Ugrás a tartalomhoz

Fotogrammetria 7., A légi fotogrammetria alapjai

Dr. Engler Péter (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

7.4 Végrehajtás

7.4 Végrehajtás

A légifényképező repülés gondos előkészítést kíván. Az előkészítés jórészt a téli időszakban történik, mivel ebben az időben nem, vagy nagyon ritkán repülnek [1.].

Az előkészítés első lépéseként a repülési vázlatokról átrajzolják a repülési tengelyeket azokra a térképekre, amelyek alapján a feladatot végre fogják hajtani. Számítógépi navigáció végrehajtásánál értelemszerűen az adatokat a navigációs szoftverre viszik át. Ezzel egy időben ellenőrzik a technikai terv adatainak helyességét.

A légifényképezés kívánt időpontja és a feladat végrehajtásának helyszíne szerint csoportosítják a repülési terveket. Ennek alapján előre megtervezik az egy-egy felszállással megoldható feladatokat úgy, hogy a legrövidebb repülési úttal, minél több feladatot végre lehessen hajtani. A légügyi hatóságoktól a végrehajtáshoz szükséges légtér igénybevételére kell előzetesen engedélyt kérni. Az országhatár közelében végrehajtandó feladatoknál, ha át kell repülni a szomszédos ország területére, előzetesen a szomszéd ország légügyi hatóságától is engedélyt kell kérni.

A légifényképező repülés során a repülőgép személyzete általában három fő: pilóta, navigátor, fényképész.

A fényképezés egyik legfontosabb feladatát a navigátor látja el. A navigátor keresi meg a térképen megjelölt sortengelyek helyét a terepen, és figyeli a gép haladását. A terep és a térkép folyamatos összehasonlításával úgy ad utasítást a pilótának az irányváltoztatásra, hogy a gép minél pontosabban a kijelölt sortengely fölött repüljön. GPS-sel vezérelt fényképezés esetén a mindenkori pozícióhoz képest történik a gép irányítása. Az első fénykép helyét elérve a navigátor ad utasítást a fényképésznek a felvétel megindítására.

A fényképész figyeli a kamera működését, az átfedés szabályzó berendezés állandó vezérlésével biztosítja a kívánt átfedést, figyelembe véve a repülési sebesség ingadozásait és a terepi magasságkülönbségeket.

A légifényképezés műszaki feltételein kívül döntő fontosságú az időjárás, ugyanis a munka minőségében a felhőfedettségnek, a páratartalomnak és a szélhatásnak alapvető jelentősége van. A légi fényképezéshez tiszta atmoszférikus viszonyok, magasan álló nap és felhőtlen égbolt szükséges. Térképezési, különösen a domborzati kiértékelésekhez szolgáló légifényképezésre legkedvezőbb a kora tavaszi időszak, amikor a növényzet takarása a legkisebb, a terep a lombos fák alatt is látható. A meteorológiai adatok több évtizedes értékelése azonban azt mutatja, hogy éppen a kora tavaszi időszakban a fényképezésre alkalmas napok száma viszonylag kevés, 6-10 nap. A részben alkalmas napok száma ennek többszöröse is lehet. A nyári időszakban, amikor a fák már lombosak, az alkalmas napok száma megduplázódik. A nyári időszak általában csak a kevésbé fás területek síkrajzi kiértékeléséhez, valamint interpretációs feladatok fényképezéséhez alkalmas. Az őszi évszak idején a megvilágítás még elegendő a fényképezéshez, azonban a növényzet takarása és a már viszonylag hosszú vetett árnyékok miatt ez az időszak fotogrammetriai térképezés céljára kevésbé kedvező. Télen az alacsony napmagasság és az esetleges hótakarás miatt nem célszerű a térképezési célú légi fényképezés.

A fényerő szempontjából a déli órák kedvezőek, mert az árnyékok ekkor a legkisebbek. Ennek ellenére a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a fényképező repülést már korán reggel el kell kezdeni, mivel késő délelőtt gyakran felhősödés indul meg.

Jóllehet, a felhőárnyékok a kiértékelést zavarják, az összefüggő zárt felhőzet alatti fényképezés eredményes, mivel nincsenek kontrasztos és részletszegény árnyékok a képeken. A légköri párát a fényképezéskor a vízszintes látástávolsággal becsülik. A légréteg tisztasága, pára- és füstmentessége meglehetősen ritka, ezért sok munka készül közepes pára mellett, melyre jellemző a 6-8 km-es vízszintes látástávolság. A részletek optimális visszaadásához legalább 20 km vízszintes látástávolság szükséges. A légköri pára különösen veszélyes a színes fényképezésnél, míg az infravörös felvételeket ez kevésbé zavarja. Gyakran a terület felett kell a személyzetnek eldöntenie, hogy a fényképezés végrehajtható-e, vagy sem.

A légifényképezés végrehajtása a filmanyag előhívásával és vizsgálatával zárul. A filmanyag kidolgozása nagy gondosságot és szabatos technológiai folyamatot igénylő feladat, mivel egy-egy 60 m-es filmtekercs költsége magas. A filmtekercsek előhívását, mosását, fixálását és szárítását automatikusan működő előhívő berendezésekben végzik. A filmet egy sötétkamrában, orsójával együtt helyezik el a berendezésbe úgy, hogy a tekercs szabad végét egy másik orsóra fűzik. A hívógép fedőlapjának felerősítése után már világosban is dolgozhatunk. Az előhívóoldat, színes anyagoknál az oldatok előírt hőmérsékletét gondosan be kell tartani, mert jelentősen befolyásolják a képanyag fotográfiai minőségét. A film tekercselése automatikusan történik. A hívás és fixálás között van egy közbenső mosás. A kép rögzítése, fixálása megadott ideig tart, majd követi egy hosszabb áztató mosás. Végül az előhívott és fixált filmet elektromos szárítóban szárítjuk.

A filmeket óvni kell a mechanikai sérülésektől, ezért gyakran az eredeti negatívról készített másolatok alapján történik a film előzetes vizsgálata. Ennek során ellenőrzik, hogy sikerült-e a felvétel, nincsenek-e a negatívon kimaradt foltok, részletek, hibátlanul működött-e a berendezés, tehát az egész repülés elérte-e a célját.

A digitális kamerákkal vagy szkennerekkel készül felvételek esetében a képek tárolása, kiértékelésre alkalmassá tétele természetesen digitálisan, megfelelő szoftverek segítségével történik.