Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 12., A településrendezési tervek és a birtokrendezés kapcsolódásai, informatikai támogatottság

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

12.2 Általános fogalmak, kiindulási alapok

12.2 Általános fogalmak, kiindulási alapok

Szűkebb értelemben a lakótelepülések rendeltetése az emberek állandó helyben lakásának biztosítása. Tágabb értelmezés szerint azonban nemcsak meghatározott területet jelent házakkal, utakkal, népességgel, hanem az embercsoportok cselekvéseinek bonyolult összefüggését is. Településeink a megfelelő munkalehetőségeken túl a lakosság számára olyan életfeltételeket és környezetet teremtenek, ahol az emberek, családok a kor színvonalának megfelelően élhetnek.

Település-fajtánként általában elkülönítjük a településszórványokat (tanyákat), tanyaközpontokat, falvakat vagy községeket és a városokat.

A tanya lakott családi külterületi birtok, melynek központja is a tevékenységhez szükséges földterületen helyezkedik el. Tradicionális tartozéktelepülés, hazánkban főként az Alföld területén alakult ki. A tanyasiak külterületi életvitelével összefér az, hogy az anyatelepülésük aktív, rangos polgárai legyenek.

A falu kisebb embercsoportok számára kialakított településfajta. Szerkezete egyszerű. Leginkább mezőgazdasági termelésre berendezkedett csoportos település.

A város nagyobb lakosszámú, zömmel nem mezőgazdasági jellegű termeléssel foglalkozó embercsoportok lakóhelye, munkahelye, amelyben a csoport életének fenntartására, valamint életfunkcióinak kielégítésére (munka, pihenés, testedzés, stb.) rendezkedett be és a környező táj mindennemű igényét (termelési, kulturális, szociális, igazgatási) is kiszolgálja. Szerkezete bonyolultabb.

A falusi jellegű települést bizonyos nagyságrendben és fejlettségi szinten túl a köztársasági elnök nyilvánítja várossá (1990. évi LXV. tv.)

Lakóterületnek nevezzük a városnak, a falunak olyan összefüggő területét, amelyet lakóépületek és azokat közvetlenül kiszolgáló létesítmények céljára jelöltek ki.

Elemei: a lakóépületek, középületek, utak és terek, zöldövezetek, a közlekedés bizonyos létesítményei, esetleg ipari épületek, stb.

A következő bekezdésekben a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az azt módosító 2004. évi LXXV. törvény fontosabb rendelkezéseit, egyes fogalmak értelmezését adjuk közre:

  • Területfejlesztés: az országra, valamint térségeire kiterjedő:

    • Társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása,

    • Rövid, közép- és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben;

  • Területrendezés: az országra, illetve térségeire kiterjedően a területfelhasználás rendjének és a területhasználat szabályainak megállapítása, e körben:

    • Az erőforrások feltárása, a táj terhelése és terhelhetősége meghatározása, ezek együttes értékelése, előrejelzések készítése,

    • A területi adottságok célszerű hasznosítás javaslatainak kidolgozása,

    • A fejlesztési koncepciók és programok térbeli, műszaki-fizikai rendszerének meghatározása,

    • Nemzetközi együttműködés és szerződés keretében az európai és határmenti területrendezési tevékenység összehangolása;

  • Területrendezési terv: az ország, illetve egyes térségek nagytávlatú műszaki-fizikai szerkezetét meghatározó és befolyásoló tervdokumentum, amely biztosítja a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét, az ökológiai elvek érvényesítését, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezését és a területfelhasználás rendszerét, optimális hosszú távú területi szerkezetét;

  • Régió:

    • Tervezési-statisztikai (nagy) régió: több megye (a főváros) területére kiterjedő, az érintett megyék közigazgatási határával határolt, egybefüggő tervezési, illetve statisztikai területfejlesztési egység,

    • Fejlesztési régió: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területfejlesztési egység;

  • Kiemelt térség: egy vagy több megyére (a fővárosra), vagy azok meghatározott területére kiterjedő, társadalmi, gazdasági vagy környezeti szempontból együtt kezelendő területi egység, amely egységes tervezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek vagy más jogszabályban meghatározott célok is fűződnek (fővárosi agglomeráció, kiemelt üdülőkörzet, több megyét érintő nemzeti parkok, illetve tájvédelmi körzetek térsége, határmenti illetve más sajátos térségek);

  • Városkörnyék: városközpontú kistérség, a fejlesztések összehangolása érdekében kialakult önszerveződő területi egység;

  • Kistérség: a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján lehatárolható területfejlesztési-statisztikai egység.

  • Térség: különböző területi egységek (a régió, a megye, a kiemelt térség és a kistérség) összefoglaló elnevezése;

  • Vállalkozási övezet: a régió fejlődése érdekében létrehozott, a területén folytatott tevékenységhez sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, területileg lehatárolt termelési és szolgáltató terület;

  • Elmaradott térség: ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál;

  • Kedvezményezett térség: az érvényes területfejlesztési célok figyelembevételével, statisztikai jellemzők alapján meghatározott térségek köre, amelyek önkormányzatai, illetőleg azok közigazgatási területén tervezett programok és fejlesztések pénzügy, gazdasági ösztönzőkkel támogathatók.

Mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei (rurális térségek): azok a térségek, ahol jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkoztatási szerkezetben, illetve a községekben, továbbá a kisvárosokban élő népesség aránya.