Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 13., Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13. fejezet - Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

13. fejezet - Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

13.1 Bevezetés

Az erdő művelési ág elhelyezéséről a 8. modulban közreadtuk a legfontosabb ismereteket. Itt az ezredfordulót követő évek erdészetpolitikai, stratégiai célkitűzéseit foglaljuk össze önkényes válogatásban, a mezőgazdasági területrendezés, a közeljövő birtokrendezéseinek, birtokfejlesztéseinek nézőpontjából.

Az erdő életével, folyamataival, fejlődésével, funkcióival, művelésével, használatával, védelmével és erdőtervekkel kapcsolatos ismereteket a 6. félévben 2+0 heti óraszámban a Mező- és erdőgazdálkodási ismeretek c. tantárgyban, jelen modullal párhozamosan tanulják a földrendező szakirány hallgatói. A modul a TÁMOP „Tanagyagfejlesztéssel a GEO-ért” pályázatban kapta a 13. sorszámot (Egyébként a 8. modul folytatása).

Vezető szakemberek (Halász G. – Gémesi J. – Dr. Mészáros K., 2003.) az erdő birtokszerkezetének javítását tartoták szükségesnek és, a lehető legrövidebb időn belül birtokkoncepció kidolgozását tartják indokoltnak. Az a véleményük, hogy a jogszabályok oldásával, tulajdonosi hovatartozástól függetlenül, a területek cseréje megvalósulhat. Fontos lenne, hogy a társaságok az állam nevében állami pénzből erdő (föld) területeket vásárolhassanak és a gazdálkodás centrumától távol eső kis különálló erdőterületektől pedig megszabadulhassanak.

A rendezést sürgethetné az is, hogy az EU az állami erdőterületek telepítéséhez nem, csupán magánszemélyek, magánszemélyek társulásának és önkormányzatok-nak nyújt erdőtelepítési támogatást. Az „állami erdő” csak abban az esetben kaphat támogatást, ha a telepítésnek természetvédelmi indoka van (védő erdősávok, természeti katasztrófák megelőzése és helyreállítási munkák). Az erdőgazdálkodás támogatása az EU strukturális alapjain keresztül a vidékfejlesztési kerettől történik.

1981-ben elkészült az erdészeti ágazat hosszútávú fejlesztési terve, programja. A rendszerváltozás a számadatokat jelentősen átírta. Kedvező fordulattal számolhatunk, fel kell készülni a mezőgazdasági termelésből kikerülő mintegy 800000 ha föld erdővel való hasznosítására. Ennyit lehet 25–50 évre erdősítésre előirányozni, és ehhez kell az EU feltételeket megteremteni (Dr. Solymos R., 1997.).

Egybehangzó az a vélemény, hogy az erdők, a fásítások szerepe és jelentősége a jövőben hazánkban is nőni fog. Mint nyersanyagforrás az egyetlen, amely bővített formában megújítható és az ember közvetlen környezetének egyik legfontosabb szabályozója. Nemcsak megállíthatjuk velük a különféle rendszerek romlását, hanem azokat az ember számára kedvezően továbbfejleszthetjük. Az erdők, amellett, hogy biztosítják az üdülés, a felfrissülés számára nélkülözhetetlen feltételeket, a szabadidő eltöltésének is fontos objektívumai.

Az elkövetkező időszakban a magyar erdőgazdálkodás célja sem lehet más, mint tartósan és egyre nagyobb mértékben biztosítani a társadalom javára az erdő többoldalú hasznosításából eredő termelési, egészségügyi és szociális javakat. Kizárólag így érhető el, hogy az erdő a jövő nemzedék minden elképzelhető igényét kielégítse. (A jövő erdőstratégiáját részletesebben a 13.5. fejezetben ismertetjük.)

Az erdők, védősávok, fasorok helyét a föld- és területrendezés során az erdőmérnök az agrármérnökkel, a birtok(föld)rendező és tájrendező mérnökkel együtt kell, hogy megtervezze.

A tájrendező feladata a funkcióképes jó esztétikai kvalitású tájegyüttesek, továbbá ezek zöld-, kondicionáló- és védőterületeinek tervezése, az agrármérnök a racionális földhasználat szellemében dönt a művelési ág változtatásáról, hely kijelöléséről, míg az erdőmérnök szakágai elképzeléseknek legjobban megfelelő terveket készíti el. Az erdész szakember feladata a fejlesztési cél megfogalmazásakor az alapfunkciók együttes figyelembevétele (termelési, környezetvédelmi, szociális-üdülési funkció).

A birtok(föld)rendező kollégákat mi olyan szakmai ismeretekkel szeretnénk ellátni, hogy alkalmasak legyenek a tájtípusok alapegységeinek megtervezésére, alakítására, de együtt lássák a heterogén szakterületek feladatköreit is. Ebben az értelemben bizonyos fokú szintetizálásra is képesek legyenek, amely a káros egyoldalúság elhárítását szükségképpen kell, hogy eredményezze.

A fejezetből Ön megismeri:

  • A magyar erdőgazdálkodás általános jellemzőit, az erdő tulajdonszerkezetét és gazdálkodási viszonyait, az erdő és a természetvédelem kapcsolatrendszerét, az állami és magánerdő-gazdálkodás szerepvállalását;

  • Az új erdőtörvény rendszere, gazdálkodásra, védelemre, nyilvántartásra, erdészeti igazgatásra gyakorolt hatását, a végrehajtás eddigi intézkedéseit;

  • A földhasználati reform hatását az erdő művelési ágra. Az erdő funkcionális összefüggéseit, az erdőtelepítés egyszerűsített alapelveit;

  • A fásítási formákat, az erózió elleni védekezés különböző formáit, a mezővédő erdősávok termelésre, a levegő portalanítására gyakorolt hatását;

  • A nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram ökológiai és immateriális környezetre gyakorolt hatását, az EU rendszerének harmonizálását, az állam ösztönző és önellenőrző szerepét.

A fejezet anyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

  • Pontosan látni erdőgazdálkodásunkat, aktív részt vállalni a földhasználati reform folyamatosan változó szempontrendszerének képviseletére, uniós harmonizációs feladatok megoldására;

  • Értékorientáltan képviselni a hazai természetvédelem, az állami erdőgazdálkodás, a magán erdőgazdálkodás birtokpolitikáját és stratégiáját;

  • Az új Erdőtörvény, végrehajtási intézkedéseinek értésére, a megoldásokban való közreműködésre;

  • A birtokrendezési és fejlesztési feladatok kidolgozásában és végrehajtásában az erdő művelési ág helyének megtalálására; az elhelyezési alapelvek érvényesítésére;

  • Az erdő mint védelmi rendszer természetes környezetvédő hatását tervbe építeni; az erdőállomány-gazdálkodásban a tartamosság biztosítását segíteni;

  • Az erdő és fagazdaság fejlesztését, illeszkedését agrárgazdaságon belül- és kívül biztosítani.

Irodalomjegyzék

Szabó Gy.: Föld- és területrendezés II. Kézirat, EFE FFFK. Jegyzetsokszorosító Részleg, Székesfehérvár. 1987.

Szabó Gy.: Földbirtok-politika és területrendezés; OLLO távoktató jegyzet; SE FFFK, Szfvár. 1997.

Szabó Gy.: NyME GEO Jegyzetsokszorosító Részleg, Szfvár. 2004.

Az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar hosszútávú fejlesztése 2000-ig; Erdészeti és Faipari Hivatal, Bp. 1981.

Solymos R.: Erdő-, vad- és fagazdaságunk helyzete, jövőbeni szerepe; Erdészeti Lapok CXXXII. évf. 1. sz., Bp. 1997.

Tervezési segédlet; Mezőgazdasági nagyüzemek erdősítése és fásítása; Szerkesztette: Dr. Csizmadia István; MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ, Bp. 1981.

Magyar P.: Alföldfásítás I., II. Akadémiai Kiadó, Bp. 1961.–1962.

Balázs I.: Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram; Erdőgazdaság és Faipar; mmg melléklet; 2003/február, Bp. 2003.

Cebe Z.: Mezővédő erdősávok közjóléti hasznosítása; mmg melléklet; 2003/február, Bp. 2003

Frank N. – Takács V.: Alternatív földhasználat: mezővédő erdő; Földhasználati és Területfelhasználási Fórum kiadványkötete; NyME GEO, Szfvár. 2003.

Halász G., Gémesi J., Dr. Mészáros K.: Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram Magyarországon V. rész. (A társadalmi vita tapasztalatai); Erdészeti Lapok CXXXVIII. évf., Bp. 2003.

Pájer J.: Természetvédelem az ezredfordulón; Szaktudás Kiadó Ház, Bp. 2002.

Varga Sz.: Erdészeti Ismeretek; kézirat; EFE EK, Sopron, 1997.

Popp J és tsai: A versenyesélyek javításának lehetőségei a magyar élelmiszer-gazdaságban, MAK, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2008.

Nagy D.: Nyílt levél; Erdészeti Lapok CXLIV évf. 4.sz., Bpest, 2009.

Balázs I.: Az új erdőtörvény kiemelt tételei I-IV.; Erdőgazdaság és Faipar (egfi) Bpest, 6., 7., 9., 10., 12., sz. 2009., 2.9.sz.2010.

Nagy I.: Az osztatlan közös erdőtulajdonok megszüntetésének elvi lehetőségei a nyugat-magyarországi régióban; Erdészeti Lapok CXLIII évf. 9.sz. Bpest, 2008.