Ugrás a tartalomhoz

Fotogrammetria 7., A légi fotogrammetria alapjai

Dr. Engler Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

7.2 Hordozó eszközök

7.2 Hordozó eszközök

Légifényképezési célokra valamilyen légi járművet használunk, ami lehet repülőgép, helikopter, hőlégballon, motoros sárkányrepülő, vagy modell repülőgép. A nagy pontosságú, térképezési célú légifényképezésre elsősorban repülőgépeket használunk. A modul további részében a hordozó eszközök közül csak a repülőgépeket tárgyaljuk. A légifényképező repülőgépekkel szemben különleges követelményeket támasztunk. Ezért számos repülőgépgyár egyes típusait alakítja át, teszi légifényképezésre alkalmassá. Ilyen követelmények:

  • stabil térbeli helyzet a fényképezés pillanatában,

  • egyenletes sebesség légi fényképezés közben,

    • a munkasebessége a lehető legkisebb, az utazó sebessége a lehető legnagyobb legyen,

    • nagy hatótávolság,

    • jó emelkedő képesség (rövid idő alatt érje el a repülési magasságot),

    • biztos repülési magasságtartás,

    • felső szárnyállás a jó látási viszonyok (előre, lefelé és mindkét oldalra) érdekében,

    • a kamera a repülőgép súlypontjában helyezkedjen el,

    • a padlónyílás le- és felszálláskor zárható legyen a kamera, illetve a záróüveg mechanikus sérüléseinek elkerülése érdekében,

    • tágas belső tér a szükséges segédberendezések, felszerelések elhelyezésére, valamint a repülési személyzet kényelmes mozgására,

    • a kipufogó gázokat úgy kell elvezetni, hogy ne kerülhessen a kamera objektívje elé,

    • a le és felszállás kis területet vegyen igénybe.

Kisebb feladatoknál a személyzet pilótából és fényképészből áll, nagyobb feladatnál azonban navigátorral is kiegészülhet. Ma leginkább hárman repülnek, jóllehet a kétszemélyes (pilóta, fényképész) és az egyszemélyes (pilóta) repülés technikailag már lehetséges. A légifényképezés sikeres végrehajtása a személyzet kifogástalan együttműködésétől függ. A fényképezési munkát a fényképész végzi a navigátorral összehangolt feladatként.

Magyarországon légifényképezésre leggyakrabban az AN-2 típusú repülőgépet (7-1. ábra) alkalmazták. Az AN-2 típus nagy előnye, hogy füves repülőtérről is üzemeltethető. Ebbe a típusba valamennyi mérőkamera beépíthető.

7-1. ábra AN-2 repülőgép [4.]

A hetvenes években kifejlesztettek egy speciálisan légifényképezésre szolgáló repülőgépet, az AN-30-as típust. Az AN-30-as nagy előnye, hogy a repülőgép hermetikusan zárt, a légifényképezés ún, plán parallel üveglemezen keresztül történhet egyszerre akár több kamerával, igen nagy magasságból is. Nagy területek légifényképezése esetén igen hatékony típus. Magyar tulajdonban ez a típus nem található, azonban több környező országból bérelhető.

Az egykori csehszlovák gyártmányú L-410 repülőgéptípus speciális, légifényképezési célú változatát magyar közreműködéssel fejlesztették ki 1974-ben, de a sorozat más típusát is alkalmassá tették Magyarországon légifényképezésre.

Gazdaságosan üzemeltethető a jó repülési tulajdonságokkal rendelkező svájci Pilatus PC-6 Turbo Porter típusú repülőgép, amit inkább kézikamerás felvételek készítésekor alkalmazható.

A Magyar Honvédség a katonai célú, valamint a „Nyitott Égbolt” szerződés alapján végzett légifényképezési feladatait egy erre a célra átalakított AN-26 típusú repülőgéppel végzi.

Néhány éve a Cessna 402 (7-2. ábra) és a Cessna TU206E (7-3. ábra) típus légifényképezésre alkalmas változatát használják hazánkban.

7-2. ábra Cessna 402 [4.]

7-3. ábra Cessna TU206E [4.]

A felsorolt repülőgép típusok legfontosabb jellemző adatai a következők:

Műszaki adatok

AN-2

AN-30

L 410 AF

Pilatus PC-6

Cessna 402

Cessna TU206E

A szárny felépítése

kétsíkú

felső

felső

felső

alsó

felső

Sebesség (km/h)

160-180

450-500

200-375

180-250

300-390

220-300

Szolgálati csúcsmagasság

1000

2500

1200

965

1700

7500

Maximális hatótávolsága [km]

300

1480

360

1980

520

1460

Hajtóművek száma

1

2

2

1

2

1

További fontos információk lehetnek még a törzs hossza, a gép magassága, a szárny fesztávolsága, a felszállási út hossza, a kigurulási hossz és a maximális hasznos terhelés, de ezek részletes ismertetésétől itt eltekintünk.