖMI Távérzékelési Központ által kifejlesztett távérzékeléses termésbecslési módszer, a NÖVMON projekt a FOI7. modulban található.

6.2.3.2 A távérzékelés talajtani alkalmazása

A távérzékelés mezőgazdasági alkalmazásának másik fő területe a talaj térképezés. A növénytermesztés összefüggésben van az ország talajtani adottságaival és a talaj állapotával. Magyarország területének jelentős része – a földrajzi elhelyezkedéséből kifolyólag – síkvidék, kisebb része pedig dombos ill. hegyes vidék. Mivel az erózió egyik kiváltó tényezője a domborzat, így a dombos –hegyes vidékeken erózióval kell számolni, amit az intenzív mezőgazdasági művelés még tovább gyorsíthat. A síkvidéken a rétegerózió mellett inkább más jellegű talajdegradációs problémák lépnek fel, mint pl. talajszerkezet romlás, szikesedés, padkásodás, defláció. Továbbá felléphetnek időszakos jellegű problémák, mint a belvíz, az árvíz és az ezekkel járó talaj átnedvesedés, amely művelési gondokat okoz. A talaj állapotának felmérése, a változások kimutatása nemcsak mezőgazdasági célokat szolgál, de a talajvédelemben és a területrendezéshez is alapadatokat szolgáltathat.

A távérzékelési adatok talajtani célú interpretációja azon felszíni tulajdonságok megfigyelésén, értelmezésén alapszik, amelyek jellemzőek az adott talajviszonyokra, vagy valamilyen módon összefüggésben vannak a talaj kialakulásával, megjelenésével. A földfelszínt érő elektromágneses sugárzás visszaverődése a talaj összetételétől (pl.: szervesanyag-tartalom, nedvesség, talajképző kőzet, színes vegyületek jelenléte, szemcsék mérete stb.) és a talaj pillanatnyi állapotától függ. Általános megfigyelés, hogy a szervesanyag-tartalom növekedésével a reflektancia csökken, a 2 %-nál több humuszt tartalmazó talajoknál ez a reflektancia fő meghatározója. A szervesanyag mennyisége mellett a talaj minősége, szemcsemérete, ásványi összetétele, mésztartalma, oldható só tartalma és a talajképző kőzet is befolyásolja a felszíni talaj reflektanciát. A talaj felszínének nedvességtartalma az egyik leggyorsabban változó paraméter, ami nemcsak a talaj fizikai, kémiai, biológiai adottságaitól, de a környezeti hatásoktól is erősen függ (6-18. ábra). A gyenge humusztartalmú talajok nedvesség változása nagyobb reflektancia változást eredményez, mint a humuszban gazdag talajoké.

6-18. ábra Különböző nedvességtartalmú talajminták reflektancia görbéi. Forrás: extnasa.usu.edu/link_pages/ projects_rsc.html

A sugárzás visszaverődését tovább módosíthatja a felszín dőlése (iránya, meredeksége), a megvilágítási és légköri viszonyok, az érzékelés iránya, szöge, módja, valamint a felszíni növényborítás mértéke és minősége.

Távérzékelés alkalmazása a talajdegradáció felmérésében

A talajdegradáció (erózió, szikesedés) vagy a minőség javulás (természetes talajképző folyamatok, emberi beavatkozás) a talaj biológiai és fizikai tulajdonságainak változásával jár, ami a spektrális tulajdonságok módosítását jelenti és távérzékeléssel kimutatható.

A talaj degradációjának egyik típusa az erózió, amely Magyarország mezőgazdasági területének 35%-át, összesen 2,3 millió hektár hegy- és dombvidéki lejtős területet károsít. Ennek a 2,3 millió ha-nak 26%-a erősen, 38%-a közepesen, míg 36%-a gyengén erodált. A felületi rétegerózió pusztításaként felszínre kerülő talajrétegek legtöbbször eltérnek színben a nem erodált változatuktól, így a felvételeken elkülöníthetők (6-19. ábra).

6-19. ábra Az erózió különböző formái LANDSAT TM felvétel részleten. Forrás: FÖMI archívum.

Az erózió alakulását, változását a hosszabb időszakot átfogó multitemporális felvételeken lehet követni. A 6-20. ábrán látható egy 1955-ben készült légifénykép ami az akkori talajállapotot tükrözi. Jól láthatók a felületi erózió kezdődő nyomai. Kiterjedése kisebb, mint a későbbi felvételeken. Helyenként élesen kitűnik az árkos erózió. Az évek során kivágott erdősávok, a megszüntetett utak helyén - az 1987-es felvételen - vonalas erózió nyomai láthatók. Az erózió során elmozdult talaj lerakódási helyén (völgy, bemélyedés, utak) szedimentációt okoz. Élő vizekbe kerülve nitrogén, foszfor és esetleg növényvédő szer tartalma miatt a víz szennyeződését és a biológiai folyamotok változását eredményezheti.

6-20. ábra Egy terület talajállapot változásai: a) 1955-ben készült pankromatikus légi felvétel, b) 1987-ben készült pankromatikus légi felvétel. Forrás: HMT Kft archívuma.

A talajerózió felmérésén kívül nagy jelentősége van az eróziós talajveszteség számszerű becslésének is. A talajveszteség becslésére világszerte több módszert dolgoztak ki. A folyamat összetettsége miatt a világon legjobban elterjedt az un. egyetemes talajveszteség becslési egyenlet (USLE), amely figyelembe veszi a meteorológiai, a talajtani adatokat, domborzati viszonyokat, a növénytermesztés és a gazdálkodás módját, valamint a talajvédelmi eljárásokat.

6-1. Egyenlet

A – egységnyi területre számított évi átlagos talajveszteség (t/ha), R – erőtényező, K – a talaj erodálhatósági tényezője, L – a lejtőhosszúság tényezője, S – a lejtőhajlás tényezője, C – a növénytermesztési és gazdálkodási mód tényezője, P – a talajvédelmi eljárások tényezője

A talajerózióval foglalkozók már évek óta próbálják felhívni a figyelmet a távérzékelés alkalmazásából származó előnyök fontosságára a talajveszteség megállapításában. A légi- és űrfelvételeket felhasználhatjuk (pl. USLE egyenlet szerint) a talaj-erodálhatóság, valamint a növénytermesztés, a gazdálkodásmód és az alkalmazott talajvédelmi eljárások tényezőinek meghatározásában. Ezekben az esetekben a becslési módszer lényege nem változik, csak a szükséges adatok egy részét távérzékelési adatokból határozzák meg.

A legújabb kutatások a távérzékelt adatok és a talajállapot közötti közvetlen kapcsolatot próbálják kimutatni.

A FÖMI Távérzékelési Központban végzett MERA PHARE program keretében műholdas felvételeket használtak fel a talajerózió, a szikesedés térképezéséhez és az un. potenciális talajdegradáció térképek szerkesztéséhez. Ehhez a meglévő erózió térképeket, topográfiai térképeket, földhasználati és talajtani adatokat (mint pl. savanyúság), a genetikus talajtípust, a talajtextúrát, az alapkőzet és a talaj só dinamikára vonatkozó adatokat is felhasználtak. Az aktuális erózió és szikesedés felméréséhez távérzékelési adatokat alkalmaztak. Végeredményként 1:500 000 méretarányú talajdegradáció veszélyeztetettségi és aktuális talajállapot térképek, valamint 1:100 000 méretarányú űrfelvétel-térképek (a mintaterületekről a degradáció típusok szerinti osztályozással) készültek. Az űrfelvételek elemzése során sikerült kapcsolatot találni az egyes növények és a szikesedési fokozatok között.

A távérzékelés szerepe a talajtérképezésben

„A talaj hazánk legfontosabb – feltételesen megújuló és megújítható – természeti erőforrása.” (Várallyay Gy. 2001).  A megújulás egyik alapvető feltétele olyan földhasználat megteremtése, amely egyensúlyban van a terület természeti adottságaival. Ennek nélkülözhetetlen feltétele a terület talajtani adottságainak, a talaj állapotának, a terület jellemzőinek felmérése, és olyan térinformatikai adatbázis létrehozása, amely aktuális, objektív, pontos és több szinten felhasználható adatokat biztosít. A különböző talajtípusok térképezésében többnyire a látható- és a közeli infravörös tartományban készült felvételek használatosak. A felvételezés legjobb időpontja kora tavasz vagy késő ősz, amikor a talaj felszíne növényzetmentes. A vegetációs időszakban készült felvételek esetében a növényzet indikátorként szolgálhat a talaj állapotának felmérésében.

A talajdegradáció (erózió, szikesedés) vagy a minőség javulása (természetes talajképző folyamatok, emberi beavatkozás) a talaj biológiai és fizikai tulajdonságainak változásával jár, ami a spektrális tulajdonságok módosulását jelenti és távérzékeléssel kimutatható.

Már a múlt században a talajkészleteink mennyiségi, minőségi felmérései mellett a talajok keletkezésével is foglalkoztak. Ennek eredményeként az ötvenes években a meglévő átnézeti talajismereti térképek anyaga és új vizsgálatok adatai alapján szerkesztettek az ország 1:200 000 méretarányú genetikai talajtérképét (Stefanovits P., 1963). Ilyen méretarányú talajtani adatok azonban egy mezőgazdasági üzem viszonyainak térképezésére nem voltak elegendők. Ennek pótlására indult a részletesebb talajtani adatokat ábrázoló térképezés. Az utolsó országos, nagy méretarányú talajtérképezést (1 : 10 000 méretarány) a 80-os években hajtották végre. A térképezés alapját a talajszelvények (10-12 hektáronként 150 cm mély „gödör”) környezeti, morfológiai leírása és a talajminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei képezték. Az eredményeket a környék ismeretében (helyszín, térkép, távérzékelési anyagok) tematikus kategóriává terjesztik ki. Ilyen módon talajtérkép, és több kartogram (humusz, kémhatás és mészállapot, talajvíz, szikesedési, talajtermékenységet és talajhasználatot befolyásoló tulajdonságok) is (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1004.html) elkészült. A nagyméretarányú talajtérképek készítése során a távérzékelési adatok a terület áttekintéséhez, a feltételezett talajhatárok felvételen történő elkülönítéséhez, csoportosításához és a talajszelvények kijelöléséhez alkalmazhatók.

A távérzékelés alkalmazásának előnyei:

  • a talajszelvény helyének optimális kijelölése jobban jellemzi az adott termőhelyi egységet,

  • 10-40 %-al csökkenthető a talajszelvények száma, ami költséges terepi munka csökkenését eredményezi,

  • a talajszelvényszám csökkenésével a laborköltség is csökkenthető és ezáltal kevesebb idő szükséges a helyszíni illetve a laboratóriumi munkák elvégzéséhez,

  • a talaj minőségi kategóriák elhatárolása pontosabb, megbízhatóbb.

A távérzékelési adatok talajtérképezési és az állapotfelmérés egyes alkalmazásait a 6-21. ábra mutatja.

Az elmúlt évtizedekben a talajtérképezésben nagy fejlődés ment végbe világszerte. Kidolgozták a korszerű talajosztályozási rendszereket, a különböző célú, tartalmú és léptékű hagyományos talajtérképezés mellett hasznosítják a számítógépes technika és távérzékelés új eredményeit és a számítógépes adatbázisokat, továbbá az információs és monitoring rendszereket. Ezek lehetővé teszik a talajról szerzett információ különböző célokra történő, egyszerű, gyors és sokoldalú felhasználását (pl. földértékelés, talajhasználat-tervezés, környezetvédelem).

6-21. ábra. Egy pankromatikus légi felvétel talajtani interpretációja. Különböző szürkeségi fokozatok a talajállapot különbözőségeit mutatják. A sötétszürke, szabálytalan alakú, éles határvonalú foltok nedves területet jelentenek az adott felvételezési időpont és talajállapot ismeretében. Forrás: Szilágyi A.- Juhász I., 1988 után.

6.2.4 Erdőterületek térképezése és monitorozása távérzékeléssel

A távérzékelési módszer lényegéből és természetéből adódóan a nagy területre kiterjedő kultúrák vizsgálata volt az első alkalmazási lehetőség. Így több vizsgálat, tapasztalat és eredmény az erdőállományok felméréséhez kapcsolódik. A nehezen megközelíthető terepen komoly problémát jelent a nagy kiterjedésű erdőterületek felmérése, a fajok és állománytípusok elkülönítése, a faállomány tömegének becslése, a megbetegedett, vagy kártevők által károsított területek kijelölése, továbbá az irtásra, vágásra kerülő területrészek értékelése. A nagy területek lefedésére alkalmas légi- és űrfelvételek felhasználása – és ezen belül az igen gazdag információ tartalmú színes infravörös filmanyagok, a közeli és közepes infravörös spektrális sávokat is tartalmazó adatok használata – sok gyakorlati problémára ad megoldást (6-22. ábra). A távérzékelési adatok objektivitása, megismételhetősége és folytonossága nagy előnyt jelent az ilyen jellegű alkalmazásoknál.

6-22. ábra A látható és a közeli infravörös tartományban erdőterületről detektált adatok összehasonlítása. A TM4 sáv a nagyobb reflektancia különbségek miatt részletekben gazdagabb, mint a TM3.

A fakitermelés és a mezőgazdaság területeinek állandó növelése veszélyezteti a nagy trópusi erdőségek létét. Az erdőirtások tényleges mértéke az infravörös felvételeken jól követhető, ugyanis a kivágott fák a vízvesztés miatt, a vágás után már pár órával elkülöníthetők a lábon álló állománytól. A folytonos területi változások a térségekben nagyfelbontású és globálisan kisfelbontású felvételek alapján nyomonkövethetők. Olyan területeken amelyekre magas páratartalom vagy gyakori felhőzet jellemző, radaradatok segítségével térképezhető a kivágott erdőterület, az újulat, valamint az útvonalak hálózata. Ez különösen fontos a trópusi területek vizsgálatában, ahol állandó felhőzet akadályozza az optikai módszerek használatát. A mikrohullámú távérzékelés nemcsak az erdőgazdálkodásban használható, hanem lehetőséget ad a nagy- kiterjedésű erdőirtások globális klímára gyakorolt hatásának becslésére is.

Az erdő monitoringhoz az erdőirtás mellett az erdők által fedett területek térképezése és aktualizálása, valamint az erdőállomány biofizikai állapotának mérése is hozzátartozik. A nem lombhullató fenyőerdők felmérése és elkülönítése a lombhullató erdőktől viszonylag egyszerű feladat. A felvételeket olyan időpontban kell elkészíteni, amikor a lombhullató erdők levélmentesek. Ekkor a tűlevelűek zöld színétől a lombtalan erdők jól elválaszthatók. A vegetációs időszakban a két faállomány a közeli infravörös tartományban egyértelműen azonosítható. A fenyőfajták elkülönítése már nem ilyen egyszerű feladat, de bizonyos fajok eltérő spektrális tulajdonságaik alapján nagy biztonsággal elkülöníthetőek. Ugyancsak jól detektálható a betegségek kiterjedése és a kártevők okozta lombelváltozás, elhalás. Ez különösen fontos a nagy kiterjedésű, nehezen megközelíthető erdőterületek esetén. A multispektrális távérzékelési adatok vizuális interpretációját számítógépes és műszeres kiértékeléssel kiegészítve az erdőállományokban már kisebb intenzitás különbségeket is ki lehet mutatni, értékelni. A számítógépes kiértékelés esetén a pixel-alapú megközelítés mellett nagyon fontos a képszegmentációs módszer alkalmazása. A módszer lényege, hogy spektrális jellemzők mellett textúrális jellemzők alapján képes a felvételeket képi objektumokra bontani, ami nagyobb pontosságot ad pl. az azonos korcsoportú és fajú faállományok, tisztások térképezésében.

Az erdőgazdálkodásban és a leltározásban a fafajokra vonatkozó információra és az erdőállomány mennyiségi és minőségi jellemzőinek ismeretére is szükség van. Az idetartozó tevékenységek között legfontosabb a fakitermelés jellegének és vágásterületek méretének tervezése, felújító vágások, az erdőtelepítés, az erdőt érintő infrastrukturális fejlesztések, beruházások térképezése, valamint az élőhely és termőhely tulajdonságainak, az erdőállomány jellemzőinek (fafaj, kor, az elegyarány, záródás) mérése, térképezése. A leltározás lényeges része a fatérfogat becslése. Hagyományos módszerrel hektáronként megmérik a fákat. A fák mérése leggyakrabban fatermelési táblás vagy körlapösszeg mérési eljárással történik. Az első esetben fafajonként a fák magasságát és mellmagassági átmérőjét mérik, és ebből az erdőrészletre átlagot számolnak, illetve a fafajok elegyarány és záródás becslését is elvégzik. A második eljárásnál pedig a mellmagassági átmérők által meghatározott körlapösszeget mérik. A körlapösszeg azt fejezi ki, hogy adott magasságban – ez általában mellmagasság (1,3 m) a fák törzse milyen területet foglal el. Szokásos mértékegysége m2/ha. Az erőgazdálkodásban és a leltározásban a távérzékelésnek nagy szerepe van a meglévő üzemtervi és erdészeti térképek aktuálizálásában, frissítésében.

Ha a felvételeket mérőkamerával készítik el, akkor lehetőség van – a területek pontos meghatározása mellett – a fatömeg megközelítően pontos becslésére is.

A hazai távérzékelés gyakorlati alkalmazására folyó kutatások egyike a PHARE/MERA Erdei Ökoszisztémák térképezési projekt, melynek fő célja egy olyan eljárás kifejlesztése volt, amely alkalmas az erdei ökoszisztémák térképezésére és monitorozására távérzékelési módszerrel. Az Erdei Ökoszisztémák Térképezése célja űrfelvételeken alapuló, regionális léptékű erdőtérképek előállítása, valamint Magyarország erdeinek digitális adatbázisa, amely tartalmazz a környezeti (klíma, domborzati, hidrológiai, talaj, erdei ökoszisztémák, biodiverzitás, légszennyezettség) és erdészeti (fafajok, faállománytípus, fatömeg, egészségi állapot, erdőgazdálkodás, erdőművelés, elsődleges rendeltetés, tulajdonviszonyok, erdőtüzek) karakterisztikákat. A digitális képelemzés alapját LANDSAT TM felvételek képezték. Az erdőterületek átlagos osztályozási pontossága 85,8 %-os volt. A tölgy és bükk kategóriák – a hasonló spektrális tulajdonságok miatt – elkülönítési nehézségeket okoztak (Márkus I. – Czimber K., 1997).

Tapasztalatok szerint Magyarország erdeinek heterogén faállományai esetében a távérzékelés egyértelműen használható az erdősült területek térképezésére, a főbb fafaj csoportok elkülönítésére, környezeti károk, levélvesztés mértékének becslésére. Az egyes fafajok, korosztályviszonyok, hektáronkénti fatömeg és famagasság térképezése, illetve meghatározása közepes eredményességgel történhet csak Landsat TM és SPOT űrfelvételek feldolgozása esetén. Az utóbbi jellemzők eredményesebb felméréséhez nagyobb geometriai és spektrális felbontású felvételek szükségesek.

Az elmúlt években egyre bővült a földmegfigyelő mesterséges holdak felvételezési tárháza és elérhetővé váltak az igen nagyfelbontású pankromatikus és közeli infravörösre is kiterjedő űrfelvételek (IKONOS, QuckBird). A vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy a műholdas felvételek alkalmasak az erdőgazdálkodási adatbázisba való integrálásra. Az űrfelvételek nemcsak kiegészítő adatként használhatók, hanem sok, eddig a terepen meghatározott, becsült adat pontosításának forrásai is lehetnek (Csató É.-Kristóf D., 2002)

Végül a környezeti monitoring a Föld erdeinek területi változásával és ennek környezetre való hatásvizsgálatával, valamint az erdők minőségével, egészségi állapotával, erdővédelmével foglalkozik. E témakörben végzett egyes projektek céljait és eredményeit a 7. modulban foglaltuk össze. A FOI7. modulban bemutatjuk továbbá a távérzékelés alkalmazási lehetőségeit a környezetvédelemben, a környezetgazdálkodásban és földhasználat felmérésében.