Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 11., A többfunkciós mezőgazdaságI üzem, méret, hatékonyság

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

11.2 Kiinduló tételek

11.2 Kiinduló tételek

A többfunkciós mezőgazdaság tömör definícióját a korábbiakban, más modulokban, az európai agrármodell osztrák változatának bemutatásánál megadtuk. Természetesen található a szakirodalomban részletesebb-, kifejtőbb leírás is (Ángyán J., 2001., Ángyán J. – Menyhért Z., 2004).

A fogalom kissé részletesebben:

A többfunkciós hosszú távon is működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás alapelvei közé tartozik a csaknem teljes környezeti alkalmazkodás. Feltételezi, hogy a termőföldet mindenhol arra és olyan intenzitással használják, amire a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni.

A módszer olyan rendszereket keres és talál, amelyek minden tényezője a legjobban, alkalmazkodik a folyamatosan változó feltételekhez. (Ezek általában az idők során kiválogatódott - ökológiai szempontokat, a helyi természeti társadalmi, társadalmi és kulturális erőforrásokat értékükön kezelő - helyi rendszerek.)

A gazdálkodás a térgazdasági, környezeti és társadalmi-, regionális funkcióit egyaránt figyelembe veszi. A termelőt és a fogyasztót egymáshoz közelebb hozza, javítva ezáltal a termelő és fogyasztó bizalmi viszonyát.

További jellemzője e rendszernek:

  • A védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja;

  • Emberléptékűség a megelőző nyolc fejezet (üzem és táblaméret, védelmi szempontok, környezet és tájvédelem, termelési-, technológiai szempontok, művelési ág racionalizáció, stb.) szakterületein;

  • Sokszínűséget védő, magas minőséget előállító-, valamilyen típusú foglalkozást biztosító gazdálkodási rendszerek alkalmazása. Körfolyamatok szervezése a termelés minden szintjén;

  • Táji-, termőhelyi alkalmazkodás tájba illő biológiai alapok; sokszínűség monokultúra helyett tájakhoz illő agrotechnika a talajműveléstől a betakarításig; teljes alkalmazkodás az agroökológiai adottságokhoz;

  • A növényi produkció az állateltartó képesség és az állatlétszám összhangja;

  • A vidék megtartó-képességének erősödését szolgáló, a helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek használata.

A XX. század utolsó éveiben a szakértők az egyes térségek eltérő adottságai miatt különböző típusú mezőgazdasággal számoltak (AGT., 1998. 9. sz.):

  1. Versenyző, profitorientált mezőgazdaság működjön az átlagosnál kedvezőbb területeken. (Számos ok miatt megvalósításához jelenleg csak a természeti feltételek adottak.);

  2. Különleges termőhelyeken folytatott termelés olyan termőhelyeken, ahol az egyedi értékek, a piacokon legkeresettebb termékek előállítása történik. (Borvidékek, gyümölcs és zöldségtermelő helyek optimális feltételrendszer mellett ezen a területeken is lehet profitorientált a termelés.);

  3. Extenzív mezőgazdálkodás alacsony eszközigényű, környezetbarát termelés szervezése támogatással. (Ezeken a területeken - kellő ösztönzők mellett - gyógynövények, biotermékek előállítására is gondoltunk.);

  4. Foglalkoztatást javító, szociális típusú mezőgazdaság tervezhető azokon a területeken, ahol a társadalompolitikai érvek (munkanélküliség csökkenése, morális káros hatások) indokolják;

  5. Családi szükségletekre termelő, helyi ellátást javító mezőgazdaság olyan kistelepüléseken, tanyákon ahol ellátási hiányok is előfordulhatnak. (Ez a szociális forma is csak támogatással működtethető.);

  6. Visszavonuló mezőgazdaság a leggyengébb területeken. A 11-1.sz. táblázat adatsorát vizsgálva 762000 ha erdősítésével és 788000 ha gyepként való hasznosításával számolhatunk félévszázados távlatban. (A változtatás üteme a támogatás mértékének függvénye.);

  7. Környezetvédelmi, tájvédelmi funkciót ellátó mezőgazdaságra gondolhatunk azokon a területeken, ahol az értékmegőrzés és a védelem fontosabb az árutermelésnél. (Ilyenek a természetvédelmi területek, nemzeti parkok, talajvédelem, az árvíz elleni védelem területei.)

A vázlatosan bemutatott átalakítást (földhasználati reformot) úgy kell megvalósítani, hogy az intenzív gazdálkodás területeitől, a versenyző, a profitorientált gazdálkodástól ne vonjon el pénzeszközöket.

A következő szakaszban szakirodalom alapján vázlatosan bemutatjuk a birtokméretek meghatározásának szempont- és eszközrendszerét, kapcsolva azt az előzőekben leírtakhoz.

11-1: A főbb művelési ágak változása hosszabb távon, országos szinten. táblázat -

Megnevezés

Terület, ezer ha

A mai (meglévő) szántóterület

4 714

A mai szántóterületből erdő művelési ágba átkerül

229

A mai szántóterületből gyep művelési ágba átkerül

788

Megmaradó (távlatilag tervezett) szántóterület

3 697

A megmaradó szántóterületből intenzív hasznosítású

3 194

A megmaradó szántóterületből extenzív hasznosítású

503

A mai (meglévő) gyep

1 148

Szántó művelési ágból átkerül

788

Erdő művelési ágba átkerül

533

Távlatilag tervezett gyep

1 403

A mai (meglévő) erdő

1 829

Szántó művelési ágból erdősítendő terület

229

Gyep művelési ágból erdősítendő terület

533

Távlatilag tervezett erdőterület

2 591


Forrás: AKII tanulmány, 1998.