Ugrás a tartalomhoz

Föld- és területrendezés 13., Erdőstratégia, erdőprogram, tulajdonosi és birtokstruktúra változások

Prof. Emer. Dr. Szabó Gyula (2010)

Nyugat-magyarországi Egyetem

13.3 Az új Erdőtörvény és végrehajtása

13.3 Az új Erdőtörvény és végrehajtása

Az 1996. évi törvény az erdőről és az erdő védelméről (Etv.) fél évtizeddel ezelőtt már módosításra szorult. A módosítás volumene olyan mértékű volt (kb. 2/3) hogy az erdésztársadalomnak és a politikának új erdőtörvény megalkotására kellett vállalkozni. Vezérelv a csoportmunkában készülő törvény előkészítésénél a nemzetközi konvenciók betartása és a Nemzeti Erdőprogram volt. A törvényalkotásban a közreműködők ügyeltek a Wágner Károly által használt erdészeti szaknyelv érvényesítése is. A törvényi szabályozásban a magántulajdonú erdőgazdálkodás igényelt jelenős változtatást. Három éves előkészítő munka-, számos vita után 2009. júniusában azt olvashattuk szaklapokban, hogy van új erdőtörvény, a köztársasági elnök zöld utat adott a 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló-, XIII. fejezetbe, 114 §-ba rendezett korszakos előírásoknak.

A modulnak nem feladata az Etv. részletes leírása és megtanítása, a tanterv és a tantárgyi programok más-, korábban idézett tantárgyra bízzák. Itt a fontosabb változásokat foglaljuk össze és beszerkesztjük azokat a paragrafusokat, amelyek a fejezetek, alfejezetek megírásához- és megértéséhez szükségesek:

  1. Csökken az erdészeti igazgatás adminisztrációja. Eltörlik az éves tervkészítési kötelezettséget.

  2. Megteremti a szabad rendelkezésű erdő kategóriáját. (Az erdészeti hatóág engedélye alapján telepített erdő, amennyiben az Etv. hatálybalépése után nemzeti vagy közösségi támogatás nélkül létesült). A saját pénzen telepített erdőt tulajdonosa bármikor megszüntetheti.

  3. Erdővédelmi szolgálat szerveződik az erdők őrzésére, az illegális falopások csökkentésére, vagy megakadályozására. A kitermelt faanyag útja követhető lesz.

  4. Eltörölte a törvény a tulajdonosok erdőőrzési kötelezettségét (Igazságtalan votl az erdőőrzés elmulasztása miatti erdővédelmi bírság. Osztatlan közösben pedig az őrzés lehetetlen volt. Kárpótlás utáni gyakori volt, hogy a tulajdonos több száz kilométerre lakott erdejétől. A belterületekkel határos erdőt hosszú, hideg télen a helybenlakó tulajdonos nem tudta megvédeni.)

  5. 1945 előtti időket idézi a „saját használatra történő fakitermelés” lehetőségének visszaadása normális tulajdonosi magatartás mellett.

  6. A tulajdonosi és erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek együttes alkalmazását jelenti az erdőfelújítás garanciarendszere, a biztosítékadás. A tulajdonosnak tarvágás után, maga választotta módon biztosítékot kellett adni az erdő felújítására.

  7. Bevezeti a természetességi állapot jogintézményét, vagyis az erdő természetességi állapota nem romolhat a gazdálkodás során.

  8. Korlátozottan forgalomképessé nyilvánítja az állami erdőket.

  9. Széleskörű társadalmi egyeztetés és összefogás miatt, civil részvétellel megteremti az Országos Erdő Tanácsot (OET) alakításának lehetőségét.

  10. Tiszta felelősségi viszonyokat teremt, rendezi az erdőgazdálkodói nyilvántartás szabályait.

  11. Definiálja az egységes természetvédelem rendeltetését.

  12. Bevezeti az üzemmód fogalmát, meghatározza az alkalmazható erdőfelújítási eljárásokat és a fakitermelés módját (vágásos, szálaló, átalakító, faanyagtermelést nem szolgáló).

  13. Korlátozza az invazív fajok alkalmazását erdőtelepítésnél és felújításnál.

  14. A hatályos törvénynél részletesebben szabályozza az erdőgazdálkodási és erdővédelmi bírság tényállását.

  15. Szigorítja az erdőgazdálkodás során a szakmai felelőségre vonás szabályait.

  16. Új fogalom a közjóléti erdőtervezés és nyilvántartás (összehangolja a funkcionális tevékenységeket.

  17. Nincs üzemterv, hanem körzeti erdőterv működik, amelynek jóváhagyója az Erdészeti Igazgatóság. A körzeti erdőterv mellett van az erdőterv, amelyet az erdőgazdálkodó ingyen kap meg. Ez részletezi az erdő adatait és az elvégzendő munkákat.

  18. Az erdő az erdőtermészetességi állapotoknak függvényében megosztható 1,5-3,0 hektáros részletekre. A határozatok bíróságon fellebbezhetők.

  19. Az erdőszerkezet átalakítása, beavatkozásokkal történő javítását, jobb minőségű állomány létrehozását jelenti. Így lehet a sarj eredetűből magasabb minőségű erdő.

  20. Nagyon fontos a törvénynek az a része, amikor az erdőgazdálkodó nyilvántartásba vételéről intézkedik: az erdőgazdálkodónak, erdőhasználónak, vagy tulajdonosnak és területhasználónak kell lenni. Megbízási szerződést kell kötni, amelyhez a tulajdonosok területszintű 50% +1 ha szavazataránya szükséges. A szerződési jogcím a használati jogcím, amit a szerződésben rögzíteni kell és egy személy használatába kell adni az osztatlan közös tulajdonú erdőket. Tehát csak akkor lesz igazi erdőgazdálkodó egy személy, ha az erdészeti hatósághoz bejelentik és a hatóság őt nyilvántartásba vette. (egfi, 2010/3. sz.)

13.3.1 Törvényindoklás

Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő fenntartója által biztosított közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.

13.3.2 Célfogalmazás

E törvény célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az, emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

  1. a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,

  2. a biológiai sokféleség megőrzéséhez,

  1. a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez,

  1. az ország környezeti állapotának javulásához,

  2. a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,

  3. a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,

  4. a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,

  5. a tiszta ivóvíz biztosításához,

  6. az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, figyelemmel az egészséges környezethez fűződő alapjog érvényesítésére

13.3.3 A törvény alapelvei és hatálya

A fenntartható erdőgazdálkodás során a fenntartható használat követelményeinek megfelelve az erdei haszonvételek gyakorlása során törekedni kell az olyan módszerek alkalmazására, amelyek biztosítják, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét vagy természetszerűségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi, közjóléti és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti (egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási) célokat szolgáló szerepét és az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.

A fenntartható erdőgazdálkodás során a legfontosabb közérdekű feladat az erdők változatosságának megőrzése, az erdők fenntartása, felújítása és a védelmi, valamint közjóléti szolgáltatások biztosítása, melyek elvégzését az állam megfelelő eszközökkel biztosítja.

Az erdők bármely immateriális szolgáltatásából származó állami bevételt a külön jogszabályban meghatározott részletes feltételek szerint az erdők fenntartására, gyarapítására és védelmére kell fordítani.

Az előző §-ban foglalt komplex célok, továbbá az Európai Unió Erdészeti Stratégiájában, valamint az Európai Erdők Védelme Miniszteri Konferenciáin elfogadott határozatokban foglaltak megvalósításáról az erdőgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), valamint az érintett miniszterek a Nemzeti Erdőprogram megalkotása, fejlesztése, közzététele és az abban foglalt feladatok végrehajtása útján gondoskodnak

A törvény hatálya kiterjed:

  1. az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, az erdei életközösségre,

  2. a külterületen található fásításra;

  1. az erdészeti létesítményre;

  1. az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre.

A törvény hatálya nem terjed ki a faállománnyal borított földrészletek közül:

  1. az arborétumra;

  2. a közparkra;

  1. az üzemmel, majorral, elkerített honvédségi objektummal, valamint közüzemi létesítményekkel azonos földrészleten lévő, 1 hektárnál kisebb, vagy a fák tőnél mért távolsága szerint átlagosan húsz méternél keskenyebb, fával borított területre;

  1. a tanya területére;

  2. a szennyvíz, szennyvíziszap és hígtrágya elhelyezésére, hasznosítására szolgáló fával borított területre;

  3. az út, a vasút, töltés, árok, csatorna, valamint az egyéb vonalas műszaki létesítménnyel azonos földrészleten lévő, 1 hektárnál kisebb, vagy a fák tőnél mért távolsága szerint átlagosan húsz méternél keskenyebb, fával borított területre;

  4. folyó, patak, csatorna medrére vagy a mederben keletkezett zátonyra,

  5. az energetikai célból termesztett, fás szárú növényekből álló, külön jogszabály szerint létesített ültetvényre;

  6. földalatti gomba termesztését szolgáló, külön jogszabály szerint létesített ültetvényre.

Védett természeti területen lévő erdő esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

13.3.4 Az erdő

A törvény alkalmazásában erdő:

a) az Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: Adattár) erdőként nyilvántartott terület;

b) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott fa- és cserjefajokból, illetve azok államilag elismert mesterséges vagy természetes hibridjeiből (a továbbiakban együtt: erdei fafajok) álló faállomány, melynek

ba) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább ötven százalékos mértékben fedi;

bb) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább harminc százalékos mértékben fedi, valamint legfontosabb szerepe a talaj védelme;

c) az időlegesen igénybe vett erdő területe;

d) a nyiladék és a tűzpászta, amennyiben az átlagos szélessége 6 méternél kisebb.

Az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály tartalmazza az erdőt alkotó fa- és cserjefajok jegyzékét, elkülönítve - legfeljebb erdészeti tájcsoport szintű lehatárolással - az őshonos és az idegenhonos fajokat.

Az erdőket a bennük található erdei életközösség természetességi állapota szerint, - aszerint, hogy a természetes folyamatok és a korábbi erdőgazdálkodás együttes hatására kialakult, vagy kialakított állapotuk mennyire áll közel a termőhelynek megfelelő természetes erdőtársuláshoz - az Adattárban a következők szerint kell elkülöníteni:

a) természetes erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételét, szerkezetét és dinamikáját mutató erdők, ahol a faállomány természetes úton magról - illetve a természetes körülmények között sarjról is szaporodó őshonos fafajok esetében emberi beavatkozás nélkül sarjról - jött létre, és ahol idegenhonos, erdészeti tájidegen fafaj csak szálanként fordul elő és intenzíven terjedő fafaj nincs jelen;

b) természetszerű erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételéhez, szerkezetéhez hasonló, természetes úton létrejött vagy mesterséges úton létrehozott és fenntartott erdők, ahol az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafaj(ok) elegyaránya nem több 20%-nál, intenzíven terjedő fafaj pedig legfeljebb csak szálanként fordul elő;

c) származék erdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében átalakított vagy átalakult, azonban meghatározóan az adott termőhelynek megfelelő természetes erdő társulásalkotó őshonos fafajaiból álló, de a természetes társulás egyes fafajait, illetve a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők; idetartoznak az olyan erdők, melyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 20-50% közötti, az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20% alatt van;

d) átmeneti erdők: az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében erősen átalakított vagy átalakult, csak kisebb részben az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajaiból álló, a természetes szerkezet elemeinek nagy részét nélkülöző, mag vagy sarj eredetű erdők, amelyekben az idegenhonos és az erdészeti tájidegen fafajok elegyaránya 50-70% közötti, továbbá minden olyan erdő, ahol az intenzíven terjedő fafajok elegyaránya 20-50% között van;

e) kultúrerdők: elegyarányát tekintve több, mint 70%-ban idegenhonos, erdészeti tájidegen, vagy több, mint 50%-ban intenzíven terjedő fafajokból álló erdők, ahol az adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulást alkotó őshonos fafajai kevesebb, mint 30%-os elegyarányban, vagy egyáltalán nincsenek jelen;

f) faültetvény: jellemzően idegenhonos fafajokból vagy azok mesterséges hibridjeiből álló, szabályos hálózatban ültetett, legalább 15 éves vágásfordulóval intenzíven kezelt erdő.

A természetességi állapotot erdőrészletenként kell megállapítani.

Az erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás következtében ne romoljon.

13.3.5 A fásítás

A törvény alkalmazásában fásítás az erdei fafajból vagy fafajokból álló

a) egyes fa;

b) jellemzően vonalas kiterjedésű fával borított terület, ahol az állományon belüli egyes fák, és a terület kisebb kiterjedése szerinti szélső fák egymástól mért tőtávolsága átlagosan nem nagyobb húsz méternél (fasor);

c) ötezer négyzetméternél kisebb, jellemzően nem vonalas kiterjedéssel rendelkező, legalább ötven százalékban fával borított területen lévő fák összessége (facsoport);

d) olyan legelő művelési ágban lévő földrészlet, amelyet a fák koronavetülete egyenletes elosztásban legfeljebb harminc százalékban fed (fás legelő).

Fásítás esetében e törvény rendelkezései közül a károsítók károkozása elleni védelemre az aktuális rendelkezéseket kell alkalmazni.

13.3.6 Az erdészeti igazgatási és az erdőgazdálkodási egységek kialakítása

Az erdőket e törvény alapján erdőtervezési körzetekre (a továbbiakban: körzet) kell osztani.

A körzeteket a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek figyelembevételével a miniszter határozza meg és rendeletben teszi közzé.

A körzetek a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervezésének és ellenőrzésének egységei.

Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdőt erdőtagokra és erdőrészletekre kell felosztani.

Az erdőtag a település közigazgatási határán belül az erdő területi rendjét, kellő áttekintését, az erdőgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe foglalását biztosító területi egység.

Az erdőtagon belül az erdőrészlet az erdőgazdálkodási tevékenység és az erdészeti igazgatás, nyilvántartás olyan alapegysége, amely természetben összefüggő és a rajta található erdei életközösség, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység jellemzői alapján egységesnek tekinthető.

Az erdőtagot és az erdőrészletet a körzeti erdőterv készítése során, illetve az erdő telepítésének engedélyezésekor kell kijelölni.

Természetben összefüggőnek kell tekinteni azt az erdőt, amelyet közút, vasút, folyó vagy más, erdőnek nem minősülő terület nem szakít meg.

Az erdőgazdálkodó az erdőtelepítési, erdőfelújítási, erdőnevelési, fahasználati és erdővédelmi munkák megkezdése előtt köteles az erdőrészlet határvonalainak töréspontjaira jól látható és időtálló határjeleket elhelyezni.

A körzeti erdőtervezés terepi felvételezési munkálatai során kialakított, a földrészlet határától eltérő, természetben nem azonosítható erdőrészlethatárok töréspontjait az erdészeti hatóság köteles az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti módon az erdőgazdálkodóval ismertetni.

Az új erdőtörvény új végrehajtási rendeleteiből eddig (2010.05.01) kettőt ismerhettünk meg:

FVM rendelet az erdőkről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról ( a továbbiakban: Vhr.).

AZ FVM természeti erőforrások főosztálya (jelenlegi vezetője Dr. Nagy Dániel) szerint az erdőtörvény (Evt.) felhatalmazást adott az FVM vezetője, hogy az Evt.-hez kapcsolódóan 35 szakmai rendeletből néhányat a társminisztériumokkal (természetvédelem, honvédelem, turisztika, adópolitika, kereskedelem) egyetértésben alkosson meg. Ezek közül a fenti, a végrehajtási rendelet a szakma számára a legfontosabb és abban gyakorlatilag több részrendelet is megfogalmazásra került. Ez az általános végrehajtási rendelet, amelyhez még meg kell alkotni például a szálalásról, az erdészeti szakszemélyzetről, a bírságolásról, az erdészegyenruháról (ami költség vagy juttatás legyen, ám ehhez APEH-hal egyeztetés szükséges) és még továbbiak. Külön érdekesség, hogy a főosztály szerint az egyenruhán nem kell sokféle jelnek lennie – mert a jelenlegi rendelet sok stráfot jelöl meg – mindössze egy felvarrható jel legyen a ruhán.

Az idézett Vhr.-ből a fejezet témájához csak kettő kapcsolódik: az erdőgazdálkodói egységek határainak megjelölése (határkő, határdomb, határoszlop, fákra festett jelzés és nyiladék); Az erdőgazdasági nyilvántartás (utóbbit korábbiakban a 20. pontban leírtuk; az előbbi pedig az évtizedek óta alkalmazott gyakorlat).

A Vhr nem idézett részei az OEP-, az Országos Erdőállomány Adattára (OEA)-, az erdősítés, valamint a fásításra -, a fakitermelésre-, az erdőfelújítási biztosítékra (6.)-, a favágás feltételeire vonatkoznak (Balázs I., 2010/3.).

139/2009. (X.22.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdőszerkezet átalakításához nyújtandó támogatások részletes feltételeiről intézkedik. A támogatások célja az erdők természetességének, biológiai sokféleségének, egészségi állapotának javításához kapcsolódó nem termelő beruházások támogatása a leromlott szerkezetű vagy idegen honos fafajokból álló erdőtársulások tájhonos, adott termőhelynek megfelelő természetes erdőtársulásokká történő átalakítása, valamint a megfelelő elegyesség, illetve többszintes állományszerkezet kialakítása révén.

Az értelmező rendelkezésekben többek között megtalálható az agresszíven terjedő idegen honos fa-és cserjefajok listája (13.): fehér akác (Robinia pseudo-acacia), bálványfa (Ailanthus altissima), amerikai (fehér) kıris (Fraxinus americana), amerikai (vörös) kıris (Fraxinus pennsylvanica), zöld juhar (Acer negundo), gyalogakác (Amorpha fruticosa), keskenylevelő ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), kései meggy (Padus serotina), nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), lepényfa (Gleditsia triacanthos), közönséges orgona (Syringa vulgaris), torzsás ecetfa (Rhus typhina).

Támogatható tevékenység az erdőállomány alatti erdősítéssel történő szerkezetalakítás, a tarvágást követő szerkezetátalakítás, és az állománycserével történő szerkezetátalakítás. Ezek megvalósítása érdekében normatív, területalapú, vissza nem térítendő támogatás igényelhető.

Az Etv hatálybalépés és átmeneti rendelkezések szerint a többi Vhr.-t 2010. december 31.-ig kell elkészíteni.