Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 12., A településrendezési tervek és a birtokrendezés kapcsolódásai, informatikai támogatottság

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

12.3 A város, falu helykiválasztásának szempontjai

12.3 A város, falu helykiválasztásának szempontjai

A lakosság életkörülményeit nagymértékben meghatározza a város fekvése, még akkor is, ha döntően a gazdasági hatások dominálnak. Tehát alapvető fontosságú, hogy megtaláltuk-e a város számára a legmegfelelőbb területeket. Természetesen a legjobb helykiválasztás sem jelenti azt, hogy a kijelölt terület terepátalakítás, mérnöki előkészítés nélkül, építésre alkalmas. A kedvezőtlen építési adottságok eltüntetésével, megváltoztatásával a terepet építésre, útépítésre, parkosításra alkalmassá kell tenni. Ide sorolható a városok közművesítése is, amelynek rendkívül nagy hatása van a város szerkezetére. Az alfejezet keretében utóbbiakkal részletesen nem foglalkozunk pusztán az összefüggések bemutatása miatt említettük meg az egyes szakterületeket.

A település területének megállapításához ismerni kell az összlakosság számát. Hozzávetőleges megállapítás a gyakorlatban jól bevált empirikus összefüggések felhasználásával is történhet.

PERÉNYI (1972) szerint a várható összlakosság száma:

Mindenképpen támaszkodni kell a regionális tervezés, területrendezés, fejlesztési elgondolások, gazdasági prognózisok adatsoraira. A városalapító népesség (A), kiszolgáló népesség (B), az eltartott népesség (C) aránya a lakosság termeléshez való viszonya alapján is változik. Bányász jellegű településeknél kevesebb női munkaerőt foglalkoztatnak, ezért az "A" népességi csoport viszonylag kisebb, az eltartottak csoportja (C) pedig aránylag nagyobb.

Tapasztalati adatok szerint kisebb városoknál az egy főre jutó terület 120–130 m2, nagyobb városok esetén 80–110 m2. Előző értékek nem foglalják magukba az erdő- és mezőgazdasági jellegű területeket, vizek felületét, a közlekedési és ipari létesítmények területét. Utóbbiak területszükséglete jelentős eltérést mutat. Általános irányelvként elfogadható 100 lakosra az 1–2 ha-os területnagyság, ha nem kell különösen területigényes iparok telepítésével számolni. Közüzemek, raktárak céljára, az előző lakosszámra további 0,5–1,0 ha terület számítható. Gondolni kell a várható fejlesztésre is, tehát nemcsak a konkrét tervek adatai az irányadók.

Hasonló a helyzet a vízszükséglet meghatározásánál is, ipari jellegétől függően az ivó- és kommunális vízszükséglet 25–90 liter/nap/dolgozó. Az előző, plusz a háztartási vízszükséglet közművesített településen naponta 150–360 liter/fő. A település vízszükséglete természetesen a lakosság és az ipar szükségletéből tevődik össze.

Szennyvízelvezetésnél nem vehető számításba a csapadékvíz és az ipari szennyvíz mennyisége. A helyileg mértékadó csapadék a vízgyűjtő terület nagyságától, valamint a lefolyási tényezőtől függ. Az ipari szennyvíz mennyiségét az üzemnagyság, a termelés jellege és folyamata alapján lehet esetenként meghatározni. Vízvezeték és csatorna-rendszerrel ellátott település, illetve távfűtés és központi melegvíz szolgáltatás mellett kiinduló adatként elfogadható a 150–250 liter/fő.

Az elektromos energiaszükséglet évente 250–500 kWh/fő. Gázfűtés nélkül az évi háztartási gázszükséglet 300 Nm3/fő. Gázzal fűtött lakásban az előző érték háromszorosát tekinthetjük kiinduló adatnak (ezekben az adatokban sem foglaltatnak benne az ipar szükségletei, amelyek az előző érték többszörösét is kitehetik).

Számos szempont közül, a településre alkalmas terület kiválasztásánál, természeti (domborzati, talajtani, vízrajzi, éghajlati, növénytani) adottságokat emeljük ki. Jelentős többletköltség miatt ideálisnak tekinthetők a 10 %-nál meredekebb területek. Tagolt domborzatú térszín esetében elkerülhetetlenek a nagy töltések, bevágások, vízszintes területeken a csapadékvíz és a szennyvízelvezetés okozta gondok.

Kerülni kell az északi lejtők beépítését, a napsugarak beesési szöge miatt mindig részesítsük előnyben a déli, délnyugati, nyugati lejtőket. A magaslatok, terepalakulatok befolyásolják a széljárást. Segíthetik a széliránnyal egyező völgyvonulatok a város átszellőzését, de ipari szennyeződést, port is szállíthatnak a légáramlatok.

Többnyire csak zöldfelületek kialakítására alkalmasak azok a területrészek, ahol a talaj szennyezett, humuszos vagy tőzeges. Ragályos betegségek terjedését is elősegíthetik a bomlásban lévő organikus anyagokat tartalmazó szeméttelepek, temetők. A humuszos, vagy tőzeges talajok alapozásra általában alkalmatlanok.

A talaj határfeszültségének értéke iparterületeken 2–2,5 kp/cm2, az építési területen 1,5 kp/cm2 legyen. Nyilvánvalóan parkok, sporttelepek, zöldfelületek helyén ennél kisebb érték is megengedhető.

Feltétlen győződjünk meg arról, nem volt-e a területen mocsár, vagy tó, nem fenyegeti-e árvíz, elöntés. Múltban történt talajmozgások, csúszások, roskadások, bányaművelés is a kedvezőtlen jelenségek között emlegethetők.

Magyarország területe nem földrengésmentes. Földrengés veszélyes területen a repedések, omlások, csúszások miatt a települést elhelyezni fokozatosan veszélyes.

Új települést lehetőleg ne telepítsünk bányakincsek (szén, bauxit, stb.) fölé. A lakóterület alatti bányaművelés miatti süllyedés veszélyeztetheti az épületek és egyéb létesítmények épségét. Megoldható ugyan a beépített terület stabilitása, de ennek költségkihatása igen nagy.

Gondosan vizsgálni kell, hogy a víznyerés megoldható-e meglévő vízműhöz való csatlakozással, vagy új vízforrások keresése elkerülhetetlen. Törekedni kell arra, hogy a víznyerés a lehető leggazdaságosabban legyen megoldható. Olyan esetekben, amikor a víznyerés felszíni vizekből történik (folyó, tó, tározók) ügyelni kell arra, hogy a víznyerés helye a település felett, az ipari létesítmények pedig alatta helyezkedjenek el. Így kiküszöbölhető az ipartelepek szennyező hatása.

Különleges szigetelés és nagyobb költségek nélkül építkezni ott, ahol a talaj vízszintje magas, nem lehet. Bizonyos határon túl, a talajvíz agresszivitása is költségtöbbletet jelent, de alkalmatlanná is teheti a területet az építkezésre. A csatornázás építési és fenntartási költségeit ugyancsak befolyásolja a magas talajvízszint.

Számtalan előnnyel jár a település folyók, tavak, nagyobb vízfelületek közelében való elhelyezése. A városképi, víznyerési szempontokon túl jelentős ilyen esetekben az üdülési, sportolási lehetőségek biztosítása. A vízpartokon gazdag növényvilág telepíthető, de a nagy vízfelületek mérséklő hatása sem hanyagolható el.

Árvizes években a feltörő belvizek, valamint vadvizek igen nagy károkat okozhatnak. Ezért legyen a kiválasztott terület száraz, árvíz- és belvízmentes.

Vizsgálni kell, hogy szükséges-e létesíteni a település számára saját szennyvízelvezető és tisztító berendezést, vagy lehetséges annak valamely meglévő rendszerhez való csatlakozása.

A város helyének kijelölésénél nagy jelentősége van a klimatikus, vagy még inkább a mikroklimatikus viszonyoknak, illetve változásoknak. A domborulatok ellentétes oldalain lényegesek a meteorológiai eltérések, de a klimatikus különbségek jelentkeznek néhány száz méter szintkülönbség-változásnál is.

Hazánk nagyobb tájegységei, körzetei (Nagyalföld, Fejér megyei síkság, Kisalföld, a dunántúli dombos-hegyes terület és az északi hegyes vidék) klíma alapján elkülöníthetők ugyan, az eltérések azonban nem olyan markánsak, mint nagy kiterjedésű országok esetében. Ennek ellenére a terület sajátos klimatikus viszonyait célszerű figyelembe venni a helykijelölésnél.

Fontos feltétele a területkiválasztásnak, a település táji környezetéhez csatlakozzanak nagyobb területű erdők, - ligetek, zöldfelületek. Kiemelhető ezek városképi hatása, legalább ilyen fontos viszont mikroklíma módosító hatásuk. A növényzet csökkenti a hőmérséklet ingadozásait, emeli a levegő nedvességtartalmát. Növényzettel a terület télen melegebb, nyáron hidegebb környezeténél. Előzőek miatt, ha a kiválasztott területen nem lenne meg a szükséges zöldterület nagyság, un. előfásítással meg kell azt teremteni. Az előfásítás feltétele a talajalkalmasság. Korlátozott a lehetőség a szikes, mocsaras, futóhomokos, bizonyos mértékig lösztalajos területen.

A helykiválasztást a termelési adottságok is befolyásolják .

Bányász településeknél a munkahelytől való optimális távolság 10–15 km-ben határozható meg. A terület kijelölésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a bányakincs és a bányaművelési területek helyét, valamint a bányászás irányát és a művelés ütemét. Szükségtelen a bányász lakosság különválasztása a település más lakosaitól. Közvetlen a bánya mellett csupán készenléti lakótelep tervezésére szabad gondolni.

Országos jelentőségű ipari beruházás elsődleges tényezőként befolyásolja a város helyének kiválasztását. Ilyenkor az ipartelepítési programhoz alkalmazkodik a helykijelölés. Kerülni kell az olyan helykijelölést, amelynek eredményeként az egész település levegője füstös, bűzös lehet az üzem szennyező hatása miatt. Bűzös, füstös robbanásveszélyes üzemek közelében települést ne tervezzünk.

A település környezetében lévő gyümölcsösöknek, kertgazdaságoknak a tájképi hatáson túl nagy jelentősége van a lakosság ellátásában. Gyorsan romló élelmiszereket az ország másik részéből szállítani gazdaságtalan, azokat a környék erre alkalmas területein kell megtermelni.

Tekintettel kell lenni a népességi viszonyokra is. Legyen a település helye elég központos ahhoz, hogy a vonzásterületét kulturális, ellátási, adott esetben igazgatási szempontból is kiszolgálhassa. Közintézményei tegyék lehetővé a kellően el nem látott területek lakosságának közszolgáltatásokkal való ellátását. Foglalkozási rétegeződés-változást mindenképpen eredményez az új település. Gondolni kell a környéken lakó, naponta bejáró dolgozókra is.

A település közlekedési viszonyai olyanok legyenek, hogy biztosítsák annak kapcsolatát az ország vasúti, közúti, esetleg vízi és légi hálózatával. Számolni kell azzal, hogy nagyobb település létrehozása esetleg a közlekedés teljes átszervezését is maga után vonhatja. A rendűség változásán és technikai fejlesztésén túl a növekvő területigényre kell gondolni. Az új város közúti hálózatának legyen jó kapcsolata a meglévő kiépített főúthálózattal, a gyorsforgalmú utak, autópályák azonban kerüljék el a város belterületét. Valamennyi közlekedési és szállító eszközt figyelembe kell venni a tervezésnél, így: a vízi, légi közlekedést, keskeny vágányú vasutakat, drótkötélpályákat, stb.

Területet kell biztosítani az energiaforrások számára, ha az energiaellátás közvetlen hálózatba kötéssel egyszerűen nem oldható meg.

Az eddig felsoroltakon túl a területfejlődés számára legalább 50% területtartalékra van szükség ahhoz, hogy várost fejlődésében természetes, vagy mesterséges akadályok ne korlátozzák. A helykijelölési javaslatban, ezért fel kell tüntetni a bővítésre tervezett területet és a bővítés irányát.

Valamely település elhelyezésére több lehetőség is kínálkozhat Lényegében a kijelölés, bármennyi szempontot veszünk fegyelembe, kompromisszumos művelet. Minden szempont egyidőben történő kielégítése lehetetlen. Egyetlen megoldás sem lehet minden szempontból optimális és ideális. Annál bonyolultabb a megoldás, minél nagyobb a település.

Az alternatívák összeállításánál fontosak a számszerűen meghatározható költségek, de nem kizárólagosak. Vannak olyan szempontok, amelyeket nem lehet forintosítani (egészségvédelemi, politikai, városképi, tájvédelmi, polgári védelmi szempontok) mégis meghatározóak és nem rendelhetők alá a gazdasági követelményeknek. Nem lehet alkalmasnak tekinteni a területet az ún. tiltó tényezők (mocsaras-, alábányászott terület, stb.) fennállása esetén. A számszerűsíthető tényezőket tervezésnél viszont mindig ki kell munkálni. Még akkor is, ha azokat maradéktalanul nem vehetjük figyelembe a végleges döntés meghozatalánál.

Meglévő településeink bővítése, a bővítés irányának meghatározása, a szükséges terület kiválasztása ugyancsak az előbbiekben tárgyaltak együttes érvényesítésével történik. Külön gondot jelent a meglévő településhez való csatlakozás, a városszerkezettel történő harmónia megteremtése.

Korábbiaknak megfelelően falusi jellegű települések helykijelölésénél megpróbáljuk érvényesíteni a felsorolt szempontokat, de itt több engedményt is tehetünk, könnyebb a kompromisszum, mint a városnál.

A településföldrajz a településekben lezajló folyamatok hasonlósága alapján hét falutípust különböztet meg (AKII-AGT 1998/3. szám):

  1. Gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtó, egysíkú funkcióval rendelkező kis és aprófalvak;

  2. Hagyományos falusi funkciójú, agrár (járulékosan ipari, vagy tercier (harmadlagos)) foglalkozási szerkezetű, közepes méretű falvak;

  3. Agrár- vegyes foglalkozási szerkezetű, stagnáló - csökkenő népességű, nagy és óriásfalvak, egykori mezővárosok;

  4. Városias funkciókkal is rendelkező, tercier - ipari foglalkozási szerkezetű községek;

  5. Dinamikusan fejlődő, urbánus művi környezettel, gyors népességnövekedéssel rendelkező ipari községek;

  6. Az agglomerációk, lakóövezetek községei;

  7. Speciális szerepkörű falvak, például országos jelentőségű üdülő-települések, vasutas községek.

A tervezéseknél a tervezőknek előzőekhez igazodó megoldásokat kell keresni és találni. Összetett (történeti, agroökológiai, szociológiai, építészeti) vizsgálatok eredményeire támaszkodva kell megfogalmazni a falu jövőképét. A falvak arculatát formálni lehet a telekhatárok célirányos felülvizsgálatával és megjelenítésével; a mezőgazdasági úthálózat optimalizálásával és jó belterületi csatlakoztatásával; a terek funkcionális tervezésével, esztétikus kialakításával; és a vízfolyások környezetjavító hatásának kihasználásával. A címszavas felsorolásból látható, hogy többségük kapcsolatban van az agrárgazdasággal.

A vidékfejlesztés, területfejlesztés, regionális fejlesztés alapvető elemeivel, birtokrendezésre ható tényezőivel e tantárgy oktatásával párhuzamosan (3+1 óra/hét kiszabatban) ilyen nevű tantárgy foglalkozik.

Kulturális értékei miatt jó lenne azt gondolni, hogy a tanya hosszabb távon is reálisan választható életmód, komplex vidéki élettér lesz. Ahhoz azonban, hogy a tanyák köré családi gazdaságok szerveződjenek, infrastrukturális fejlesztéseket kell megvalósítani és jelentős pozitív változásokat kell elérni a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége és a közbiztonság területén is.

Sürgős kihasználtság javulást, állagstabilizálást kell elérni - a nagyüzemektől itt maradt - állattartó telepek, tároló létesítmények, takarmánykeverők, terményfeldolgozók, gépjavító bázisok és hozzákapcsolódó létesítmények termelésbe állításánál. (Ilyenek az ország minden táján megtalálhatók.)

A birtokrendezés keretében fontos a tanyákhoz tartozó termőföldek, földutak, vizes létesítmények, biotóphálózati elemek rendezése.

A tanyai fejlesztési célok széles körét lehet az előzőeken túl is megfogalmazni. 1997-ben két minisztérium (KTM, FM) támogatásával „A tanyák értékei” c. pályázat jelent meg az „Alföldi tanyás térségek helyzetének javítását szolgáló társadalmi együttműködés elősegítése” c. program keretén belül. A tanyai lakosok maguk mutatták be gazdaságaikat, eredményeiket, a tanyavilág értékeit, előnyeit, vonzerejét. Tanyai épületegyüttes; Tanyai gazdaság; Tanyás település, kistérség címen lehetett pályázni. (Az alföldi megyékből 51 pályázat érkezett. 3 millió forint kiosztásával 27 pályaművet díjaztak.) Összefoglalásként a bírálók azt állapították meg, hogy a pályázatok sikeresek, célt szolgálóak voltak. A tanyán élőkben van tettrekészség, együttműködési készség, áldozatvállalási hajlandóság progresszióra, környezetük körülményeinek javítására (Ónodi G., 1999).