Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)
Nyugat-magyarországi Egyetem
A többfunkciós mezőgazdaság tömör definícióját a korábbiakban, más modulokban, az európai agrármodell osztrák változatának bemutatásánál megadtuk. Természetesen található a szakirodalomban részletesebb-, kifejtőbb leírás is (Ángyán J., 2001., Ángyán J. – Menyhért Z., 2004).
A fogalom kissé részletesebben:
A többfunkciós hosszú távon is működőképes, fenntartható mezőgazdálkodás alapelvei közé tartozik a csaknem teljes környezeti alkalmazkodás. Feltételezi, hogy a termőföldet mindenhol arra és olyan intenzitással használják, amire a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni.
A módszer olyan rendszereket keres és talál, amelyek minden tényezője a legjobban, alkalmazkodik a folyamatosan változó feltételekhez. (Ezek általában az idők során kiválogatódott - ökológiai szempontokat, a helyi természeti társadalmi, társadalmi és kulturális erőforrásokat értékükön kezelő - helyi rendszerek.)
A gazdálkodás a térgazdasági, környezeti és társadalmi-, regionális funkcióit egyaránt figyelembe veszi. A termelőt és a fogyasztót egymáshoz közelebb hozza, javítva ezáltal a termelő és fogyasztó bizalmi viszonyát.
További jellemzője e rendszernek:
A védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja;
Emberléptékűség a megelőző nyolc fejezet (üzem és táblaméret, védelmi szempontok, környezet és tájvédelem, termelési-, technológiai szempontok, művelési ág racionalizáció, stb.) szakterületein;
Sokszínűséget védő, magas minőséget előállító-, valamilyen típusú foglalkozást biztosító gazdálkodási rendszerek alkalmazása. Körfolyamatok szervezése a termelés minden szintjén;
Táji-, termőhelyi alkalmazkodás tájba illő biológiai alapok; sokszínűség monokultúra helyett tájakhoz illő agrotechnika a talajműveléstől a betakarításig; teljes alkalmazkodás az agroökológiai adottságokhoz;
A növényi produkció az állateltartó képesség és az állatlétszám összhangja;
A vidék megtartó-képességének erősödését szolgáló, a helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek használata.
A XX. század utolsó éveiben a szakértők az egyes térségek eltérő adottságai miatt különböző típusú mezőgazdasággal számoltak (AGT., 1998. 9. sz.):
Versenyző, profitorientált mezőgazdaság működjön az átlagosnál kedvezőbb területeken. (Számos ok miatt megvalósításához jelenleg csak a természeti feltételek adottak.);
Különleges termőhelyeken folytatott termelés olyan termőhelyeken, ahol az egyedi értékek, a piacokon legkeresettebb termékek előállítása történik. (Borvidékek, gyümölcs és zöldségtermelő helyek optimális feltételrendszer mellett ezen a területeken is lehet profitorientált a termelés.);
Extenzív mezőgazdálkodás alacsony eszközigényű, környezetbarát termelés szervezése támogatással. (Ezeken a területeken - kellő ösztönzők mellett - gyógynövények, biotermékek előállítására is gondoltunk.);
Foglalkoztatást javító, szociális típusú mezőgazdaság tervezhető azokon a területeken, ahol a társadalompolitikai érvek (munkanélküliség csökkenése, morális káros hatások) indokolják;
Családi szükségletekre termelő, helyi ellátást javító mezőgazdaság olyan kistelepüléseken, tanyákon ahol ellátási hiányok is előfordulhatnak. (Ez a szociális forma is csak támogatással működtethető.);
Visszavonuló mezőgazdaság a leggyengébb területeken. A 11-1.sz. táblázat adatsorát vizsgálva 762000 ha erdősítésével és 788000 ha gyepként való hasznosításával számolhatunk félévszázados távlatban. (A változtatás üteme a támogatás mértékének függvénye.);
Környezetvédelmi, tájvédelmi funkciót ellátó mezőgazdaságra gondolhatunk azokon a területeken, ahol az értékmegőrzés és a védelem fontosabb az árutermelésnél. (Ilyenek a természetvédelmi területek, nemzeti parkok, talajvédelem, az árvíz elleni védelem területei.)
A vázlatosan bemutatott átalakítást (földhasználati reformot) úgy kell megvalósítani, hogy az intenzív gazdálkodás területeitől, a versenyző, a profitorientált gazdálkodástól ne vonjon el pénzeszközöket.
A következő szakaszban szakirodalom alapján vázlatosan bemutatjuk a birtokméretek meghatározásának szempont- és eszközrendszerét, kapcsolva azt az előzőekben leírtakhoz.
11-1: A főbb művelési ágak változása hosszabb távon, országos szinten. táblázat -
|
Megnevezés |
Terület, ezer ha |
|
A mai (meglévő) szántóterület |
4 714 |
|
A mai szántóterületből erdő művelési ágba átkerül |
229 |
|
A mai szántóterületből gyep művelési ágba átkerül |
788 |
|
Megmaradó (távlatilag tervezett) szántóterület |
3 697 |
|
A megmaradó szántóterületből intenzív hasznosítású |
3 194 |
|
A megmaradó szántóterületből extenzív hasznosítású |
503 |
|
A mai (meglévő) gyep |
1 148 |
|
Szántó művelési ágból átkerül |
788 |
|
Erdő művelési ágba átkerül |
533 |
|
Távlatilag tervezett gyep |
1 403 |
|
A mai (meglévő) erdő |
1 829 |
|
Szántó művelési ágból erdősítendő terület |
229 |
|
Gyep művelési ágból erdősítendő terület |
533 |
|
Távlatilag tervezett erdőterület |
2 591 |
Forrás: AKII tanulmány, 1998.