Ugrás a tartalomhoz

Fotogrammetria 8., Ortofotoszkópia

Balázsik Valéria (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

8.2 Az ortofotoszkópiai eljárások osztályozása

8.2 Az ortofotoszkópiai eljárások osztályozása

Az egyképes fotogrammetriai eljárásokat a terep jellege és a kiértékelési eljárás szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

Egyképes fotogrammetriai eljárások

(Ortofotoszkópia)

8.2.1 Síkfotogrammetria

Síkfotogrammetriai eljárások során sík terepről készült egyetlen kép fotogrammetriai feldolgozását végezzük, melynek eredménye egy perspektív torzulástól mentes, adott méretarányú tónusos kép az ún. ortofotó vagy adott vetületi síkra vonatkozó síkkoordináták. A pontossági igényeket és az előállítandó termék (ortofotó) méretarányát figyelembe véve néhány m-es terepi szintkülönbség általában véve még megengedett. Ahogyan már említettük, légifényképezéskor sík terepről csak akkor kapunk torzulásmentes, egész képre nézve egységes méretarányú felvételt, ha a kameratengely függőleges helyzete mellett fényképeztünk. A gyakorlatban azonban még az ún. nadírfelvételek esetében is a kameratengely a függőlegessel néhány fokos szöget zár be. (4-5˚-os szögértékig soroljuk a közel függőleges tengelyű vagy közel nadírfelvételek kategóriájába.) A fényképezés pillanatában a terepsík és a képsík egymással kollineár helyzetben van. (2.2.1.3 fejezet) A felvételi sugárnyaláb és az eredeti kollineár helyzet visszaállításával a kameratengely dőlése miatti perspektív torzulás megszüntethető lenne, és egy tárgyasztalon a torzulásmentes képet felfoghatnánk. Légifényképek feldolgozásánál ez műszertechnikailag nem kivitelezhető, hiszen az eredeti sugárnyalábbal az eredeti kollineár helyzet mellett csak a felvételkori kameraállandó-repülési magasság arány (Ck/hr) biztosítaná pontról pontra az éles képet. (8-4. ábra)

8.2.1.1 A síkfotogrammetria analóg megoldásai

Feladatunk egy az eredetinek megfelelő kollineár helyzet visszaállításával a perspektív torzulás megszüntetése, geometriailag helyes, adott méretarányú, minden pontban éles kép előállítása. Az így előállt kép megfelel az ortogonális vetítés szabályainak. Ezt a műveletet nevezzük perspektív vagy optikai képátalakításnak, melynek műszerei a képátalakítók. A műszerek lehetnek képzetes (8-1. ábra). vagy valós vetítésűek (8-2. ábra) A képzetes vetítésű képátalakítókat egyszerűbb feladatokra, térképi változások átvezetésére, térképek kiegészítésére használjuk.

8-1. ábra Képzetes vetítésű képátalakító

A műszer egy kettős prizma segítségével biztosítja a térkép és a légifénykép illesztését és egyidejű szemlélését.

A valós vetítésű képátalakítókkal történő fotogrammetriai feldolgozás során a tárgyasztalra helyezett fényérzékeny filmet az ott előállt, geometriailag helyes, optikailag éles képpel megvilágítjuk, és ilyen módon rögzítjük az ortofotót.

8-2. ábra Valós vetítésű képátalakító

A képátalakító műszer főbb elemei:

  1. megvilágító berendezés

  2. képtartó

  3. vetítő objektív

  4. tárgyasztal

  5. automatikák

    • inverzor

    • metszővonal-vezérlőmű

    • főpont-vezérlőmű

Az automatikák nem részei minden képátalakítónak.

A valós vetítésű képátalakítókkal a perspektív képátalakítás két módon hajtható végre: a képátalakítást elvégezhetjük a belső tájékozás visszaállításával, és elvégezhetjük a belső tájékozás visszaállítása nélkül.

-Perspektív képátalakítás a belső tájékozás visszaállításával

Léteznek olyan képátalakító berendezések, amelyek a három belső tájékozási adat (Ck00) és három külső adat (Z0,ω,φ) ismeretében lehetővé teszik a kollineár helyzettel megegyező helyzet visszaállítását. A három külső adat ismeretének hiányában három illesztőponttal is elvégezhető a képátalakítás. A szükséges külső adatokat ismerve, azokat a képátalakító berendezésen egyszerűen beállítjuk. Ha a külső adatok helyett három illesztőpont áll rendelkezésünkre, akkor a kivetített képi pontokat a szükséges mozgatások segítségével hozzuk fedésbe az alaplapra méretarányosan felszerkesztett megfelelőikkel.

8-3. ábra Képátalakítás illesztőpontokkal

-Perspektív képátalakítás a belső tájékozás visszaállítása nélkül

Ennél a módszernél úgy állítjuk elő az eredeti sík terep vagy sík alakzat torzulásmentes, kerek méretarányú, minden pontjában éles képét a tárgyasztalon, hogy azok között a kollineár helyzettel egyenértékű helyzetet teremtünk. Ehhez a következő optikai és geometriai feltételek teljesülése szükséges:

  • Scheimpflug feltétel: a képsíknak, az objektív egyesített fősíkjának és a tárgysíknak (vetítési v. térképezési sík) közös metszésvonala legyen.

  • távolságfeltétel: az optika alapegyenletének a képsík és a vetítési sík minden homológ pontjára teljesülnie kell. (éles leképzés minden pontban)

  • A kollineár helyzet feltételei (geometriai feltétel;2.2.1.3 fejezet)

Előzőeket együttesen figyelembe véve, azokat két feltételben megfogalmazhatjuk, mely feltételek eleget tesznek valamennyi optikai és geometriai követelménynek.

A képátalakítás egyesített optikai és geometriai feltételei:

  • Scheimpflug feltétel teljesülése

  • a horizontvonal az objektív egyesített fősíkjától fe távolságra legyen:

Az fe érték a horizontpontnak (H’) az objektív egyesített fősíkjától (He1) való távolsága, amely különbözik a kameraállandó (Ck) értékétől. (8-5. ábra, jobb oldal) Ennek teljesülése az eltolási tétel (8-4. ábra) és a forgatási tétel (8-5. ábra) egymást követő alkalmazásával lehetséges.

8-4. ábra Eltolási tétel alkalmazása

Emlékeztetőül:

  • Kollineár helyzetű síkoknál a tárgysík eltolása csak a pontmező méretarányát változtatja meg... (8-4. ábra)

  • Kollineár helyzetű síkok hajlásszöge megváltoztatható a kollineár helyzet megbontása nélkül...(8-5. ábra)

Az eltolási és forgatási tételekről bővebben a 2-es modul 2.2.1.4 fejezetében olvashatunk.

8-5. ábra Forgatási tétel alkalmazása

A képátalakító berendezésben a tárgytávolság a repülési magasság (hr) helyett a vetítési középpont-kivetített képpont távolsága (t) lesz. (eltolási tétel alkalmazása; 8-4. ábra) Amennyiben a műszer rendelkezik az automatikák közül inverzorral, az gondoskodik a kép és tárgytávolság automatikus beállításáról, vagyis az éles leképzésről. A forgatási tétel alkalmazásánál, a képsík-tárgysík hajlásszögének megváltoztatása esetén a Scheimpflug feltétel biztosítása az automatikák közül a metszővonal-vezérlőmű feladata, a szükséges fe érték beállítása pedig a főpont-vezérlőmű segítségével történik. A képátalakító berendezések nem mindegyike rendelkezik mindhárom automatikával. Vannak műszerek, amelyekbe csak egy vagy kettő automatika került beépítésre. Ezek hiányában a szükséges beállításokat a kiértékelő személynek kell megtennie. Az automatikával nem rendelkező műszereknél a független állítási lehetőségek száma 8, automatikával rendelkező műszereknél az automatikák számától függően ennél kevesebb, de legalább 5.

A 8-6. ábrán jelölt mozgatási lehetőségek a műszeren:

ekx; eky - képeltolás komponensei

φkk - képdöntés két egymásra merőleges tengely körül

φTT – tárgyasztal döntése két egymásra merőleges tengely körül

k - képtávolság

t - tárgytávolság

8-6. ábra Képátalakító műszer metszete és mozgatási lehetőségei

A valós vetítésű képátalakító műszereket szerkezeti felépítésük jellemzi, úgy mint:

  • Döntési tengelyszám (a képtartó és a tárgyasztal döntési tengelyeinek száma)

    • egy döntési tengelyű

    • két döntési tengelyű

  • Képélesség biztosítása

    • automatikus (inverzor+metszővonal-vezérlőmű)

    • félautomatikus (inverzor vagy metszővonal-vezérlőmű)

    • nincs automatikája

  • A szerkezeti elemek elrendezése (mely sík rögzített vízszintesen)

    • képsík szerinti

    • optikai tengely szerinti

A szerkezeti elemek – így műszertípusok - szerint a képátalakításnak különböző végrehajtási technológiái vannak. A kollineár helyzetet 8 adattal vagy 4 elempárral rögzíthetjük, ennek megfelelően a képátalakítás 4 illesztőpont alapján elvégezhető. A kívánt méretarányú alaplapon felszerkesztett 4 db illesztőpontot empírikus úton hozzuk fedésbe kivetített megfelelőikkel. Így tudjuk a képsíkot és a tárgysíkot megfelelő kollineár helyzetbe állítani, és ezzel áll elő a terepsík vagy tárgysík geometriailag torzítatlan, kerek méretarányú képe a tárgyasztalon, melynek fotográfiai rögzítésével jön létre az ortofotó. Az egyes mozgatások hatásait egy négyszög alakjának és helyzetének változásain keresztül mutatjuk be a 8-7. ábrán.

8-7. ábra Az egyes mozgatások hatásai

n: a tárgytávolság változtatásával a méretarány változik

ωT: a tárgyasztal X tengely körüli döntésének hatása

φT: a tárgyasztal Y tengely körüli döntésének hatása

eky: a kép y irányú eltolásának hatása

ekx: a kép x irányú eltolásának hatása

κk: a kép z tengely körüli elforgatásának hatása

Az illesztőpontokon ellenőrzött mozgatások egymás utáni, többszöri ismétlésével érhetjük el azok „illeszkedését”, így a kollineár helyzetnek megfelelő helyzetet.

8.2.1.2 A síkfotogrammetria analitikus megoldása, analitikus képátalakítás

Csakúgy, mint az előbbiekben ismertetett analóg, empirikus megoldás, ez a módszer is 4 illesztőpontot igényel. A képsíkon és tárgysíkon egyaránt ismert 4 db közös pont, vagyis illesztőpont, centrális vetítés esetén lehetővé teszi a síkok közötti projektív transzformáció matematikai összefüggéseinek felírását:

Az illesztőpontok alapján meghatározott 8 db együttható ismeretében bármely képi pont terepi koordinátái számíthatóak.

8.2.1.3 Síkfotogrammetria digitális eljárással

Ennek során sík terepről készült dőlt tengelyű, digitális felvétel ortogonális vetületét állítjuk elő, tetszőleges magasságú alapszintre vonatkoztatva. Ezt a fotogrammetriai munkaállomások digitális képfeldolgozó programjainak segítségével végezzük. A külső- és belső adatok ismeretében matematikai összefüggések segítségével meghatározzuk a vetítősugár metszését a választott alapszinttel és a torzulásmentes kép pixeljeihez az eredeti, perspektív torzult kép szürkeségi értékekeit rendeljük.

8.2.2 Ortofotoszkópia domb- és hegyvidéken

Ha nem sík területről készítünk felvételt, azt a magasságkülönbségből eredő torzulások terhelik. A repülés sajátosságaiból adódóan emellett a perspektív torzulással is számolnunk kell. Ezeknek a felvételeknek a feldolgozási technológiái között, akárcsak a síkfotogrammetriai eljárásoknál, megtaláljuk az analóg, az analitikus és a digitális módszereket. Az analóg megoldásokat ma már a gyakorlatban nem alkalmazzák, ezekkel az eljárásokkal ortofotót nem állítanak elő, de termékeivel még találkozhatunk, korábbi állapotokra vonatkozó nagy mennyiségű információkat tartalmaznak, digitalizált változataik térinformatikai rendszerek adatbázisába illeszthetőek. Ezeket az eljárásokat is röviden ismertetjük.

8.2.2.1 Analóg eljárások

  • képátalakítás illesztőpont korrekcióval

Ennél az eljárásnál figyelembe vesszük az illesztőpontok magasságkülönbségből eredő képpont eltolódását. Az illesztőpontokat ennek megfelelő korrekcióval látjuk el az alaplapon és ezt követően hozzuk fedésbe a képi és alaplapi pontokat.

  • övenkénti képátalakítás

Akkor alkalmazhatjuk ezt az eljárást, ha a lefényképezett terület felosztható magassági tartományokra, övekre, melyeken belül a magasságkülönbség okozta torzulás már elhanyagolható. Az egyes tartományokra, (ezeket síknak tekinthetjük), az optikai képátalakítás módszerével elvégzett illesztést követően történhet a megvilágítás úgy, hogy közben a film többi részét gondosan kitakarjuk. Ez az eljárás akkor alkalmazható gazdaságosan, ha az övek száma a nyolcat nem haladja meg.

  • poliédersíkos képátalakítás

Ez az eljárás annyiban hasonlít az előzőekben ismertetett övenkénti képátalakítás eljáráshoz, hogy itt is részterületekre osztjuk a teljes képterületet, ám az illesztést az egyes részekre nézve nem egy közepes magasságú, vízszintes síkra végezzük el, hanem az adott részterülethez jól illeszkedő dőlt helyzetű érintő síkra.

Az övenkénti és a poliédersíkos képátalakítás eljárások mindegyikére jellemző, hogy az elérhető pontosságot a magassági tartományok száma erősen befolyásolja.

  • differenciális képátalakítás (analóg ortofotó eljárás)

Nagyobb magasságkülönbséggel rendelkező terep esetén nem elég a képet csupán néhány magassági tartományra osztani. Bizonyos magasságkülönbséget meghaladó érték felett a képet olyan egységes elemi részekre kell felbontani, ahol minden egyes elemen belül a torzulás mértéke már bizonyosan elhanyagolható. Nem sík területről készült képeknél a képi pontok torzulásai a perspektív torzulásból és a magasságkülönbségből eredő torzulásokból együttesen adódnak.

8-8. ábra Torzulások dombvidéki területről készült képen

A 8-8. ábra mutatja egy - a vetületi síkon - szabályos X,Y rács ξ,η képsíkon fellépő torzulásait dombvidéki területen, centrális vetítés esetén. A vetületi síkon szabályos négyszögek a képen szabálytalan négyszögekben képződnek le. Differenciális képátalakításkor feladatunk tehát a ξ,η képsíkon jelentkező torzulások elemenkénti megszüntetése, majd a torzulásmentes képelemek kívánt méretarányban egymás mellé fényképezésével az ortogonális vetületnek megfelelő kép előállítása. Ehhez szükséges a mérőkép belső és külső adatainak, valamint a kép által lefedett terület magassági adatainak ismerete.

A differenciális képátalakítás műszerei az ortoprojektorok, melyek lehetnek közvetlen és közvetett vezérlésűek.

8-9. ábra Közvetlen vezérlésű ortoprojektor

A közvetlen vezérlésű ortoprojektorok (8-9.ábra) egy térfotogrammetriai műszerből és egy vetítő kamerából állnak. A térfotogrammetriai műszeren végzett folyamatos térbeli irányzás biztosítja az adott vonalelemhez tartozó terepi magasság ismeretét, amely alapján a torzulás kiküszöbölhető.

A közvetett vezérlésű ortoprojektorok a vonalelemre vonatkozó torzulás megszüntetését egy digitális magassági modell alapján valósítják meg a következőképpen: az x,y síkban vagyis az ortofotó síkjában egy nagyon keskeny, de a négyzetrács méretével megegyező hosszúságú rést vezetünk y irányban és ezen keresztül folyamatos mozgás közben vetítjük át a ξ, η képsík megfelelő vonalelemét a szükséges korrekciók mellett. Az így előállt sorokat x irányú sorváltással egymás mellé fényképezzük. (8-10. ábra) A magassági modellben csak a rácspontok magassága ismert. A rács „belsejében” lévő részletekhez tartozó magasságot számítással határozzuk meg. Abban az esetben, ha a rácsvonalak mentén lineáris összefüggést alkalmazunk, a képen szabálytalan négyszög fotográfiai átalakítása matematikailag egy bilineáris transzformációval írható le.

A nyolc paraméter számítása rácsnégyszögenként a sarokpontok x,y és a nekik megfelelő ξ,η koordináták alapján történik. Ezek ismeretében lehetséges a négyszögön belüli elemi képrészek (vonalelemek) torzulásait „korrigálni” és egy résen keresztül egymás mellé fényképezve az ortofotót előállítani.

8-10. ábra Az ortofotó síkján megjelenő torzulásmentes négyszögek

Minden egyes vonalelemre a következő korrekciót kell elvégezni a műszer vezérlésével:

  • két eltolás, amely a vonalelem mindenkori középpontjára vonatkozik (M’→M)

  • forgatás 𝜶 szöggel

  • méretarány-változtatás (S’→S)

(8-11. ábra)

8-11. ábra Vonalelemekkel történő differenciális képátalakítás

A műszer vezérlésénél a két eltolást a mérőkép kétirányú elmozgatásával, a forgatást egy Dove-prizma beépítésével és a méretarány-változtatást gumioptika alkalmazásával oldották meg. A digitális vezérlésű optikai képátvitellel működő képátalakító berendezések szerkezeti vázlatát mutatja a 8-12. ábra az egyes korrekciók megvalósítását biztosító műszerelemekkel.

8-12. ábra Digitális vezérlésű differenciális képátalakító elvi felépítése

A vezérlési adatokat rácsnégyszögenként számítjuk. Ehhez felhasználjuk a terepet leíró magassági modellt, mely valójában a rácsnégyszög sarokpontjainak térbeli koordinátái. Ezek többféle adatforrásból származhatnak:

  • magassági adatbázis

  • profilmérés sztereoképpáron

  • szintvonalkiértékelés sztereoképpáron

  • térkép magassági tartalmának digitalizálása

A különböző forrású magassági adatokból kerül előállításra a digitális felületmodell, egy szabályos rácsháló, amelyből rácsnégyszögenként számítjuk a differenciális képátalakításhoz szükséges paramétereket.

Itt említjük meg, hogy sík felületről készült, erősen dőlt tengelyű felvételek torzulásai is megszüntethetők differenciális képátalakítással. Az optikai képátalakítás eljárása nem minden felvétel feldolgozásánál alkalmazható. A perspektív képátalakító műszerek tárgyasztalának döntési lehetősége korlátos (±10°), így a differenciális képátalakítás adhat megoldást nagyobb dőlésű képek ortogonális vetületűvé alakítására. Az így előállított ortofotók pontossága megfelel a perspektív képátalakítással készült ortofotókénak.

A differenciális képátalakítás hibaforrásai

A differenciális képátalakításnál előforduló hibákat, hibalehetőségeket három csoportba sorolhatjuk. A csoportokon belül is többféle hibával számolhatunk.

  1. A magassági adatok hibái:

  • magasságkülönbségből eredő hiba; a terepszintből kiemelkedő magas objektumok (épület, fa) oldalát látjuk az ortofotón, kivéve a Nadírpont és környezetében lévő tárgyak esetében

  • a digitális magassági modell támpontjainak mérésénél elkövetett hiba

  • a terepmodell valódi magasságát nem ismerjük; a DTM a felület matematikai leírása csupán

  • a rácspontok Z koordinátáinak interpolációjában elkövetett hiba

  1. A kiértékelő műszer és a képanyag hibái

  • műszerhibák és az eredeti képanyag hibái

  • a differenciális képátalakító műszer interpolációs hibája (csak lineáris interpoláció)

  1. A kiértékelés sajátosságaiból eredő hiba

  • a képek beállítási hibái a képátalakító műszerben

  • a folyamatos résvezetésből származó hiba

  • a vízszintes síkokkal való felülethelyettesítésből eredő hiba

    • képkiesés (domb- és hegyoldalakat ábrázoló részeknél tapasztalható, amikor a vetítősugarak a terepi lejtővel kis szöget zárnak be, vagyis a lejtésirány a kép széle felé mutat)

    • képduplázódás (a lejtőirány a Nadírpont felé mutat)

    • fűrészfogas leképzés (vonalas létesítményeknél tapasztalható az ortofotón)

Az analóg ortofotók további feldolgozása

Az ortofotó további kiértékelése lehetséges oly módon, hogy annak tartalmát bizonyos tematika szerint grafikusan értékeljük ki, ezt nevezzük analóg módszernek. Mivel ez a termék egy kerek méretarányú, merőleges vetületű, vagyis torzulásmentes tónusos kép, arról – akárcsak egy térképről – távolságot, területet határozhatunk meg.

Az ortofotó további kiértékelésének analitikus módszere a pontonkénti digitalizálás. Így előállíthatunk egy analóg ortofotó alapján egy digitális vektoros térképet.

8.2.2.2 Analitikus eljárás

-Analitikus monoplotting

Dombvidékről készült egyetlen kép analitikus kiértékelése az ún. analitikus monoplotting. A feladathoz adott egy magassági torzulásokkal terhelt kép és ismerjük a terepet leíró digitális magassági modellt. A modell rácshálójának olyan sűrűnek kell lenni, hogy a rácspontok között lineárisan lehessen interpolálni. Feltétel még a mérőkép belső és külső tájékozási adatainak ismerete. A 8-13. ábra alapján a mérőképen azonosított pontokhoz (ilyen képpont S’) tartozó vetítősugarak egy térbeli sugárnyalábot határoznak meg. Ennek a sugárnyalábnak a digitális felületmodellel alkotott döféspontjai (S’-höz tartozó vetítősugár döféspontja S) megadják a képpontoknak megfelelő tárgytérbeli X,Y és Z koordinátákat.

8-13. ábra Analitikus monoplotting

Egy ilyen S döféspont koordinátának számítása a térbeli hasonlósági transzformáció összefüggésének felhasználásával történik.

ahol:

X,Y,Z: S pont tárgytérbeli (terepi) koordinátái

X0, Y0, Z0: a vetítési középpont koordinátái (külső adatok)

m: méretarányszám

ξ0, η0, -Ck: a mérőkép belső adatai

ξ, η: S’ képkoordinátái

8.2.2.3 Digitális eljárások

-Digitális ortofotó

Adott egy nem sík terepről készült kép, amely a kamera képsíkjában került rögzítésre. (8-14. ábra) Ennek a digitális képnek a pixelszáma megegyező a kamerában elhelyezett érzékelőknek, szenzorelemeknek a számával és ismerjük a belső és külső tájékozási adatait. Az egyes képelemek szürkeségi fokozatai - a centrális vetítéssel megvalósított képalkotás szerint - a terepfelszínről érkező elektromágneses sugárzásértékeknek megfelelőek (az adott terepet ábrázolják), ám geometriai értelemben a pixelek elhelyezkedése hibás. Feladatunk tehát egy merőleges vetületnek megfelelő képmátrix létrehozása az eredeti kép szürkeségi fokozatainak felhasználásával.

8-14. ábra Ortoprojekció

Ehhez először definiálunk egy képmátrixot a terepi (országos) koordináta-rendszer XY síkjában. (8-15. ábra) Fontos, hogy ebben a képmátrixban a pixelszám meghaladja a kamerában rögzített kép pixelszámát, kizárva így az eredeti kép adatvesztésének lehetőségét. (Így minden eredeti pixel szürkeségi értéke felhasználásra kerül az ortofotó előállításánál!) Ezután a definiált kép képelemeinek középpontjait a kamera vagy mérőkép koordináta-rendszerébe transzformáljuk. A Z terepi magasság felhasználásával a centrális vetítés alapösszefüggését írhatjuk fel. (2-es modul) Az ilyen módon transzformált pont az eredeti képen, a kamera koordináta-rendszerében valamelyik pixel területére, de nem feltétlenül annak középpontjára esik.

8-15. ábra A képmátrix transzformálása a vetületi rendszerből az eredeti kép rendszerébe

A transzformációval kapott képi hely ismeretében kell azt a pixelt „kiválasztanunk”, amelynek a szürkeségi fokozatát a terepen definiált képmátrix adott képeleméhez rendeljük. Az újramintavételezés legismertebb módszere a legközelebbi szomszéd szerinti hozzárendelés. Eszerint a transzformált ponthoz az eredeti képen található legközelebbi pixel szürkeségi fokozatát rendeljük. Előnye a viszonylag kevés számításiidő-szükséglet, hátránya, hogy ennél az eljárásnál a vonalas elemek megjelenése az ortofotón lépcsős, töredezett lesz. Alkalmazzák még a bilineáris interpolációt, mely munkaigényesebb módszer, mint a legközelebbi szomszéd módszere, viszont a vonalas elemek kevésbé töredezettek, „simábbak” az ortofotón. nem torzítja. A magasabb rendű interpoláció alkalmazásánál a szürkeségi fokozat hozzárendelése a szomszédos 16 pixel szürkeségi fokozatainak figyelembe vételével történik.

A digitális ortofotó jellemzői:

  • a képi ábrázolás objektív, a pillanatnyi állapotot rögzíti (földhasználat, környezetállapot),

  • gyorsan, nagy területről szolgáltat adatot,

  • nagymennyiségű minőségi és mennyiségi információt tartalmaz,

  • a képtartalom egyszerű kontrasztműveletekkel módosítható, a képminőség javítható, képrészek jól illeszthetőek (mozaikolás)

  • a tárolt adatok számítógéppel mérhetők, elemezhetők,

  • térbeli elemzést tesz lehetővé, a minőségi információkhoz koordinátákat rendel,

  • nem terheli a generalizálás problémája,

  • a felhasználó mindig a számára éppen szükséges méretarányban szemlélheti a képet (nincs információveszteség),

  • térinformatikai rendszerek adatbázisának önálló információs rétegeként használható,

  • tartalmi feldolgozásuk a digitális képfeldolgozó szoftverek osztályozási, alakfelismerési stb. funkciói segítségével elvégezhető.

A digitális ortofotókat az előzőekben felsorolt tulajdonságai miatt számos szakterület hasznosítja. Rendkívüli előnyei vannak akár a vektoros térképekkel, akár a csupán számadatokkal (koordinátákkal) történő dokumentálási eljárásokkal szemben. Torzulásmentesen ábrázolják a terepet, tereptárgyat, rendkívül részletgazdagok és bármikor újabb adatok, információk kinyerését teszik lehetővé, hogy csak néhányat említsünk.

Felhasználási területei:

  • topográfiai térképezés,

  • kataszteri térképezés,

  • környezetállapot felmérése, különféle szennyezések felderítése, felmérése,

  • talajminőség, növényzetállapot felmérése,

  • általános rendezési tervek készítése,

  • területrendezés, birtokrendezés, földhasználat meghatározása,

  • komplex információs rendszerek alapját képezheti, együtt kezelve más szakterületek adataival

  • építészet (épülethomlokzatok dokumentálása, rekonstrukciók előkészítése).

Magyarország Digitális Ortofotó Programja (MADOP)

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (mai nevén Vidékfejlesztési Minisztérium) Földügyi és Térinformatikai Főosztálya EU Harmonizációs programjának keretében 2000-ben sikeresen megtörtént az ország teljes területének légifényképezése. Az 1:30 000-es méretarányú légifelvételekből (7746 db színes diapozitív) elkészítették Magyarország teljes területére az 1:10 000 méretaránynak megfelelő digitális ortofotókat. Az ehhez szükséges digitális domborzatmodellt (DDM) 5 m x 5 m-es rácssűrűséggel, 1m-es magassági pontossággal, az ország teljes területét lefedő 4098 db 1:10000-es méretarányú analóg topográfiai térképek magassági tartalmának digitalizálásával állították elő. A DDM magassági pontosságának megállapítását célzó vizsgálatokban, mérések elvégzésében az NyME Geoinformatikai Kara is részt vett. Az EOV-ba illesztett légifelvételek, valamint az ugyancsak EOV-ban meghatározott DDM alapján az eredeti, perspektív leképezésű légifelvételeket ortogonális vetítésű, térképi rendszernek megfelelő, szelvényhatáros felvételekké alakították át. Az így kapott digitális ortofotók tartalma megegyezik az eredeti légifelvételek tartalmával, ugyanakkor mentesek a légifelvételek dőlésszöge és a domborzat hatása okozta geometriai torzulásoktól. Az EU-s agrártámogatások odaítélésére és a támogatások felhasználásának ellenőrzésére létrehozott Mezőgazdasági Parcella azonosító rendszerben (MePAR) sikerrel hasznosítják ezeket az ortofotókat.  Ezt követően, több ütemben, a 2000-es felvételek közel azonos felvételi helyeivel történtek légifényképezések, melyek alapján szintén előállították az 1:10 000-es ortofotókat. Ezeket a munkálatokat meggyorsította, hogy a digitális domborzatmodell már rendelkezésre állt. Az egyszerűen olvasható, mindenki számára sokféle információt nyújtó digitális ortofotók egységes térinformatikai alapot képeznek a különböző felhasználói területek számára.

8-16. ábra A Fertődi kastély 1:10 000-es ortofotón

Forrás:http://www.fomi.hu/honlap/magyar/Projektek/leirasok/MADOP/20030912MADOP

-Digitális monoplotting

Az eljárás hasonló az analitikus monoplotting eljáráshoz. Célunk, dombvidéki területről készült kép kiválasztott pontjaihoz tartozó terepi 3D-s koordináták meghatározása. Rendelkezünk egy magassági és perspektív torzulásokkal terhelt digitális mérőképpel, annak belső és külső tájékozási adataival valamint a terepet leíró digitális felületmodellel. Keressük a képpontokhoz tartozó vetítősugarak metszését a felületmodellel, vagyis a képpontnak megfelelő X, Y, Z terepi koordinátákat.

8-16. ábra Digitális monoplotting

A 8-16. ábra jelölései szerint a következő lépésekkel jutunk egy kiválasztott képi pont terepi koordinátáihoz. Tetszőlegesen felveszünk egy kezdő alapszintet, Z0-t. A belső, külső adatok ismeretében felírjuk a kiválasztott képpont (esetünkben p2’) ξ, η képkoordinátáira a centrális vetítés alapegyenletét Z0 értéke mellett. Az összefüggésekből meghatározzuk X0, Y0 értékét, vagyis, hogy a vetítősugár mely pontban metszi a Z0 alapsíkot. Ezután a kapott X0, Y0 vízszintes koordinátákhoz tartozó terepfelszíni Z1 értéket határozzuk meg a digitális felületmodell alapján. A következő lépésben a vetítősugár Z1-gyel, mint új alapszinttel való metszését számítjuk ki, ebből kapjuk X1, Y1 értékét, amihez tartozó magasságot (Z2-t) a DTM-ből nyerjük. Ezt a műveletsort addig ismételjük, míg a koordináták változása kellően kis értékű lesz, vagyis a Z0 kezdőértékből kiindulva a terepi koordinátákat (Xn, Yn, Zn) iterációval határozzuk meg.

Ennek az eljárásnak a pontosságát a légifénykép minősége, felbontása mellett elsősorban a digitális felületmodell rácsmérete és rácspontjainak pontossága határozza meg, így olyan területeken alkalmazzák, ahol a nagy pontosság nem alapkövetelmény. Előnyei azonban megmutatkoznak a nehezen megközelíthető területeken végzett ismételt megfigyeléseknél. Ilyen például a gleccsermonitoring, földcsuszamlások megfigyelése, terület-, térfogatszámítás, földtömegbecslés stb...

8.2.3 Ortofotótérképek

Akár az analóg, akár a digitális ortofotókat tekintjük, mindkettőre érvényes, hogy torzulásmentes síkvetületi tónusos kép, az analóg ortofotónál a méretarány ismeretében, a digitális ortofotó esetében pedig anélkül is síkrajzi adatnyerésre alkalmas termékek. Egy analóg vagy digitális vektoros térképpel összehasonlítva, annak információtartalmát messze felülmúlják. Az ortofotókat a szükséges térképi tartalommal kiegészítve jutunk az ortofotótérképekhez. Így az ortofotóra szelvénykeretet, őrkereszthálót, névrajzot és a szükséges megírásokat felrakva olyan rendkívül hasznos termékhez jutunk, mely számos szakterületen kerül felhasználásra.