Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 10., Birtokrendezés és tájrendezés

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

10.2 A tájrendezés-, tájformálás és a szakági tervek jogi szabályozása

10.2 A tájrendezés-, tájformálás és a szakági tervek jogi szabályozása

A címben megnevezett tevékenységről, a tervek tartalmáról Magyarországon a 80-as években a 7/1983. számú, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM – később Környezetvédelmi Minisztérium) utasítás, majd a 9007/1983. számú ÉVM szabályozás intézkedett. Előzőek szerint 1998-ig regionális rendezési tervek és településrendezési tervek készültek. Az általános szabályozáson túl sok kötelezettséget nem tartalmaztak, de a feladatok közé sorolták a műszaki, táji, ökológiai, környezetvédelmi adottságok, valamint a tájrendezési és környezetvédelmi feladatok feltárását és gondozását.

Időközben változott a szabályozás, új törvények (1996. évi területfejlesztési törvény, 1997. évi építésügyi törvény és ez utóbbi alapján készült, már módosított Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló rendelet – OTÉK - 18/1998. sz. KTM rendelet) léptek hatályba. Átmeneti időszakban párhuzamosan készültek az új térségfejlesztési és területrendezési tervek. A törvények hangsúlyozzák a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának megteremtését. A területrendezés feladatai közé sorolja a természeti adottságok feltárását és értékelését, a területhasználati szerkezet kialakítását, amely kötelezettséget jelent a birtokrendezések tervezésénél és kivitelezésénél.

Használati szabályozás a szakági tájrendezési terveknél: mezőgazdasági területek, erdőterületek, vízfelszínek és kapcsolódó infrastruktúra övezetek, bányaterületek utóhasznosítása, természetvédelmi és tájvédelmi övezetek, környezetvédelmi övezetek, tájrehabilitációs övezetek, üdülési övezetek (Konkolyné Gy.É., 2003).

A területhasználat és a mezőgazdaság termelő tevékenysége alakította ki, alakítja és formálja ma is, azt a kultúrtájat, amely bennünket körülvesz, mintegy meghatározva a hasznosított területek arculatát. A sokrétű komplex meliorációs tevékenység a mezőgazdasági területnek termelés céljából történő jelentős fejlesztését és magas szintű elrendezését eredményezte, érintette a környezeti elemek összességét, így magát a tájat is.

1981-ig a tájformálást a spontaneitás jellemezte. Először a 20/1981. (XI. 19.) MÉM számú rendelet írta elő konkrétan a meliorációs tervek tájrendezési tervrészeinek elkészítését.

Eszerint a tájrendezési tervek, illetve tervezési szintjei a következők voltak:

  • Tájrendezési terv;

  • Térségi meliorációs terv;

  • Üzemi meliorációs terv;

  • Részleges (nem komplex) meliorációs terv;

  • Kiviteli tervek.

Tájrendezési tervet (ökológiai, műszaki, ökonómiai és esztétikai elvek érvényesítésével készülő terv, amely a táj élettani kondicionáló hatásának, teljesítő- és termelő képességének, vizuális értékének növelése céljából készül) a 3000 ha-t meghaladó meliorálandó területre akkor kellett készíteni, ha a térségi, vagy üzemi meliorációs terv a tájrendezési feladatokat önálló fejezetben nem tartalmazott. A tájrendezési terv elkészítésének kötelezettsége alól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adhatott felmentést.

A hivatkozott alaprendelet hatálybalépése óta a térségi és üzemi meliorációs terveknek már önálló fejezetben kellett tartalmaznia a tájrendezéssel összefüggő vizsgálati eredményeket. Részleges meliorációs tervkészítésekre, az üzemi meliorációs tervek tartalmi és formai előírásai vonatkoztak. A tájrendezési feladatok kiviteli szintű megtervezése elsődlegesen szakági (erdészeti, mezőgazdasági, műszaki, stb.) feladatokat képezett.

A melioráció legfontosabb műszaki és gazdasági kérdéseit tájrendezési szempontból is megfelelő ágazati szabványok, irányelvek, tervezési segédletek tartalmazták. (Ismereteink szerint számuk meghaladta a 20-at).

A fogalmak értelmezése után, elsősorban a MI–081789–84 műszaki irányelvek alapján, összefoglaljuk azokat a tudnivalókat, amelyek ismeretével a tájarculat kedvezően befolyásolható.