Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 11., A többfunkciós mezőgazdaságI üzem, méret, hatékonyság

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

11.3 A birtoktervezés alapelvei, szereplői, folyamata és végeredménye

11.3 A birtoktervezés alapelvei, szereplői, folyamata és végeredménye

Alaptételként deklarálható, hogy a magyar mezőgazdaság nem csak élelmiszereket és nyersanyagokat „termel” kultúrát őriz és munkahelyeket teremt. Ebből következik, hogy „az agrárpolitika ma már egyáltalán nem csak termeléspolitika, hanem környezet és vidékpolitika is” (Ángyán J., 2001.). Erre a felismerésre épül a mezőgazdaság európai modellje és a magyar Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) is. A nemzeti program uniós programhoz való összekapcsolásával szerezhetők források a hazai agrárium, a vidék és a természetvédelem számára.

Nemzetközi és hazai elképzelések szerint is a környezeti szempontból kiegyensúlyozott birtokok működését úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a mezőgazdasági ciklusok egymásra épüljenek. A termelőtevékenységben a növénytermesztés és állattenyésztés harmonikus összhangját kell tervezni és megvalósítani. Ennek kell alárendelni a folyamatsort a földhasználattól a termékfeldolgozásig.

Abirtokrendezés szereplői köre lehet szűkebb (többségében a tulajdonos) és volumentől függően tágabb: A földhasználó (tulajdonos vagy kezelő) aki a célmeghatározástól a pénzügyi fedezetről, mindenről gondoskodik. A beruházó, aki felelős a célok megvalósításáért és a feladat elvégzéséért. A tervezők szakáganként végzik feladatukat (egyeztetnek, engedélyeztetnek, stb). A kivitelező a beruházás, a tervek megvalósítója (utóbbi két folyamatot nagyobb volumenű munkáknál versenypályázattal, generáltervezővel és kivitelezővel oldják meg). Az üzemeltető átveszi a birtokot és felel a működésért, a tulajdonossal történő egyezség szerint el kezd dolgozni.

A birtoktervezés folyamatában készül el atervezési program. Az adottságok és szándékok, a piaci lehetőségek számbavétele jelenti a folyamat sorrendjét és végét.

a) Adottságok: Földterületek, települési, természeti, táji adottságok, lakóhely és az elképzelt birtok rendezettségi foka; Gazdálkodók személyi, képzettségi állapota, teljesítőképessége; Meglévő épületek, munkagépek, adapterek; Pénzügyi lehetőségek; Szervezési integrációs lehetőségek. A számbavételből kiderül ki és hol akar gazdálkodni.

  1. Szándékok: Termelési, gazdálkodási profil; A tevékenység tervezhető időtartama; Főfoglalkozásban vagy kiegészítő tevékenységben akarnak gazdálkodni. Fontos tudni, mit akarnak és mit tudnak csinálni.

  1. Piaci lehetőségek: Eladási lehetőségek; Kooperációs lehetőségek; Pályázatok, támogatások igénybevételének lehetőségei. A vizsgálat utolsó fázisában válasz adható arra az igen lényeges kérdésre milyen jövedelmezőséggel tudunk gazdálkodni. (2004. tavaszán a gazdademonstrációk arra figyelmeztettek, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége igen szerény.)

Az előzőek figyelembe vételével elkészíthető a programterv. Negatív eredmény esetén jobb programot, új programtervet szoktak készíteni.

A helyszín vizsgálatánál értékelni kell az agroökológiai adottságokat, el kell készíteni a természeti értékek leltárát. A védelmi célú földigény miatt fontos ismerni a terület környezeti érzékenységét. Előzőek együttesen határozzák meg a termeszthető növények körét, a földhasználati stratégiát, stb. és az állattartó képességet; végeredményben a zártciklusú termelést, az egész körfolyamatot.

Aföldhasználat tervezését, a reformkoncepciót többféle nézőpontból tárgyalva más modulokban történő hivatkozással ismertettük. Itt atermelési és természetvédelmi célú földhasználat összehangolttervezési folyamat csomópontjait adjuk meg lépésenként:

  • Üzemi természetvédelmi terv elkészítése (ökológiai infrastruktúra, bolygatatlan élőhelyrendszer területének elkészítése, stb.);

  • A helyi termelési tapasztalatok által igazolt növényfajok, fajták kiválasztása;

  • Hozammeghatározás birtoktestenként, termelési egységenként az agroökológiai adottságok hozzáadható értékeinek feltételezésével;

  • Takarmánytermesztő területek kijelölése az állattartó képesség körültekintő vizsgálatával;

  • A terület (gazdaság) teherbíró képességének meghatározása (alomszalma igény, trágya termelődés);

  • Termékmennyiség-fölöslegek számszerű becslése valamilyen idősor átlagszámaival;

  • Feldolgozási kapacitások és értékesítési láncok tervezése, lehetőségvizsgálatok;

  • Közgazdasági elemzéssel igazolt variáns(ok) kiválasztása.

Az egész tervezési folyamatban érvényesíteni kell a növényszerkezet célirányos kiválasztását: alkalmazkodni kell a táji és termőhelyi adottságokhoz. A körzetre, tájegységre nem jellemző növényfajokat nem szabad alkalmazni.

Az Ángyán J. professzor vezette kutatócsoport (Bakonyi G., Lőrinczi R., Márkus F., Turcsányi G., Belényesi M., Balázs K., Skutai J.) kidolgozta és kiváló könyvben közzétette hazánk agroökológiai körzeteinek növényszervezeti ajánlását – a termőhely alkalmassága és a termelési hagyományok alapján. Ennek a részletes tárgyalása azonban lehetőségeinket meghaladja, korlátokba ütközik. Elegendő alapismerettel rendelkező hallgatóinknak a továbbgondoláshoz, a végeredmény eléréséhez ajánljuk a témában megjelent forrásokat, főként Ángyán J. – Menyhért Z. (2004) könyvét.

A talajok termőképességét valamilyen módon a tervezésnél számszerűsíteni, becsülni kell. Egyszerű a tervezés akkor, ha rendelkezünk a birtokról-, birtokrészről korábbi évekből termésadatokkal (szövetkezeti, állami gazdasági területekről részletesen informálnak a táblatörzskönyv- egykori eseménynapló- adatsorai). Termésszint tervezésnél tápanyag-ellátáson használhatók a szántóföldi termőhelyek I.–VI. osztálya is (Csernozjom, közép-kötött mezőségi talajok; Középkötött, barna erdőtalajok; Kötött réti talajok; Laza és homok talajok; Szikesek, rétláptalajok; sekély termőrétegű, erodált lejtős talajok).

A megelőző évek termésadata minősíti a gazdálkodás színvonalát, hatékonyságát is, amin körültekintő tervezéssel, technológiai váltással az agroökológiai potenciál maximumáig lehet pozitív változást elérni.

Az állateltartó képesség meghatározása becsléssel történik. A kiindulási alap is tapasztalait adat: Egy 500 kg élősúlyú állat (számos állat) közelítő évi takarmányigénye 2,7 tonna gabonaegység (GE). A valamilyen időintervallumban és közel azonos termelési körülmények között egyszer már elért termésátlagból és a takarmányigényből számítható, hogy 1 ha terület hány számos állatot képes eltartani.

Gazdálkodó családoknál számításba kell venni a családlétszámot és annak munkaerő-megoszlását. Szakirodalmi adatok szerint egy átlagos összetételű család (2 szülő, 2 nagyszülő, 3 gyerek, 1 időszaki munkás) a hatásfok tényezővel redukálva 3 egységnek (munkaerőigénynek) vehető. Egy magyar család 25-, egy német család ottani viszonyok között 35–40 számosállatot képes ellátni (Ángyán J. – Menyhért Z., 2004.).

Az eddig leírt paraméterek számításba vonásával meghatározhatók abirtokméretek:

Állattenyésztési profilnál saját takarmánybázisra alapozva 25 számos állatot-, 50–50% terület-hasznosítási arányt véve jó adottságú talajon 16–19 ha, gyengébb talajon pedig 24–32 ha hasznos területű birtokra van szükség. (Ekkora területen termelhető 65–70 tonna GE/év takarmány, 45 tonna szalma/év a 25 számos állat eltartásához.)

A zárt ciklusú biológiai gazdálkodás mindenhol nem valósítható meg, ilyenkor tervezhető részben nyitott ciklusú, integrált gazdálkodás is. A részben vásárolt takarmánybázisra és alomszalmára alapozott állattenyésztésnél a birtoknagyság az állatállomány trágyatermelése és a termőföld trágyabefogadó képessége alapján tervezhető, illetve számítható.

Környezetszennyezés miatt földterület nélkül állattenyésztés tervezése jó megvalósítása nem javasolható (25 számos állatnál 10–20 tonna/év/ha istállótrágya elhelyezésével kell számolni).

A birtok létesítményeinek (épületek, telepek, közművek, utak, stb.) tervezése igényli a megelőző részekben vázlatosan közreadott szakterületek konklúzióinak pontos ismeretét, az alternatívák helyes kiválasztását. Pontosan meg kell határozni a helyszín adottságai alapján a lehetőségeket és korlátokat; az egyes folyamatok funkcionális kapcsolatát; gép, közmű- és épületigényt; el kell készíteni a területfelhasználási-, beépítési tervet és a szakági terveket. (A biotóphálózati rendszer és a termesztési tér kapcsolatát a 10. modulban a kialakítás főbb lépéseinek és tartamának leírásával megadtuk.)

A birtoktervezés utolsó fázisában az elkészült terveket közgazdaságilag igazolni-, értékelhetővé kell tenni. Bizonyítani kell, hogy a termelési-, beruházási-, szerkezet-átalakítási, stb. költségek és az árbevételek egyenlege milyen jövedelmet eredményez rövid-, közép és hosszú távon. A birtokok hosszú távú jövedelmezőségének számításánál igen lényegesek a hiteltörlesztések, évenkénti adó- és egyéb terhek, a működéssel kapcsolatos pénzmozgások.

Összegzéskéntvélhetően megállapítható, hogy abirtokok optimális méretenem határozható meg: a környezeti feltételek; a gazdálkodási rendszer; a természetvédelmi kapacitás; a föld, élőmunka, tőke, műszaki lehetőségek mennyiségi ismerete nélkül. Egyre fontosabbá válnak az agroökológiai elemzések és környezeti hatásvizsgálatok.